Reggel amikor a szokásos időben taliztunk Melivel, ő szinte egyből Ricskóról kezdett faggatni, mire én csak röhögtem egyet.-Nem volt semmi extra, csak beszélgettünk.
-Aha.. Bárcsak nekem is lenne egy fiúm, akivel egész éjjel beszélhetnék..Pláne aki még így is néz ki..
-Meli, hülye vagy, ha azt hiszed, hogy összejönnék vele. Matyit szeretem. Nem tudok ellene mit tenni. Ő meg szerelmet vallott úgy, hogy nem is ismer. És itt is van-mondtam, majd megfordultam. Nem vagyok nagy motoros, de ezt a motor hangot már messziről felismerem. Karon ragadtam Melit, és ismételten berángattam a suliba. Akárhogy is, nem akartam találkozni Ricsivel. Nem tudtam volna a szemébe nézni, tudva, hogy többet érez, mint én.
Már pedig ez, hogy a szemébe nézek, elég hamar megtörtént. Melike ugyanis megállt cipőt kötni, így Ricsi akarva akaratlanul is beért minket.
-Sziasztok-köszönt egy hatalmas vigyor keretében, én pedig éreztem, ahogy valami csiklandós érzés keletkezik a hasamban.
-Szia-köszöntem vissza, és ezúttal nyoma sem volt a megszokott magabiztosságomnak. Meli feltápászkodott, és ő is köszönt menő osztálytársunknak.
-Kérdezném, hogy mizu, de ez nem facebook, ráadásul a semmi az nincs-közölte aztán, mire elnevettem magam. Érdeklődve nézett le rám, hiszen mellettem jött és magasabb is volt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, hiszen annyira még nem ismerem sem őt, sem a mimikáját.
-Írt az a seggfej?-kérdezte aztán.
-Na de Ricskó. Ez egy iskola. Hát hogy beszélsz?-tettettem a felháborodást csípőre tett kézzel, mire mindkét társam elröhögte magát. A lépcsőn tartottunk felfelé amikor megláttuk a szőke Linát, amint egy ránézésre végzős csávóval beszélgetett.
-Én tudtam, hogy szép, de hogy még a tizenkettedikesek is vele kavarnak már most, az már sok-súgta oda Meli, aztán közösen röhögtünk fel. Lina ma is csodálatosan festett, egy pink telitalpas magassarkú, piros táska, és egy olyan pink koktél ruha, melyen a táska színével megegyező 'YES!' feliratok voltak. Szőke haja dúsan omlott a vállára, és a szolid sminkje is tökéletes volt. Maga az egész lány a megtestesült tökéletesség. Amint meglátott minket, egyből integetni kezdett, mire a srác is érdeklődve felénk fordult. Én meg mindenféle gondolkodás nélkül feléjük vettem az irányt, Meli és Ricsi pedig automatikusan követtek.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva, majd megöleltem. Lina vattacukor illatú volt szokás szerint. A srác mellette vigyorogva nézett rám.
-Én nem is kapok?
-Basszus, Koni, mekkora egy csóró vagy-röhögött fel Lina.-Srácok, ő itt a bátyám, Fazekas Konrád.
-Koni-vágott közbe vigyorogva.
-Koni, ők pedig itt Baranyai Dóri, Berkes Meli és...
-Ricsi O'Donnell. Ja vágom én. Haver, valamit jól csinálsz, hogy már most minden évfolyamban ismernek-mondta Koni a mellettem álló Ricskónak. Szóval eggyel több ismerősünk van. Egyébként Koni egyáltalán nem hasonlít a húgára, de ez lényegtelen.
Most, hogy négyen lettünk... Öhm.. Semmi nem változott igazából, a terem felé vettük az irányt. Már messziről lehetett hallani, ahogyan az osztályunk üvöltözik. Sőt, ahogy közelebb értünk, tisztán ki lehetett venni, hogy énekelnek valamit. Na most azt még hozzá tenném, hogy egyikük se tud.
-Szasz'tok'-kiabált fel Márk az érkezésünkre.
-Csocsesz- pacsizott le vele Ricsi.
-Többiek?-kérdezte Lina.
-Megvannak-mondta Márk.
-De úgy értem, mit csinálnak-röhögött fel a barátnőm.
-Jaa. A Wrecking ball szerintük megunhatatlan. Kanos állatok-legyintett Márk, majd tovább dekorálta a fizika könyvét, ami azért érdekes, mert nincs is fizikánk. És valóban: Máté, Zoli és Pé egy iPad (ki hoz tabletet suliba?) előtt kuksoltak, és énekeltek, illetve eléggé furán dermedtek a képernyőre.
-Nem vágom, mi abban a poén, hogy a csaj meztelenül nyalogat egy kalapácsot. Bezzeg ha én csinálom, kivágnak az Ikeából- jegyezte meg Csabi, mire minden felröhögtünk.
-Hát tudod-támaszkodott a vállára Ricsi- az élet szenvedés, munka, fájdalom...
-De néha jó ételek és jó zene-fejeztem be röhögve.
Gréti már a padban ült, és a telefonjával babrált. Amikor leültem mellé, mosolyogva rámnézett.
-Halihó! Van ask.fm-ed?-kérdezte aztán.
-Aha-közöltem, így kezdtünk el ama csodálatos közösségi oldalról beszélgetni. (Vigyázat, cinikus mondat!). Mi nyugodtan beszélgettünk, Meli tumblizott szokás szerint, Lina skypeolt (?), Dodi a táblára írta fel a dátumot, de a nemrégen érkezett Hobo már korán reggel szívatta, és mindig letörölte, Napsi Andorral és Zsombival b*szakodott, Vanda és Anett a hátsó falat dekorálták: Vanda festett valami mintát (amit mellesleg nem tudom, hogy megengedett-e neki valaki. Mindenesetre tök jól nézett ki, rohadt jól fest.), Anett pedig posztereket ragaszgatott emós bandákról, amibe persze Márk egyből belekötött. Fanni és Erus szelfiztek, Csabi és Ricsi pedig szintén csendesen társalogtak Norbival. A három 'kanos' pedig még mindig erotikus klipeket nézett az iPaden, amit még mindig nem tudunk, hogy kié.
Amikor pedig becsöngettek, nem sok minden változott. Ugyanolyan hangzavar volt, mint eddig. Hát igen, múlt héten nem volt itt a tanárnő, és lyukas óránk volt, de be kellett jönnünk. Éppen ezért volt az, hogy körülbelül hárman vettük észre, hogy bejött a tanár. Mi meg azonnal vigyázba álltunk.
-Dóri-dobott meg egy alufólia golyóval az addigra már lenyugodott Zoli.-Te meg mi a halálért állsz?
-Nézz az ajtóra, Zolikám, és megtudod-néztem rá hátra gúnyosan vigyorogva. Zoli oda is nézett.
-Bazeg' -mondta, majd gyorsan felállt. A tanárnő az ajtóba elmosolyodott, és nyugodtan állt ott tovább a többiekre várva. Ricsi felnézett Zolira, majd körülnézett és észrevette a tanárnőt, és így egyre többen. Egy 5 perc múlva mindenki vigyázzban állt, Máté még szalutált is.
-Na, csak sikerült. Hát nagy szeretettel köszöntök mindenkit, Kéri Magdolna vagyok, az igazgató helyettes illetve a színjátszó csapat egy fő lego-darabja, Ebből gondolom rájöttetek, hogy mit is taníthatok, vagy legalábbis mihez van köze. Tiippek?-kérdezte. Nem tudom, hogy leírtam-e, de a mis sulink azért is jobb, mint ahova Regi és a többiek járnak, mert drámás, vagyis itt mindenkinek van színészi tehetsége, vagy bármi köze színészet világához. Ha te teszem azt, értesz a techinkához, lehetsz technikus. Szóval ha színészkedni nem tudsz, akkor sem vagy bajban.
-Nem maga az, aki a musicalekkel foglalkozik?-kérdezte Lina.
-De, igen. Mond a nevedet, kedves!
-Fazekas Elina.
-12.b-ből a Konihoz bármi közöd...?
-A bátyám-mosolygott Lina.
-Tudtam. Na szóval, ahogy Elina is mondta, velem a musicalekkel fogtok foglalkozni, de egyébként, ha megnézitek az órarendet, szerintem oda is be van írva.
-Nem, nincs-mondta Dodi, és valóban csak annyi volt, hogy Dráma, mint minden olyan óra helyére, amit normál suliban nem tanítanak.
-Oh, értem. Szóval musicalek. Melyik a kedvencetek?Mondjátok mellé a neveteket is, ha kérhetem. Kezdjük veled-mutatott Grétire-csak úgy, random döntés volt-mondta mosolyogva, majd leült. Gréti kedvence a Rómeó és Júlia. Jó tudni. Ezután jöttem én.
-Baranyai Dóra vagyok.Grease, Nyomorultak, Tökéletes hang és természetesen High School Musical-mondtam határozottan, mire a fiúk felröhögtek.
-Fiúk, ezen mit röhögtök?
-HSM 15 évesen?-kérdezte Pé, mire hátrafordultam.
-Fejtsd már ki lécci', hogy ebbe mi a gáz-mondtam.
-Az hát... Tökéletesen kifejezi a középiskolai klikk közti különbséget, és Vanessa Hudgens által ez megzavarodik, és belátják, hogy egy kosaras járhat egy okostojással-segített meg Napsi, és az összes lány egyetértően bólogatott.
-Jó, oké jó film. Tökéletes hang egész jó, Nyomorultakat nem láttam, de a cím alapján nem is fogom..
-Kár, pedig az rólad szól-szólt be Pének Máté, mire mindenki felröhögött.
-És a Grease?-kérdezte Magdi néni, amikor mindenki lecsöndesedett. De ugyanolyan csend maradt.-Ki látta?-mindenki feltette a kezét.-Oké, erre még visszatérünk. Folytassuk-mondta. Mindenki bemutatkozott és elmondta a kedvencét. Már akinek volt. Zoli például közölte, hogy ő nem néz ilyen alpári szarságokat.
-Zolika, te tulajdonképpen miért jársz ebbe a suliba?
-Nem, tanárnő, félre érti. Én szeretem a filmeket, de tényleg. Csak a musical nem az én műfajom.
-Értelek. Na szóval Grease. Evvel egy hatalmas ötletet adtatok. Fél évkor úgyis be kéne mutatnotok egy darabot, miért ne lehetne ez a Grease? És akkor megvan a kilencedik évfolyam, zseniális!-mondta, és elkezdett jegyzetelni.
-Várjunk csak! Mi?-szólalt fel Ricsi.
-A kilencedik évfolyam előadja a Grease-t. Fantasztikus lesz. Öhm kié az az iPad ami előtt énekelt Máté és Pé?
