16. Kidobó, a csók, séta

Péntek.
Végre.
Már épp ideje volt.
Reggel viszont ismét tesire mentem. Ráadásul nulladikban. De ez valahogy nem hangolt le, ugyanis reggel egy hatalmas bögre kakaó és egy szintén hatalmas adag palacsinta fogadott. Imádom anyut.
Miután teljesen nyugodtan behabzsoltam, felvettem az egyik legkedvencebb ruha-összeállításomat, és mivel jó idő volt, ez egy rövid gatyás szett volt. Aztán pedig életemben talán először úgy indultam el a suliba, hogy bedugtam a füleseket a fülembe. Black Veil Brides-t hallgattam és úgy baktattam a suli fele. Olyan hiányérzetem volt, de nem tudtam, mi hiányzik. Amikor odaértem a suliba, rájöttem. A tesi cuccom. Na igen, tudom, hogy nem lakok messze a sulitól és ha futok, még vissza is érek, de annyira nem volt kedvem korán reggel futkosni az utcán, úgyhogy inkább végighallgattam, ahogy Ati bácsi leszúr a hatalmas bakimért. Amúgy Ati bácsiban azt bírom annyira, hogy mindig szarkasztikus és cinikus, és ez szerintem tök jó dolog. Úgyhogy bírom a buráját.
Szóval tesi órán a padon üldögéltem, amíg a többiek egy elég komoly és izzasztó bemelegítést végeztek el. Azt hittem, gerendáznak/gyűrűznek/kosaraznak/szekrényeznek, de nem. Elárulom, mit csináltak. Kidobóztak. Én meg így: OMÁJGÁD, UGYE EZ MOST CSAK VICC? fejjel néztem, ahogyan a fiúkák elég komolyan elkezdték egymást dobálni. A lányok eleinte, csak álldogáltak, aztán amikor kidobták őket, leültek. De aztán kezdtek ők is bevadulni, és onnantól kezdve életveszélyes volt a játék. Óra közben többször is figyeltem Ricsit, aki egyfolytában a haját igazgatta, amit nem csodálok, ugyanis neki elől tök hosszú a haja, és gondolom idegesíti, hogy a szemébe lóg. Amikor egyszer mellettem dobták ki, leült mellém, és ott lihegett.
-Téged nem idegesít a hajad?
-Dehogynem, el kéne majd lassan menni fodrászhoz-mondta rám sem nézve. Nagyon figyelte a játékot.
-Izgi-sóhajtottam, mire ő rám nézett.
-Ugye tudod, hogy ha most te is tesiznél, agyon dobtalak volna?
-Miért is?-nevettem.
-Mert nem szeretsz viszont-mondta full komolyan, majd ismét a játékot kezdte el figyelni. Én sokkoltan ültem mellette.
A nap további részében nem hogy nem szóltunk egymáshoz, de nem is néztünk egymásra. Szóval minden egyhangú és unalmas volt.
Aztán jött a színpadi óra, ami annyit tesz, hogy díszletet készítettünk a különböző színdarabokhoz. És hát Ricsivel valahogy egymás mellé kerültünk. Tudni kell azt is, hogy a felügyelő tanár sosem jön be felügyelni szinte, de ezt senki nem tudja, úgyhogy mondhatni magunk voltunk.
-Szia-mosolygott rám Ricsi, bár ez a mosoly elég gúnyos volt. Megfogott egy gitárt, és elkezdte játszani a Rollins Stones-tól a Painted Black-et. Ott ültem mellette, és csak hallgattam. A többiek valamit festettek. Egyszer csak hirtelen felindulásból, már nem is tudom, hogy miért, de oda hajoltam Ricsihez, és megcsókoltam. Éreztem a döbbentséget rajta, de nem foglalkoztam vele. Aztán visszacsókolt. Gondoltam, hogy abba kéne hagyni, de nem ment. Még sosem élveztem ennyire csókot, mint ezt. De esküszöm. Amikor Matyival csókolóztam, jó volt, tetszett meg minden. De ez felül múlt minden. Elmosolyodtam, majd elhúztam a fejemet. Ricsi kinyitotta a szemét, és mosolyogva nézett rám. Elröhögtem magam. Páran döbbenten néztek rám, de ez engem jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztatott, ugyanis leírhatatlanul boldog voltam. De tényleg. Ricsi lerakta a gitárt, és együtt kezdtünk el festeni egy kerítést a színpadon. Annyira aranyos volt velem. Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, szinte mindenki egyszerre dobta le, ami a kezében volt. Már csak egy óra. Felálltam, de Ricsi elkapta a derekamat, és vissza rántott az ölébe, Nevetve értem 'lábat', majd Ricsi magához húzott, és megcsókolt. Mindenki hú-zott egy sort, de Pé még füttyözött is. A szünetet tehát összebújva töltöttük el, aztán a következő órát is, és végül ő kísért haza is. Nem fogta meg a kezemet, meg semmi. Csak lépkedett mellettem, miközben én már nem is tudom miről osztottam neki az észt. Mosolyogva hallgatott végig. Aztán a házunk előtt lassítottunk.
-Hallod sétáljunk még valamerre-mondta mosolyogva,
-Rendben, de le szeretném rakni a táskámat. Addig gyere csak be.
-Neeem, én azt hiszem ezzel még várok.
-Ricsi, apu végig nézte a Matyival lévő kapcsolatomat, és senki nem halt meg. És amúgy sincs itthon-mondtam nevetve, mire megkönnyebbülten jött utánam. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába.
-Szia anyu!-üdvözöltem, mire anyu hátranézett a tűzhelytől.
-Oh, sziasztok!
-Csókolom!-köszöntötte anyut Ricsi is.
-Anyu, ő itt Richard O'Donnell személyesen-szóval bemutattam édesanyámnak azt az embert, akiről olyan régóta áradozok neki. Legalábbis anya ezt a szót használta. Áradozok. Na mindegy.
Miután ledobtam a táskámat, gyorsan pisiltem és előszedtem egy kis pénzt is. Anya addig folytatta a sütés-főzést, de közben beszélgetett Ricsivel.
-Dórika, nem fázol abban a p*icsa gatyában?-nézett rám, amikor visszatértem.
-Ööö, nem-röhögtem el magam, majd elindultunk Ricsivel. Sétáltunk igazából mindenfelé. Beszélgettünk. Elmondta személyesen is, hogy mit érez, úgyhogy én következtem.
-Én... Én olyat érzek, amit még sohasem, de nem tudom, hogy ez mi. Mindenesetre szeretek veled lenni, és nagyon tetszel, meg ez tényleg több, mint barátság, és ...
-Dorci, leszel a barátnőm?-vágott közbe hirtelen. Teljesen ledöbbentem, de éreztem, hogy a pillangók csapkodni kezdenek a hasamba. És elég hevesen.-Vagyis próbáljuk meg együtt.
-Rendben-egyeztem bele egy hatalmas mosoly keretében. 'Dóri, mi a halált csinálsz?' diktálta az agyam, de sajnos ezúttal a szívem nyert.-Leszek a barátnőd.
Azt az arcot, amit Ricsi akkor vágott, hát azt látni kellett volna. Nem tudom leírni, de baromi édes volt, ahogyan látszott rajta, hogy boldogabb lett. Odahajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Szóval mi most 'járunk'. És ez volt az első alkalom.

