7. Összegzés, baba, első nap, az új osztály

A szülinapom óta millió dolog történt, így nem tudtam írni, mivel nem volt rá se időm, se erőm. Most augusztus utolsó napja van, holnap pedig vár rám a suli. Röviden összefoglalva a nyarat:
A szülinapom után ment izomból a haverokkal lógás, és a Matyival levés. Pörgött az élet ezerrel mondhatni.
Július közepén eljött Matyika 16. szülinapja, ami egy hatalmas bulit takart. Füreden. Én, mint a tökéletes barátnő, egy fotó kollázst állítottam össze a legjobb pillanatinkból.

Örült neki, meg minden, én meg közöltem, hogy alig várom, hogy karácsonyra összegyűljön annyi kép, hogy akkora is tudjak egyet csinálni. De ő nem mosolygott velem.
- Mi a baj? - kérdeztem, és közelebb léptem hozzá.
- Az hogy nem tudunk több képet csinálni.
- Te meg miről beszélsz? - fehéredtem le.
- Nem megyek vissza Budapestre. Ideköltözünk Füredre.
- Uramisten - ültem le az ágyra. Megszédültem. Akkor megbeszéltük, hogy hogyan tovább, így lett az, hogy inkább szakítsunk, mert a távkapcsolat nem jó, de azért minden nap beszélni fogunk. Életemben először és legnagyobb szégyenemre, azon az éjszakán kicsit becsíptem. Boldognak mutattam magam, és kihasználtam az alkalmat, amíg még ölelhettem őt, de belül összezuhantam és leginkább sírtam volna.
Szóval ez volt az oka annak nagyjából, hogy nem írtam. Muszáj volt kihevernem Dorogi Matyi elvesztését valahogy. Oké, minden nap beszélünk, és még mindig szeretjük egymást. És most itt tartunk: holnap suli, én itt kezdem, ő meg Füreden. Király.
- Szia! - dugta be a fejét Edina. Mostanában egyfolytában nálunk lógnak. Felnéztem és kihúztam a fülest a fülemből.
- Gyere! - mosolyogtam.
- Hogy vagy?
- Nagyon hiányzik - mondtam. Természetesen most is az Ő Ramones-es pólója volt rajtam.
- Elhiszem. De figyu. Holnap elmész az új suliba, megismersz egy srácot, és belészeretsz. El fogod felejteni.
- Könnyen beszélsz, ti olyan jól megvagytok Levivel.
- Igazából... Mostanában elég sokat veszekszünk.
- Mi? Miért? -ültem fel.
- Azért mert öhmm... Terhes vagyok.
- Tessék? - kiáltottam fel.
- Na, az ő reakciója is ez volt.
- Basszus, gratula, nagynéni leszek! - mondtam boldogan és átöleltem.
- Mi van? - röhögte el magát. - Te örülsz neki? Levi lecseszett. Nem örül neki. Mert még fiatalok vagyunk, ami igaz, de én nem akarom elvetetni.
- Anyuék tudják?
- Igen. Ezért vagyunk mindig itt.
- Hány hetes?
- 10 - mondta mosolyogva. Tulajdonképpen örültem, hogy Edo gyereket vár. Nagynéni leszek. Ők meg végre boldogok lesznek. Vagyis lehetnének, ha Levi nem cseszné el.
Így került arra sor, hogy fogtam magam, és beszéltem Levente fejével, hogy gondolkodjon már. És láss csodát, még aznap megbékélt a helyzettel. Wow, valamit jól csinálok.
***
Reggel pörögve keltem fel. Annyira vártam ezt a napot. Gyorsan felvettem az ünneplőmet, minimális sminket raktam fel, hajat fésültem és még reggelizni is volt időm. Ezután beszálttam a kocsiba, hogy indulhassunk az új sulihoz. Anyu így első nap volt olyan kedves, hogy elvitt.
Melivel a megbeszélt helyen találkoztunk, és hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást.
- Hogy vagy? - súgta a fülembe.