-Az enyém-mondta Máté.-Kéne, mi?-villantotta meg csodálatos mosolyát Máté az amúgy egyébként nem is öreg tanárnőre. 30nál biztosan nem volt több.
-Nem kérnék ilyet, de ma még nem hoztam be laptopot, így megengednéd, hogy azt kössük rá a TV-re?-Amíg Máté Márk segítségével a TV-nél próbálkoztak, Magdi néni csak áradozott, hogy szinte már látja rajtunk azokat a csodálatos ruhákat. Összenéztünk Melivel.
-És ebben kötelező részt venni?-kérdezte Meli, Magdi néni pedig bólintott, és tovább magyarázott. Mire a két M betűs összerakta a szerkezetet, a tanárnő konkrétan kiosztotta a szerepeket. Rákerestünk karaoke változatokra.
-De tanárnő, nem is tudja, hogy ki tud énekelni, és ki nem-mondta Dodi.
-Igaz. De következő óra ének, szintén velem, szóval lesz időnk kipróbálni-mondta.-Na akkor most mindenki karaoke-zik nekem egy dalt. Kezdjük!-Így kicsengetésig énekeltünk. És legnagyobb pechemre pont belefértem még. Bruno Mars: Just the way you are-ját énekeltem.
-Omájgád! Te leszel Sandy!-mondta Magdi néni, majd felírta egy papírra, és mivel kicsöngettek ki is viharzott. Én sokkosan ültem a helyemen. Nem is tudtam, hogy ilyen jó a hangom. Mert nem elég, hogy Sandy lettem, még a többiek is megdícsértek.
-De gáz, mi komolyan elő fogjuk adni ezt a szart az egész suli előtt-mondta Zoli.
-Addig örülj, amíg nem HSM!-verte hátba Pé, majd kiment a teremből.
Ének órán aztán folytattuk. És mit gondoltok, kire reagálta elsőre azt, hogy Dany? Naaa, kire? Hát persze, hogy Ricsire. És le is osztotta az összes szerepet, mert állítása szerint mi tehetségesebbek vagyunk, mint a másik osztály, és ők amúgy is inkább technikusok. És legnagyobb 'örömömre' Fannika lett Rizu, vagyis az a csaj, aki ellenséges Sandyvel. Köszönöm Magdi néni, tök jó a szereposztás, tényleg.
Ezután tesi következett, majd matek, angol és legvégül egy tánc levezetésnek.
A nap végén megkönnyebülten pakoltam a szekrényembe, Meli és Lina pedig engem vártak.
-Azért örülök, hogy ebbe a suliba járunk. Igaz, hogy ki kell állnom egy csomó ember elé, de itt mégis könnyebb minden. És nem gáz egyáltalán, hogy míg más fizikán ül, addig mi táncolunk, vagy tényleg éneklünk. Ez tök jó dolog. És nem mellesleg itt vannak a legeslegjobb osztálytársak, veletek az élén-mondta Meli, mire felnevettünk. Lina egyébként mostanában eléggé hozzánk nőtt, amit nem bánok, hiszen nagyon szimpi csaj.
2014. szeptember 17., szerda
9. Ricskó, Koni, reggel, Grease, a beszéd
Reggel amikor a szokásos időben taliztunk Melivel, ő szinte egyből Ricskóról kezdett faggatni, mire én csak röhögtem egyet.-Nem volt semmi extra, csak beszélgettünk.
-Aha.. Bárcsak nekem is lenne egy fiúm, akivel egész éjjel beszélhetnék..Pláne aki még így is néz ki..
-Meli, hülye vagy, ha azt hiszed, hogy összejönnék vele. Matyit szeretem. Nem tudok ellene mit tenni. Ő meg szerelmet vallott úgy, hogy nem is ismer. És itt is van-mondtam, majd megfordultam. Nem vagyok nagy motoros, de ezt a motor hangot már messziről felismerem. Karon ragadtam Melit, és ismételten berángattam a suliba. Akárhogy is, nem akartam találkozni Ricsivel. Nem tudtam volna a szemébe nézni, tudva, hogy többet érez, mint én.
Már pedig ez, hogy a szemébe nézek, elég hamar megtörtént. Melike ugyanis megállt cipőt kötni, így Ricsi akarva akaratlanul is beért minket.
-Sziasztok-köszönt egy hatalmas vigyor keretében, én pedig éreztem, ahogy valami csiklandós érzés keletkezik a hasamban.
-Szia-köszöntem vissza, és ezúttal nyoma sem volt a megszokott magabiztosságomnak. Meli feltápászkodott, és ő is köszönt menő osztálytársunknak.
-Kérdezném, hogy mizu, de ez nem facebook, ráadásul a semmi az nincs-közölte aztán, mire elnevettem magam. Érdeklődve nézett le rám, hiszen mellettem jött és magasabb is volt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, hiszen annyira még nem ismerem sem őt, sem a mimikáját.
-Írt az a seggfej?-kérdezte aztán.
-Na de Ricskó. Ez egy iskola. Hát hogy beszélsz?-tettettem a felháborodást csípőre tett kézzel, mire mindkét társam elröhögte magát. A lépcsőn tartottunk felfelé amikor megláttuk a szőke Linát, amint egy ránézésre végzős csávóval beszélgetett.
-Én tudtam, hogy szép, de hogy még a tizenkettedikesek is vele kavarnak már most, az már sok-súgta oda Meli, aztán közösen röhögtünk fel. Lina ma is csodálatosan festett, egy pink telitalpas magassarkú, piros táska, és egy olyan pink koktél ruha, melyen a táska színével megegyező 'YES!' feliratok voltak. Szőke haja dúsan omlott a vállára, és a szolid sminkje is tökéletes volt. Maga az egész lány a megtestesült tökéletesség. Amint meglátott minket, egyből integetni kezdett, mire a srác is érdeklődve felénk fordult. Én meg mindenféle gondolkodás nélkül feléjük vettem az irányt, Meli és Ricsi pedig automatikusan követtek.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva, majd megöleltem. Lina vattacukor illatú volt szokás szerint. A srác mellette vigyorogva nézett rám.
-Én nem is kapok?
-Basszus, Koni, mekkora egy csóró vagy-röhögött fel Lina.-Srácok, ő itt a bátyám, Fazekas Konrád.
-Koni-vágott közbe vigyorogva.
-Koni, ők pedig itt Baranyai Dóri, Berkes Meli és...
-Ricsi O'Donnell. Ja vágom én. Haver, valamit jól csinálsz, hogy már most minden évfolyamban ismernek-mondta Koni a mellettem álló Ricskónak. Szóval eggyel több ismerősünk van. Egyébként Koni egyáltalán nem hasonlít a húgára, de ez lényegtelen.
Most, hogy négyen lettünk... Öhm.. Semmi nem változott igazából, a terem felé vettük az irányt. Már messziről lehetett hallani, ahogyan az osztályunk üvöltözik. Sőt, ahogy közelebb értünk, tisztán ki lehetett venni, hogy énekelnek valamit. Na most azt még hozzá tenném, hogy egyikük se tud.
-Szasz'tok'-kiabált fel Márk az érkezésünkre.
-Csocsesz- pacsizott le vele Ricsi.
-Többiek?-kérdezte Lina.
-Megvannak-mondta Márk.
-De úgy értem, mit csinálnak-röhögött fel a barátnőm.
-Jaa. A Wrecking ball szerintük megunhatatlan. Kanos állatok-legyintett Márk, majd tovább dekorálta a fizika könyvét, ami azért érdekes, mert nincs is fizikánk. És valóban: Máté, Zoli és Pé egy iPad (ki hoz tabletet suliba?) előtt kuksoltak, és énekeltek, illetve eléggé furán dermedtek a képernyőre.
-Nem vágom, mi abban a poén, hogy a csaj meztelenül nyalogat egy kalapácsot. Bezzeg ha én csinálom, kivágnak az Ikeából- jegyezte meg Csabi, mire minden felröhögtünk.
-Hát tudod-támaszkodott a vállára Ricsi- az élet szenvedés, munka, fájdalom...
-De néha jó ételek és jó zene-fejeztem be röhögve.
Gréti már a padban ült, és a telefonjával babrált. Amikor leültem mellé, mosolyogva rámnézett.
-Halihó! Van ask.fm-ed?-kérdezte aztán.
-Aha-közöltem, így kezdtünk el ama csodálatos közösségi oldalról beszélgetni. (Vigyázat, cinikus mondat!). Mi nyugodtan beszélgettünk, Meli tumblizott szokás szerint, Lina skypeolt (?), Dodi a táblára írta fel a dátumot, de a nemrégen érkezett Hobo már korán reggel szívatta, és mindig letörölte, Napsi Andorral és Zsombival b*szakodott, Vanda és Anett a hátsó falat dekorálták: Vanda festett valami mintát (amit mellesleg nem tudom, hogy megengedett-e neki valaki. Mindenesetre tök jól nézett ki, rohadt jól fest.), Anett pedig posztereket ragaszgatott emós bandákról, amibe persze Márk egyből belekötött. Fanni és Erus szelfiztek, Csabi és Ricsi pedig szintén csendesen társalogtak Norbival. A három 'kanos' pedig még mindig erotikus klipeket nézett az iPaden, amit még mindig nem tudunk, hogy kié.
Amikor pedig becsöngettek, nem sok minden változott. Ugyanolyan hangzavar volt, mint eddig. Hát igen, múlt héten nem volt itt a tanárnő, és lyukas óránk volt, de be kellett jönnünk. Éppen ezért volt az, hogy körülbelül hárman vettük észre, hogy bejött a tanár. Mi meg azonnal vigyázba álltunk.
-Dóri-dobott meg egy alufólia golyóval az addigra már lenyugodott Zoli.-Te meg mi a halálért állsz?
-Nézz az ajtóra, Zolikám, és megtudod-néztem rá hátra gúnyosan vigyorogva. Zoli oda is nézett.
-Bazeg' -mondta, majd gyorsan felállt. A tanárnő az ajtóba elmosolyodott, és nyugodtan állt ott tovább a többiekre várva. Ricsi felnézett Zolira, majd körülnézett és észrevette a tanárnőt, és így egyre többen. Egy 5 perc múlva mindenki vigyázzban állt, Máté még szalutált is.
-Na, csak sikerült. Hát nagy szeretettel köszöntök mindenkit, Kéri Magdolna vagyok, az igazgató helyettes illetve a színjátszó csapat egy fő lego-darabja, Ebből gondolom rájöttetek, hogy mit is taníthatok, vagy legalábbis mihez van köze. Tiippek?-kérdezte. Nem tudom, hogy leírtam-e, de a mis sulink azért is jobb, mint ahova Regi és a többiek járnak, mert drámás, vagyis itt mindenkinek van színészi tehetsége, vagy bármi köze színészet világához. Ha te teszem azt, értesz a techinkához, lehetsz technikus. Szóval ha színészkedni nem tudsz, akkor sem vagy bajban.
