Péntek.
Végre.
Már épp ideje volt.
Reggel viszont ismét tesire mentem. Ráadásul nulladikban. De ez valahogy nem hangolt le, ugyanis reggel egy hatalmas bögre kakaó és egy szintén hatalmas adag palacsinta fogadott. Imádom anyut.
Miután teljesen nyugodtan behabzsoltam, felvettem az egyik legkedvencebb ruha-összeállításomat, és mivel jó idő volt, ez egy rövid gatyás szett volt. Aztán pedig életemben talán először úgy indultam el a suliba, hogy bedugtam a füleseket a fülembe. Black Veil Brides-t hallgattam és úgy baktattam a suli fele. Olyan hiányérzetem volt, de nem tudtam, mi hiányzik. Amikor odaértem a suliba, rájöttem. A tesi cuccom. Na igen, tudom, hogy nem lakok messze a sulitól és ha futok, még vissza is érek, de annyira nem volt kedvem korán reggel futkosni az utcán, úgyhogy inkább végighallgattam, ahogy Ati bácsi leszúr a hatalmas bakimért. Amúgy Ati bácsiban azt bírom annyira, hogy mindig szarkasztikus és cinikus, és ez szerintem tök jó dolog. Úgyhogy bírom a buráját.
Szóval tesi órán a padon üldögéltem, amíg a többiek egy elég komoly és izzasztó bemelegítést végeztek el. Azt hittem, gerendáznak/gyűrűznek/kosaraznak/szekrényeznek, de nem. Elárulom, mit csináltak. Kidobóztak. Én meg így: OMÁJGÁD, UGYE EZ MOST CSAK VICC? fejjel néztem, ahogyan a fiúkák elég komolyan elkezdték egymást dobálni. A lányok eleinte, csak álldogáltak, aztán amikor kidobták őket, leültek. De aztán kezdtek ők is bevadulni, és onnantól kezdve életveszélyes volt a játék. Óra közben többször is figyeltem Ricsit, aki egyfolytában a haját igazgatta, amit nem csodálok, ugyanis neki elől tök hosszú a haja, és gondolom idegesíti, hogy a szemébe lóg. Amikor egyszer mellettem dobták ki, leült mellém, és ott lihegett.
-Téged nem idegesít a hajad?
-Dehogynem, el kéne majd lassan menni fodrászhoz-mondta rám sem nézve. Nagyon figyelte a játékot.
-Izgi-sóhajtottam, mire ő rám nézett.
-Ugye tudod, hogy ha most te is tesiznél, agyon dobtalak volna?
-Miért is?-nevettem.
-Mert nem szeretsz viszont-mondta full komolyan, majd ismét a játékot kezdte el figyelni. Én sokkoltan ültem mellette.
A nap további részében nem hogy nem szóltunk egymáshoz, de nem is néztünk egymásra. Szóval minden egyhangú és unalmas volt.
Aztán jött a színpadi óra, ami annyit tesz, hogy díszletet készítettünk a különböző színdarabokhoz. És hát Ricsivel valahogy egymás mellé kerültünk. Tudni kell azt is, hogy a felügyelő tanár sosem jön be felügyelni szinte, de ezt senki nem tudja, úgyhogy mondhatni magunk voltunk.
-Szia-mosolygott rám Ricsi, bár ez a mosoly elég gúnyos volt. Megfogott egy gitárt, és elkezdte játszani a Rollins Stones-tól a Painted Black-et. Ott ültem mellette, és csak hallgattam. A többiek valamit festettek. Egyszer csak hirtelen felindulásból, már nem is tudom, hogy miért, de oda hajoltam Ricsihez, és megcsókoltam. Éreztem a döbbentséget rajta, de nem foglalkoztam vele. Aztán visszacsókolt. Gondoltam, hogy abba kéne hagyni, de nem ment. Még sosem élveztem ennyire csókot, mint ezt. De esküszöm. Amikor Matyival csókolóztam, jó volt, tetszett meg minden. De ez felül múlt minden. Elmosolyodtam, majd elhúztam a fejemet. Ricsi kinyitotta a szemét, és mosolyogva nézett rám. Elröhögtem magam. Páran döbbenten néztek rám, de ez engem jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztatott, ugyanis leírhatatlanul boldog voltam. De tényleg. Ricsi lerakta a gitárt, és együtt kezdtünk el festeni egy kerítést a színpadon. Annyira aranyos volt velem. Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, szinte mindenki egyszerre dobta le, ami a kezében volt. Már csak egy óra. Felálltam, de Ricsi elkapta a derekamat, és vissza rántott az ölébe, Nevetve értem 'lábat', majd Ricsi magához húzott, és megcsókolt. Mindenki hú-zott egy sort, de Pé még füttyözött is. A szünetet tehát összebújva töltöttük el, aztán a következő órát is, és végül ő kísért haza is. Nem fogta meg a kezemet, meg semmi. Csak lépkedett mellettem, miközben én már nem is tudom miről osztottam neki az észt. Mosolyogva hallgatott végig. Aztán a házunk előtt lassítottunk.
-Hallod sétáljunk még valamerre-mondta mosolyogva,
-Rendben, de le szeretném rakni a táskámat. Addig gyere csak be.
-Neeem, én azt hiszem ezzel még várok.
-Ricsi, apu végig nézte a Matyival lévő kapcsolatomat, és senki nem halt meg. És amúgy sincs itthon-mondtam nevetve, mire megkönnyebbülten jött utánam. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába.
-Szia anyu!-üdvözöltem, mire anyu hátranézett a tűzhelytől.
-Oh, sziasztok!
-Csókolom!-köszöntötte anyut Ricsi is.
-Anyu, ő itt Richard O'Donnell személyesen-szóval bemutattam édesanyámnak azt az embert, akiről olyan régóta áradozok neki. Legalábbis anya ezt a szót használta. Áradozok. Na mindegy.
Miután ledobtam a táskámat, gyorsan pisiltem és előszedtem egy kis pénzt is. Anya addig folytatta a sütés-főzést, de közben beszélgetett Ricsivel.
-Dórika, nem fázol abban a p*icsa gatyában?-nézett rám, amikor visszatértem.
-Ööö, nem-röhögtem el magam, majd elindultunk Ricsivel. Sétáltunk igazából mindenfelé. Beszélgettünk. Elmondta személyesen is, hogy mit érez, úgyhogy én következtem.
-Én... Én olyat érzek, amit még sohasem, de nem tudom, hogy ez mi. Mindenesetre szeretek veled lenni, és nagyon tetszel, meg ez tényleg több, mint barátság, és ...