- Hiányzik. De most nem ez a lényeg. Itt az új suli, vagyis az új szerelmek - kacsintottam, mire felröhögtünk. Elindultunk befelé, ám hangos motorbúgásra lettünk figyelmesek, ezért az út felé fordultunk. Egy tag hajtott a suli elé, majd lefékezett és megállt. A jelenlévők mind őt nézték. Mint  egy filmjelenetben, a csávó levette a sisakját és végignézett a tömegen. Amikor rám nézett bennem megállt az ütő. Meginogtam, mondhatni megszédültem. Éreztem valamit. És tudtam, hogy én ezt a sárcot már láttam valahol, de valahogy nem jutott eszembe, hogy hol. Csak néztem őt, míg nem elmosolyodott. Aztán leszállt a motorról és leparkolt. Én meg gyorsan karon ragadtam Melit, és elkezdtem befele rángatni, hogy mielőbb lépjünk le. A portás néni (!) tiszta aranyos volt, és eligazított bennünket, így a második felé vettük az irányt. Belépvén a terembe iszonyú nagy hangzavar csapta meg a fülünket. Eskü nagyobb volt a hangzavar, mint anno a 8.e-ben. Bementünk, mire egy bajszos alak, aki valószínűleg az osztályfőnökünk lesz, köszöntött minket, majd közölte, hogy bárhova leülhetünk. Így beültünk a középső padsor második padjába. Pontosabban én. Meli a tőlem balra lévőbe ült le, mivel már csak úgy volt hely. Én egy barna hajú mosolygós lányt kaptam, aki ránézésre tök szimpi volt, Meli pedig egy szőkét, de ő is aranyosnak tűnt.
Nem sokan jöttek utánunk, csak Hobo, két plázapicsa-szerűség, illetve egy kreol bőrű raszta és Ő. A motoros csávó.
- Neeee! - mondtam magamban. És az a hülye érzés megint eluralkodott rajtam. Főleg amikor rámnézett, és még nagyobb mosolyra húzta az arcát. Istenem. Azonnal elkaptam a tekintetem, és elkezdtem Grétit (a padtársamat) faggatni.
Mivel mindenki megérkezett, elkezdődött a bemutatkozás. Hamar kiderült, hogy van egy pár poéngyáros az osztályban, főleg Máté, aki Kolbász Károlyként mutatkozott be.
Be is mutatnám az osztályomat.
Kezdjük Wéber Dominikával. Dodi a beceneve. Egy nagyon szép, színes hajú, kékes-zöld szemű lány, akinek beszédéből is kiderült, hogy nagyon képzett, intelligens, értelmes és megfontolt. Mert tényleg ilyen szavakat használt a csaj, de amúgy ennek ellenére is nagyon szimpi. És hát szép is, ahogy azt már mondtam. Oké. Következzen az ő padtársa, Angyal Napsugár, alias Napsi. Aki végig beszélte az egész bemutatkozást. De szerintem még levegőt se vett. Egyben durva, sokkoló és cuki is volt, főleg hogy állandóan mosolygott. Külsőleg annyi, hogy ironikusan napsütötte a bőre, elbűvölő a mosolya, világosbarna a haja és nagyon magas. És csinos, még így ünneplőben is. Okés. Következzen az én padtársam, Moldován Gréti. Nem sokat mondott magáról, mivel kiderült, hogy elég félénk, és könnyen zavarba jön. Önbizalomról meg ne is beszéljünk. Viszont még így is mindig mosolyog, és nagyon aranyos. Tuti, hogy sok emlékünk lesz együtt. Következne a sorban a fekete hajú, kék szemű, tumbli-mániás Berkes Meli, de a kis antiszociálisunkat már ismerjük, így jöjjön az ő padtársa, Fazekas Elina. Szőkés haj, kék szem, nagy mell, minden csávó álma. De ennél a lánynál mégis azt éreztem, hogy rohatd jó barátnő lenne, és nagyon