22. beszélgetés Zolival, kiakadtam, du, névválasztás

Kedden reggel, amikor bementem a terembe, Márk éppen a Bitch I'm Madonna című számot üvöltette, Fanni és Napsi pedig azt énekelték.
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy  kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a  Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most  17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi?  - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
-  Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺

22. beszélgetés Zolival, kiakadtam, du, névválasztás

Kedden reggel, amikor bementem a terembe, Márk éppen a Bitch I'm Madonna című számot üvöltette, Fanni és Napsi pedig azt énekelték.
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy  kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a  Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most  17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi?  - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
-  Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