-Dorci, leszel a barátnőm?-vágott közbe hirtelen. Teljesen ledöbbentem, de éreztem, hogy a pillangók csapkodni kezdenek a hasamba. És elég hevesen.-Vagyis próbáljuk meg együtt.
-Rendben-egyeztem bele egy hatalmas mosoly keretében. 'Dóri, mi a halált csinálsz?' diktálta az agyam, de sajnos ezúttal a szívem nyert.-Leszek a barátnőd.
Azt az arcot, amit Ricsi akkor vágott, hát azt látni kellett volna. Nem tudom leírni, de baromi édes volt, ahogyan látszott rajta, hogy boldogabb lett. Odahajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Szóval mi most 'járunk'. És ez volt az első alkalom.
2014. december 23., kedd
16. Kidobó, a csók, séta
Péntek.
Végre.
Már épp ideje volt.
Reggel viszont ismét tesire mentem. Ráadásul nulladikban. De ez valahogy nem hangolt le, ugyanis reggel egy hatalmas bögre kakaó és egy szintén hatalmas adag palacsinta fogadott. Imádom anyut.
Miután teljesen nyugodtan behabzsoltam, felvettem az egyik legkedvencebb ruha-összeállításomat, és mivel jó idő volt, ez egy rövid gatyás szett volt. Aztán pedig életemben talán először úgy indultam el a suliba, hogy bedugtam a füleseket a fülembe. Black Veil Brides-t hallgattam és úgy baktattam a suli fele. Olyan hiányérzetem volt, de nem tudtam, mi hiányzik. Amikor odaértem a suliba, rájöttem. A tesi cuccom. Na igen, tudom, hogy nem lakok messze a sulitól és ha futok, még vissza is érek, de annyira nem volt kedvem korán reggel futkosni az utcán, úgyhogy inkább végighallgattam, ahogy Ati bácsi leszúr a hatalmas bakimért. Amúgy Ati bácsiban azt bírom annyira, hogy mindig szarkasztikus és cinikus, és ez szerintem tök jó dolog. Úgyhogy bírom a buráját.
Szóval tesi órán a padon üldögéltem, amíg a többiek egy elég komoly és izzasztó bemelegítést végeztek el. Azt hittem, gerendáznak/gyűrűznek/kosaraznak/szekrényeznek, de nem. Elárulom, mit csináltak. Kidobóztak. Én meg így: OMÁJGÁD, UGYE EZ MOST CSAK VICC? fejjel néztem, ahogyan a fiúkák elég komolyan elkezdték egymást dobálni. A lányok eleinte, csak álldogáltak, aztán amikor kidobták őket, leültek. De aztán kezdtek ők is bevadulni, és onnantól kezdve életveszélyes volt a játék. Óra közben többször is figyeltem Ricsit, aki egyfolytában a haját igazgatta, amit nem csodálok, ugyanis neki elől tök hosszú a haja, és gondolom idegesíti, hogy a szemébe lóg. Amikor egyszer mellettem dobták ki, leült mellém, és ott lihegett.
-Téged nem idegesít a hajad?
-Dehogynem, el kéne majd lassan menni fodrászhoz-mondta rám sem nézve. Nagyon figyelte a játékot.
-Izgi-sóhajtottam, mire ő rám nézett.
-Ugye tudod, hogy ha most te is tesiznél, agyon dobtalak volna?
-Miért is?-nevettem.
-Mert nem szeretsz viszont-mondta full komolyan, majd ismét a játékot kezdte el figyelni. Én sokkoltan ültem mellette.
A nap további részében nem hogy nem szóltunk egymáshoz, de nem is néztünk egymásra. Szóval minden egyhangú és unalmas volt.
Aztán jött a színpadi óra, ami annyit tesz, hogy díszletet készítettünk a különböző színdarabokhoz. És hát Ricsivel valahogy egymás mellé kerültünk. Tudni kell azt is, hogy a felügyelő tanár sosem jön be felügyelni szinte, de ezt senki nem tudja, úgyhogy mondhatni magunk voltunk.
-Szia-mosolygott rám Ricsi, bár ez a mosoly elég gúnyos volt. Megfogott egy gitárt, és elkezdte játszani a Rollins Stones-tól a Painted Black-et. Ott ültem mellette, és csak hallgattam. A többiek valamit festettek. Egyszer csak hirtelen felindulásból, már nem is tudom, hogy miért, de oda hajoltam Ricsihez, és megcsókoltam. Éreztem a döbbentséget rajta, de nem foglalkoztam vele. Aztán visszacsókolt. Gondoltam, hogy abba kéne hagyni, de nem ment. Még sosem élveztem ennyire csókot, mint ezt. De esküszöm. Amikor Matyival csókolóztam, jó volt, tetszett meg minden. De ez felül múlt minden. Elmosolyodtam, majd elhúztam a fejemet. Ricsi kinyitotta a szemét, és mosolyogva nézett rám. Elröhögtem magam. Páran döbbenten néztek rám, de ez engem jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztatott, ugyanis leírhatatlanul boldog voltam. De tényleg. Ricsi lerakta a gitárt, és együtt kezdtünk el festeni egy kerítést a színpadon. Annyira aranyos volt velem. Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, szinte mindenki egyszerre dobta le, ami a kezében volt. Már csak egy óra. Felálltam, de Ricsi elkapta a derekamat, és vissza rántott az ölébe, Nevetve értem 'lábat', majd Ricsi magához húzott, és megcsókolt. Mindenki hú-zott egy sort, de Pé még füttyözött is. A szünetet tehát összebújva töltöttük el, aztán a következő órát is, és végül ő kísért haza is. Nem fogta meg a kezemet, meg semmi. Csak lépkedett mellettem, miközben én már nem is tudom miről osztottam neki az észt. Mosolyogva hallgatott végig. Aztán a házunk előtt lassítottunk.
-Hallod sétáljunk még valamerre-mondta mosolyogva,
-Rendben, de le szeretném rakni a táskámat. Addig gyere csak be.
-Neeem, én azt hiszem ezzel még várok.
-Ricsi, apu végig nézte a Matyival lévő kapcsolatomat, és senki nem halt meg. És amúgy sincs itthon-mondtam nevetve, mire megkönnyebbülten jött utánam. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába.
-Szia anyu!-üdvözöltem, mire anyu hátranézett a tűzhelytől.
-Oh, sziasztok!
-Csókolom!-köszöntötte anyut Ricsi is.