-Nem maga az, aki a musicalekkel foglalkozik?-kérdezte Lina.
-De, igen. Mond a nevedet, kedves!
-Fazekas Elina.
-12.b-ből a Konihoz bármi közöd...?
-A bátyám-mosolygott Lina.
-Tudtam. Na szóval, ahogy Elina is mondta, velem a musicalekkel fogtok foglalkozni, de egyébként, ha megnézitek az órarendet, szerintem oda is be van írva.
-Nem, nincs-mondta Dodi, és valóban csak annyi volt, hogy Dráma, mint minden olyan óra helyére, amit normál suliban nem tanítanak.
-Oh, értem. Szóval musicalek. Melyik a kedvencetek?Mondjátok mellé a neveteket is, ha kérhetem. Kezdjük veled-mutatott Grétire-csak úgy, random döntés volt-mondta mosolyogva, majd leült. Gréti kedvence a Rómeó és Júlia. Jó tudni. Ezután jöttem én.
-Baranyai Dóra vagyok.Grease, Nyomorultak, Tökéletes hang és természetesen High School Musical-mondtam határozottan, mire a fiúk felröhögtek.
-Fiúk, ezen mit röhögtök?
-HSM 15 évesen?-kérdezte Pé, mire hátrafordultam.
-Fejtsd már ki lécci', hogy ebbe mi a gáz-mondtam.
-Az hát... Tökéletesen kifejezi a középiskolai klikk közti különbséget, és Vanessa Hudgens által ez megzavarodik, és belátják, hogy egy kosaras járhat egy okostojással-segített meg Napsi, és az összes lány egyetértően bólogatott.
-Jó, oké jó film. Tökéletes hang egész jó, Nyomorultakat nem láttam, de a cím alapján nem is fogom..
-Kár, pedig az rólad szól-szólt be Pének Máté, mire mindenki felröhögött.
-És a Grease?-kérdezte Magdi néni, amikor mindenki lecsöndesedett. De ugyanolyan csend maradt.-Ki látta?-mindenki feltette a kezét.-Oké, erre még visszatérünk. Folytassuk-mondta. Mindenki bemutatkozott és elmondta a kedvencét. Már akinek volt. Zoli például közölte, hogy ő nem néz ilyen alpári szarságokat.
-Zolika, te tulajdonképpen miért jársz ebbe a suliba?
-Nem, tanárnő, félre érti. Én szeretem a filmeket, de tényleg. Csak a musical nem az én műfajom.
-Értelek. Na szóval Grease. Evvel egy hatalmas ötletet adtatok. Fél évkor úgyis be kéne mutatnotok egy darabot, miért ne lehetne ez a Grease? És akkor megvan a kilencedik évfolyam, zseniális!-mondta, és elkezdett jegyzetelni.
-Várjunk csak! Mi?-szólalt fel Ricsi.
-A kilencedik évfolyam előadja a Grease-t. Fantasztikus lesz. Öhm kié az az iPad ami előtt énekelt Máté és Pé?
-Az enyém-mondta Máté.-Kéne, mi?-villantotta meg csodálatos mosolyát Máté az amúgy egyébként nem is öreg tanárnőre. 30nál biztosan nem volt több.
-Nem kérnék ilyet, de ma még nem hoztam be laptopot, így megengednéd, hogy azt kössük rá a TV-re?-Amíg Máté Márk segítségével a TV-nél próbálkoztak, Magdi néni csak áradozott, hogy szinte már látja rajtunk azokat a csodálatos ruhákat. Összenéztünk Melivel.
-És ebben kötelező részt venni?-kérdezte Meli, Magdi néni pedig bólintott, és tovább magyarázott. Mire a két M betűs összerakta a szerkezetet, a tanárnő konkrétan kiosztotta a szerepeket. Rákerestünk karaoke változatokra.
-De tanárnő, nem is tudja, hogy ki tud énekelni, és ki nem-mondta Dodi.
-Igaz. De következő óra ének, szintén velem, szóval lesz időnk kipróbálni-mondta.-Na akkor most mindenki karaoke-zik nekem egy dalt. Kezdjük!-Így kicsengetésig énekeltünk. És legnagyobb pechemre pont belefértem még. Bruno Mars: Just the way you are-ját énekeltem.
-Omájgád! Te leszel Sandy!-mondta Magdi néni, majd felírta egy papírra, és mivel kicsöngettek ki is viharzott. Én sokkosan ültem a helyemen. Nem is tudtam, hogy ilyen jó a hangom. Mert nem elég, hogy Sandy lettem, még a többiek is megdícsértek.
-De gáz, mi komolyan elő fogjuk adni ezt a szart az egész suli előtt-mondta Zoli.
-Addig örülj, amíg nem HSM!-verte hátba Pé, majd kiment a teremből.
Ének órán aztán folytattuk. És mit gondoltok, kire reagálta elsőre azt, hogy Dany? Naaa, kire? Hát persze, hogy Ricsire. És le is osztotta az összes szerepet, mert állítása szerint mi tehetségesebbek vagyunk, mint a másik osztály, és ők amúgy is inkább technikusok. És legnagyobb 'örömömre' Fannika lett Rizu, vagyis az a csaj, aki ellenséges Sandyvel. Köszönöm Magdi néni, tök jó a szereposztás, tényleg.
Ezután tesi következett, majd matek, angol és legvégül egy tánc levezetésnek.
A nap végén megkönnyebülten pakoltam a szekrényembe, Meli és Lina pedig engem vártak.
-Azért örülök, hogy ebbe a suliba járunk. Igaz, hogy ki kell állnom egy csomó ember elé, de itt mégis könnyebb minden. És nem gáz egyáltalán, hogy míg más fizikán ül, addig mi táncolunk, vagy tényleg éneklünk. Ez tök jó dolog. És nem mellesleg itt vannak a legeslegjobb osztálytársak, veletek az élén-mondta Meli, mire felnevettünk. Lina egyébként mostanában eléggé hozzánk nőtt, amit nem bánok, hiszen nagyon szimpi csaj.
-Aha.. Bárcsak nekem is lenne egy fiúm, akivel egész éjjel beszélhetnék..Pláne aki még így is néz ki..
-Meli, hülye vagy, ha azt hiszed, hogy összejönnék vele. Matyit szeretem. Nem tudok ellene mit tenni. Ő meg szerelmet vallott úgy, hogy nem is ismer. És itt is van-mondtam, majd megfordultam. Nem vagyok nagy motoros, de ezt a motor hangot már messziről felismerem. Karon ragadtam Melit, és ismételten berángattam a suliba. Akárhogy is, nem akartam találkozni Ricsivel. Nem tudtam volna a szemébe nézni, tudva, hogy többet érez, mint én.
Már pedig ez, hogy a szemébe nézek, elég hamar megtörtént. Melike ugyanis megállt cipőt kötni, így Ricsi akarva akaratlanul is beért minket.
-Sziasztok-köszönt egy hatalmas vigyor keretében, én pedig éreztem, ahogy valami csiklandós érzés keletkezik a hasamban.
-Szia-köszöntem vissza, és ezúttal nyoma sem volt a megszokott magabiztosságomnak. Meli feltápászkodott, és ő is köszönt menő osztálytársunknak.
-Kérdezném, hogy mizu, de ez nem facebook, ráadásul a semmi az nincs-közölte aztán, mire elnevettem magam. Érdeklődve nézett le rám, hiszen mellettem jött és magasabb is volt. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, hiszen annyira még nem ismerem sem őt, sem a mimikáját.
-Írt az a seggfej?-kérdezte aztán.
-Na de Ricskó. Ez egy iskola. Hát hogy beszélsz?-tettettem a felháborodást csípőre tett kézzel, mire mindkét társam elröhögte magát. A lépcsőn tartottunk felfelé amikor megláttuk a szőke Linát, amint egy ránézésre végzős csávóval beszélgetett.
-Én tudtam, hogy szép, de hogy még a tizenkettedikesek is vele kavarnak már most, az már sok-súgta oda Meli, aztán közösen röhögtünk fel. Lina ma is csodálatosan festett, egy pink telitalpas magassarkú, piros táska, és egy olyan pink koktél ruha, melyen a táska színével megegyező 'YES!' feliratok voltak. Szőke haja dúsan omlott a vállára, és a szolid sminkje is tökéletes volt. Maga az egész lány a megtestesült tökéletesség. Amint meglátott minket, egyből integetni kezdett, mire a srác is érdeklődve felénk fordult. Én meg mindenféle gondolkodás nélkül feléjük vettem az irányt, Meli és Ricsi pedig automatikusan követtek.
-Sziasztok!-köszöntem mosolyogva, majd megöleltem. Lina vattacukor illatú volt szokás szerint. A srác mellette vigyorogva nézett rám.
-Én nem is kapok?
-Basszus, Koni, mekkora egy csóró vagy-röhögött fel Lina.-Srácok, ő itt a bátyám, Fazekas Konrád.
-Koni-vágott közbe vigyorogva.
-Koni, ők pedig itt Baranyai Dóri, Berkes Meli és...
-Ricsi O'Donnell. Ja vágom én. Haver, valamit jól csinálsz, hogy már most minden évfolyamban ismernek-mondta Koni a mellettem álló Ricskónak. Szóval eggyel több ismerősünk van. Egyébként Koni egyáltalán nem hasonlít a húgára, de ez lényegtelen.
Most, hogy négyen lettünk... Öhm.. Semmi nem változott igazából, a terem felé vettük az irányt. Már messziről lehetett hallani, ahogyan az osztályunk üvöltözik. Sőt, ahogy közelebb értünk, tisztán ki lehetett venni, hogy énekelnek valamit. Na most azt még hozzá tenném, hogy egyikük se tud.
-Szasz'tok'-kiabált fel Márk az érkezésünkre.
-Csocsesz- pacsizott le vele Ricsi.
-Többiek?-kérdezte Lina.
-Megvannak-mondta Márk.
-De úgy értem, mit csinálnak-röhögött fel a barátnőm.
-Jaa. A Wrecking ball szerintük megunhatatlan. Kanos állatok-legyintett Márk, majd tovább dekorálta a fizika könyvét, ami azért érdekes, mert nincs is fizikánk. És valóban: Máté, Zoli és Pé egy iPad (ki hoz tabletet suliba?) előtt kuksoltak, és énekeltek, illetve eléggé furán dermedtek a képernyőre.
-Nem vágom, mi abban a poén, hogy a csaj meztelenül nyalogat egy kalapácsot. Bezzeg ha én csinálom, kivágnak az Ikeából- jegyezte meg Csabi, mire minden felröhögtünk.