nincs tudtában annak, hogy mennyire szép. Osztályunk másik két lány tagja a már említett plázapicsák. Az egyik Németh Fanni (gondolom ipszilonnal a végén), a másik pedig Hidasi Erika. Fanni a főnök, vagy mi, ezt így ránézésből megmondom, hiszen főleg ő dumál, Erika meg egyetért vele. Na meg a Fannika szebb is, mint Erus. Ja, hogy nem említettem, hogy Erusnak kell hívni, mert az úgy yolo-swag meg minden? Éljen, legalább tudom, hogy ők túl menők hozzám. Ezenkívül még két lány van az osztályban, az egyik az emós Détár Anett, illetve Lukács Vanda, akiről csak ennyit tudni. A fiaink az osztályban min ultrahelyesek és ultra jó fejek, szóval őket nem fogom külön jellemezni. Névsor: Molnár Andor, Ludvig Norbi (a szép fiúk) Süle Máté (a poéngyáros) Gál Csabi, Pék Márk (a focisták), Baki Péter (aki Pé-nek hívja magát és egy állat), Hobo, Szabados Zsombor (a csendes), Kovács Zoli (a raszta) és végül Richard O"Donnellm vagyis Ricsi. A motoros srác. Vagy mondjam azt, hogy a fürdei legénybúcsús Ricsi, aki mellém ült? ☺....

7. Összegzés, baba, első nap, az új osztály

A szülinapom óta millió dolog történt, így nem tudtam írni, mivel nem volt rá se időm, se erőm. Most augusztus utolsó napja van, holnap pedig vár rám a suli. Röviden összefoglalva a nyarat:
A szülinapom után ment izomból a haverokkal lógás, és a Matyival levés. Pörgött az élet ezerrel mondhatni.
Július közepén eljött Matyika 16. szülinapja, ami egy hatalmas bulit takart. Füreden. Én, mint a tökéletes barátnő, egy fotó kollázst állítottam össze a legjobb pillanatinkból.

Örült neki, meg minden, én meg közöltem, hogy alig várom, hogy karácsonyra összegyűljön annyi kép, hogy akkora is tudjak egyet csinálni. De ő nem mosolygott velem.
- Mi a baj? - kérdeztem, és közelebb léptem hozzá.
- Az hogy nem tudunk több képet csinálni.
- Te meg miről beszélsz? - fehéredtem le.
- Nem megyek vissza Budapestre. Ideköltözünk Füredre.
- Uramisten - ültem le az ágyra. Megszédültem. Akkor megbeszéltük, hogy hogyan tovább, így lett az, hogy inkább szakítsunk, mert a távkapcsolat nem jó, de azért minden nap beszélni fogunk. Életemben először és legnagyobb szégyenemre, azon az éjszakán kicsit becsíptem. Boldognak mutattam magam, és kihasználtam az alkalmat, amíg még ölelhettem őt, de belül összezuhantam és leginkább sírtam volna.
Szóval ez volt az oka annak nagyjából, hogy nem írtam. Muszáj volt kihevernem Dorogi Matyi elvesztését valahogy. Oké, minden nap beszélünk, és még mindig szeretjük egymást. És most itt tartunk: holnap suli, én itt kezdem, ő meg Füreden. Király.
- Szia! - dugta be a fejét Edina. Mostanában egyfolytában nálunk lógnak. Felnéztem és kihúztam a fülest a fülemből.
- Gyere! - mosolyogtam.
- Hogy vagy?
- Nagyon hiányzik - mondtam. Természetesen most is az Ő Ramones-es pólója volt rajtam.
- Elhiszem. De figyu. Holnap elmész az új suliba, megismersz egy srácot, és belészeretsz. El fogod felejteni.
- Könnyen beszélsz, ti olyan jól megvagytok Levivel.
- Igazából... Mostanában elég sokat veszekszünk.
- Mi? Miért? -ültem fel.
- Azért mert öhmm... Terhes vagyok.
- Tessék? - kiáltottam fel.