-Anyu, ő itt Richard O'Donnell személyesen-szóval bemutattam édesanyámnak azt az embert, akiről olyan régóta áradozok neki. Legalábbis anya ezt a szót használta. Áradozok. Na mindegy.
Miután ledobtam a táskámat, gyorsan pisiltem és előszedtem egy kis pénzt is. Anya addig folytatta a sütés-főzést, de közben beszélgetett Ricsivel.
-Dórika, nem fázol abban a p*icsa gatyában?-nézett rám, amikor visszatértem.
-Ööö, nem-röhögtem el magam, majd elindultunk Ricsivel. Sétáltunk igazából mindenfelé. Beszélgettünk. Elmondta személyesen is, hogy mit érez, úgyhogy én következtem.
-Én... Én olyat érzek, amit még sohasem, de nem tudom, hogy ez mi. Mindenesetre szeretek veled lenni, és nagyon tetszel, meg ez tényleg több, mint barátság, és ...
-Dorci, leszel a barátnőm?-vágott közbe hirtelen. Teljesen ledöbbentem, de éreztem, hogy a pillangók csapkodni kezdenek a hasamba. És elég hevesen.-Vagyis próbáljuk meg együtt.
-Rendben-egyeztem bele egy hatalmas mosoly keretében. 'Dóri, mi a halált csinálsz?' diktálta az agyam, de sajnos ezúttal a szívem nyert.-Leszek a barátnőd.
Azt az arcot, amit Ricsi akkor vágott, hát azt látni kellett volna. Nem tudom leírni, de baromi édes volt, ahogyan látszott rajta, hogy boldogabb lett. Odahajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Szóval mi most 'járunk'. És ez volt az első alkalom.
Végre.
Már épp ideje volt.
Reggel viszont ismét tesire mentem. Ráadásul nulladikban. De ez valahogy nem hangolt le, ugyanis reggel egy hatalmas bögre kakaó és egy szintén hatalmas adag palacsinta fogadott. Imádom anyut.
Miután teljesen nyugodtan behabzsoltam, felvettem az egyik legkedvencebb ruha-összeállításomat, és mivel jó idő volt, ez egy rövid gatyás szett volt. Aztán pedig életemben talán először úgy indultam el a suliba, hogy bedugtam a füleseket a fülembe. Black Veil Brides-t hallgattam és úgy baktattam a suli fele. Olyan hiányérzetem volt, de nem tudtam, mi hiányzik. Amikor odaértem a suliba, rájöttem. A tesi cuccom. Na igen, tudom, hogy nem lakok messze a sulitól és ha futok, még vissza is érek, de annyira nem volt kedvem korán reggel futkosni az utcán, úgyhogy inkább végighallgattam, ahogy Ati bácsi leszúr a hatalmas bakimért. Amúgy Ati bácsiban azt bírom annyira, hogy mindig szarkasztikus és cinikus, és ez szerintem tök jó dolog. Úgyhogy bírom a buráját.
Szóval tesi órán a padon üldögéltem, amíg a többiek egy elég komoly és izzasztó bemelegítést végeztek el. Azt hittem, gerendáznak/gyűrűznek/kosaraznak/szekrényeznek, de nem. Elárulom, mit csináltak. Kidobóztak. Én meg így: OMÁJGÁD, UGYE EZ MOST CSAK VICC? fejjel néztem, ahogyan a fiúkák elég komolyan elkezdték egymást dobálni. A lányok eleinte, csak álldogáltak, aztán amikor kidobták őket, leültek. De aztán kezdtek ők is bevadulni, és onnantól kezdve életveszélyes volt a játék. Óra közben többször is figyeltem Ricsit, aki egyfolytában a haját igazgatta, amit nem csodálok, ugyanis neki elől tök hosszú a haja, és gondolom idegesíti, hogy a szemébe lóg. Amikor egyszer mellettem dobták ki, leült mellém, és ott lihegett.
-Téged nem idegesít a hajad?
-Dehogynem, el kéne majd lassan menni fodrászhoz-mondta rám sem nézve. Nagyon figyelte a játékot.
-Izgi-sóhajtottam, mire ő rám nézett.
-Ugye tudod, hogy ha most te is tesiznél, agyon dobtalak volna?
-Miért is?-nevettem.
-Mert nem szeretsz viszont-mondta full komolyan, majd ismét a játékot kezdte el figyelni. Én sokkoltan ültem mellette.
A nap további részében nem hogy nem szóltunk egymáshoz, de nem is néztünk egymásra. Szóval minden egyhangú és unalmas volt.
Aztán jött a színpadi óra, ami annyit tesz, hogy díszletet készítettünk a különböző színdarabokhoz. És hát Ricsivel valahogy egymás mellé kerültünk. Tudni kell azt is, hogy a felügyelő tanár sosem jön be felügyelni szinte, de ezt senki nem tudja, úgyhogy mondhatni magunk voltunk.
-Szia-mosolygott rám Ricsi, bár ez a mosoly elég gúnyos volt. Megfogott egy gitárt, és elkezdte játszani a Rollins Stones-tól a Painted Black-et. Ott ültem mellette, és csak hallgattam. A többiek valamit festettek. Egyszer csak hirtelen felindulásból, már nem is tudom, hogy miért, de oda hajoltam Ricsihez, és megcsókoltam. Éreztem a döbbentséget rajta, de nem foglalkoztam vele. Aztán visszacsókolt. Gondoltam, hogy abba kéne hagyni, de nem ment. Még sosem élveztem ennyire csókot, mint ezt. De esküszöm. Amikor Matyival csókolóztam, jó volt, tetszett meg minden. De ez felül múlt minden. Elmosolyodtam, majd elhúztam a fejemet. Ricsi kinyitotta a szemét, és mosolyogva nézett rám. Elröhögtem magam. Páran döbbenten néztek rám, de ez engem jelen pillanatban nem nagyon foglalkoztatott, ugyanis leírhatatlanul boldog voltam. De tényleg. Ricsi lerakta a gitárt, és együtt kezdtünk el festeni egy kerítést a színpadon. Annyira aranyos volt velem. Amikor megszólalt az óra végét jelző csengő, szinte mindenki egyszerre dobta le, ami a kezében volt. Már csak egy óra. Felálltam, de Ricsi elkapta a derekamat, és vissza rántott az ölébe, Nevetve értem 'lábat', majd Ricsi magához húzott, és megcsókolt. Mindenki hú-zott egy sort, de Pé még füttyözött is. A szünetet tehát összebújva töltöttük el, aztán a következő órát is, és végül ő kísért haza is. Nem fogta meg a kezemet, meg semmi. Csak lépkedett mellettem, miközben én már nem is tudom miről osztottam neki az észt. Mosolyogva hallgatott végig. Aztán a házunk előtt lassítottunk.