16. Kidobó, a csók, séta

Péntek.
Végre.
Már épp ideje volt.
Reggel viszont ismét tesire mentem. Ráadásul nulladikban. De ez valahogy nem hangolt le, ugyanis reggel egy hatalmas bögre kakaó és egy szintén hatalmas adag palacsinta fogadott. Imádom anyut.
Miután teljesen nyugodtan behabzsoltam, felvettem az egyik legkedvencebb ruha-összeállításomat, és mivel jó idő volt, ez egy rövid gatyás szett volt. Aztán pedig életemben talán először úgy indultam el a suliba, hogy bedugtam a füleseket a fülembe. Black Veil Brides-t hallgattam és úgy baktattam a suli fele. Olyan hiányérzetem volt, de nem tudtam, mi hiányzik. Amikor odaértem a suliba, rájöttem. A tesi cuccom. Na igen, tudom, hogy nem lakok messze a sulitól és ha futok, még vissza is érek, de annyira nem volt kedvem korán reggel futkosni az utcán, úgyhogy inkább végighallgattam, ahogy Ati bácsi leszúr a hatalmas bakimért. Amúgy Ati bácsiban azt bírom annyira, hogy mindig szarkasztikus és cinikus, és ez szerintem tök jó dolog. Úgyhogy bírom a buráját.
Szóval tesi órán a padon üldögéltem, amíg a többiek egy elég komoly és izzasztó bemelegítést végeztek el. Azt hittem, gerendáznak/gyűrűznek/kosaraznak/szekrényeznek, de nem. Elárulom, mit csináltak. Kidobóztak. Én meg így: OMÁJGÁD, UGYE EZ MOST CSAK VICC? fejjel néztem, ahogyan a fiúkák elég komolyan elkezdték egymást dobálni. A lányok eleinte, csak álldogáltak, aztán amikor kidobták őket, leültek. De aztán kezdtek ők is bevadulni, és onnantól kezdve életveszélyes volt a játék. Óra közben többször is figyeltem Ricsit, aki egyfolytában a haját igazgatta, amit nem csodálok, ugyanis neki elől tök hosszú a haja, és gondolom idegesíti, hogy a szemébe lóg. Amikor egyszer mellettem dobták ki, leült mellém, és ott lihegett.
-Téged nem idegesít a hajad?
-Dehogynem, el kéne majd lassan menni fodrászhoz-mondta rám sem nézve. Nagyon figyelte a játékot.
-Izgi-sóhajtottam, mire ő rám nézett.
-Ugye tudod, hogy ha most te is tesiznél, agyon dobtalak volna?
-Miért is?-nevettem.
-Mert nem szeretsz viszont-mondta full komolyan, majd ismét a játékot kezdte el figyelni. Én sokkoltan ültem mellette.
A nap további részében nem hogy nem szóltunk egymáshoz, de nem is néztünk egymásra. Szóval minden egyhangú és unalmas volt.
Aztán jött a színpadi óra, ami annyit tesz, hogy díszletet készítettünk a különböző színdarabokhoz. És hát Ricsivel valahogy egymás mellé kerültünk. Tudni kell azt is, hogy a felügyelő tanár sosem jön be felügyelni szinte, de ezt senki nem tudja, úgyhogy mondhatni magunk voltunk.
-Szia-mosolygott rám Ricsi, bár ez a mosoly elég gúnyos volt. Megfogott egy gitárt, és elkezdte játszani a Rollins Stones-tól a Painted Black-et. Ott ültem mellette, és csak hallgattam. A többiek valamit festettek. Egyszer csak hirtelen felindulásból, már nem is tudom, hogy miért, de oda hajoltam Ricsihez, és megcsókoltam. Éreztem a döbbentséget rajta, de nem foglalkoztam vele. Aztán visszacsókolt. Gondoltam, hogy abba kéne hagyni, de nem ment. Még sosem élveztem ennyire csókot, mint ezt. De esküszöm. Amikor Matyival csókolóztam, jó volt, tetszett meg minden. De ez felül múlt minden. Elmosolyodtam, majd elhúztam a fejemet. Ricsi kinyitotta a szemét, és mosolyogva nézett rám. Elröhögtem magam. Páran döbbenten néztek rám, de ez engem jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztatott, ugyanis leírhatatlanul boldog voltam. De tényleg. Ricsi lerakta a gitárt, és együtt kezdtünk el festeni egy kerítést a színpadon. Annyira aranyos volt velem. Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, szinte mindenki egyszerre dobta le, ami a kezében volt. Már csak egy óra. Felálltam, de Ricsi elkapta a derekamat, és vissza rántott az ölébe, Nevetve értem 'lábat', majd Ricsi magához húzott, és megcsókolt. Mindenki hú-zott egy sort, de Pé még füttyözött is. A szünetet tehát összebújva töltöttük el, aztán a következő órát is, és végül ő kísért haza is. Nem fogta meg a kezemet, meg semmi. Csak lépkedett mellettem, miközben én már nem is tudom miről osztottam neki az észt. Mosolyogva hallgatott végig. Aztán a házunk előtt lassítottunk.
-Hallod sétáljunk még valamerre-mondta mosolyogva,
-Rendben, de le szeretném rakni a táskámat. Addig gyere csak be.
-Neeem, én azt hiszem ezzel még várok.
-Ricsi, apu végig nézte a Matyival lévő kapcsolatomat, és senki nem halt meg. És amúgy sincs itthon-mondtam nevetve, mire megkönnyebbülten jött utánam. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába.
-Szia anyu!-üdvözöltem, mire anyu hátranézett a tűzhelytől.
-Oh, sziasztok!
-Csókolom!-köszöntötte anyut Ricsi is.
-Anyu, ő itt Richard O'Donnell személyesen-szóval bemutattam édesanyámnak azt az embert, akiről olyan régóta áradozok neki. Legalábbis anya ezt a szót használta. Áradozok. Na mindegy.
Miután ledobtam a táskámat, gyorsan pisiltem és előszedtem egy kis pénzt is. Anya addig folytatta a sütés-főzést, de közben beszélgetett Ricsivel.
-Dórika, nem fázol abban a p*icsa gatyában?-nézett rám, amikor visszatértem.
-Ööö, nem-röhögtem el magam, majd elindultunk Ricsivel. Sétáltunk igazából mindenfelé. Beszélgettünk. Elmondta személyesen is, hogy mit érez, úgyhogy én következtem.
-Én... Én olyat érzek, amit még sohasem, de nem tudom, hogy ez mi. Mindenesetre szeretek veled lenni, és nagyon tetszel, meg ez tényleg több, mint barátság, és ...
-Dorci, leszel a barátnőm?-vágott közbe hirtelen. Teljesen ledöbbentem, de éreztem, hogy a pillangók csapkodni kezdenek a hasamba. És elég hevesen.-Vagyis próbáljuk meg együtt.
-Rendben-egyeztem bele egy hatalmas mosoly keretében. 'Dóri, mi a halált csinálsz?' diktálta az agyam, de sajnos ezúttal a szívem nyert.-Leszek a barátnőd.
Azt az arcot, amit Ricsi akkor vágott, hát azt látni kellett volna. Nem tudom leírni, de baromi édes volt, ahogyan látszott rajta, hogy boldogabb lett. Odahajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Szóval mi most 'járunk'. És ez volt az első alkalom.

15. Levi, ask.fm, 280, délután

Szerdán nem írtam, ugyanis elég fárasztó napom volt. Az angol-francia-irodalom-nyelvtan-töri és dupla színjátszó nem éppen könnyű a többi laza naphoz képest. Aztán elmentem edzésre, onnan pedig vissza a modellügynökséghez, ahol kapásból fotóztak is. Így ma, csütörtökön ismét fotók fogadtak reggel.

És ezt a képsorozatot még Levi is megdícsérte, aki ma itthon aludt. Hogy miért? Mert ilyen kedve volt.  De ennek előnye is volt, ugyanis elszállított a suliba. Na nem mintha akkor probléma lenne  elgyalogolni a suliig, de mégis jobb volt így. És legalább beszélgethettünk is.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem. 
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.

15. Levi, ask.fm, 280, délután

Szerdán nem írtam, ugyanis elég fárasztó napom volt. Az angol-francia-irodalom-nyelvtan-töri és dupla színjátszó nem éppen könnyű a többi laza naphoz képest. Aztán elmentem edzésre, onnan pedig vissza a modellügynökséghez, ahol kapásból fotóztak is. Így ma, csütörtökön ismét fotók fogadtak reggel.

És ezt a képsorozatot még Levi is megdícsérte, aki ma itthon aludt. Hogy miért? Mert ilyen kedve volt.  De ennek előnye is volt, ugyanis elszállított a suliba. Na nem mintha akkor probléma lenne  elgyalogolni a suliig, de mégis jobb volt így. És legalább beszélgethettünk is.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem. 
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.

14. Unfaithful, szalagavatós keringő, párok

Kedd. Reggel dráma, majd ének. Minden úgy készültünk, hogy grízezünk gőzerővel, de tévedtünk. Az első órán mondjuk annyi volt, hogy amíg a tanárnő idegesen telefonálgatott, nekünk nézni kellett a Grease-t, aztán énekórán pedig Rihannát kellett énekelnünk. Hogy miért, azt igazából senki nem tudja. Minden lány 2 számot énekelt, a fiúk meg csak hallgatták. Először az S&M-et énekeltem, ami a fiúknak okozott nagy örömet. Pedig nem is táncoltam hozzá. Na mindegy. Aztán óra végén került rám sor újra. Ezúttal a maradékból választottam. Vagy Unfaithful vagy a Pour it up. Persze, hogy az eslőt választottam.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.

14. Unfaithful, szalagavatós keringő, párok

Kedd. Reggel dráma, majd ének. Minden úgy készültünk, hogy grízezünk gőzerővel, de tévedtünk. Az első órán mondjuk annyi volt, hogy amíg a tanárnő idegesen telefonálgatott, nekünk nézni kellett a Grease-t, aztán énekórán pedig Rihannát kellett énekelnünk. Hogy miért, azt igazából senki nem tudja. Minden lány 2 számot énekelt, a fiúk meg csak hallgatták. Először az S&M-et énekeltem, ami a fiúknak okozott nagy örömet. Pedig nem is táncoltam hozzá. Na mindegy. Aztán óra végén került rám sor újra. Ezúttal a maradékból választottam. Vagy Unfaithful vagy a Pour it up. Persze, hogy az eslőt választottam.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.

13. Képek, reggel with Ricsi, spanya, dekoráció, shopping

Hétfőn nulladikban mint tudjuk, tesi vagy, így szinte kínzás volt a felkelés. Általában anyu kelt fel, mert az ébresztőt nem hallom meg. És mivel Adrika már 6 órakor kukorékol, így anyu is, és feltud kelteni. Ma reggel viszont a szokásosnál is boldogabb volt, amit nem értettem. Ki a halál boldog 6:40kor?
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.

-Úristen!-sikongattam.-Ez baromi jó!-a mögötte lévő levélről beszélve, miszerint szerdán várnak vissza, szeretnének felvenni a modelljüknek.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük?  Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺

13. Képek, reggel with Ricsi, spanya, dekoráció, shopping

Hétfőn nulladikban mint tudjuk, tesi vagy, így szinte kínzás volt a felkelés. Általában anyu kelt fel, mert az ébresztőt nem hallom meg. És mivel Adrika már 6 órakor kukorékol, így anyu is, és feltud kelteni. Ma reggel viszont a szokásosnál is boldogabb volt, amit nem értettem. Ki a halál boldog 6:40kor?
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.