- Na, az ő reakciója is ez volt.
- Basszus, gratula, nagynéni leszek! - mondtam boldogan és átöleltem.
- Mi van? - röhögte el magát. - Te örülsz neki? Levi lecseszett. Nem örül neki. Mert még fiatalok vagyunk, ami igaz, de én nem akarom elvetetni.
- Anyuék tudják?
- Igen. Ezért vagyunk mindig itt.
- Hány hetes?
- 10 - mondta mosolyogva. Tulajdonképpen örültem, hogy Edo gyereket vár. Nagynéni leszek. Ők meg végre boldogok lesznek. Vagyis lehetnének, ha Levi nem cseszné el.
Így került arra sor, hogy fogtam magam, és beszéltem Levente fejével, hogy gondolkodjon már. És láss csodát, még aznap megbékélt a helyzettel. Wow, valamit jól csinálok.
***
Reggel pörögve keltem fel. Annyira vártam ezt a napot. Gyorsan felvettem az ünneplőmet, minimális sminket raktam fel, hajat fésültem és még reggelizni is volt időm. Ezután beszálttam a kocsiba, hogy indulhassunk az új sulihoz. Anyu így első nap volt olyan kedves, hogy elvitt.
Melivel a megbeszélt helyen találkoztunk, és hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást.
- Hogy vagy? - súgta a fülembe.
- Hiányzik. De most nem ez a lényeg. Itt az új suli, vagyis az új szerelmek - kacsintottam, mire felröhögtünk. Elindultunk befelé, ám hangos motorbúgásra lettünk figyelmesek, ezért az út felé fordultunk. Egy tag hajtott a suli elé, majd lefékezett és megállt. A jelenlévők mind őt nézték. Mint  egy filmjelenetben, a csávó levette a sisakját és végignézett a tömegen. Amikor rám nézett bennem megállt az ütő. Meginogtam, mondhatni megszédültem. Éreztem valamit. És tudtam, hogy én ezt a sárcot már láttam valahol, de valahogy nem jutott eszembe, hogy hol. Csak néztem őt, míg nem elmosolyodott. Aztán leszállt a motorról és leparkolt. Én meg gyorsan karon ragadtam Melit, és elkezdtem befele rángatni, hogy mielőbb lépjünk le. A portás néni (!) tiszta aranyos volt, és eligazított bennünket, így a második felé vettük az irányt. Belépvén a terembe iszonyú nagy hangzavar csapta meg a fülünket. Eskü nagyobb volt a hangzavar, mint anno a 8.e-ben. Bementünk, mire egy bajszos alak, aki valószínűleg az osztályfőnökünk lesz, köszöntött minket, majd közölte, hogy bárhova leülhetünk. Így beültünk a középső padsor második padjába. Pontosabban én. Meli a tőlem balra lévőbe ült le, mivel már csak úgy volt hely. Én egy barna hajú mosolygós lányt kaptam, aki ránézésre tök szimpi volt, Meli pedig egy szőkét, de ő is aranyosnak tűnt.
Nem sokan jöttek utánunk, csak Hobo, két plázapicsa-szerűség, illetve egy kreol bőrű raszta és Ő. A motoros csávó.
- Neeee! - mondtam magamban. És az a hülye érzés megint eluralkodott rajtam. Főleg amikor rámnézett, és még nagyobb mosolyra húzta az arcát. Istenem. Azonnal elkaptam a tekintetem, és elkezdtem Grétit (a padtársamat) faggatni.
Mivel mindenki megérkezett, elkezdődött a bemutatkozás. Hamar kiderült, hogy van egy pár poéngyáros az osztályban, főleg Máté, aki Kolbász Károlyként mutatkozott be.
Be is mutatnám az osztályomat.