-Hallod sétáljunk még valamerre-mondta mosolyogva,
-Rendben, de le szeretném rakni a táskámat. Addig gyere csak be.
-Neeem, én azt hiszem ezzel még várok.
-Ricsi, apu végig nézte a Matyival lévő kapcsolatomat, és senki nem halt meg. És amúgy sincs itthon-mondtam nevetve, mire megkönnyebbülten jött utánam. Megfogtam a kezét és magam után húztam a konyhába.
-Szia anyu!-üdvözöltem, mire anyu hátranézett a tűzhelytől.
-Oh, sziasztok!
-Csókolom!-köszöntötte anyut Ricsi is.
-Anyu, ő itt Richard O'Donnell személyesen-szóval bemutattam édesanyámnak azt az embert, akiről olyan régóta áradozok neki. Legalábbis anya ezt a szót használta. Áradozok. Na mindegy.
Miután ledobtam a táskámat, gyorsan pisiltem és előszedtem egy kis pénzt is. Anya addig folytatta a sütés-főzést, de közben beszélgetett Ricsivel.
-Dórika, nem fázol abban a p*icsa gatyában?-nézett rám, amikor visszatértem.
-Ööö, nem-röhögtem el magam, majd elindultunk Ricsivel. Sétáltunk igazából mindenfelé. Beszélgettünk. Elmondta személyesen is, hogy mit érez, úgyhogy én következtem.
-Én... Én olyat érzek, amit még sohasem, de nem tudom, hogy ez mi. Mindenesetre szeretek veled lenni, és nagyon tetszel, meg ez tényleg több, mint barátság, és ...
-Dorci, leszel a barátnőm?-vágott közbe hirtelen. Teljesen ledöbbentem, de éreztem, hogy a pillangók csapkodni kezdenek a hasamba. És elég hevesen.-Vagyis próbáljuk meg együtt.
-Rendben-egyeztem bele egy hatalmas mosoly keretében. 'Dóri, mi a halált csinálsz?' diktálta az agyam, de sajnos ezúttal a szívem nyert.-Leszek a barátnőd.
Azt az arcot, amit Ricsi akkor vágott, hát azt látni kellett volna. Nem tudom leírni, de baromi édes volt, ahogyan látszott rajta, hogy boldogabb lett. Odahajolt hozzám és mosolyogva megcsókolt. Szóval mi most 'járunk'. És ez volt az első alkalom.
2014. december 18., csütörtök
15. Levi, ask.fm, 280, délután
Szerdán nem írtam, ugyanis elég fárasztó napom volt. Az angol-francia-irodalom-nyelvtan-töri és dupla színjátszó nem éppen könnyű a többi laza naphoz képest. Aztán elmentem edzésre, onnan pedig vissza a modellügynökséghez, ahol kapásból fotóztak is. Így ma, csütörtökön ismét fotók fogadtak reggel.
És ezt a képsorozatot még Levi is megdícsérte, aki ma itthon aludt. Hogy miért? Mert ilyen kedve volt. De ennek előnye is volt, ugyanis elszállított a suliba. Na nem mintha akkor probléma lenne elgyalogolni a suliig, de mégis jobb volt így. És legalább beszélgethettünk is.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem.
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem.
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.
15. Levi, ask.fm, 280, délután
Szerdán nem írtam, ugyanis elég fárasztó napom volt. Az angol-francia-irodalom-nyelvtan-töri és dupla színjátszó nem éppen könnyű a többi laza naphoz képest. Aztán elmentem edzésre, onnan pedig vissza a modellügynökséghez, ahol kapásból fotóztak is. Így ma, csütörtökön ismét fotók fogadtak reggel.
És ezt a képsorozatot még Levi is megdícsérte, aki ma itthon aludt. Hogy miért? Mert ilyen kedve volt. De ennek előnye is volt, ugyanis elszállított a suliba. Na nem mintha akkor probléma lenne elgyalogolni a suliig, de mégis jobb volt így. És legalább beszélgethettünk is.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem.
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.
-2 hét sincs vissza az esküvőig. Milyen érzés?
-Bevallom őszintén, hogy eléggé izgulok, ez mégis csak egy életre szól. De nagyon szeretem Edinát, az életemet adnám érte. És őszintén örülök, hogy végre jóba lettetek.
-Hát én is. És ő hogy van?
-Jajj ne tudd meg. Mostanában egyfolytában rosszul van, nagyon sokat hányt is.
-Akkor meg miért jöttél el otthonról?
-Mert haza ment az anyjához, és ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek haza. Pedig én segítettem volna neki, csak most ugye amúgy is szakdolit kell írnom, és hogy nyugtom legyen. De Adri mellett aztán ez is egy füstbe ment terv-mondta, miközben lelasított a suli előtt, majd megállt.-Na jó legyél!-nyomott puszit az arcomra. Dodi épp akkor ért oda, és látta az esetet.
-Ejj Dóri, de helyes pasid van!
-Kár, hogy a bátyám-röhögtem el magam.-FAIL!
-Hát ez eléggé-röhögött ő is, de úgy, hogy majdnem összeesett. Nagyon brutálisan festett. Amikor Meli ideért, nem tudta mi a baja, így ő is csak röhögött. Aztán bementünk infóra, ahol végig azt csináltunk, amit akartunk. Mivel itt is Gréti mellett ültem, automatikusan az ask.fm-re mentünk fel. Ez a mi közös kedvenc oldalunk. Ő a kezdőlapot böngészte, én pedig Ricsi adatlapjára mentem rá és elkezdtem olvasni a kérdéseket.
-Na, milyen Evelinnel táncolni? Szúrnád mi?:Dd
Nem az esetem:D
-Nem az eseted? Akkor ki az?:Dd
Sokkal inkább bejön egy teljesen normális, barna hajú, kékeszöld szemű, kiváló zenei ízléssel rendelkező, állandóan feketében járó, D betűs lány. Na, ő tökéletesen az esetem.
-A Baranyai az?
:)
Majd láttam, hogy jött egy új válasza. Gyorsan el is olvastam.
-Mi van Laurával? Mikor szakítottatok? Miért? Kicsit le vagyok maradva, de ahogy látom, hamar túlléptél a kis cafkán.