-Úristen!-sikongattam.-Ez baromi jó!-a mögötte lévő levélről beszélve, miszerint szerdán várnak vissza, szeretnének felvenni a modelljüknek.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük?  Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺

12. Vasárnapom

Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy Richard arca körülbelül 5 centire volt az enyémtől, a keze pedig úgyszintén közel a csuklómhoz. Ránéztem az órára. 4:17. Vagyis nem is reggel. Aludtam vagy 1 órát. Szuper. Felültem. Mindenki ki volt dőlve. -Fent vagy?-kérdezte Ricsi, amivel rám a szívrohamot hozta, de azért bólogattam és visszafeküdtem.
-És te aludtál már?
-Nem nagyon tudok. Csak próbáltam.
-És én mikor aludtam be?-kérdeztem. Mert tudom, hogy nem köszöntem el tőle.
-3 óra körül. De hallod Dóri, nagyon durván bealudtál. Egy élmény volt nézni-mosolygott rám a sötétbe, ami engem is mosolyra késztetett. Az ablakon beszűrődő kis hold fény csillogott a szemében. És azt kell hogy mondjam, elég vonzó látványt nyújtott. Mint valami angyal. Csak mosolyogva fürkésztem tökéletes arcát.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Semmi-nevettem én is. Csend volt a szobában, néha lehetett hallani, ahogy egy autó elhalad a ház előtt. Csak néztük egymást a némaságban. És engem ismét előbb ért el az álommanó. Ne nézz hülyének, 4 éves hugicám van, ő nem bealszik, hanem jön az álommanó és rácsücsül a szemeire. Köszi anyu.
Reggel iszonyatos üvöltözésre ébredtem. Ásítva ültem fel, és kómásan nézegettem, hogy most mi van. Ricsi pedig ugyanezt tette.
-Mi a f*sz van itt?-kérdezte, majd felállt és felhúzott engem is. A szobában már csak Pé és Vandáék aludtak. A többiek pedig sehol. Ricsi mögött indultam a hang irányába, de az előbb talált meg minket. Lina futott be a szobába iszonyú nagyot sikítva, nyomában Csabival, aki egy vödröt cipelt magával, és Mátéval akinél vizipisztoly volt. Lina csurom víz volt. Összenéztem Ricskóval. Már értem. Valószínűleg a fiúk kitalálták, hogy nekik márpedig le kell locsolniuk a lányokat. És igazam is lett.
-Jó reggelt Dórika!-köszöntött Máté majd meglőtt, és Csabi is rám borította a vizet a vödörből.
Összehúzott fogakkal és szemekkel hagytam, hogy a jéghideg víz miatt átvizesedjen az amúgy is kissé átlátszó ingem. Mikor elfogyott a víz, és mindkettő idióta röhögött, kinyitottam a szemem, és csúnyán néztem rájuk.
-Na ugye ezt most ti sem gondoltátok komolyan?
-De, nagyon is-röhögött Máté mire én gondoltam egyet, és beleköptem az arcába. Aztán Csabijéba is. Majd eltűrtem arcomból a vizes hajamat, aztán Ricsivel egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ez tényleg leköpött minket?- nézett kérdőn Csabi a társára.
-Tényleg-mondta, aztán egyszerre indultak meg felém. Máté a lábaimat, Csabi pedig a hónaljamat kapta el, és így ragadtak meg, és vittek le az eggyel lejjebbi szintre, ahol nagyban folyt a vizicsata. Mindenki elázott volt. Mikor megláttak engem, egyikük sem akart kiszabadítani, csak köszöntöttek. És ennyi. A fiúl ledobtak egy matracra, és amíg Csabi lefogott, Máté hozta a következő adag vizet. Próbáltam kiszabadulni, sikítoztam, rugdostam, harapdáltam, de semmi.
-Ricsi!-üvöltöttem bazi hangosan. Ricsi úgy vágtázott le a lépcsőn, mintha életveszélyben lennék. És az arca is olyan volt.-Segíts!-mondtam nevevte, ugyanis Csabika észrevette, hogy én bizony csikis vagyok. Ricsi arca megenyhült, és ráugrott Csabira, aki azonnal lehemperedett rólam. Ők a földön birkóztak tovább, én pedig felpattantam és Máténak futottam, akire így ráborult az összes nekem szánt víz.
Szóval mondhatom elvoltunk. Amikor meguntuk, mindenféle törlőeszközzel próbálkoztunk, hogy minden száraz legyen, de rájöttünk, hogy ha csöpög a ruhánkból a víz, ez elég nehéz lesz.  Így kimentünk az udvarra és ott futkostunk tovább a tűző napon. Fogalmam sincs hogyan, de 20on valahány fok volt és iszonyú meleg, ebből kifolyólag pedig hamar megszáradtunk.
És 3 órakor pedig már otthon dekkoltam és azokat a képeket nézegettem, amiket a többiek feltettek az osztályunk Facebook csoportjába. Van egy, ami éjszaka készült, és látszik, hogy ki hol alszik. Majd egy olyan is, amin közeli fotó van rólunk Ricsivel, ahogy majdhogynem összebújva alszunk. És esküszöm, hogy minden képen együtt vagyunk. Nagyon durva.
Aztán a nap hátralévő részében megtanultam mindent a hétre, aztán mint aki jól végezete dolgát chateltem Melivel, Linával, Ricsivel, Zolival és Mátéval illetve még Andorral is, miközben Adrivel néztem a Bogyó és Babócát, és Edinát hallgattam, aki az esküvőről mesélt nekem. Szóval elvoltam. Aztán a nagy családi vacsora után apuval és a bátyjaimmal zenéltünk. Vagyis apu dobolt, Arnold basszgitár, Levi meg rendes gitár, én pedig énekeltem. Egy elég zúzós covert. Aztán pedig Max Schneider szerelmem coverjeit nézegettem jutbobon egészen lefekvésig. De ahogy lefeküdtem az ágyamba, olyan fél 12 fele, Ricsi megint rám talált, így 2ig vele beszélgettem.
Áh, csak egy szokásos Vasárnap. Semmi extra.
Összegzésben a hét pedig 10/11*. Nagyon jó volt. ☻♥

12. Vasárnapom

Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy Richard arca körülbelül 5 centire volt az enyémtől, a keze pedig úgyszintén közel a csuklómhoz. Ránéztem az órára. 4:17. Vagyis nem is reggel. Aludtam vagy 1 órát. Szuper. Felültem. Mindenki ki volt dőlve. -Fent vagy?-kérdezte Ricsi, amivel rám a szívrohamot hozta, de azért bólogattam és visszafeküdtem.
-És te aludtál már?
-Nem nagyon tudok. Csak próbáltam.
-És én mikor aludtam be?-kérdeztem. Mert tudom, hogy nem köszöntem el tőle.
-3 óra körül. De hallod Dóri, nagyon durván bealudtál. Egy élmény volt nézni-mosolygott rám a sötétbe, ami engem is mosolyra késztetett. Az ablakon beszűrődő kis hold fény csillogott a szemében. És azt kell hogy mondjam, elég vonzó látványt nyújtott. Mint valami angyal. Csak mosolyogva fürkésztem tökéletes arcát.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Semmi-nevettem én is. Csend volt a szobában, néha lehetett hallani, ahogy egy autó elhalad a ház előtt. Csak néztük egymást a némaságban. És engem ismét előbb ért el az álommanó. Ne nézz hülyének, 4 éves hugicám van, ő nem bealszik, hanem jön az álommanó és rácsücsül a szemeire. Köszi anyu.
Reggel iszonyatos üvöltözésre ébredtem. Ásítva ültem fel, és kómásan nézegettem, hogy most mi van. Ricsi pedig ugyanezt tette.
-Mi a f*sz van itt?-kérdezte, majd felállt és felhúzott engem is. A szobában már csak Pé és Vandáék aludtak. A többiek pedig sehol. Ricsi mögött indultam a hang irányába, de az előbb talált meg minket. Lina futott be a szobába iszonyú nagyot sikítva, nyomában Csabival, aki egy vödröt cipelt magával, és Mátéval akinél vizipisztoly volt. Lina csurom víz volt. Összenéztem Ricskóval. Már értem. Valószínűleg a fiúk kitalálták, hogy nekik márpedig le kell locsolniuk a lányokat. És igazam is lett.
-Jó reggelt Dórika!-köszöntött Máté majd meglőtt, és Csabi is rám borította a vizet a vödörből.
Összehúzott fogakkal és szemekkel hagytam, hogy a jéghideg víz miatt átvizesedjen az amúgy is kissé átlátszó ingem. Mikor elfogyott a víz, és mindkettő idióta röhögött, kinyitottam a szemem, és csúnyán néztem rájuk.
-Na ugye ezt most ti sem gondoltátok komolyan?
-De, nagyon is-röhögött Máté mire én gondoltam egyet, és beleköptem az arcába. Aztán Csabijéba is. Majd eltűrtem arcomból a vizes hajamat, aztán Ricsivel egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ez tényleg leköpött minket?- nézett kérdőn Csabi a társára.
-Tényleg-mondta, aztán egyszerre indultak meg felém. Máté a lábaimat, Csabi pedig a hónaljamat kapta el, és így ragadtak meg, és vittek le az eggyel lejjebbi szintre, ahol nagyban folyt a vizicsata. Mindenki elázott volt. Mikor megláttak engem, egyikük sem akart kiszabadítani, csak köszöntöttek. És ennyi. A fiúl ledobtak egy matracra, és amíg Csabi lefogott, Máté hozta a következő adag vizet. Próbáltam kiszabadulni, sikítoztam, rugdostam, harapdáltam, de semmi.
-Ricsi!-üvöltöttem bazi hangosan. Ricsi úgy vágtázott le a lépcsőn, mintha életveszélyben lennék. És az arca is olyan volt.-Segíts!-mondtam nevevte, ugyanis Csabika észrevette, hogy én bizony csikis vagyok. Ricsi arca megenyhült, és ráugrott Csabira, aki azonnal lehemperedett rólam. Ők a földön birkóztak tovább, én pedig felpattantam és Máténak futottam, akire így ráborult az összes nekem szánt víz.
Szóval mondhatom elvoltunk. Amikor meguntuk, mindenféle törlőeszközzel próbálkoztunk, hogy minden száraz legyen, de rájöttünk, hogy ha csöpög a ruhánkból a víz, ez elég nehéz lesz.  Így kimentünk az udvarra és ott futkostunk tovább a tűző napon. Fogalmam sincs hogyan, de 20on valahány fok volt és iszonyú meleg, ebből kifolyólag pedig hamar megszáradtunk.
És 3 órakor pedig már otthon dekkoltam és azokat a képeket nézegettem, amiket a többiek feltettek az osztályunk Facebook csoportjába. Van egy, ami éjszaka készült, és látszik, hogy ki hol alszik. Majd egy olyan is, amin közeli fotó van rólunk Ricsivel, ahogy majdhogynem összebújva alszunk. És esküszöm, hogy minden képen együtt vagyunk. Nagyon durva.
Aztán a nap hátralévő részében megtanultam mindent a hétre, aztán mint aki jól végezete dolgát chateltem Melivel, Linával, Ricsivel, Zolival és Mátéval illetve még Andorral is, miközben Adrivel néztem a Bogyó és Babócát, és Edinát hallgattam, aki az esküvőről mesélt nekem. Szóval elvoltam. Aztán a nagy családi vacsora után apuval és a bátyjaimmal zenéltünk. Vagyis apu dobolt, Arnold basszgitár, Levi meg rendes gitár, én pedig énekeltem. Egy elég zúzós covert. Aztán pedig Max Schneider szerelmem coverjeit nézegettem jutbobon egészen lefekvésig. De ahogy lefeküdtem az ágyamba, olyan fél 12 fele, Ricsi megint rám talált, így 2ig vele beszélgettem.
Áh, csak egy szokásos Vasárnap. Semmi extra.
Összegzésben a hét pedig 10/11*. Nagyon jó volt. ☻♥