Kezdjük Wéber Dominikával. Dodi a beceneve. Egy nagyon szép, színes hajú, kékes-zöld szemű lány, akinek beszédéből is kiderült, hogy nagyon képzett, intelligens, értelmes és megfontolt. Mert tényleg ilyen szavakat használt a csaj, de amúgy ennek ellenére is nagyon szimpi. És hát szép is, ahogy azt már mondtam. Oké. Következzen az ő padtársa, Angyal Napsugár, alias Napsi. Aki végig beszélte az egész bemutatkozást. De szerintem még levegőt se vett. Egyben durva, sokkoló és cuki is volt, főleg hogy állandóan mosolygott. Külsőleg annyi, hogy ironikusan napsütötte a bőre, elbűvölő a mosolya, világosbarna a haja és nagyon magas. És csinos, még így ünneplőben is. Okés. Következzen az én padtársam, Moldován Gréti. Nem sokat mondott magáról, mivel kiderült, hogy elég félénk, és könnyen zavarba jön. Önbizalomról meg ne is beszéljünk. Viszont még így is mindig mosolyog, és nagyon aranyos. Tuti, hogy sok emlékünk lesz együtt. Következne a sorban a fekete hajú, kék szemű, tumbli-mániás Berkes Meli, de a kis antiszociálisunkat már ismerjük, így jöjjön az ő padtársa, Fazekas Elina. Szőkés haj, kék szem, nagy mell, minden csávó álma. De ennél a lánynál mégis azt éreztem, hogy rohatd jó barátnő lenne, és nagyon nincs tudtában annak, hogy mennyire szép. Osztályunk másik két lány tagja a már említett plázapicsák. Az egyik Németh Fanni (gondolom ipszilonnal a végén), a másik pedig Hidasi Erika. Fanni a főnök, vagy mi, ezt így ránézésből megmondom, hiszen főleg ő dumál, Erika meg egyetért vele. Na meg a Fannika szebb is, mint Erus. Ja, hogy nem említettem, hogy Erusnak kell hívni, mert az úgy yolo-swag meg minden? Éljen, legalább tudom, hogy ők túl menők hozzám. Ezenkívül még két lány van az osztályban, az egyik az emós Détár Anett, illetve Lukács Vanda, akiről csak ennyit tudni. A fiaink az osztályban min ultrahelyesek és ultra jó fejek, szóval őket nem fogom külön jellemezni. Névsor: Molnár Andor, Ludvig Norbi (a szép fiúk) Süle Máté (a poéngyáros) Gál Csabi, Pék Márk (a focisták), Baki Péter (aki Pé-nek hívja magát és egy állat), Hobo, Szabados Zsombor (a csendes), Kovács Zoli (a raszta) és végül Richard O"Donnellm vagyis Ricsi. A motoros srác. Vagy mondjam azt, hogy a fürdei legénybúcsús Ricsi, aki mellém ült? ☺....

6. Dumcsizás, Ricsi, szörprájz, buli van!!!, karaoke, ajándékok, kidőltem

Utunk nem haza, Budapestre vezetett, hanem a Tagore-sétányra, ami a legjobb hely a világon. Nem vicc. Másoknak nyüzsgő, de egy pestinek inkább nyugis kis város ez. A hangulata is nyugalmat áraszt, nem beszélve arról, hogy elég romantikus is. Matyival nem fogtuk egymás kezét, azt amúgy sem szoktuk nagyon. Mindig szorosan egymás mellett megyünk, így most is ezt tettük. A szülők a kicsikkel hátul maradtak mögöttünk, és mutogatták, hogy mi micsoda, illetve ügyeltek, nehogy elvesszenek. Edina és Levi kézenfogva mentek, és mondhatni előre rohantak és kismillió képet csináltak. Arnold zsebre tett kézzel ballagott előttünk  Kíra társaságában. Látszólag ők is jól elvoltak. Matyi mosolyogva rámnézett.
- Mesélj nekem a suliról, ahová te és Hobo is mentek. Mi abban...
- Mi van? Hobo is odajön? Én erről miért nem tudok? - vágtam közbe hirtelen.
- Ez volt neki másodiknak megjelölve, és az elsőre nem vették fel, így automatikusan oda csúszott. Nem is mondta?