-Hát eléggé. Még februárban szakítottunk. Hogy miért? Azért mert kiderült, hogy már nem szeret, már nem érzi azt, amit régen. Meg hogy állítólag én más lányoknak csaptam a szelet. Ami azért irónikus, mert pont hogy ő írt olyat haveromnak, hogy azt jobb, ha nem hozom nyilvánosságra. Aztán azt mondta, hogy az nem ő volt, hanem Réka, a barátnője. Én hülye meg elhittem. Aztán miután kidobott, rá 1 vagy 2 hétre összejött valami JB hasonmással. Fujj te. És ahogy hallottam a sztorit, vele már akkor is beszélgetett, amikor velem volt. Hmm. Nem mondom azt, hogy utálom, mert ez nem igaz. Nem ő tehet róla, ha nem szeret. Na meg ő volt az én első, nagy szerelmem. Nyáron még mindig elég sokat szomorkodtam miatta, próbáltam elfelejteni, de nem ment. Számomra olyan különleges lány volt, annak ellenére, amit művelt velem. Játszott velem. De aztán jött a nyár. Balatonfüred, nagybátyám legénybúcsúja. És egy padra kerültem egy lánnyal, és az szerelem volt első látásra. De komolyan. Én akkor és ott újra éreztem azt, amit Lauránál is éreztem az elején. Sőt, ha lehetséges, ez vonzalom erősebb volt. Nem tudtam, ki ez a lány, nem ismertem, meg semmi se. De kellett. Aztán kiderült, hogy van barátja, én meg picit újra összetörtem. Az arcát megőriztem és a nevével együtt a szívembe véstem. Azt hittem, soha többet ne látom, de aztán szeptemberben bekövetkezett az isteni csoda. Ott állt a suli előtt, és engem bámult. Nem tudom, hogy leesett-e neki először, hogy mi már találkoztunk, mindenesetre én majdnem leszédültem a motorról. Aztán az osztályterembe belépvén ott ült a harmadik padban, én meg asszem meglettem áldva. Amikor pedig pedig tényleg bebizonyosult, hogy ő az, onnatól kezdve minden alkalmat megragadtam, hogy élvezhessem társaságát. Nevet nem írok, az a lényeg, hogy ő tudja, hogy róla van szó, ugyanis látom, hogy most is askomat olvassa. És nem, nem mondhatod azt, hogy te nem érzel valamit, mert tudom, hogy nem igaz. Majd este beszélünk ;) ☺
Dermedten néztem a képernyőre. Ez rólam írt, ennyi ember előtt. Ez egy szerelmi vallomás, rólam/nekem. Úristen. Ez valami gyönyörű. Hátranéztem, és mivel felénk fordult, és nem a gép felé, mosolyogva ránéztem.
-Én?-tátogtam.
-Te-tátogott, én pedig elvörösödve nevettem.-Gyere iMessage-re.-Mindketten felléptünk. Senki sem sejtette, hogy egymással beszélünk.
Dóri: ez annyira aranyos volt Ricsi ☺
Ricsi: és még igaz is♥☺
Dóri: ♥♥♥
Mosolyogva néztem hátra, és láttam, hogy engem néz. És igencsak mosolyog. Csak ültünk és mosolyogtunk egymásra. Nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, vagy egyszerűen csak ájuljak el a válaszától.
De idilli pillanatunk véget ért. Zoli megböködte a vállát, hogy mutasson neki valamit, engem pedig Meli bokán rúgott, hogy mégis mi ez, amit a gépemen lát. Így nagy nehezen véget vetettünk versbe illő pillanatunknak, és elfordultunk.
Ez a pillanat pedig egy olyan pillanat volt, ami meghatározta a napom további részét. Ugyanis, Baranyai Dóra sikeresen újra beleesett egy fiúba. És hiába találtam ellene 280, mellette pedig 1 érvet. Mert az a 280 nem számított. Csak az az 1. Ami pedig az volt, hogy beleestem. Igen csúnyán, de bele. Jajj szegény fejemnek. Hogy lehettem megint ekkora hülye? Matyi után, és a sok fájdalom után, amit okozott nekem, én most újra beleestem valakibe. Valaki lökjön már le egy lépcsőn. Szép volt Dóri, ezt jól megcsináltad. Átkoztam magamat, de ugyanakkor átkoztam Ricsit is. Miért kell ilyennek lennie? Miért ilyen helyes, miért ilyen kedves, miért ilyen aranyos, miért szerelmes belém, miért lát engem különlegesnek, miért találkoztunk mi azon a napon? Aztán rájöttem. Matyi miatt. Matyiék miatt mentünk Füredre a szülinapomon. Ők akarták mindenképpen. Vagyis Matyi. Miatta ismertem meg Ricsit. Na tessék, még a végén kiderül, hogy nem is én vagy Ricsi vagyunk a hibásak, hanem Matyi. Ezért is. Újabb mínusz pont neki.
Szóval ilyen filozofálós nap volt ez a Csütörtök. És mivel ma semmi megerőltető óra nem volt, nem is fáradtam el, és jókedvűen mentem el Adriért az oviba Linával és Melivel, akik átjöttek hozzám délután. A szobámban fetrengtünk, röhögcséltünk, birkóztunk és lelkiztünk. Én eddig is nagyon bírtam Linát, de a mai nap folyamán kiderült, hogy a titkainkat is nyugodtan rábízhatjuk. Megalakut a mi kis hármas szövetségünk, aminek Arnold eléggé örült, ugyanis ő is, mint minden fiú, elég jó nőnek találta szőke barátnőmet. Hamar meg is találták a közös hangot, amikor hazaértünk az oviból. Arnold elég jóképű, gondolom Linának is tetszett valamennyire, úgyhogy ők elvoltak. Meli pedig Adrival és Levivel lett elbé.
Úgyhogy ilyen napom volt. Érdekes, de jó. Nagyon jó.
2014. december 14., vasárnap
14. Unfaithful, szalagavatós keringő, párok
Kedd. Reggel dráma, majd ének. Minden úgy készültünk, hogy grízezünk gőzerővel, de tévedtünk. Az első órán mondjuk annyi volt, hogy amíg a tanárnő idegesen telefonálgatott, nekünk nézni kellett a Grease-t, aztán énekórán pedig Rihannát kellett énekelnünk. Hogy miért, azt igazából senki nem tudja. Minden lány 2 számot énekelt, a fiúk meg csak hallgatták. Először az S&M-et énekeltem, ami a fiúknak okozott nagy örömet. Pedig nem is táncoltam hozzá. Na mindegy. Aztán óra végén került rám sor újra. Ezúttal a maradékból választottam. Vagy Unfaithful vagy a Pour it up. Persze, hogy az eslőt választottam.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.