11. Készülődés, Hoboval, Zoliéknál, érzések

Csütörtökön elmentünk arra a fotózásra, ahol a fényképész közölte, hogy igen, ő szívesen készít Adrikáról képeket, de aki valóban fotogén, az én vagyok, és szeretne engem fotózni. Ez az ötlet tökre lázba hozta anyát, na meg hát engem is. Régebben  titokban mindig is modell szerettem volna lenni, de úgy gondoltam, hogy nem erre termettem. De kiderült, hogy mégis. Egész edzésen pörögtem, amiért az edző meg is dicsért, így tényleg hiper-szuper-mega-giga happy voltam. Edzés után Arnold jött értem, és nem nem azért, hogy a menő kocsijával hazaszállítsa a fáradt húgát. Nem. Baranyai Arnold nem ilyen. Ő kérlek szépen csekkolta, hogy idén kik lesznek bent a csapatban, hátha lesz valami jó csaj. Hát ő tudja. :D Aztán otthon vacsora közben apu kissé kiakadt az esküvő miatt, és velünk kiabált, hogy ez összeesküvés ellene, és nem akarja, hogy a fia ilyen hamar elcsessze az életét, és amúgy is azt a babát is el kéne vetetni. Irtózatos nagy veszekedés lett a vége, de mi győztünk. Apu pedig egész pénteken a zene szobájába gubbasztott és nem nagyon szólt senkihez, amit aztán Adri észre is vett, és elkezdett sírni, aminek következtében anyu és apu újra vitázni kezdtek, de apu végül megtért, és bocsánatot kért tőlünk.
Szombat délután lévén idegesen kezdtem készülődni. Ugyanis a mai nap megyek le Hoboval és Zoli bulija is itt van. Nem szoktam nagy ügyet csinálni öltözködésből, de most nagyon ideges voltam.
-Arnold, nem láttad a hajvasalót?-visítottam. Adri könyvet 'olvasott' Edinával, anya pedig vasalt. Arnold meg csak XBOX-ozott Levivel és nagyon felhúzta az agyam.
-Nem.
-És hova raktad a fekete sapkám?
-Minek neked sapka ilyen időben?-kérdezte anyu furcsán nézve.
-Argh!-akadtam ki, és sértődötten elvonultam. Az egész szobám kupis volt, mindenfelé ruhák hevertek. Igen,ez egy átlagos tini hiszti. Már a sírás határán álltam, miközben a szekrényem maradék részét dobáltam ki., amikor a kezembe akadt egy fekete-fehér csíkos ing.
-Na de hé!-mosolyodtam el ördögien. Igen, ez nálam teljesen megszokott dolog.
Fél óra múlva teljes harci díszletben sétáltam Hobo mellett. Mert ugye az volt a program, hogy ledzsalok vele, aztán együtt megyünk Zoliékhoz. Hoboval bejártuk az Aréna plázát, Mekiztünk, villmaosoztunk, metróztunk, sétálgattunk és tök jól elütöttük az időt. Mindent megbeszéltünk: Regitől elkezdve a Grease-n keresztül egészen Ricskóig mindent. És ugye a terv szerint ezután elmentünk raszta osztálytársunk Project X bulijára.
Becsöngettünk, mire egy középkorú, molett de elegáns nő nyitott ajtót.
-Csókolom, mi a Zolihoz jöttünk!-köszöntem barátságosan.
-Oh, gyertek csak be!-invitált. A nőt bármennyire is néztem, egyáltalán nem hasonlított Zolira. Sem a ház stílusa. De Zoli anyukája nagyon szép nő volt, és nagyon kedves is. Éppen a bakancsomat fűztem ki, amikor megjelent Zoli, nyomában Ricsivel.
-Szasztok'-köszöntött minket a raszta. Ők fiúk lepacsiztak, és már egyből röhögtek valamin. Én egyedüli lányként kapásból feszengeni kezdtem, ami azért érdekes, mert sosem voltak ilyen gondjaim. És most mégis úgy remegtek a lábaim, hogy úgy voltam vele, ha most nem esek össze, akkor sosem. Levettem a sapkámat és belegyűrtem a pulcsim ujjába, amit az előszobában hagytunk ugyebár.-Gyertek!-szólt Zoli, majd elindult felfele egy lépcsőn. A felső mentünk, majd megérkeztünk egy padlásfeljáró szerűséghez. Zoli kinyitotta az ajtaját, majd elkezdett mászni az inkább létrának nevezhető lépcsőn.
-Menj csak!-udvariaskodott Ricsi, de mivel láttam, hogy milyen pózban mászik a haverja, megráztam a fejem. Nem akartam, hogy a seggemet bámulja.-Most miért?-höbörgött, majd elfogadta a sorsát, és elkezdett mászni Hobo nyomában, aki időközben elindult. És mivel én mentem leghátul, senki sem nézte a seggemet. ☺
Fent aztán újabb ajtó, és végül egy hatalmas szoba mindenféle cuccokkal. De komolyan. Volt csocsóasztal, két marha nagy kanapé, 4 babzsákfotel, 2 sima fotel, dobszerkó, két gitár, egy hatalmas francia ágy, gigantikus mértű TV,  szekrények, hűtő (!) és egy asztal, ami tele volt chips-szel. Halkan szólt a zene is.
-Jujj, szeretem ezt a számot!-kezdtem el dudorászni a Lithium-ot. Hát igen, ebből is látszik, hogy a mi osztályunk nem az a nagy szvegjoló diszkópatkány. Nem house zene szól, hanem a jó öreg Nirvana.
-Nézzetek  nyugodtan körbe és itt fent érezzétek otthon magatokat!-utasított bennünket Zoli, majd lefeküdt ez egyik kanapéra. Ricsi és Hobo is leültek, pontosabban levágták magukat egy-egy fotelbe. Egyedül én nézegettem körbe. Egy halom poszter volt az ágya környékén (Nirvana, Led Zeppelin, Metallica, Korn, Bullet for my Valentine, AC/DC, Bring me the Horizon, Guns N' Roses, Green Day, Ramones, Aerosmith, Red Hot Chili Peppers, Slipknot, Askin Alexandria, Fall Out Boy, Black Veil Brides és még egy csomó hasonló. Hmm, jó az ízlése). A szekrényei polcán pedig egy halom családi fotó. Miután kellően kicsodálkoztam magam, én is leültem a lila babzsák fotelba. A fiúk éppen valami végzős csajt vitattak meg, hogy 'fullos csaj, 10/10, és hogy Zoli szúrná is'.
-Babám, ahhoz először kéne valami szerszám is...-mondtam gúnyosan, mire minden felröhögtek.
-Ez jó volt Dóri!-pacsizott le velem Ricsi.
Aztán így igazából elvoltunk ott fent a többiekre várva. Fél óra múlva meg is érkezett az első két vendég: Dodi és Pé. Na hogy ők hogy keveredtek össze, az egy iszonyatosan jó kérdés. De együtt jöttek. És utánuk már öt percenként érkezett valaki. Aztán csapatunk teljes lett (kivéve ugye Fanniékat). Már nem Nirvana szólt, hanem mindig az, amit éppen valaki kért, mindig olyan stílusban, amit Zoli mondott. Egész jó a zenei ízlése az osztálynak. Mindenki beszélgetett, kajolt vagy táncolt. Én még mindig a lila fotelban ültem, az ölemben Melivel és éppen Andorral beszélgettünk nagyban, a hangafalakból üvöltött Napsi kérésére whYBe: Scream It Out című száma, és egy csomóan arra rázták. Hát a tehetségük és a helyük is megvolt hozzá.
Andor amúgy nagyon aranyos srác. Még sose volt alkalmam vele így beszélgetni, de jó arc.
-Felelsz vagy mersz?-kiabálta el magát Máté.
-Mehet!-kiabálták többen is, így Ricsi leállította a zenét, és mindenki elkezdett a szoba közepe felé vándorolni. Kicsit sajnáltam mondjuk, mert Andor tényleg jó társaság, na meg nem a kedvenc játékom. Igyekeztem nem fancsali képet vágni, ami többé kevésbé sikerült. Árnyék jelent meg mellettem, mire felnéztem. Ricsi állt ott, és éppen készült leülni mellém. Aztán Zoli anyukája fel kiabált, így hát a raszta lebattyogott az alsó ajtóig, és megkérdezte, mi a szitu.