-Hát tudod-támaszkodott a vállára Ricsi- az élet szenvedés, munka, fájdalom...
-De néha jó ételek és jó zene-fejeztem be röhögve.
Gréti már a padban ült, és a telefonjával babrált. Amikor leültem mellé, mosolyogva rámnézett.
-Halihó! Van ask.fm-ed?-kérdezte aztán.
-Aha-közöltem, így kezdtünk el ama csodálatos közösségi oldalról beszélgetni. (Vigyázat, cinikus mondat!). Mi nyugodtan beszélgettünk, Meli tumblizott szokás szerint, Lina skypeolt (?), Dodi a táblára írta fel a dátumot, de a nemrégen érkezett Hobo már korán reggel szívatta, és mindig letörölte, Napsi Andorral és Zsombival b*szakodott, Vanda és Anett a hátsó falat dekorálták: Vanda festett valami mintát (amit mellesleg nem tudom, hogy megengedett-e neki valaki. Mindenesetre tök jól nézett ki, rohadt jól fest.), Anett pedig posztereket ragaszgatott emós bandákról, amibe persze Márk egyből belekötött. Fanni és Erus szelfiztek, Csabi és Ricsi pedig szintén csendesen társalogtak Norbival. A három 'kanos' pedig még mindig erotikus klipeket nézett az iPaden, amit még mindig nem tudunk, hogy kié.
Amikor pedig becsöngettek, nem sok minden változott. Ugyanolyan hangzavar volt, mint eddig. Hát igen, múlt héten nem volt itt a tanárnő, és lyukas óránk volt, de be kellett jönnünk. Éppen ezért volt az, hogy körülbelül hárman vettük észre, hogy bejött a tanár. Mi meg azonnal vigyázba álltunk.
-Dóri-dobott meg egy alufólia golyóval az addigra már lenyugodott Zoli.-Te meg mi a halálért állsz?
-Nézz az ajtóra, Zolikám, és megtudod-néztem rá hátra gúnyosan vigyorogva. Zoli oda is nézett.
-Bazeg' -mondta, majd gyorsan felállt. A tanárnő az ajtóba elmosolyodott, és nyugodtan állt ott tovább a többiekre várva. Ricsi felnézett Zolira, majd körülnézett és észrevette a tanárnőt, és így egyre többen. Egy 5 perc múlva mindenki vigyázzban állt, Máté még szalutált is.
-Na, csak sikerült. Hát nagy szeretettel köszöntök mindenkit, Kéri Magdolna vagyok, az igazgató helyettes illetve a színjátszó csapat egy fő lego-darabja, Ebből gondolom rájöttetek, hogy mit is taníthatok, vagy legalábbis mihez van köze. Tiippek?-kérdezte. Nem tudom, hogy leírtam-e, de a mis sulink azért is jobb, mint ahova Regi és a többiek járnak, mert drámás, vagyis itt mindenkinek van színészi tehetsége, vagy bármi köze színészet világához. Ha te teszem azt, értesz a techinkához, lehetsz technikus. Szóval ha színészkedni nem tudsz, akkor sem vagy bajban.
-Nem maga az, aki a musicalekkel foglalkozik?-kérdezte Lina.
-De, igen. Mond a nevedet, kedves!
-Fazekas Elina.
-12.b-ből a Konihoz bármi közöd...?
-A bátyám-mosolygott Lina.
-Tudtam. Na szóval, ahogy Elina is mondta, velem a musicalekkel fogtok foglalkozni, de egyébként, ha megnézitek az órarendet, szerintem oda is be van írva.
-Nem, nincs-mondta Dodi, és valóban csak annyi volt, hogy Dráma, mint minden olyan óra helyére, amit normál suliban nem tanítanak.
-Oh, értem. Szóval musicalek. Melyik a kedvencetek?Mondjátok mellé a neveteket is, ha kérhetem. Kezdjük veled-mutatott Grétire-csak úgy, random döntés volt-mondta mosolyogva, majd leült. Gréti kedvence a Rómeó és Júlia. Jó tudni. Ezután jöttem én.
-Baranyai Dóra vagyok.Grease, Nyomorultak, Tökéletes hang és természetesen High School Musical-mondtam határozottan, mire a fiúk felröhögtek.
-Fiúk, ezen mit röhögtök?
-HSM 15 évesen?-kérdezte Pé, mire hátrafordultam.
-Fejtsd már ki lécci', hogy ebbe mi a gáz-mondtam.
-Az hát... Tökéletesen kifejezi a középiskolai klikk közti különbséget, és Vanessa Hudgens által ez megzavarodik, és belátják, hogy egy kosaras járhat egy okostojással-segített meg Napsi, és az összes lány egyetértően bólogatott.
-Jó, oké jó film. Tökéletes hang egész jó, Nyomorultakat nem láttam, de a cím alapján nem is fogom..
-Kár, pedig az rólad szól-szólt be Pének Máté, mire mindenki felröhögött.
-És a Grease?-kérdezte Magdi néni, amikor mindenki lecsöndesedett. De ugyanolyan csend maradt.-Ki látta?-mindenki feltette a kezét.-Oké, erre még visszatérünk. Folytassuk-mondta. Mindenki bemutatkozott és elmondta a kedvencét. Már akinek volt. Zoli például közölte, hogy ő nem néz ilyen alpári szarságokat.
-Zolika, te tulajdonképpen miért jársz ebbe a suliba?
-Nem, tanárnő, félre érti. Én szeretem a filmeket, de tényleg. Csak a musical nem az én műfajom.
-Értelek. Na szóval Grease. Evvel egy hatalmas ötletet adtatok. Fél évkor úgyis be kéne mutatnotok egy darabot, miért ne lehetne ez a Grease? És akkor megvan a kilencedik évfolyam, zseniális!-mondta, és elkezdett jegyzetelni.
-Várjunk csak! Mi?-szólalt fel Ricsi.
-A kilencedik évfolyam előadja a Grease-t. Fantasztikus lesz. Öhm kié az az iPad ami előtt énekelt Máté és Pé?
-Az enyém-mondta Máté.-Kéne, mi?-villantotta meg csodálatos mosolyát Máté az amúgy egyébként nem is öreg tanárnőre. 30nál biztosan nem volt több.
-Nem kérnék ilyet, de ma még nem hoztam be laptopot, így megengednéd, hogy azt kössük rá a TV-re?-Amíg Máté Márk segítségével a TV-nél próbálkoztak, Magdi néni csak áradozott, hogy szinte már látja rajtunk azokat a csodálatos ruhákat. Összenéztünk Melivel.
-És ebben kötelező részt venni?-kérdezte Meli, Magdi néni pedig bólintott, és tovább magyarázott. Mire a két M betűs összerakta a szerkezetet, a tanárnő konkrétan kiosztotta a szerepeket. Rákerestünk karaoke változatokra.
-De tanárnő, nem is tudja, hogy ki tud énekelni, és ki nem-mondta Dodi.
-Igaz. De következő óra ének, szintén velem, szóval lesz időnk kipróbálni-mondta.-Na akkor most mindenki karaoke-zik nekem egy dalt. Kezdjük!-Így kicsengetésig énekeltünk. És legnagyobb pechemre pont belefértem még. Bruno Mars: Just the way you are-ját énekeltem.
-Omájgád! Te leszel Sandy!-mondta Magdi néni, majd felírta egy papírra, és mivel kicsöngettek ki is viharzott. Én sokkosan ültem a helyemen. Nem is tudtam, hogy ilyen jó a hangom. Mert nem elég, hogy Sandy lettem, még a többiek is megdícsértek.
-De gáz, mi komolyan elő fogjuk adni ezt a szart az egész suli előtt-mondta Zoli.
-Addig örülj, amíg nem HSM!-verte hátba Pé, majd kiment a teremből.
Ének órán aztán folytattuk. És mit gondoltok, kire reagálta elsőre azt, hogy Dany? Naaa, kire? Hát persze, hogy Ricsire. És le is osztotta az összes szerepet, mert állítása szerint mi tehetségesebbek vagyunk, mint a másik osztály, és ők amúgy is inkább technikusok. És legnagyobb 'örömömre' Fannika lett Rizu, vagyis az a csaj, aki ellenséges Sandyvel. Köszönöm Magdi néni, tök jó a szereposztás, tényleg.
Ezután tesi következett, majd matek, angol és legvégül egy tánc levezetésnek.
A nap végén megkönnyebülten pakoltam a szekrényembe, Meli és Lina pedig engem vártak.
-Azért örülök, hogy ebbe a suliba járunk. Igaz, hogy ki kell állnom egy csomó ember elé, de itt mégis könnyebb minden. És nem gáz egyáltalán, hogy míg más fizikán ül, addig mi táncolunk, vagy tényleg éneklünk. Ez tök jó dolog. És nem mellesleg itt vannak a legeslegjobb osztálytársak, veletek az élén-mondta Meli, mire felnevettünk. Lina egyébként mostanában eléggé hozzánk nőtt, amit nem bánok, hiszen nagyon szimpi csaj.
2014. szeptember 9., kedd
8. Nulladik, a lamúr, kolesz, Ricskó
Az első hét full lazán telt el, ofőórák és ismerkedés egész héten. Kialakultak az úgymond klikkek. Jó, ez elég idézőjeles klikk, ugyanis a fiúk egy klikk, vagyunk mi hatan (Meli, Lina, Dodi, Napsi, Gréti és én), Anett meg Vanda kettesben, illetve a két grácia, akik a másik osztállyal lógnak. Ma így hétfő reggel pedig egyből nulladik tesivel indítottunk, hogy szegény diákot megszívassuk. Amikor átöltöztem fáradtan feküdtem a padon, miközben Napsi telójából már korán reggel üvöltött a zene. És az a lány már korán reggel pörgött.
-Napsi, bekussolnál végre?-üvöltött a szintén relaxálni próbáló Dodi.
-Aha, persze, bocsi, csak tudjátok, olyan jó ez a szám, és imádom, de ha gondoljátok, hallgathatunk mást is...
-Ez kész-röhögött fel Meli, majd hozzá vágott egy pár zoknit. Napsi röhögve felvette, és visszadobta, majd tényleg bekussolt.
A jó kis reggeli tesink után (éljen a kidobó!) egy laza angol óra következett. Már akinek laza volt. Amikor felértünk a terembe, a fiúk még nem voltak sehol. Fanniék pedig már nem voltak sehol. Anett és Vanda csendben a helyükön ültek, így elég nagy hangzavarral jöttünk be. A sulirádióból üvöltött a Thanks for the Memories című Fall Out Boy szám, aminek látszólag Anett eléggé örült, és mivel én is szeretem ezt a számot, elkezdtem énekelni Melivel együtt. Már nagyban énekeltünk, teljesen beleéltük magunkat, amikor bejöttek a fiúk, először nagyot röhögtek rajtunk, majd csatlakoztak, és elkezdtek léggitározni, illetve az asztal tetején táncolni (Pé). Természetesen András bá', az angol tanárunk rendesen le is cseszte őket, amin mi jót röhögtünk.