14. Unfaithful, szalagavatós keringő, párok
Kedd. Reggel dráma, majd ének. Minden úgy készültünk, hogy grízezünk gőzerővel, de tévedtünk. Az első órán mondjuk annyi volt, hogy amíg a tanárnő idegesen telefonálgatott, nekünk nézni kellett a Grease-t, aztán énekórán pedig Rihannát kellett énekelnünk. Hogy miért, azt igazából senki nem tudja. Minden lány 2 számot énekelt, a fiúk meg csak hallgatták. Először az S&M-et énekeltem, ami a fiúknak okozott nagy örömet. Pedig nem is táncoltam hozzá. Na mindegy. Aztán óra végén került rám sor újra. Ezúttal a maradékból választottam. Vagy Unfaithful vagy a Pour it up. Persze, hogy az eslőt választottam.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.
-I don't wanna be a murderer-énekeltem, és éreztem, hogy megfagy a levegő a teremben. Mindenki tátott szájjal nézett, és nem mert levegőt venni. Még a tanárnő is elfelejtett beszélni a telefonba, az eddig rajzolgató Fanni kezében is megállt a toll. És mindez egy pillanat alatt. Nem tudtam tovább ezzel foglalkozni, énekelnem kellett tovább. Amikor a szám végére értem, még mindenki jóval a hatása alatt volt, ugyanis nem reagált senki sem a csengőszóra, csak néztek rám, és ennyi. Éreztem, hogy elpirulok. Aztán valamelyik fiú, talán Andort elkezdett tapsolni, és egyre többen csatlakoztak hozzá.
-Aranytorkod van-állt mellém a tanárnő meghatottan.-Nagyon vigyázz rá, mert ez egy kincs, ez egy isteni adottság. Egy angyal vagy, amikor énekelsz. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Hol tanultál meg így énekelni?
-Én néha otthon énekelgetek.
-Atyavilág. Rég nem volt már ilyen tehetséges hangú diákja a sulinak. Neked drágám, fel kell lépned a gálán.
-Okés-mosolyodtam el. Innentől kezdve még az amúgy halál unalmas matek is boldogan telt el. A napokban minden annyira jó. Egy modellügynökség felszeretne engem venni, az osztályom és az énektanárom pedig elájul a hangomtól, már nem ráz ki a hideg, ha Matyi ír vagy szóba kerül, Melivel sokkal jobb a barátságom, mint Regivel valaha is volt, anyu szuper jófej, koszorúslány leszek, aztán nagynéni. Úgy gondoltam, semmi nem tudja tönkre tenni a boldogságomat. Egy darabig ez így is volt, aztán következett a tánc. Kiderült, hogy nem úgy lesz az a keringő, ahogy nekünk elmondták, hanem mindenki egy végzőssel táncol a szalagavatón. Na hogy erről nekünk miért nem szólt senki, azt nem tudom. Nem azt mondom, hogy ez akkora hatalmas probléma, de azért szólhattak volna, hogy ez a keringő, nem olyan mint a T.G-seknél. Na meg itt van az is, hogy senkit nem is ismerek a 12.-ből. Na jó de. Konit. De mivel ő b-s, neki b-s lány jutott. Nekem pedig egy srác, akit még nem láttam eddig. Amikor a tánc tanáraink (mert hogy 2 van, Ildi és Gábor, őket tegezhetjük) csak úgy odaállítottak elé, nem szólt semmit, csak mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam. Csodálatosan majdnem egy egész fejjel magasabb volt, mint én. Mindenki feszengve és szó nélkül állt a párja mellett. Körbenéztem, hogy kinek ki jutott. Melinek egy ázsiai fiú (akiről később kiderült, hogy 11.-es, de muszáj volt beállnia, hogy minden kilencedikes tudjon táncolni és hogy páros számú párok legyenek) jutott, Linának egy Kurt Cobain hasonmás Nirvana-s pulcsiban, Grétit egy ránézésre Indiai fiú mellé osztották be, Hobo egy nádszál vékony lányt kapott, Ricsi pedig egy vörös-piros-narancssárga (nem tudtam eldönteni) hajút. De ahogy láttam, ők hamar meg is találták a közös hangot, a lány egyfolytában nevetett.
-Jól van, kaptok egy 10 percet megismerkedésre a párotokkal, aztán kezdjük-mondta Gábor, a tánctanár, így a párom felé fordultam.
-Szia-mosolygott még mindig. Egy kis leírás. Viszonylag hosszú, barna haj (olyasmi, mint Matyinak), barna szemek és krumpli orr. De egyáltalán nem volt ronda fiú.-Németh Leó vagyok a 12.a-ból. Nem rég töltöttem be a 18-at, és jelenleg szingli vagyok. Nem tudok táncolni-mutatkozott be, én pedig elnevettem magam.
-Baranyai Dóra vagyok a 9.a-ból, nyáron töltöttem be a 15-öt, és jelenleg szingli vagyok. Valamennyire tudok táncolni-kopiztam le, és Leó is elnevette magát. Beszélgettünk még pár szót, aztán kezdődhetett a kín keserves keringő próba. Na most nem velünk volt a probléma, hanem a végzősökkel, illetve a 9.b-s fiúkkal. Ők ugyanis nem tudtak táncolni. Ha Leó hússzor nem lépett rá a lábamra, akkor egyszer se. De nem haragudtam rá ezért, én sem tudok táncolni. Egyébként a szám amire táncolunk, nem más mint a Once upon a December (mint a Szent Johanna Gimiben), aztán pedig következik a Thousand Years, ami pedig az Alkonyat soundtrackje. És azt a részt elvileg kétszer is el kell táncolnunk.
-És mikor lesz a szalagavató? Januárban, úgyhogy nagyon gyorsan el kéne menni a lányoknak ruhát foglalni, mert a végén már csak a maradékból választhatnak-mondta Ildi, miközben mi elindultunk az öltöző fele. Szerencsére van 8 darab elég nagy öltöző (4 fiú és 4 lány, tusolóval ellátva), úgyhogy mindenki kipletykálhatta a párját.
-Á, a srác, akivel táncolok, bűzlik-nyafogott Erika, akinek egy punk csávó jutott.
-Ember, nem neked jutott Kurt Cobain-nyafizott Lina is.
-Megnyugodhatsz, Miszter Befordulós sem jobb-szállt be Anett is, mire minden kérdőn néztünk rá.-Most mi van? Lehet, hogy emo vagyok, de azért ennyire nem. Ez a Tomi ez már orvosi eset szerintem.