-Ricsi, Dóri gyertek egy picit pliz-szólt amikor vissatért köreinkbe, így feltápászkodtam és a fiúkkal együtt indultunk meg. Hogy miért mindig engem találnak meg, amikor valami van... De a dolgunk csak annyi volt, hogy segítenünk kellett felhozni egy halom gofrit, Zolinak meg be kellett zárkóznia, ugyanis a szülei (az apja amerikai, és nagyon durván rocker!) el mentek.
-Zoli, a ház és miden barátod egybe legyen, mire hazajövünk! Szomszédok ne panaszkodjanak! Dóra-nézett rám Z anyukája.-Ugye Dóra vagy?-kérdezte, mire mosolyogova bólintottam.-Kérlek azért figyelj oda ezekre a huligánokra.
-Természetesen.
-Na jók legyetek!-mondta aztán az apuka is, majd elmentek. Én egy tál gofrival és nutellával a kezemben elindultam visszafele. A következő dolog az az volt, hogy Zoli kivett a bárszekrényből egy üveg likőrt. Csúnyán néztem rá.
-Mi van? FÜvegezünk. Aki nem csinálja meg, az iszik-magyarázták. Megvontam a vállamat.
Fent én lepkaoltam a gofrit az asztalra, majd elindultam a helyemre, de legnagyobb meglepetésemre, az foglalt volt, O'Donnellnek hála.
-Jól ülsz?-kérdeztem, mire felröhögött.
-Igen köszi. Szeretnél ide ülni?
-Igen.
-Gyere-mondta, majd odébb csúszott a fotelen. Szemeimet forgatva ültem le mellé. Meli, aki a földön ült, idióta mosollyal nézett fel rám.
-Mi van?-röhögtem.
Mikor mindenki talált magának gofrit, és poharat kezdődhetett a játék. Máté pörgetett először, ő találta ki a játékot.
-Napsikám! Felelsz vagy mersz?
-Felelek-mosolygott az életvidám csajszi.
-Mikor szeretnéd elveszíteni a szüzességed?-kérdezte Máté szinte egyből.
-Na, a Süle kanos-nyújtózkodott Pé, és beszólását hatalmas röhögössel díjaztuk, Máté pedig pedomacis fejet vágott.
-Majd ha lesz egy nomárlis kapcsolatom, és úgy érzem, érett vagyok rá-jött a diplomatikus válasz Napsitól, majd pörgetett is. Zsombi.
-Felelek.
-Kivel feküdnél le az osztályból?-kérdezte Napsi, mire a fiúk húúztak egy sort. Zsombi zavarában elröhögte magát.
-Igazából én nem külsőre megyek, szóval előbb megkéne ismernem benneteket lányokat, és aztán lehetne megkérdezni, mert addigra lehet, hogy lenne, akihez jobban vonzódnék.
-És ha külsőre mennél?-kérdezte Ricsi.
-Hmm. Hát akkor Gréta, Lina, Napsi és Vanda-mondta, majd pörgetett. Az üveg rám mutatott.
-Merek-mondtam. Láttam, hogy Ricsi és Zoli összenéznek. Lina biztatóan nézett rám, Zsombi pedig elgondolkodott, hogy mit is kérjen, majd végül lepasszolta a lehetőséget Máténak.
-Vedd le a melltartódat a melletted jobbra levő ember segítségével!-vagyis Ricsivel. Lehet, hogy jobban járok, ha felelek. Elfordultam, és Ricsivel együtt elkezdtük kigombolni az ingemet. Csak az első három lyukat kellett gombolni, aztán kikapcsolni a melltartót. Mindenki minket nézett, amikor aztán levettem a fekete fehérneműt, és magam mellé raktam. A többiek pedig megtapsoltak. Az én példámra a többiek is felbátorodtak, és mindenki mert. Voltak elég durvák is. Grétinek pl. bekellett mutatnia egy erotikus táncot Csabinak, Zolinak fel kellett vennie az anyja ruháit, Márknak alsógatyában kellett futkoznia az utcán, Melinek pedig le kellett nyalnia a nutellát Norbi hasáról. Szóval voltak itt érdekes dolgok. Amikor meguntuk a durvulást, jött az olyan kör, amikor mindenki felelt, és elég érdekes dolgokat tudtunk meg. Meli elmondta, miért lett annak idején depressziós és hogy ez hogyan játszott közre abba, hogy elég antiszoc lett, Ricsiről kiderült, hogy cigizik, Dodi lázadásból festi a haját, Anett még sosem volt szerelmes, Vandát örökbe fogadták, Norbi és Andor unokatesók és eleinte utálták egymást, mert Norbi akkor is szépfiú volt, Andor viszont nem. Akkor Pé ideálja az ázsiai lány, Zoli kapcsolatban van egy miskolci, szintén raszta lánnyal, Zsombornak van egy csomó cicája, Márk nem akar barátnőt, sőt soha nem is volt neki még barátnője, ő inkább a barátság extrákkalba megy bele. Máté szeretne celeb lenni, Csabi pedig a nővére hapsija miatt kezdett el focizni, Lina egyáltalán nem akar modell lenni, huába mondják neki. Gréti még mindig az anyukájával alszik, Hobo akkor kezdett cigizni, amikor a legjobb haverja (Matyi) elköltözött, és ami talán a legdurvább szerintem, hogy Napsi biszex. Ez miatt persze egyikünk sem ítéli el, de azért mindannyiunkat sokkolt. Mindegy, mindenesetre én örülök neki, hogy ezt így felvállalta és elmondta nekünk. Én támogatni fogom.
Mikor a játékkal végeztünk, lőttünk egy csoport szelfit Zoli telójával, majd mindenki felhívta a szüleit, hogy maradhatunk-e aludni. Mindenkinek engedték, hiszen bevetettük ezt a dumát, hogy mindenkinek engedik, lol. Szóval még egy kicsit táncoltunk, majd megnéztük az Annabelle című horror filmet.
Zolinak ugyebár hatalmas tévéje van a szoba leghátsó részében, amit nem is értek, hiszen ez így pont az ágya bal oldalára esik, ergo nem tudom, hogy nézi. Mindegyis. Az én drága lila fotelemet vonszoltam magammal az ágy mellé, ahova Lina felfeküdt. Az egész osztály talált magának valami előkelő helyet, illetve valami finom nasit. Na most én nem vagyok egy félős típus, hideg vérrel végig nézek bármilyen horror filmet. Ez sem rázott meg különösebben, viszont a többi lány alig bírta a szemét takargatni, de Máté és a szépfiúk is eléggé be voltak tojva, előbbiek hiába játszották a nagy fiút. Máté pedig simán felvállalta, hogy parázik.
Amikor vége lett, mindenki nyugovóra tért, már amennyire mert. Dodi és Pé már a filmen elaludtak. Zoli lekapcsolta a lámpát, aki akart az aludt, aki pedig nem akart/nem tudott, a telefonjával babrált. Ide tartoztam én, Meli, Zoli, Ricskó és Márk. Mi még néga suttogva vóbeszélgettünk, majd Márk, Meli és Zoli is bealudt, és mintha csak a sors akarta volna, ketten maradtunk, ő pedig mellém költözött a hálózsákjával (amit nem tudom, honnan szerzett) és elkezdtünk suttogva beszélgetni. Annyira szép volt, ahogy suttogott, annyira belemerültem ajkai lágy mozgásába, és annyira elvarázsolt az egész gyerek, és akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a perc.
Nem tudom, mit érzek Ricsi iránt, vagy hogy érzek-e valamit. De próbálom kerülni a társaságát, mert akárhányszor csak kimondja a nevem, vagy hozzám szól, a hideg kiráz, és szó szerint beleremegek. Meli is megjegyezte, hogy látja, hogy a térdem is remeg, elpirulok, és kapkodom a levegőt. Ez pedig nem én vagyok. A másik dolog pedig Matyi. Nem tudom kiverni a fejemből, ő volt az első, igazi szerelmem, és egyfolytában a szemem előtt lebeg az amikor rájövök, a folyamatos hülyeségei, az évzáró, amikor elmondom neki, a játszótér, ahogy összejövünk, a nála alvások, a szülinapom, a Balaton, a kollázs, a bulija, amikor részeg voltam a szakításkor, aztán pedig a kép, amit Regi küldött... És azóta nem is beszéltem vele... Nagyon durva.
Utálom, de szeretem is egyszerre.
És Ricsi? Őt pedig utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem, ráadásul ilyeneket, illetve utálom, mert akár szeretni is tudnám.
Blah, utálom a fiúkat.