-Lányok, csendet!-mondta, majd rám nézett. - Klassz póló.
-Köszönöm - vigyorodtam el. Nem csodálom, hogy a Guns N Roses-os pólóm tetszett neki, hiszen gondolom az ő fiatalkorában voltak ők a nagymenők. Értékelem, ha valaki értekeli a zene ízlésemet.
-This is fucking awesome-súgta a fülembe hátulról Ricsi. Amúgy az angol órán 4-en nem dolgoztunk: én, Ricsi, Dodi és Zoli. Én és Dodi azért, mert megvan a középfokunk angolból, Ricsi ugye angol, Zolinak meg a fél családja amerikai, így ő is tud. Egész órán a füzetembe firkáltam. Azután következett egy hülyülős szünet, mígnem egyszer csak megrezzent a zsebembe a telefonom. Megnéztem, és egy SMS jött Regitől. Fura volt, hiszen Regi sosem küldött SMS-st, suli időben meg főleg nem. Megnyitottam az üzenetet. "Sajnálom :(" Egy kép volt, amin Matyi... Csókolózott egy lánnyal... Ledobtam a telefont az asztalra, majd lerogytam a székre, a padra hajtottam a fejem, és bőgni kezdtem.
-Úristen, mi van?-guggolt le mellém Lina. Nem válaszoltam, csak zokogtam. Abban a percben elárultnak éreztem magam. Szeretem őt, minden porcikámmal, ő is szeret elvileg, most meg csókolózik egy lánnyal. A lányaim odagyűltek körém, és mind azt kérdezték, hogy mi a bajom. Amikor pedig meghallottam, hogy Ricsi is megszólalt:
-Mi a baja Baranyainak? Csak nem összetörték a szívét?-Na hát akkor abban a pillanatban felkeltem, gyilkos tekintettel Ricsire néztem, majd kirohantam a teremből. Hallottam, hogy Zoli még azt mondja Ricsinek:
-Hát ezt jól megcsináltad, haver.-Berontottam a lány mosdóba, a falnak dőltem, és lecsúsztam a földre. Soha nem sírtam kisgyerek korom óta. Most pedig mint a Niagara. Nem jött utánam senki. Meli tudta, hogy ha szomorú vagyok, jobb szeretek egyedül lenni. De egy ember ezt nem tudhatta. Ő pedig a percekkel később berontó, most figyelj, Ricsi volt.
-Megbántottalak?-guggolt le mellém.-Vagy rosszat mondtam?
-Nem, csak...-néztem fel, majd letöröltem egy könnycseppet a szememből.-Te nem csináltál semmit, csak ez a beszólás még 'dobott' a helyzeten.
-Bocsi, én nem akartam rosszat, de tényleg.
-Tudom,-szipogtam-ez nem a te hibád... Én csak... Elárultnak érzem magam...
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kíváncsian, mire én megráztam a fejem, és nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörhöz léptem, majd elkezdtem lemosni az arcomat. Láttam, ahogy Ricsi feltápászkodik.
-Megleszel?
-Megvagyok-mosolyogtam, de belül bömböltem. Ricsi a mosdó előtt megvárta, amíg rendbe szedtem magam, majd együtt mentünk vissza a terembe. Tök fura, hogy alig ismerjük egymást, és rohadt keveset is beszéltünk, most pedig mondhatni ő vigasztalt. Oké, el kell ismernem, tök korrekt meg aranyos volt tőle, hogy utánam jött, mert azt hitte rosszat mondott. Mikor visszamentem, Meli az ajtóban várt, én pedig a karjai közt kötöttem ki. Nagyon nem így képzeltem el ezt a gimit, hogy így megy majd a dráma, ráadásul pont velem. De aztán lenyugodtam, és mintha mi sem történ volna, röhögtem ugyanúgy, mint a többiek. Pedig sikítozni tudtam volna. Matyitól ezt nem vártam volna. Pont ő, aki elmondása szerint olyan régóta szerelmes belém. És erre most megcsal? Mármint nem vagyunk együtt, de fejben igen, és azért ez... Na mindegy. Próbáltam nem foglalkozni vele.
Utolsó óránk osztályfőnöki volt. Az ofő, Robi bá' pedig kiosztott mindenkinek valami lapot.
-Figyelem, új infók, minden diáknak kötelező a kollégiumban való élet.
-Tessék?-kérdezte felháborodottan Dodi, amit megtudtam érteni.
-Az igazgató úr ezt a parancsot adta ki. Muszáj lesz. Itt van ez a hatalmas kollégium, az egész iskola elfénre benne, most pedig csak pár vidéki gyerek lakik bent, mint például Melinda.
-Meli vidéki?-kiáltott fel Máté.
-Az azt jelenti, hogy falusi, nem?-kérdezte Norbi, mire mindenki felröhögött. A szépfiú pedig csak nézett, nem értette, mit mondott. Hát, sok esze nincsen. Wátevör.
-Nem, Norbert, nem azt jelenti. Mindegy. Gyerekek, egy kis csendet, plíz-mondta Robi bá', mire mindenki figyelmesen nézett rá.
-Szóval kötelező lesz bent lakni, nincs kifogás, se semmi. Minden egyéb a lapon van.
-Ez nem igazság!-háborodott fel Fanni.-Nem akarok koszban élni, egy halom idióta fiú között.
-Egyetértek!-szólt Dodi.-A kolesz egy undorító hely, ráadásul a jogainktól fosztanak meg avval, hogy kötelező a bentlakás. Erről nem volt szó a tájékoztatásban.
-Dehogyisnem-mondta Gréti, mire mindenki ránézett.-Mi van, én itt voltam anyuval a szülői értekezleten még tavaly, és azt mondták, ez több, mint valószínű, hogy bekövetkezik.
-Amúgy is-vette át a szót Meli.-A suli kolesza tök jó hely, és tiszta, meg rendezett. És olyan jó a szobám is. Eskü sokkal jobb, mint az otthoni. Ami pedig nem egy rusnya szoba.
-Gyerekek. Ki nem akar kollégiumba menni?-kérdezte az ofő, mire Dodi, Fanni, Erus, Norbi, Andor, Csabi, Márk, Vanda, Napsi, Lina és Zsombor is feltették a kezüket.
-Ugyan már, ne csináljátok!-szólalt fel Ricsi, mire én hátrafelé fordultam. A srác felállt, és így ált neki a hegyi beszédnek.-Nem vágom, mi a bajotok a kolesszal? A legjobb haverjaiddal lehetsz, azt csinálsz amit akarsz, mert nincsenek se tesók, se szülők, se "rakj rendet a szobádban!". Mi a bajotok vele? Skacok, legyen már egy kis bátorságotok. Jó buli lesz. Ki van benne?
-Én-mondta Zoli, majd ő is felállt.
-Mí tú-mondtam, és felálltam. Ezután Meli is boldogan tápászkodott fel, és sorra az emberek meggondolták magukat. Egyedül Dodi és Fanni maradt ülve. Hát, nekik igényeik vannak.
-Naa, Domi gyere már, jó lesz-szólította Hobo a pedáns lányt, mire ő az égre emelte tekintetét, és nagyot sóhajtva beleegyezett.
Szóval koleszos leszek.
Ezután dzsaltam haza. Otthon megettem a kaját, anya legnagyobb meglepetésére. Nudli volt, Adri favoritja, én viszont nem rajongok érte, de ma annyira éhes voltam, hogy megettem és még repetáztam. Közben a telefonomat nyomkodtam, és figyeltem a facebookot, hogy Matyi mikor lép fel. Szinte azonnal ugrottam, amikor meghallottam a Messenger idegesítő hangját. De legnagyobb meglepetésemre nem Matyi, hanem Ricsi írt rám.
Richard O'Donnell: Sziaa:)
Dóra Baranyai: 'Ello:3
Richard O'Donnell: Ugye már nincs gáz?
Dóra Baranyai: Nincs:) Vagyis van, csak már lenyugodtam. Köszi c:
Richard O'Donnell: Az a srác egy seggfej lehet.
Dóra Baranyai: Mi?
Richard O'Donnell: Hát nem azért az egy húszért, Dóri, de ha te lennél a barátnőm, soha a büdös életbe nem hagynálak el. Ez a barom pedig elárult? Szopja ki.
Dermedten meredtem a képernyőre. Hogy mi van? Tetszek neki?
Richard O'Donnell: Ha akarod, tekintheted szerelmi vallomásnak, az csinálsz vele amit akarsz, de csak úgy tisztázzuk le, hogy amióta leültem melléd Füreden arra a padra, azóta csak te jársz a fejemben. Azt hittem soha nem látlak többet, és már kezdtem feladni a reményt, és amikor a suli előtt megláttalak, legszívesebben odarohantam volna, és az ölembe vettelek volna.
Dóra Baranyai: Wut??! Te emlékszel rám Füredről??
Richard O'Donnell: Jah
Dóra Baranyai: Hmm. Érdekes.
Richard O'Donnell: Figy. Nem nagyon ismerlek, és ezen szeretnék változtatni, vagyis szval érted :D meg akarlak ismerni :DDD
Dóra Baranyai: Okés:) Hallgatlak. Mesélj magadról :p
Így kezdtünk el igazából beszélgetni. De úgy, hogy a telefonomat nem lehetett ki venni a kezemből, mert egyfolytába írtam neki. És egy ideig sikerült kivernem a fejemből Dorogit. Azt a seggfejet, mert Ricskó már csak így hívja. De ha Matyi seggfej, akkor Ricsi meg Ricskó. Így szól a megállapodás. ☺
-Napsi, bekussolnál végre?-üvöltött a szintén relaxálni próbáló Dodi.
-Aha, persze, bocsi, csak tudjátok, olyan jó ez a szám, és imádom, de ha gondoljátok, hallgathatunk mást is...
-Ez kész-röhögött fel Meli, majd hozzá vágott egy pár zoknit. Napsi röhögve felvette, és visszadobta, majd tényleg bekussolt.
A jó kis reggeli tesink után (éljen a kidobó!) egy laza angol óra következett. Már akinek laza volt. Amikor felértünk a terembe, a fiúk még nem voltak sehol. Fanniék pedig már nem voltak sehol. Anett és Vanda csendben a helyükön ültek, így elég nagy hangzavarral jöttünk be. A sulirádióból üvöltött a Thanks for the Memories című Fall Out Boy szám, aminek látszólag Anett eléggé örült, és mivel én is szeretem ezt a számot, elkezdtem énekelni Melivel együtt. Már nagyban énekeltünk, teljesen beleéltük magunkat, amikor bejöttek a fiúk, először nagyot röhögtek rajtunk, majd csatlakoztak, és elkezdtek léggitározni, illetve az asztal tetején táncolni (Pé). Természetesen András bá', az angol tanárunk rendesen le is cseszte őket, amin mi jót röhögtünk.
