Az esküvő napja.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
2015. március 26., csütörtök
19/1. Az esküvő
Az esküvő napja.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)