11. Készülődés, Hoboval, Zoliéknál, érzések

Csütörtökön elmentünk arra a fotózásra, ahol a fényképész közölte, hogy igen, ő szívesen készít Adrikáról képeket, de aki valóban fotogén, az én vagyok, és szeretne engem fotózni. Ez az ötlet tökre lázba hozta anyát, na meg hát engem is. Régebben  titokban mindig is modell szerettem volna lenni, de úgy gondoltam, hogy nem erre termettem. De kiderült, hogy mégis. Egész edzésen pörögtem, amiért az edző meg is dicsért, így tényleg hiper-szuper-mega-giga happy voltam. Edzés után Arnold jött értem, és nem nem azért, hogy a menő kocsijával hazaszállítsa a fáradt húgát. Nem. Baranyai Arnold nem ilyen. Ő kérlek szépen csekkolta, hogy idén kik lesznek bent a csapatban, hátha lesz valami jó csaj. Hát ő tudja. :D Aztán otthon vacsora közben apu kissé kiakadt az esküvő miatt, és velünk kiabált, hogy ez összeesküvés ellene, és nem akarja, hogy a fia ilyen hamar elcsessze az életét, és amúgy is azt a babát is el kéne vetetni. Irtózatos nagy veszekedés lett a vége, de mi győztünk. Apu pedig egész pénteken a zene szobájába gubbasztott és nem nagyon szólt senkihez, amit aztán Adri észre is vett, és elkezdett sírni, aminek következtében anyu és apu újra vitázni kezdtek, de apu végül megtért, és bocsánatot kért tőlünk.
Szombat délután lévén idegesen kezdtem készülődni. Ugyanis a mai nap megyek le Hoboval és Zoli bulija is itt van. Nem szoktam nagy ügyet csinálni öltözködésből, de most nagyon ideges voltam.
-Arnold, nem láttad a hajvasalót?-visítottam. Adri könyvet 'olvasott' Edinával, anya pedig vasalt. Arnold meg csak XBOX-ozott Levivel és nagyon felhúzta az agyam.
-Nem.
-És hova raktad a fekete sapkám?
-Minek neked sapka ilyen időben?-kérdezte anyu furcsán nézve.
-Argh!-akadtam ki, és sértődötten elvonultam. Az egész szobám kupis volt, mindenfelé ruhák hevertek. Igen,ez egy átlagos tini hiszti. Már a sírás határán álltam, miközben a szekrényem maradék részét dobáltam ki., amikor a kezembe akadt egy fekete-fehér csíkos ing.
-Na de hé!-mosolyodtam el ördögien. Igen, ez nálam teljesen megszokott dolog.
Fél óra múlva teljes harci díszletben sétáltam Hobo mellett. Mert ugye az volt a program, hogy ledzsalok vele, aztán együtt megyünk Zoliékhoz. Hoboval bejártuk az Aréna plázát, Mekiztünk, villmaosoztunk, metróztunk, sétálgattunk és tök jól elütöttük az időt. Mindent megbeszéltünk: Regitől elkezdve a Grease-n keresztül egészen Ricskóig mindent. És ugye a terv szerint ezután elmentünk raszta osztálytársunk Project X bulijára.
Becsöngettünk, mire egy középkorú, molett de elegáns nő nyitott ajtót.
-Csókolom, mi a Zolihoz jöttünk!-köszöntem barátságosan.
-Oh, gyertek csak be!-invitált. A nőt bármennyire is néztem, egyáltalán nem hasonlított Zolira. Sem a ház stílusa. De Zoli anyukája nagyon szép nő volt, és nagyon kedves is. Éppen a bakancsomat fűztem ki, amikor megjelent Zoli, nyomában Ricsivel.
-Szasztok'-köszöntött minket a raszta. Ők fiúk lepacsiztak, és már egyből röhögtek valamin. Én egyedüli lányként kapásból feszengeni kezdtem, ami azért érdekes, mert sosem voltak ilyen gondjaim. És most mégis úgy remegtek a lábaim, hogy úgy voltam vele, ha most nem esek össze, akkor sosem. Levettem a sapkámat és belegyűrtem a pulcsim ujjába, amit az előszobában hagytunk ugyebár.-Gyertek!-szólt Zoli, majd elindult felfele egy lépcsőn. A felső mentünk, majd megérkeztünk egy padlásfeljáró szerűséghez. Zoli kinyitotta az ajtaját, majd elkezdett mászni az inkább létrának nevezhető lépcsőn.
-Menj csak!-udvariaskodott Ricsi, de mivel láttam, hogy milyen pózban mászik a haverja, megráztam a fejem. Nem akartam, hogy a seggemet bámulja.-Most miért?-höbörgött, majd elfogadta a sorsát, és elkezdett mászni Hobo nyomában, aki időközben elindult. És mivel én mentem leghátul, senki sem nézte a seggemet. ☺
Fent aztán újabb ajtó, és végül egy hatalmas szoba mindenféle cuccokkal. De komolyan. Volt csocsóasztal, két marha nagy kanapé, 4 babzsákfotel, 2 sima fotel, dobszerkó, két gitár, egy hatalmas francia ágy, gigantikus mértű TV,  szekrények, hűtő (!) és egy asztal, ami tele volt chips-szel. Halkan szólt a zene is.
-Jujj, szeretem ezt a számot!-kezdtem el dudorászni a Lithium-ot. Hát igen, ebből is látszik, hogy a mi osztályunk nem az a nagy szvegjoló diszkópatkány. Nem house zene szól, hanem a jó öreg Nirvana.
-Nézzetek  nyugodtan körbe és itt fent érezzétek otthon magatokat!-utasított bennünket Zoli, majd lefeküdt ez egyik kanapéra. Ricsi és Hobo is leültek, pontosabban levágták magukat egy-egy fotelbe. Egyedül én nézegettem körbe. Egy halom poszter volt az ágya környékén (Nirvana, Led Zeppelin, Metallica, Korn, Bullet for my Valentine, AC/DC, Bring me the Horizon, Guns N' Roses, Green Day, Ramones, Aerosmith, Red Hot Chili Peppers, Slipknot, Askin Alexandria, Fall Out Boy, Black Veil Brides és még egy csomó hasonló. Hmm, jó az ízlése). A szekrényei polcán pedig egy halom családi fotó. Miután kellően kicsodálkoztam magam, én is leültem a lila babzsák fotelba. A fiúk éppen valami végzős csajt vitattak meg, hogy 'fullos csaj, 10/10, és hogy Zoli szúrná is'.
-Babám, ahhoz először kéne valami szerszám is...-mondtam gúnyosan, mire minden felröhögtek.
-Ez jó volt Dóri!-pacsizott le velem Ricsi.
Aztán így igazából elvoltunk ott fent a többiekre várva. Fél óra múlva meg is érkezett az első két vendég: Dodi és Pé. Na hogy ők hogy keveredtek össze, az egy iszonyatosan jó kérdés. De együtt jöttek. És utánuk már öt percenként érkezett valaki. Aztán csapatunk teljes lett (kivéve ugye Fanniékat). Már nem Nirvana szólt, hanem mindig az, amit éppen valaki kért, mindig olyan stílusban, amit Zoli mondott. Egész jó a zenei ízlése az osztálynak. Mindenki beszélgetett, kajolt vagy táncolt. Én még mindig a lila fotelban ültem, az ölemben Melivel és éppen Andorral beszélgettünk nagyban, a hangafalakból üvöltött Napsi kérésére whYBe: Scream It Out című száma, és egy csomóan arra rázták. Hát a tehetségük és a helyük is megvolt hozzá.
Andor amúgy nagyon aranyos srác. Még sose volt alkalmam vele így beszélgetni, de jó arc.
-Felelsz vagy mersz?-kiabálta el magát Máté.
-Mehet!-kiabálták többen is, így Ricsi leállította a zenét, és mindenki elkezdett a szoba közepe felé vándorolni. Kicsit sajnáltam mondjuk, mert Andor tényleg jó társaság, na meg nem a kedvenc játékom. Igyekeztem nem fancsali képet vágni, ami többé kevésbé sikerült. Árnyék jelent meg mellettem, mire felnéztem. Ricsi állt ott, és éppen készült leülni mellém. Aztán Zoli anyukája fel kiabált, így hát a raszta lebattyogott az alsó ajtóig, és megkérdezte, mi a szitu.