-Lányok, csendet!-mondta, majd rám nézett. - Klassz póló.
-Köszönöm - vigyorodtam el. Nem csodálom, hogy a Guns N Roses-os pólóm tetszett neki, hiszen gondolom az ő fiatalkorában voltak ők a nagymenők. Értékelem, ha valaki értekeli a zene ízlésemet.
-This is fucking awesome-súgta a fülembe hátulról Ricsi. Amúgy az angol órán 4-en nem dolgoztunk: én, Ricsi, Dodi és Zoli. Én és Dodi azért, mert megvan a középfokunk angolból, Ricsi ugye angol, Zolinak meg a fél családja amerikai, így ő is tud. Egész órán a füzetembe firkáltam. Azután következett egy hülyülős szünet, mígnem egyszer csak megrezzent a zsebembe a telefonom. Megnéztem, és egy SMS jött Regitől. Fura volt, hiszen Regi sosem küldött SMS-st, suli időben meg főleg nem. Megnyitottam az üzenetet. "Sajnálom :(" Egy kép volt, amin Matyi... Csókolózott egy lánnyal... Ledobtam a telefont az asztalra, majd lerogytam a székre, a padra hajtottam a fejem, és bőgni kezdtem.
-Úristen, mi van?-guggolt le mellém Lina. Nem válaszoltam, csak zokogtam. Abban a percben elárultnak éreztem magam. Szeretem őt, minden porcikámmal, ő is szeret elvileg, most meg csókolózik egy lánnyal. A lányaim odagyűltek körém, és mind azt kérdezték, hogy mi a bajom. Amikor pedig meghallottam, hogy Ricsi is megszólalt:
-Mi a baja Baranyainak? Csak nem összetörték a szívét?-Na hát akkor abban a pillanatban felkeltem, gyilkos tekintettel Ricsire néztem, majd kirohantam a teremből. Hallottam, hogy Zoli még azt mondja Ricsinek:
-Hát ezt jól megcsináltad, haver.-Berontottam a lány mosdóba, a falnak dőltem, és lecsúsztam a földre. Soha nem sírtam kisgyerek korom óta. Most pedig mint a Niagara. Nem jött utánam senki. Meli tudta, hogy ha szomorú vagyok, jobb szeretek egyedül lenni. De egy ember ezt nem tudhatta. Ő pedig a percekkel később berontó, most figyelj, Ricsi volt.
-Megbántottalak?-guggolt le mellém.-Vagy rosszat mondtam?
-Nem, csak...-néztem fel, majd letöröltem egy könnycseppet a szememből.-Te nem csináltál semmit, csak ez a beszólás még 'dobott' a helyzeten.
-Bocsi, én nem akartam rosszat, de tényleg.
-Tudom,-szipogtam-ez nem a te hibád... Én csak... Elárultnak érzem magam...
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kíváncsian, mire én megráztam a fejem, és nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörhöz léptem, majd elkezdtem lemosni az arcomat. Láttam, ahogy Ricsi feltápászkodik.
-Megleszel?
-Megvagyok-mosolyogtam, de belül bömböltem. Ricsi a mosdó előtt megvárta, amíg rendbe szedtem magam, majd együtt mentünk vissza a terembe. Tök fura, hogy alig ismerjük egymást, és rohadt keveset is beszéltünk, most pedig mondhatni ő vigasztalt. Oké, el kell ismernem, tök korrekt meg aranyos volt tőle, hogy utánam jött, mert azt hitte rosszat mondott. Mikor visszamentem, Meli az ajtóban várt, én pedig a karjai közt kötöttem ki. Nagyon nem így képzeltem el ezt a gimit, hogy így megy majd a dráma, ráadásul pont velem. De aztán lenyugodtam, és mintha mi sem történ volna, röhögtem ugyanúgy, mint a többiek. Pedig sikítozni tudtam volna. Matyitól ezt nem vártam volna. Pont ő, aki elmondása szerint olyan régóta szerelmes belém. És erre most megcsal? Mármint nem vagyunk együtt, de fejben igen, és azért ez... Na mindegy. Próbáltam nem foglalkozni vele.
Utolsó óránk osztályfőnöki volt. Az ofő, Robi bá' pedig kiosztott mindenkinek valami lapot.
-Figyelem, új infók, minden diáknak kötelező a kollégiumban való élet.
-Tessék?-kérdezte felháborodottan Dodi, amit megtudtam érteni.
-Az igazgató úr ezt a parancsot adta ki. Muszáj lesz. Itt van ez a hatalmas kollégium, az egész iskola elfénre benne, most pedig csak pár vidéki gyerek lakik bent, mint például Melinda.
-Meli vidéki?-kiáltott fel Máté.
-Az azt jelenti, hogy falusi, nem?-kérdezte Norbi, mire mindenki felröhögött. A szépfiú pedig csak nézett, nem értette, mit mondott. Hát, sok esze nincsen. Wátevör.
-Nem, Norbert, nem azt jelenti. Mindegy. Gyerekek, egy kis csendet, plíz-mondta Robi bá', mire mindenki figyelmesen nézett rá.
-Szóval kötelező lesz bent lakni, nincs kifogás, se semmi. Minden egyéb a lapon van.
-Ez nem igazság!-háborodott fel Fanni.-Nem akarok koszban élni, egy halom idióta fiú között.
-Egyetértek!-szólt Dodi.-A kolesz egy undorító hely, ráadásul a jogainktól fosztanak meg avval, hogy kötelező a bentlakás. Erről nem volt szó a tájékoztatásban.
-Dehogyisnem-mondta Gréti, mire mindenki ránézett.-Mi van, én itt voltam anyuval a szülői értekezleten még tavaly, és azt mondták, ez több, mint valószínű, hogy bekövetkezik.
-Amúgy is-vette át a szót Meli.-A suli kolesza tök jó hely, és tiszta, meg rendezett. És olyan jó a szobám is. Eskü sokkal jobb, mint az otthoni. Ami pedig nem egy rusnya szoba.
-Gyerekek. Ki nem akar kollégiumba menni?-kérdezte az ofő, mire Dodi, Fanni, Erus, Norbi, Andor, Csabi, Márk, Vanda, Napsi, Lina és Zsombor is feltették a kezüket.
-Ugyan már, ne csináljátok!-szólalt fel Ricsi, mire én hátrafelé fordultam. A srác felállt, és így ált neki a hegyi beszédnek.-Nem vágom, mi a bajotok a kolesszal? A legjobb haverjaiddal lehetsz, azt csinálsz amit akarsz, mert nincsenek se tesók, se szülők, se "rakj rendet a szobádban!". Mi a bajotok vele? Skacok, legyen már egy kis bátorságotok. Jó buli lesz. Ki van benne?
-Én-mondta Zoli, majd ő is felállt.
-Mí tú-mondtam, és felálltam. Ezután Meli is boldogan tápászkodott fel, és sorra az emberek meggondolták magukat. Egyedül Dodi és Fanni maradt ülve. Hát, nekik igényeik vannak.
-Naa, Domi gyere már, jó lesz-szólította Hobo a pedáns lányt, mire ő az égre emelte tekintetét, és nagyot sóhajtva beleegyezett.
Szóval koleszos leszek.
Ezután dzsaltam haza. Otthon megettem a kaját, anya legnagyobb meglepetésére. Nudli volt, Adri favoritja, én viszont nem rajongok érte, de ma annyira éhes voltam, hogy megettem és még repetáztam. Közben a telefonomat nyomkodtam, és figyeltem a facebookot, hogy Matyi mikor lép fel. Szinte azonnal ugrottam, amikor meghallottam a Messenger idegesítő hangját. De legnagyobb meglepetésemre nem Matyi, hanem Ricsi írt rám.
Richard O'Donnell: Sziaa:)
Dóra Baranyai: 'Ello:3
Richard O'Donnell: Ugye már nincs gáz?
Dóra Baranyai: Nincs:) Vagyis van, csak már lenyugodtam. Köszi c:
Richard O'Donnell: Az a srác egy seggfej lehet.
Dóra Baranyai: Mi?
Richard O'Donnell: Hát nem azért az egy húszért, Dóri, de ha te lennél a barátnőm, soha a büdös életbe nem hagynálak el. Ez a barom pedig elárult? Szopja ki.
Dermedten meredtem a képernyőre. Hogy mi van? Tetszek neki?
Richard O'Donnell: Ha akarod, tekintheted szerelmi vallomásnak, az csinálsz vele amit akarsz, de csak úgy tisztázzuk le, hogy amióta leültem melléd Füreden arra a padra, azóta csak te jársz a fejemben. Azt hittem soha nem látlak többet, és már kezdtem feladni a reményt, és amikor a suli előtt megláttalak, legszívesebben odarohantam volna, és az ölembe vettelek volna.
Dóra Baranyai: Wut??! Te emlékszel rám Füredről??
Richard O'Donnell: Jah
Dóra Baranyai: Hmm. Érdekes.
Richard O'Donnell: Figy. Nem nagyon ismerlek, és ezen szeretnék változtatni, vagyis szval érted :D meg akarlak ismerni :DDD
Dóra Baranyai: Okés:) Hallgatlak. Mesélj magadról :p
Így kezdtünk el igazából beszélgetni. De úgy, hogy a telefonomat nem lehetett ki venni a kezemből, mert egyfolytába írtam neki. És egy ideig sikerült kivernem a fejemből Dorogit. Azt a seggfejet, mert Ricskó már csak így hívja. De ha Matyi seggfej, akkor Ricsi meg Ricskó. Így szól a megállapodás. ☺
8. Nulladik, a lamúr, kolesz, Ricskó
Az első hét full lazán telt el, ofőórák és ismerkedés egész héten. Kialakultak az úgymond klikkek. Jó, ez elég idézőjeles klikk, ugyanis a fiúk egy klikk, vagyunk mi hatan (Meli, Lina, Dodi, Napsi, Gréti és én), Anett meg Vanda kettesben, illetve a két grácia, akik a másik osztállyal lógnak. Ma így hétfő reggel pedig egyből nulladik tesivel indítottunk, hogy szegény diákot megszívassuk. Amikor átöltöztem fáradtan feküdtem a padon, miközben Napsi telójából már korán reggel üvöltött a zene. És az a lány már korán reggel pörgött.
-Napsi, bekussolnál végre?-üvöltött a szintén relaxálni próbáló Dodi.
-Aha, persze, bocsi, csak tudjátok, olyan jó ez a szám, és imádom, de ha gondoljátok, hallgathatunk mást is...