- Nem. Sőt, Regi sem... - mondtam csodálkozva.
- Regi nem is fogja mondani, mert neki nem mondta el. Korántsem olyan jó ám az a kapcsolat, mint amilyennek látszik. Oké, Hobonak bejön Regi...
- ... és Reginek is Hobo - folytattam.
- De szerintem érzelmek ott nincsenek. Szeptemberben már úgyse lesznek együtt.
- És mi?
- Ez hülye kérdés volt. Együtt leszünk, oké? - karolta át a derekamat, úgy, ahogy évzárókor is tette. Felnéztem rá, és elmosolyodtam.
- Oké. Tisztára mint a Csillagainkban a hibában - vigyorogtam most már, Matyi meg elröhögte magát. Eljött velem a moziba megnézni, de akkor is csak azért, mert... Miért is? - Hallod akkor miért jöttél el velem megnézni?
- Mert megvoltak a jegyek, Regi lebetegedett, te meg tökre kivoltál, hogy most nincs kivel menned, nekem meg megesett rajtad a szívem egyrészt, másrészt pedig tetszettél, és muszáj volt lépnem valamit - mondta, majd lejjebb hajolt, és belepuszilt a nyakamba, amire összehúzodtam, és elnevettem magam. Fura, hogy akkor én ezeket az apró jeleket sem vettem észre. Mondjuk akkor még nem is tudtam, hogy tetszik. Matyika visszaterelte a szót a sulira, én meg mindent elmeséltem. Aztán kiértünk a Vitorláshoz, ahol szokás szerint szólt a zene, és ezt énekelték: örökre az enyém leszel. Matyi megbökötte a derekamat, és rám se nézve így szólt:
- Hallod, örökre enyém leszel. - Mosolyogva megtorpantam, szembe fodultam vele, és hosszasan megcsókoltam. Ezután mintha mi sem történt volna, mentünk tovább, hogy aztán beülhessünk egy étterembe, ami természetesen zenés, hogy anyuék táncolhassanak, ami irtó gáz volt.
Vacsora után folytattuk a sétálást, ezúttal viszont már fogtam Matyi kezét, egészen addig, amíg közölték, hogy kimennek a mólóra, de én akkor már olyan fáradt voltam, hogy leültem, és nem mentem ki velük. Egyedül maradtam, de nem bántam. Néha nem árt egy kis magány sem. Mosolyogva tekintettem a családom után.
- Szia, bocsi, leülhetek ide? - hallottam egyszer csak egy fiúhangot. Megborzongtam attól a hangtól, amit magam sem értek, hogy miért. Odanéztem, és egy mosolyogós, de látszólag idősebb srác állt ott. - Nem akarlak zavarni, csak izé, hát a többi pad... - mondta, de tudtam mire gondol. Minden padon egy párocska ült vadul smárolva.
- Persze, gyere csak. Héé, pink nyakkendőd van! - néztem rá nevetve.
- Aha. Legénybúcsún vagyok. 17 évesen a sok 25 éves között egy élmény. Most is épp elmentek sörért, de már rohadt részegek. És az a vicc, hogy már 3 órakor is azok voltak, és most innen még megyünk a Sun Citybe diszkózni.
- Kellemes lehet - mosolyogtam, mire a srác kacsintott. - Dóri vagyok.
- Ricsi - mosolygott vissza, de közben láttam, hogy családunk felénk tart.
- Ne haragudj, de itt vannak a többiek, nekem mennem kell, nem a közelben lakok.
- Okés, örülök, hogy megismertelek - mosolygott még mindig, miközben én felálltam. Leporoltam a seggem, majd még azért odaszóltam.
- Én is. Kitartást. Sziaa! - mondtam, majd elindultam Matyi felé, aki tárt karokkal várt. A nyakamat karolta át, én meg azért még egyszer hátranéztem az előbb megismert Ricsire, aki lazán intett egyet, én meg elmosolyodtam, és visszafordultam menet irányba.