-Ricsi, Dóri gyertek egy picit pliz-szólt amikor vissatért köreinkbe, így feltápászkodtam és a fiúkkal együtt indultunk meg. Hogy miért mindig engem találnak meg, amikor valami van... De a dolgunk csak annyi volt, hogy segítenünk kellett felhozni egy halom gofrit, Zolinak meg be kellett zárkóznia, ugyanis a szülei (az apja amerikai, és nagyon durván rocker!) el mentek.
-Zoli, a ház és miden barátod egybe legyen, mire hazajövünk! Szomszédok ne panaszkodjanak! Dóra-nézett rám Z anyukája.-Ugye Dóra vagy?-kérdezte, mire mosolyogova bólintottam.-Kérlek azért figyelj oda ezekre a huligánokra.
-Természetesen.
-Na jók legyetek!-mondta aztán az apuka is, majd elmentek. Én egy tál gofrival és nutellával a kezemben elindultam visszafele. A következő dolog az az volt, hogy Zoli kivett a bárszekrényből egy üveg likőrt. Csúnyán néztem rá.
-Mi van? FÜvegezünk. Aki nem csinálja meg, az iszik-magyarázták. Megvontam a vállamat.
Fent én lepkaoltam a gofrit az asztalra, majd elindultam a helyemre, de legnagyobb meglepetésemre, az foglalt volt, O'Donnellnek hála.
-Jól ülsz?-kérdeztem, mire felröhögött.
-Igen köszi. Szeretnél ide ülni?
-Igen.
-Gyere-mondta, majd odébb csúszott a fotelen. Szemeimet forgatva ültem le mellé. Meli, aki a földön ült, idióta mosollyal nézett fel rám.
-Mi van?-röhögtem.
Mikor mindenki talált magának gofrit, és poharat kezdődhetett a játék. Máté pörgetett először, ő találta ki a játékot.
-Napsikám! Felelsz vagy mersz?
-Felelek-mosolygott az életvidám csajszi.
-Mikor szeretnéd elveszíteni a szüzességed?-kérdezte Máté szinte egyből.
-Na, a Süle kanos-nyújtózkodott Pé, és beszólását hatalmas röhögössel díjaztuk, Máté pedig pedomacis fejet vágott.
-Majd ha lesz egy nomárlis kapcsolatom, és úgy érzem, érett vagyok rá-jött a diplomatikus válasz Napsitól, majd pörgetett is. Zsombi.
-Felelek.
-Kivel feküdnél le az osztályból?-kérdezte Napsi, mire a fiúk húúztak egy sort. Zsombi zavarában elröhögte magát.
-Igazából én nem külsőre megyek, szóval előbb megkéne ismernem benneteket lányokat, és aztán lehetne megkérdezni, mert addigra lehet, hogy lenne, akihez jobban vonzódnék.
-És ha külsőre mennél?-kérdezte Ricsi.
-Hmm. Hát akkor Gréta, Lina, Napsi és Vanda-mondta, majd pörgetett. Az üveg rám mutatott.
-Merek-mondtam. Láttam, hogy Ricsi és Zoli összenéznek. Lina biztatóan nézett rám, Zsombi pedig elgondolkodott, hogy mit is kérjen, majd végül lepasszolta a lehetőséget Máténak.
-Vedd le a melltartódat a melletted jobbra levő ember segítségével!-vagyis Ricsivel. Lehet, hogy jobban járok, ha felelek. Elfordultam, és Ricsivel együtt elkezdtük kigombolni az ingemet. Csak az első három lyukat kellett gombolni, aztán kikapcsolni a melltartót. Mindenki minket nézett, amikor aztán levettem a fekete fehérneműt, és magam mellé raktam. A többiek pedig megtapsoltak. Az én példámra a többiek is felbátorodtak, és mindenki mert. Voltak elég durvák is. Grétinek pl. bekellett mutatnia egy erotikus táncot Csabinak, Zolinak fel kellett vennie az anyja ruháit, Márknak alsógatyában kellett futkoznia az utcán, Melinek pedig le kellett nyalnia a nutellát Norbi hasáról. Szóval voltak itt érdekes dolgok. Amikor meguntuk a durvulást, jött az olyan kör, amikor mindenki felelt, és elég érdekes dolgokat tudtunk meg. Meli elmondta, miért lett annak idején depressziós és hogy ez hogyan játszott közre abba, hogy elég antiszoc lett, Ricsiről kiderült, hogy cigizik, Dodi lázadásból festi a haját, Anett még sosem volt szerelmes, Vandát örökbe fogadták, Norbi és Andor unokatesók és eleinte utálták egymást, mert Norbi akkor is szépfiú volt, Andor viszont nem. Akkor Pé ideálja az ázsiai lány, Zoli kapcsolatban van egy miskolci, szintén raszta lánnyal, Zsombornak van egy csomó cicája, Márk nem akar barátnőt, sőt soha nem is volt neki még barátnője, ő inkább a barátság extrákkalba megy bele. Máté szeretne celeb lenni, Csabi pedig a nővére hapsija miatt kezdett el focizni, Lina egyáltalán nem akar modell lenni, huába mondják neki. Gréti még mindig az anyukájával alszik, Hobo akkor kezdett cigizni, amikor a legjobb haverja (Matyi) elköltözött, és ami talán a legdurvább szerintem, hogy Napsi biszex. Ez miatt persze egyikünk sem ítéli el, de azért mindannyiunkat sokkolt. Mindegy, mindenesetre én örülök neki, hogy ezt így felvállalta és elmondta nekünk. Én támogatni fogom.
Mikor a játékkal végeztünk, lőttünk egy csoport szelfit Zoli telójával, majd mindenki felhívta a szüleit, hogy maradhatunk-e aludni. Mindenkinek engedték, hiszen bevetettük ezt a dumát, hogy mindenkinek engedik, lol. Szóval még egy kicsit táncoltunk, majd megnéztük az Annabelle című horror filmet.
Zolinak ugyebár hatalmas tévéje van a szoba leghátsó részében, amit nem is értek, hiszen ez így pont az ágya bal oldalára esik, ergo nem tudom, hogy nézi. Mindegyis. Az én drága lila fotelemet vonszoltam magammal az ágy mellé, ahova Lina felfeküdt. Az egész osztály talált magának valami előkelő helyet, illetve valami finom nasit. Na most én nem vagyok egy félős típus, hideg vérrel végig nézek bármilyen horror filmet. Ez sem rázott meg különösebben, viszont a többi lány alig bírta a szemét takargatni, de Máté és a szépfiúk is eléggé be voltak tojva, előbbiek hiába játszották a nagy fiút. Máté pedig simán felvállalta, hogy parázik.
Amikor vége lett, mindenki nyugovóra tért, már amennyire mert. Dodi és Pé már a filmen elaludtak. Zoli lekapcsolta a lámpát, aki akart az aludt, aki pedig nem akart/nem tudott, a telefonjával babrált. Ide tartoztam én, Meli, Zoli, Ricskó és Márk. Mi még néga suttogva vóbeszélgettünk, majd Márk, Meli és Zoli is bealudt, és mintha csak a sors akarta volna, ketten maradtunk, ő pedig mellém költözött a hálózsákjával (amit nem tudom, honnan szerzett) és elkezdtünk suttogva beszélgetni. Annyira szép volt, ahogy suttogott, annyira belemerültem ajkai lágy mozgásába, és annyira elvarázsolt az egész gyerek, és akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a perc.
Nem tudom, mit érzek Ricsi iránt, vagy hogy érzek-e valamit. De próbálom kerülni a társaságát, mert akárhányszor csak kimondja a nevem, vagy hozzám szól, a hideg kiráz, és szó szerint beleremegek. Meli is megjegyezte, hogy látja, hogy a térdem is remeg, elpirulok, és kapkodom a levegőt. Ez pedig nem én vagyok. A másik dolog pedig Matyi. Nem tudom kiverni a fejemből, ő volt az első, igazi szerelmem, és egyfolytában a szemem előtt lebeg az amikor rájövök, a folyamatos hülyeségei, az évzáró, amikor elmondom neki, a játszótér, ahogy összejövünk, a nála alvások, a szülinapom, a Balaton, a kollázs, a bulija, amikor részeg voltam a szakításkor, aztán pedig a kép, amit Regi küldött... És azóta nem is beszéltem vele... Nagyon durva.
Utálom, de szeretem is egyszerre.
És Ricsi? Őt pedig utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem, ráadásul ilyeneket, illetve utálom, mert akár szeretni is tudnám.
Blah, utálom a fiúkat.