-Ez kész-röhögött fel Meli, majd hozzá vágott egy pár zoknit. Napsi röhögve felvette, és visszadobta, majd tényleg bekussolt.
A jó kis reggeli tesink után (éljen a kidobó!) egy laza angol óra következett. Már akinek laza volt. Amikor felértünk a terembe, a fiúk még nem voltak sehol. Fanniék pedig már nem voltak sehol. Anett és Vanda csendben a helyükön ültek, így elég nagy hangzavarral jöttünk be. A sulirádióból üvöltött a Thanks for the Memories című Fall Out Boy szám, aminek látszólag Anett eléggé örült, és mivel én is szeretem ezt a számot, elkezdtem énekelni Melivel együtt. Már nagyban énekeltünk, teljesen beleéltük magunkat, amikor bejöttek a fiúk, először nagyot röhögtek rajtunk, majd csatlakoztak, és elkezdtek léggitározni, illetve az asztal tetején táncolni (Pé). Természetesen András bá', az angol tanárunk rendesen le is cseszte őket, amin mi jót röhögtünk.
-Lányok, csendet!-mondta, majd rám nézett. - Klassz póló.
-Köszönöm - vigyorodtam el. Nem csodálom, hogy a Guns N Roses-os pólóm tetszett neki, hiszen gondolom az ő fiatalkorában voltak ők a nagymenők. Értékelem, ha valaki értekeli a zene ízlésemet.
-This is fucking awesome-súgta a fülembe hátulról Ricsi. Amúgy az angol órán 4-en nem dolgoztunk: én, Ricsi, Dodi és Zoli. Én és Dodi azért, mert megvan a középfokunk angolból, Ricsi ugye angol, Zolinak meg a fél családja amerikai, így ő is tud. Egész órán a füzetembe firkáltam. Azután következett egy hülyülős szünet, mígnem egyszer csak megrezzent a zsebembe a telefonom. Megnéztem, és egy SMS jött Regitől. Fura volt, hiszen Regi sosem küldött SMS-st, suli időben meg főleg nem. Megnyitottam az üzenetet. "Sajnálom :(" Egy kép volt, amin Matyi... Csókolózott egy lánnyal... Ledobtam a telefont az asztalra, majd lerogytam a székre, a padra hajtottam a fejem, és bőgni kezdtem.
-Úristen, mi van?-guggolt le mellém Lina. Nem válaszoltam, csak zokogtam. Abban a percben elárultnak éreztem magam. Szeretem őt, minden porcikámmal, ő is szeret elvileg, most meg csókolózik egy lánnyal. A lányaim odagyűltek körém, és mind azt kérdezték, hogy mi a bajom. Amikor pedig meghallottam, hogy Ricsi is megszólalt:
-Mi a baja Baranyainak? Csak nem összetörték a szívét?-Na hát akkor abban a pillanatban felkeltem, gyilkos tekintettel Ricsire néztem, majd kirohantam a teremből. Hallottam, hogy Zoli még azt mondja Ricsinek:
-Hát ezt jól megcsináltad, haver.-Berontottam a lány mosdóba, a falnak dőltem, és lecsúsztam a földre. Soha nem sírtam kisgyerek korom óta. Most pedig mint a Niagara. Nem jött utánam senki. Meli tudta, hogy ha szomorú vagyok, jobb szeretek egyedül lenni. De egy ember ezt nem tudhatta. Ő pedig a percekkel később berontó, most figyelj, Ricsi volt.
-Megbántottalak?-guggolt le mellém.-Vagy rosszat mondtam?
-Nem, csak...-néztem fel, majd letöröltem egy könnycseppet a szememből.-Te nem csináltál semmit, csak ez a beszólás még 'dobott' a helyzeten.
-Bocsi, én nem akartam rosszat, de tényleg.
-Tudom,-szipogtam-ez nem a te hibád... Én csak... Elárultnak érzem magam...
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kíváncsian, mire én megráztam a fejem, és nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörhöz léptem, majd elkezdtem lemosni az arcomat. Láttam, ahogy Ricsi feltápászkodik.
-Megleszel?
-Megvagyok-mosolyogtam, de belül bömböltem. Ricsi a mosdó előtt megvárta, amíg rendbe szedtem magam, majd együtt mentünk vissza a terembe. Tök fura, hogy alig ismerjük egymást, és rohadt keveset is beszéltünk, most pedig mondhatni ő vigasztalt. Oké, el kell ismernem, tök korrekt meg aranyos volt tőle, hogy utánam jött, mert azt hitte rosszat mondott. Mikor visszamentem, Meli az ajtóban várt, én pedig a karjai közt kötöttem ki. Nagyon nem így képzeltem el ezt a gimit, hogy így megy majd a dráma, ráadásul pont velem. De aztán lenyugodtam, és mintha mi sem történ volna, röhögtem ugyanúgy, mint a többiek. Pedig sikítozni tudtam volna. Matyitól ezt nem vártam volna. Pont ő, aki elmondása szerint olyan régóta szerelmes belém. És erre most megcsal? Mármint nem vagyunk együtt, de fejben igen, és azért ez... Na mindegy. Próbáltam nem foglalkozni vele.
Utolsó óránk osztályfőnöki volt. Az ofő, Robi bá' pedig kiosztott mindenkinek valami lapot.
-Figyelem, új infók, minden diáknak kötelező a kollégiumban való élet.
-Tessék?-kérdezte felháborodottan Dodi, amit megtudtam érteni.
-Az igazgató úr ezt a parancsot adta ki. Muszáj lesz. Itt van ez a hatalmas kollégium, az egész iskola elfénre benne, most pedig csak pár vidéki gyerek lakik bent, mint például Melinda.
-Meli vidéki?-kiáltott fel Máté.
-Az azt jelenti, hogy falusi, nem?-kérdezte Norbi, mire mindenki felröhögött. A szépfiú pedig csak nézett, nem értette, mit mondott. Hát, sok esze nincsen. Wátevör.
-Nem, Norbert, nem azt jelenti. Mindegy. Gyerekek, egy kis csendet, plíz-mondta Robi bá', mire mindenki figyelmesen nézett rá.
-Szóval kötelező lesz bent lakni, nincs kifogás, se semmi. Minden egyéb a lapon van.
-Ez nem igazság!-háborodott fel Fanni.-Nem akarok koszban élni, egy halom idióta fiú között.
-Egyetértek!-szólt Dodi.-A kolesz egy undorító hely, ráadásul a jogainktól fosztanak meg avval, hogy kötelező a bentlakás. Erről nem volt szó a tájékoztatásban.
-Dehogyisnem-mondta Gréti, mire mindenki ránézett.-Mi van, én itt voltam anyuval a szülői értekezleten még tavaly, és azt mondták, ez több, mint valószínű, hogy bekövetkezik.
-Amúgy is-vette át a szót Meli.-A suli kolesza tök jó hely, és tiszta, meg rendezett. És olyan jó a szobám is. Eskü sokkal jobb, mint az otthoni. Ami pedig nem egy rusnya szoba.
-Gyerekek. Ki nem akar kollégiumba menni?-kérdezte az ofő, mire Dodi, Fanni, Erus, Norbi, Andor, Csabi, Márk, Vanda, Napsi, Lina és Zsombor is feltették a kezüket.
-Ugyan már, ne csináljátok!-szólalt fel Ricsi, mire én hátrafelé fordultam. A srác felállt, és így ált neki a hegyi beszédnek.-Nem vágom, mi a bajotok a kolesszal? A legjobb haverjaiddal lehetsz, azt csinálsz amit akarsz, mert nincsenek se tesók, se szülők, se "rakj rendet a szobádban!". Mi a bajotok vele? Skacok, legyen már egy kis bátorságotok. Jó buli lesz. Ki van benne?
-Én-mondta Zoli, majd ő is felállt.
-Mí tú-mondtam, és felálltam. Ezután Meli is boldogan tápászkodott fel, és sorra az emberek meggondolták magukat. Egyedül Dodi és Fanni maradt ülve. Hát, nekik igényeik vannak.
-Naa, Domi gyere már, jó lesz-szólította Hobo a pedáns lányt, mire ő az égre emelte tekintetét, és nagyot sóhajtva beleegyezett.
Szóval koleszos leszek.
Ezután dzsaltam haza. Otthon megettem a kaját, anya legnagyobb meglepetésére. Nudli volt, Adri favoritja, én viszont nem rajongok érte, de ma annyira éhes voltam, hogy megettem és még repetáztam. Közben a telefonomat nyomkodtam, és figyeltem a facebookot, hogy Matyi mikor lép fel. Szinte azonnal ugrottam, amikor meghallottam a Messenger idegesítő hangját. De legnagyobb meglepetésemre nem Matyi, hanem Ricsi írt rám.
Richard O'Donnell: Sziaa:)
Dóra Baranyai: 'Ello:3
Richard O'Donnell: Ugye már nincs gáz?
Dóra Baranyai: Nincs:) Vagyis van, csak már lenyugodtam. Köszi c:
Richard O'Donnell: Az a srác egy seggfej lehet.
Dóra Baranyai: Mi?
Richard O'Donnell: Hát nem azért az egy húszért, Dóri, de ha te lennél a barátnőm, soha a büdös életbe nem hagynálak el. Ez a barom pedig elárult? Szopja ki.
Dermedten meredtem a képernyőre. Hogy mi van? Tetszek neki?
Richard O'Donnell: Ha akarod, tekintheted szerelmi vallomásnak, az csinálsz vele amit akarsz, de csak úgy tisztázzuk le, hogy amióta leültem melléd Füreden arra a padra, azóta csak te jársz a fejemben. Azt hittem soha nem látlak többet, és már kezdtem feladni a reményt, és amikor a suli előtt megláttalak, legszívesebben odarohantam volna, és az ölembe vettelek volna.
Dóra Baranyai: Wut??! Te emlékszel rám Füredről??
Richard O'Donnell: Jah
Dóra Baranyai: Hmm. Érdekes.
Richard O'Donnell: Figy. Nem nagyon ismerlek, és ezen szeretnék változtatni, vagyis szval érted :D meg akarlak ismerni :DDD
Dóra Baranyai: Okés:) Hallgatlak. Mesélj magadról :p
Így kezdtünk el igazából beszélgetni. De úgy, hogy a telefonomat nem lehetett ki venni a kezemből, mert egyfolytába írtam neki. És egy ideig sikerült kivernem a fejemből Dorogit. Azt a seggfejet, mert Ricskó már csak így hívja. De ha Matyi seggfej, akkor Ricsi meg Ricskó. Így szól a megállapodás. ☺
-Napsi, bekussolnál végre?-üvöltött a szintén relaxálni próbáló Dodi.