Visszasétáltunk a kocsikhoz, és Matyiék nyaralója felé vettük az irányt. Mi értünk oda először, szóval nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy kinyithassuk a nyaralót.
- Basszus, cipőfüző - mondta Matyi, majd odapasszolta nekem a kulcsot, hogy menjek nyugodtan. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Az orromat megcsapta az az illat, ami szerelmemék házában is észlelhető. Kitapogattam a villanykapcsolót, majd menet irányba fordultam, mire hirtelen emberek ugrottak elő mindenhonnan.
- Boldog szülinapot! - kiáltották minden egyszerre. Először rohadtul megijedtem, mert nem számítottam erre, de amikor leesett, hogy mi történik valójában, elmosolyodtam. Az összes barátom, vagyis mondhatni az egész osztály ott volt a Regi-Hobo párossal az élen, az ismeretlenekről és Meliről nem is beszélve.
- Úristen! - nyögtem ki végül. Addigra Dorogi is betalált és megállt mellettem. Regi pedig szinte repült felém.
- Szörprájz! - mondta, majd szorosan magához ölelt.
- Úristen... - dadogtam. Hihetlen érzés volt, hogy ennyi jó barátom van, és hogy így megtudtak lepni. Regi ezután átadott Rainbow Deshnek, mivel ő is nagyon jól tudja, hogy ritkán találkozok vele. A nyakába borultam.
- Istenem, itt vagy.
- Hát igen, bár nagyon nehéz engem kimozdítani a Tumbli elől, de amikor Regi felhívott, hogy neked lesz, egyből igent mondtam. De ugye tudod, hogy nagyon szeretlek, hogy vállaltam egy bulit?
- Igen, tudom - nevettem el magam.
Mindenkit köszöntöttem, majd megköszöntem anyuéknak ezt az egészet, akik közölték, hogy ők lépnek, Leviék majd figyelnek rám, és hogy ugyan, ez tök alap. Így aztán Arnold beállt DJ-nek, és sorra rakta be a jobbnál jobb számokat. Természetesen az én kedvenceimet, vagyis 5SoS-t. Regihez mentem.
- Na jól van, Reginald, most bemutathatnád az ismeretleneket. Honnan szedted őket össze? Ugye nem ismeretlenek.com? - röhögtem, mire moosolyogva megrázta a fejét.
- Hobo ismerősei. Fingom sincs, honnan szedte őket össze, de ragaszkodott hozzá, hogy jönniük kell - mondta, mire mindketten felröhögtünk. Ezután elkezdtünk táncolni és együtt énekeltük/üvöltöttük a Social Casualty-t, ami az egyik kedvenc számom.
- Hallod, karaokezzunk már! - ölelt át hátulról Matyi. Beleegyeztünk, így szóltunk DJ Arnoldnak, hogy karaoke következik, majd összetereltük a népet.
- Kezdje a szülinapos! - kiabálta be valaki. Így kaptam egy mikrofont, ami nem is működött, csak így jobban néz ki. Már nem emlékszem, melyik okos mondta ezt.
 -És első körben mindenki a kedvenc számát énekli el - közölte Arnold. Az én legeslegkedvencebb számom pedig az R U Mine az Artic Monkeys-tól, így azt kezdtem el énekelni. A karaokezás egyébként nagy részt röhögésből állt, még amikor a szomorú számok köre ment, akkor is.
Összegzésben elég jó buli volt, és bátran kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb szülinapja. A tortám minyon izű volt, és a tetején egy 5SoS-es kép díszelget cukormázból. És a barátaim (illetve Hobo barátai) még ajándékot is hoztak, amit pedig igazán nem kellett volna. Lett egy halom csokim, gumicukrom és karkötőm, de most inkább a szeretteimtől kapott ajándékokat sorolnám fel. Matyi ajándéka egy nyaklánc volt, amin egy M betűs illetve egy FIOS-os (Fault In Our Stars) medál lógott, plusz egy hatalmas csók. Regi vett magunknak egy Best Bitches-es pólót, telefontokot és nyakláncot is. A póló+tok olyan, hogy az ővé a Best, enyém pedig a Bitches, a nyaklácon pedig rajta van egyben, hogy Best Bitches. Imádom. Melikém egy poszterbe kinyomtatott képünket adta egy doboz nutellával.

