Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
2015. szeptember 9., szerda
24. éjjel, lelkesedés, fejmosás, egyéb
Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)