-Aha, persze, bocsi, csak tudjátok, olyan jó ez a szám, és imádom, de ha gondoljátok, hallgathatunk mást is...
-Ez kész-röhögött fel Meli, majd hozzá vágott egy pár zoknit. Napsi röhögve felvette, és visszadobta, majd tényleg bekussolt.
A jó kis reggeli tesink után (éljen a kidobó!) egy laza angol óra következett. Már akinek laza volt. Amikor felértünk a terembe, a fiúk még nem voltak sehol. Fanniék pedig már nem voltak sehol. Anett és Vanda csendben a helyükön ültek, így elég nagy hangzavarral jöttünk be. A sulirádióból üvöltött a Thanks for the Memories című Fall Out Boy szám, aminek látszólag Anett eléggé örült, és mivel én is szeretem ezt a számot, elkezdtem énekelni Melivel együtt. Már nagyban énekeltünk, teljesen beleéltük magunkat, amikor bejöttek a fiúk, először nagyot röhögtek rajtunk, majd csatlakoztak, és elkezdtek léggitározni, illetve az asztal tetején táncolni (Pé). Természetesen András bá', az angol tanárunk rendesen le is cseszte őket, amin mi jót röhögtünk.
-Lányok, csendet!-mondta, majd rám nézett. - Klassz póló.
-Köszönöm - vigyorodtam el. Nem csodálom, hogy a Guns N Roses-os pólóm tetszett neki, hiszen gondolom az ő fiatalkorában voltak ők a nagymenők. Értékelem, ha valaki értekeli a zene ízlésemet.
-This is fucking awesome-súgta a fülembe hátulról Ricsi. Amúgy az angol órán 4-en nem dolgoztunk: én, Ricsi, Dodi és Zoli. Én és Dodi azért, mert megvan a középfokunk angolból, Ricsi ugye angol, Zolinak meg a fél családja amerikai, így ő is tud. Egész órán a füzetembe firkáltam. Azután következett egy hülyülős szünet, mígnem egyszer csak megrezzent a zsebembe a telefonom. Megnéztem, és egy SMS jött Regitől. Fura volt, hiszen Regi sosem küldött SMS-st, suli időben meg főleg nem. Megnyitottam az üzenetet. "Sajnálom :(" Egy kép volt, amin Matyi... Csókolózott egy lánnyal... Ledobtam a telefont az asztalra, majd lerogytam a székre, a padra hajtottam a fejem, és bőgni kezdtem.
-Úristen, mi van?-guggolt le mellém Lina. Nem válaszoltam, csak zokogtam. Abban a percben elárultnak éreztem magam. Szeretem őt, minden porcikámmal, ő is szeret elvileg, most meg csókolózik egy lánnyal. A lányaim odagyűltek körém, és mind azt kérdezték, hogy mi a bajom. Amikor pedig meghallottam, hogy Ricsi is megszólalt:
-Mi a baja Baranyainak? Csak nem összetörték a szívét?-Na hát akkor abban a pillanatban felkeltem, gyilkos tekintettel Ricsire néztem, majd kirohantam a teremből. Hallottam, hogy Zoli még azt mondja Ricsinek:
-Hát ezt jól megcsináltad, haver.-Berontottam a lány mosdóba, a falnak dőltem, és lecsúsztam a földre. Soha nem sírtam kisgyerek korom óta. Most pedig mint a Niagara. Nem jött utánam senki. Meli tudta, hogy ha szomorú vagyok, jobb szeretek egyedül lenni. De egy ember ezt nem tudhatta. Ő pedig a percekkel később berontó, most figyelj, Ricsi volt.
-Megbántottalak?-guggolt le mellém.-Vagy rosszat mondtam?
-Nem, csak...-néztem fel, majd letöröltem egy könnycseppet a szememből.-Te nem csináltál semmit, csak ez a beszólás még 'dobott' a helyzeten.
-Bocsi, én nem akartam rosszat, de tényleg.
-Tudom,-szipogtam-ez nem a te hibád... Én csak... Elárultnak érzem magam...
-Szeretnél róla beszélni?-kérdezte kíváncsian, mire én megráztam a fejem, és nagy nehezen feltápászkodtam. A tükörhöz léptem, majd elkezdtem lemosni az arcomat. Láttam, ahogy Ricsi feltápászkodik.
-Megleszel?
-Megvagyok-mosolyogtam, de belül bömböltem. Ricsi a mosdó előtt megvárta, amíg rendbe szedtem magam, majd együtt mentünk vissza a terembe. Tök fura, hogy alig ismerjük egymást, és rohadt keveset is beszéltünk, most pedig mondhatni ő vigasztalt. Oké, el kell ismernem, tök korrekt meg aranyos volt tőle, hogy utánam jött, mert azt hitte rosszat mondott. Mikor visszamentem, Meli az ajtóban várt, én pedig a karjai közt kötöttem ki. Nagyon nem így képzeltem el ezt a gimit, hogy így megy majd a dráma, ráadásul pont velem. De aztán lenyugodtam, és mintha mi sem történ volna, röhögtem ugyanúgy, mint a többiek. Pedig sikítozni tudtam volna. Matyitól ezt nem vártam volna. Pont ő, aki elmondása szerint olyan régóta szerelmes belém. És erre most megcsal? Mármint nem vagyunk együtt, de fejben igen, és azért ez... Na mindegy. Próbáltam nem foglalkozni vele.
Utolsó óránk osztályfőnöki volt. Az ofő, Robi bá' pedig kiosztott mindenkinek valami lapot.
-Figyelem, új infók, minden diáknak kötelező a kollégiumban való élet.
-Tessék?-kérdezte felháborodottan Dodi, amit megtudtam érteni.
-Az igazgató úr ezt a parancsot adta ki. Muszáj lesz. Itt van ez a hatalmas kollégium, az egész iskola elfénre benne, most pedig csak pár vidéki gyerek lakik bent, mint például Melinda.
-Meli vidéki?-kiáltott fel Máté.
-Az azt jelenti, hogy falusi, nem?-kérdezte Norbi, mire mindenki felröhögött. A szépfiú pedig csak nézett, nem értette, mit mondott. Hát, sok esze nincsen. Wátevör.
-Nem, Norbert, nem azt jelenti. Mindegy. Gyerekek, egy kis csendet, plíz-mondta Robi bá', mire mindenki figyelmesen nézett rá.
-Szóval kötelező lesz bent lakni, nincs kifogás, se semmi. Minden egyéb a lapon van.
-Ez nem igazság!-háborodott fel Fanni.-Nem akarok koszban élni, egy halom idióta fiú között.
-Egyetértek!-szólt Dodi.-A kolesz egy undorító hely, ráadásul a jogainktól fosztanak meg avval, hogy kötelező a bentlakás. Erről nem volt szó a tájékoztatásban.
-Dehogyisnem-mondta Gréti, mire mindenki ránézett.-Mi van, én itt voltam anyuval a szülői értekezleten még tavaly, és azt mondták, ez több, mint valószínű, hogy bekövetkezik.
-Amúgy is-vette át a szót Meli.-A suli kolesza tök jó hely, és tiszta, meg rendezett. És olyan jó a szobám is. Eskü sokkal jobb, mint az otthoni. Ami pedig nem egy rusnya szoba.
-Gyerekek. Ki nem akar kollégiumba menni?-kérdezte az ofő, mire Dodi, Fanni, Erus, Norbi, Andor, Csabi, Márk, Vanda, Napsi, Lina és Zsombor is feltették a kezüket.
-Ugyan már, ne csináljátok!-szólalt fel Ricsi, mire én hátrafelé fordultam. A srác felállt, és így ált neki a hegyi beszédnek.-Nem vágom, mi a bajotok a kolesszal? A legjobb haverjaiddal lehetsz, azt csinálsz amit akarsz, mert nincsenek se tesók, se szülők, se "rakj rendet a szobádban!". Mi a bajotok vele? Skacok, legyen már egy kis bátorságotok. Jó buli lesz. Ki van benne?
-Én-mondta Zoli, majd ő is felállt.
-Mí tú-mondtam, és felálltam. Ezután Meli is boldogan tápászkodott fel, és sorra az emberek meggondolták magukat. Egyedül Dodi és Fanni maradt ülve. Hát, nekik igényeik vannak.
-Naa, Domi gyere már, jó lesz-szólította Hobo a pedáns lányt, mire ő az égre emelte tekintetét, és nagyot sóhajtva beleegyezett.
Szóval koleszos leszek.
Ezután dzsaltam haza. Otthon megettem a kaját, anya legnagyobb meglepetésére. Nudli volt, Adri favoritja, én viszont nem rajongok érte, de ma annyira éhes voltam, hogy megettem és még repetáztam. Közben a telefonomat nyomkodtam, és figyeltem a facebookot, hogy Matyi mikor lép fel. Szinte azonnal ugrottam, amikor meghallottam a Messenger idegesítő hangját. De legnagyobb meglepetésemre nem Matyi, hanem Ricsi írt rám.
Richard O'Donnell: Sziaa:)
Dóra Baranyai: 'Ello:3
Richard O'Donnell: Ugye már nincs gáz?
Dóra Baranyai: Nincs:) Vagyis van, csak már lenyugodtam. Köszi c:
Richard O'Donnell: Az a srác egy seggfej lehet.
Dóra Baranyai: Mi?
Richard O'Donnell: Hát nem azért az egy húszért, Dóri, de ha te lennél a barátnőm, soha a büdös életbe nem hagynálak el. Ez a barom pedig elárult? Szopja ki.
Dermedten meredtem a képernyőre. Hogy mi van? Tetszek neki?
Richard O'Donnell: Ha akarod, tekintheted szerelmi vallomásnak, az csinálsz vele amit akarsz, de csak úgy tisztázzuk le, hogy amióta leültem melléd Füreden arra a padra, azóta csak te jársz a fejemben. Azt hittem soha nem látlak többet, és már kezdtem feladni a reményt, és amikor a suli előtt megláttalak, legszívesebben odarohantam volna, és az ölembe vettelek volna.
Dóra Baranyai: Wut??! Te emlékszel rám Füredről??
Richard O'Donnell: Jah
Dóra Baranyai: Hmm. Érdekes.
Richard O'Donnell: Figy. Nem nagyon ismerlek, és ezen szeretnék változtatni, vagyis szval érted :D meg akarlak ismerni :DDD
Dóra Baranyai: Okés:) Hallgatlak. Mesélj magadról :p
Így kezdtünk el igazából beszélgetni. De úgy, hogy a telefonomat nem lehetett ki venni a kezemből, mert egyfolytába írtam neki. És egy ideig sikerült kivernem a fejemből Dorogit. Azt a seggfejet, mert Ricskó már csak így hívja. De ha Matyi seggfej, akkor Ricsi meg Ricskó. Így szól a megállapodás. ☺
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)