19/2. Az esküvő

- Remek - pampogtam, majd én is elindultam befele, de Ricsi elkapta a karom.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.

19/2. Az esküvő

- Remek - pampogtam, majd én is elindultam befele, de Ricsi elkapta a karom.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.