10. Reggel, Hobo, próba, hazafele, esküvő

Szerdán Linával és a bátyjával jöttem suliba. Nem messze laknak tőlünk, és pont útba esek nekik, és mivel Koninak van kocsija, szívesen elhoztak.
-Na mi a helyzet, Sandy?-kérdezte Koni, amikor beszálltam.
-Kussolj-csesztem le röhögve.
-Hallod Dóri, ez a hülye tudod mi volt annak idején?-kérdezte Lina, miközben hátrafordult hozzám.
-Nehogy elmond!-húzta meg húga copfját a sofőrünk.
-Tudod volt az a film a Diznin régen, hogy Limonádé. Na abból az a vörös hajú. a Ven- mondta mire belőlem kitört a röhögés.-És van róla videó is, majd megmutatom-mondta. Az utunk így tellett el. Röhögve, egymást cikizve.
A suli előtt találkoztunk Melivel, de bevártuk az arra tartó másik hármas fogatot, ami alatt Dodit, Napsit és Grétit értem.
-Egész éjjel a Grease korából való ruhákat néztem-mondta Dodi, amikor megkérdeztük, miért ilyen karikásak a szemei.
-És az minek neked?
-Meg kellett néznem, mit adnak ránk, aztán meg tetszett a stílus, és egy csomót rendeltem magamnak, aztán pedig hajviseletet néztem, és megpróbáltam megcsinálni, aminek következtében megmoshattam, de rájöttem, hogy kopik a színező a tetejéből, és még azt is kentem rá.
-És ezt mind éjszaka?-kérdezte Meli.
-Aha-ásított Dodi. Érdekes osztálytársaim vannak, az biztos. Wátevör.
Ahogy beértünk a terembe, észrevettem, hogy bár a cuccaimat kivettem a szekrényből, a pulcsimat nem sikerült elraknom, így visszabaktattam. Ám a szekrénynél hirtelen valaki hátulról befogta a szemeimet.
-Szia Hobo!-köszöntöttem, mielőtt még bármit is mondhatott volna.
-De hát honnan..?
-A parfümöd. Tőlem kaptad-mosolyogtam, majd hozzá bújtam, és szorosan megöleltem.
-Annyira hiányzott már ez ölelés, makikám- mondta, majd adott egy puszit a fejemre.
-Hát tény kérdés, régen gengeltünk- nevettem.
-Hétvégén ráérsz?
-Aha.
-Három negyed 4-re ott leszek. Regivel beszéltél?
-Igen, de csak facebookon.
-Na, az f@sza. Amióta nem vagyunk együtt, nem is beszéltünk. Mi van vele?
-Áronnal jár.
-A..?
-Igen, a volt osztálytársunkkal.
-De hát az milyen ember?
-Pont olyan, amilyen Regi lett. Jobbat érdemelsz nála-csimpaszkodtam a nyakába.
-Szerinted Dodinak tetszek?-kérdezte, mire én elmosolyodtam, adtam egy hatalmas puszit az arcára, és bementünk. Nyilván azt kérdezitek, mikor lettünk mi ennyire jóba Hoboval. Elárulom. 8 évig osztálytársak voltunk, aztán amikor én Matyival, ő meg Regivel járt, eleve sokat voltunk együtt, egy társaságban. Majd Matyi maradt Füreden, de ők még együtt voltak, én meg velük lógtam. Aztán szakítottak. Mi akkor már tök jóban voltunk Hoboval, amikor pedig Regi kezdett szarni a fejemre, és ezért kezdtünk el gengelni Hoboval. Csak amióta suli van, nem nagyon foglalkozunk egymással.
Ezért teljesen érthető volt az osztály reakciója, amikor egymást átkarolva léptünk be a terembe.
-Együtt vagytok?-kérdezte Andor, és hozzánk vágott egy tollat (?).
-Azért Dóri ennyire nem menő, hogy velem járhasson-mondta Hobo hanyagul, majd lerázott magáról.Én eközben Ricsit figyeltem a szemem sarkából. A telefonját nyomkodta, füles volt az egyik fülében, mégis mintha picit mintha megenyhült volna az arca, amikor megerősítettük, hogy nem vagyunk együtt.
Angollal kezdtünk, aztán egy német/francia, kinek mi. Nekem amúgy a francia. Irodalom, nyelvtan, történelem és a nap végén egy dupla, és igazi színjátszó óra, ami szintén a legelső. Ezt is Magdi néni tartotta, és hatalmasat vigyorgott. A dráma óra az épületben a pince részlegen van. az egészet elfoglalja a hatalmas színház terem. De tényleg hatalmas. Főleg a színpad. 2 osztály volt bent, mert ez egy összevont óra a másik kilencedikkel. Ugye a mi osztályunkban vannak az überhelyes fiúk, és ez magyarázatot ad arra, hogy a másikban miért nincsenek. És ezzel még csak enyhén fejeztem ki magam. A lányok is hát hogy is mondjam... Legyen elég annyi, hogy amikor Csabi meglátta őket, ezt mondta:
-Na, király, járhatok a tizedikbe csajozni.
Egyébként van 2 lány, akik egész szépek, és sokkal jobb fejeknek tűnnek, mint a többi. Ők, mint a bemutatkozás után kiderült, Réka és Anita. Márknak pedig bejövősek.
-Na drága kilencedikesek, hadd mutassam be nektek a történetünk két főszereplőjét, Dannyt és Sandyt, azaz A osztályos Dórit és Ricsit! Kérlek gyertek ki ide!-kérte, mire mi kelletlenül kikullogtunk. Alakított még egy csoportot a mellékszereplőknek (Meli, Lina, Dodi, Napsi, Fanni, Erus, Hobo, Máté, Márk, Csabi, Pé, Andor), egyet a táncosoknak (Gréti, Anett, Vanda, Zsombi, Zoli, Norbi, Réka, Anita és még körülbelül 14 gyerek a b-ből), egyet a 4 tanárt játszóknak (3 lány és egy fiú a b-ből) és a 5 fős csapat a technika, világosítás és egyebek céljából. Elmondta az alap dolgokat, majd dalszöveget nyomott a kezünkbe, kettesével nézve egyet. Kissé kínos volt Ricsivel ilyen szorosan állni. Megállás nélkül vigyorgott. Egészen addig, amíg a tanárnő nem mondta, hogy ez a mi első számunk. Nincs olyan, aki ne hallotta volna még a Summer Nights-ot.Szintén kínos volt ennyi ember előtt énekelni, de elkezdtük. És a többiek nagyon profin vokáloztak hozzá. És így elsőre tök jól szólt. Mondjuk az oh-uh -s résznél páran kuncogtak, mert Ricsinek elég erotikusra sikerült. Bár nekem személy szerint a magas hangot kiéneklő rész volt a kedvencem a "társamtól". A végén meg főleg. Meg is tapsoltuk. Ricsi nagyon jól csinálja, tök jó a hangja.
A tanárnő pedig  kitalálta, hogy az egészet végig énekeljük ma, így jöhettem én, EGYEDÜL, a Hopelessly Devoted To You című számmal, ismétlem egyedül. Aztán ahogy a terv szólt, minden számot elénekeltünk, és égi áldás volt a csengőszó, hogy mehetünk haza. De nem tudtam kiverni a fejemből azokat a hülye dallamokat. Dudorászva lépkedtem hazafele. Linának más dolga volt, így nem volt kivel hazamennem. Legalábbis azt hittem, egészen addig, míg meg nem jelent mellettem Ricsi.
-Helloka-köszöntött.
-Helloka. Hát te?
-Csak nem hagyom, hogy egyedül menj haza, miközben a hülye musicaled fülbemászó dalait dudolászod.
-Azta. Azt hinném, hogy nem ismersz, pedig nagyon is-mondtam csodálkozva. A térdem csak úgy remegett. Reggel a magassarkú cipőmet akartam felvenni, de jó, hogy mégis a bakancsra esett a választásom, mert az előbbiben tuti eltanyáztam volna a jelenlegi helyzetemben. Ráadásul pont ma volt rajtam szoknya, ami eleve nem túl előnyös.
-Mai programod?
-Megyek fotózásra, aztán edzésre.
-Ezt kifejthetnéd-mosolyogott.
-Anyu kitalálta hogy elvisszük a hugicámat fotózásra, és én is megyek velük, aztán megyek foci edzésre.
-Ja tényleg, te ilyen kis menő vagy, hogy focizol.
-Ugye?-röhögtem el magam.Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem normális dolog az, hogy egy lány focizik. Körülbelül 7 éves korom óta focizok, és anyu mindig megemlegeti, hogy hogyan is jöttem rá, hogy focizni akarok. Farsang volt a suliba, és azt hiszem Hobo volt az a gyerek, aki focistának öltözött, és mutatott pár trükköt a labdával, és akkor a pici, 7 éves, királylánynak öltözött Dórika elkezdett hisztizni az anyukájának, hogy ő bizony focista lesz. Röviden ennyi.
Ezután kínos csend állt be köztünk, egy szó nélkül lépkedtünk egymás mellett. Érzetem, ahogyan a zsebemben megrezzen a telefon, de nem mertem elővenni. Egyrészt mert bunkóság, másrészt mert... Nem, nem tudok még egy okot felhozni.
Hamar a házunkhoz értünk, szóval ott megálltam, majd mosolyogva néztem Ricsire.
-Ez a házatok?-kérdezte, majd zsebre tette a kezeit.
-Nem, csak szeretek random házaknál megállni-mondtam kissé szarkasztikusan, mire ő elnevette magát.-Köszi, hogy elkísértél.
-Szívesen, bár igazából nem sokat beszélgettünk, de majd máskor. Meg öhm izé... Szombaton lesz egy buli szerűség Zoliéknál. Eljönnél?-kérdezte mosolyogva.
-Milyen buli?
-Project X-mondta halál komolyan, én meg felröhögtem. Ő is elmosolyodott egy pöppet.-Nem, amúgy csak így az osztály összejönne, egy kis zene, meg rendelünk pizzát. Ráadásul Zoli szülei is otthon lesznek.
-Hááát, nem is tudom...
-Hallod mindenki ott lesz-mosolygott, majd beleborzolt a hajába a tarkójánál.-Vagyis Fanniék nem jönnek
-Majd megbeszéljük-mosolyogtam én is.
Elköszöntünk, majd kissé jobb kedvvel mentem be a házba. Ahogy beléptem, anyu szinte egyből kiabált.
-Dóri, siess kérlek!-ledobtam a táskámat és a bakancsomat és beviharoztam a konyhába. Kicsit izgultam, anya akkor sürget, ha valami fontos dolog van.
-Tessék?-néztem ártatlanul, majd leültem a kanapéra. Anyu pedig elém vágott egy borítékot a dohányzóasztalra. Elég idegesnek tűnt.
-Ez mi ez?
-Olvasd el-fonta össze a kezeit. Félve nyitottam ki a borítékot. Anyu a frászt hozta rám. A borítékban egy díszes meghívó volt. Kinyitottam, és olvastam.
-Levi és Edo összeházasodnak?-kiáltottam fel.
-Igen, hát nem nagyszerű?-mosolyodott el anya.
-De szemét vagy, azt hittem már valami gáz van-röhögtem fel. Anyu tökre elhitette velem. A kis zsivány. ☺ -És te amúgy tudtad?
-Nem, de amint elolvastam, felhívtam Edinát, és elmondta, hogy már a tavasszal eljegyezték egymást, csak nem árulták el. És az egész nyáron szervezkedtek, de azt úgy képzeld el, hogy már a ruhák is megvannak. Te, Adrika és Vivienn lesztek a koszorúslányok, Arni pedig a tanú.
-Koszorúslányok leszünk? De nincs is ruhánk-vigyorogtam.
-Holnap mentek.-Kissé sokkoltan húztam fel a lábaimat a kanapéra. Ezek ketten képesek voltak el titkolni ezt mind előlünk? Mindegyis, én nagyon örülök. Ráadásul, hé, ez egy esküvő! ☺