20. Tesi, EXO, becenevek, meghívás, ló

Hétfőn elég kómásan ballagtam a suliba. Jó, ez nem csoda, hiszen a hétvégi esküvő eléggé betett. Vasárnap este 5-kor keltem fel, de Ricskó, aki ugye nálunk aludt, még nálam is tovább bírta a szunyát. Így konkrétan nem tanultunk semmit mára. Na mindegy.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.)  Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. -  Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.

20. Tesi, EXO, becenevek, meghívás, ló

Hétfőn elég kómásan ballagtam a suliba. Jó, ez nem csoda, hiszen a hétvégi esküvő eléggé betett. Vasárnap este 5-kor keltem fel, de Ricskó, aki ugye nálunk aludt, még nálam is tovább bírta a szunyát. Így konkrétan nem tanultunk semmit mára. Na mindegy.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.)  Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. -  Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.