-És én mit szóljak? Full helyes pasi, de ahogy kinyitotta a száját, azt hittem elájulok a leheletétől-szólt Fanni.
-Az én párom meg egyfolytában a hajamat kritizálta. Valami filozófus gyerek, és elég lenéző velem-közölte Dodi. Aztán Napsi következett.
-Az én párom olyan, mint Sid a Skinsből. De tényleg. És nem is hallott még a sorozatról.
-De hát Sid full aranyos-mondtam.
-Igen, Dávid is az-nevetett Napsi.
-Anwar is az-nyilatkozott Gréti.-Igen, ő is Skins-es.
-Vanda?-kérdezte Fanni.
-Hát Balu... Hogy is mondjam... Nem az én műfajom.
-Meli?
-Son is édes, bár nem nagyon beszéltünk.
-És te Dóra?-nézett rám.
-Hát az elmondottak alapján Leó maga a tökéletesség. Bár ha így folytatjuk, lehet, hogy tiszta kék-zöld lesz a lábam. Mert táncolni azt egyáltalán nem tud.
Szóval kitárgyaltuk a partnereinket, majd a dalválasztást is, végül pedig azt, hogy hétvégén közösen elmegyünk ruhát nézni. És ebbe még Fanniék is belementek.
És mivel a fiúk szombatra megint szerveztek egy összeröffenést, ezért meg pláne együtt akartunk menni, hogy utána mehessünk Zoliékhoz. Azt kell hogy mondjam, szépen összenőttünk mi így ezalatt a pár hét alatt.
2014. december 13., szombat
13. Képek, reggel with Ricsi, spanya, dekoráció, shopping
Hétfőn nulladikban mint tudjuk, tesi vagy, így szinte kínzás volt a felkelés. Általában anyu kelt fel, mert az ébresztőt nem hallom meg. És mivel Adrika már 6 órakor kukorékol, így anyu is, és feltud kelteni. Ma reggel viszont a szokásosnál is boldogabb volt, amit nem értettem. Ki a halál boldog 6:40kor?
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.
-Úristen!-sikongattam.-Ez baromi jó!-a mögötte lévő levélről beszélve, miszerint szerdán várnak vissza, szeretnének felvenni a modelljüknek.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük? Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük? Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺
13. Képek, reggel with Ricsi, spanya, dekoráció, shopping
Hétfőn nulladikban mint tudjuk, tesi vagy, így szinte kínzás volt a felkelés. Általában anyu kelt fel, mert az ébresztőt nem hallom meg. És mivel Adrika már 6 órakor kukorékol, így anyu is, és feltud kelteni. Ma reggel viszont a szokásosnál is boldogabb volt, amit nem értettem. Ki a halál boldog 6:40kor?
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.
-Úristen!-sikongattam.-Ez baromi jó!-a mögötte lévő levélről beszélve, miszerint szerdán várnak vissza, szeretnének felvenni a modelljüknek.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük? Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺
-Mizu anya?-kérdeztem kissé morcosan. Reggel mindig az vagyok.
-Jajj képzeld az előbb kimentem a postáért, és képzeld elküldték a fotózásról a képeket.
-Rólam is?-ültem fel vidáman.
-Igen. A konyhaasztalon van-mondta, én meg gyorsan kiugrottam és vágtáztam is a konyhába. Ott volt egy boríték. Mint valami őrült, úgy kezdtem el kibontani. Egy halom kép Adrikáról, és aztán a végén ott volt rólam is az 2, amit csütörtökön csináltak.
Szóval mégis jól indult a reggelem. Gyorsan felvettem egy fekete egyberuhát és hozzá egy koponyás Kimono szerűséget, hozzá a kiegészítőket és egy magassarkú bokacsizmát. Gyalog indultam el, és mivel még rengeteg időm volt, bementem az egyik útbaeső kávézóba, és kértem elvitelre egy kis cappucino-t, így azt szürcsölgettem, miközben bandukoltam a suli fele. És még így is volt időm, de szerencsére nem kellett sokáig várnom Melire. Mondjuk ez lehet, hogy azért tűnt kevés időnek, mert Ricsi kb. velem egy időben ért oda, és miután láthattam, ahogyan leparkol, és szexin leveszi a sisakot, odaállt mellém.
-Na milyen a magaslati levegő?-kérdezte nevetve, ezzel célozva arra, hogy ebben a cipőben határozottan magasabb vagyok.
-Gonosz vagy Ricsi, gonosz vagy-mosolyogtam, mire ő a karját nyújtott. Ölelést kért. Természetesen meg is kapta. Vagyunk ennyire jóban, hogy megmerjem ölelni. Pár percig beszélgettünk, aztén megérkezett végre Meli, és addig ölelgettük egymást az ajtó előtt amíg meg nem érkezett Dodi és Pé. Együtt. Ami azért fura, mert Dodi általában a lányokkal szokott jönni, Pét pedig mindig kocsival hozzák, mert ő elég messze lakik a sulitól. Szóval nem értettem.
Na mindegy, bevártuk őket, és így öten indultunk az öltözők fele.
Egy laza, kidobozós tesi óra után következett az angol, Spanyával. Hogy miért Spanya a neve? Mert régen spanyol szakos tanár volt, és anyhén mániákus lett, ugyanis az órák általában azzal telnek el, hogy hallgatjuk, ahogy siránkozik arról, hogy megfosztották tőle a spanyolt, az "ő kicsi gyermekét". Ja, és Spanya férfi. De amúgy ezen kívül jó arc.
-Gyerekek, az órán csendben elfoglalhatjátok magatokat, nekem versenyfeladatokat kell összeállítanom egy SPANYOL versenyre-újságolta, mikor belépett a terembe, jól kihangsúlyozva a féltett tantárgyát.
-Tanár úr, telefonazhatunk is?-kérdezte Márk.
-Si-mondta, és már bele is merült a papír munkába. Összenéztünk Grétivel, és mindketten elővettük a telefonunkat. És automatikusan az ask.fm alkalmazásra mentünk rá. Általában ezt szoktuk együtt csinálni. Jött 5 kérdésem, meg pár szívelésem is. De először a kezdőlapot néztük meg. Nuygodtan olvasgattam, amikor Gréti megüttöte a vállamat.
-Tessék?-néztem felé. Gréti egy kérdésre mutatott,
"Láttalak téged reggel egy szőkésbarna csajjal ölelkezni a suli előtt. Hogy hívják? Ki ő neked? Mindenesetre nagyon szép lánynak tűnt, és az alakja is fullos volt." A kérdés Ricsinek jött. Igen, az osztálytársam Ricsinek. És a válasza pedig:
"Hát, nem ölelkeztünk, csak megöleltem. Dóri a neve, többet nem árulok el róla:Dd hát osztálytársam, barátom, de bárcsak több lenne. csodálatos lány. és igen, gyönyörű."
Elmosolyodtam a válasz láttán, és hátrafordultam hozzá.
-Mi az?-mosolygott, miután vetett rá vagy 2 pillantást.-Csak az igazat írtam le, mint mindig.
-Ó igen?-nevettem el magam, és éreztem, hogy kezdek elpirulni. Már épp vissza akartam fordulni, amikor Ricsi megszólalt.
-Ne már. Maradj errefelé!-így hát én is, és Gréti is odafordultunk hozzájuk. Én a telefonomon olvastam tovább Ricsi válaszait, ő meg valakivel csevegett snapchaten.
Laza egy napunk volt, és még táncon sem kellett semmit se csinálni, ugyanis rendkívüli palotás próbát hívtak össze a tizedikeseknek, pedig nekünk is próbálni kellett volna, ugyanis a gólyaavató bálon keringőzünk. Meg ott a Grease is. Hát igazából mindegy.
Tánc után ofői következett és a terem dekoráció volt a téma, ugyanis a töri tanárunk panaszkodott Robi bának, hogy ez a terem állandóan szemetes, nem esztétikusak a függönyök, a tanári asztal egy folytában krétaporos és nincs dekoráció, és egyszerűen undorító bejönni ide. A fiúk persze kiröhögték, de Pé megkérdezte, hogy mi az, hogy esztétikus.
-Robi bá', én festettem mintákat oda hátra!-jelentkezett Vanda.
-Igen Vanda, nagyon örülök is neki, de tényleg. De kéne még valami. Mert tényleg uncsi így.
-Hozhatunk posztereket-ajánlotta fel Zoli.
-Támogatom-szólt Napsi.
-Már csak abban kéne megegyezni, hogy milyen posztereket raknánk ki-szólt Dodi bölcsen.
-Úristen, Justin mindenképp menjen-szólt Fanni, mire mindenki furcsán nézett rá.-Most meg mit néztek? Justin egy szexisten. Nehogy már valami szétvarrt rockert kelljen egész nap bámulnom.
-Na mer' neked az első padban aztán rohadt sokat kell errefelé nézegetned-szólt Hobo az utolsó padból, mire mindenki felröhögött. Jogos.
-Na majd én hozok valamit-mondta Meli, mi meg rábólintottunk. Melinek amúgy nagyon sok posztere van, mert gyűjti őket, de mindenfélét. Úgyhogy lesz miből választani.
-Szerintem még más is kéne-mondta Csabi.
-Mint pl?-kérdeztem.
-Mondjuk átfesthetnénk a falakat és a lambériát, rakhatnánk ki égősorpkat, mint dekoráció, meg fényképeket az osztályról így előhívatva. Új függönyöket is vehetnénk, meg egy tükör jól mutatna a tábla mellett. Ja meg ha kell a táblát is lefesthetjük újra-válaszolt Ricsi diplomatikusan. Mindannyian döbbenten néztünk rá, ő meg csak mosolygott.
-Na ez egy jó ötlet-tapsolta meg Robi bá, és mi meg egyetértettünk.Azta. Én ezt nem gondoltam volna róla.Tény kérdés, hogy idősebb nálunk, így valamivel többet tud, de ez azért durva.-És mikor csináljuk meg?
-Amikor akarja, tanár úr-folytatta a csevegést Ricsi.
-Akkor hétvégén, ha ti ráértek. Na és mi milyen színű legyen? Ötleket kérek.
-A lambéria mindenképpen fehér-mondtuk kórusban mi, lányok. A fiúk meg kénytelenek voltak beleegyezni.
-A fal meg legyen fűzöld, de ne az az erőteljes, hanem kicsit halványabb.-jött a javaslat Napsitól, és mivel mindenkinek tetszett, megbíztuk icsiéket, hogy akkor vegyenek festéket. A függöny szintén fehér lesz, a sötétítő pedig levendula színű. Lina pedig hoz valami tapéta csíkot, amin levendula minta van (?), így jött az az ötlet, hogy akkor Erus meg hoz rendes levendulát növénynek. Andor elvállalta, hogy beszerzi a tükröt, mi pedig Grétivel a fotózást. Fanni mondta, hogy ő majd hoz égősort. Hát kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből.
Suli után Anyu jött értem és elvitt engem és Melit vásárolni az Arénába. Az oda utat Melivel végig tomboltuk. Énekeltünk, mint állat, anya meg csak mosolygott, és néha ő is énekelt. Mondjuk a Nirvanat. Hiába is, apu miatt kénytelen volt megszeretni. Kétség kívűl menő anyum van.
Aztán amíg anyu parkolóhelyet keresett, gyorsan csekkoltam a Messengerem, hátha hiányoztam valakinek. És igen.
Richard O'Donnell: Csini voltál ma:3
Bonifác Hobo Horváth: Dorciiiiiiiiiii
Regi Horváth: hahóka
Andor Molnár: mi volt a höfö angolból?
Elina Fazekas: szted ez a tapéta jó lesz?:o
és végén pedig...
Matyi Dorogi: szia:)
Sokkoltan inkább gyorsan kikapcsoltam a netem és próbáltam nem erre gondolni. Már tök régóta nem beszéltem Matyival, és most rám írt. És Regi is. Mi van velük? Eszükbe jutottam? Ááá, nem is húztam fel magam ilyeneken, így vásárlás előtt.
Anyuval amúgy tök jó vásárolni. Mindig tudja, melyik boltba kell menni, és baromi jó ruhákat talál nekem. Nagyon brutál. Közben pedig kikérdezett minket a suliról. Tök megértő és állíthatom, hogy atom jófej. Néha mondott olyan poénokat is, amin Melivel fél órán át szakadtunk.
A szerzeményeim pedig egy sötétkék bokacsizma, 2 farmer, egy sapka, 2 telefontok, fülbevalók és egy új táska. Meli és anyu is vett jó pár dolgot. És mielőtt félre értés esne, nem vagyunk dúsgazdagok, 1-2 havonta megyünk el vásárolni pár új cuccot, amúgy meg elég gyakran látogatunk el turkálókba, ahol sokkal jobb cuccok vannak.
Úgyhogy ez volt köbö a mai nap. ☺
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)