Ez a kép lenne az.
Ennyit szerettem volna kiemelni. Ja, Hobo vett nekem egy nyakkendőt. Ne kérdezzétek, hogy miért.
Szóval jól elvoltunk, táncoltunk, énekeltünk, labdáztunk. Vagyis volt itt minden. A kedvencem az éjszakai csobbanás és a röpi volt. Ja, és éjfélkor minden kívántunk. Valamikor 5 óra tájt dőltem ki, úgy, hogy belezuhantam Matyi ölébe.

6. Dumcsizás, Ricsi, szörprájz, buli van!!!, karaoke, ajándékok, kidőltem

Utunk nem haza, Budapestre vezetett, hanem a Tagore-sétányra, ami a legjobb hely a világon. Nem vicc. Másoknak nyüzsgő, de egy pestinek inkább nyugis kis város ez. A hangulata is nyugalmat áraszt, nem beszélve arról, hogy elég romantikus is. Matyival nem fogtuk egymás kezét, azt amúgy sem szoktuk nagyon. Mindig szorosan egymás mellett megyünk, így most is ezt tettük. A szülők a kicsikkel hátul maradtak mögöttünk, és mutogatták, hogy mi micsoda, illetve ügyeltek, nehogy elvesszenek. Edina és Levi kézenfogva mentek, és mondhatni előre rohantak és kismillió képet csináltak. Arnold zsebre tett kézzel ballagott előttünk  Kíra társaságában. Látszólag ők is jól elvoltak. Matyi mosolyogva rámnézett.
- Mesélj nekem a suliról, ahová te és Hobo is mentek. Mi abban...
- Mi van? Hobo is odajön? Én erről miért nem tudok? - vágtam közbe hirtelen.
- Ez volt neki másodiknak megjelölve, és az elsőre nem vették fel, így automatikusan oda csúszott. Nem is mondta?
- Nem. Sőt, Regi sem... - mondtam csodálkozva.
- Regi nem is fogja mondani, mert neki nem mondta el. Korántsem olyan jó ám az a kapcsolat, mint amilyennek látszik. Oké, Hobonak bejön Regi...
- ... és Reginek is Hobo - folytattam.
- De szerintem érzelmek ott nincsenek. Szeptemberben már úgyse lesznek együtt.
- És mi?
- Ez hülye kérdés volt. Együtt leszünk, oké? - karolta át a derekamat, úgy, ahogy évzárókor is tette. Felnéztem rá, és elmosolyodtam.
- Oké. Tisztára mint a Csillagainkban a hibában - vigyorogtam most már, Matyi meg elröhögte magát. Eljött velem a moziba megnézni, de akkor is csak azért, mert... Miért is? - Hallod akkor miért jöttél el velem megnézni?
- Mert megvoltak a jegyek, Regi lebetegedett, te meg tökre kivoltál, hogy most nincs kivel menned, nekem meg megesett rajtad a szívem egyrészt, másrészt pedig tetszettél, és muszáj volt lépnem valamit - mondta, majd lejjebb hajolt, és belepuszilt a nyakamba, amire összehúzodtam, és elnevettem magam. Fura, hogy akkor én ezeket az apró jeleket sem vettem észre. Mondjuk akkor még nem is tudtam, hogy tetszik. Matyika visszaterelte a szót a sulira, én meg mindent elmeséltem. Aztán kiértünk a Vitorláshoz, ahol szokás szerint szólt a zene, és ezt énekelték: örökre az enyém leszel. Matyi megbökötte a derekamat, és rám se nézve így szólt:
- Hallod, örökre enyém leszel. - Mosolyogva megtorpantam, szembe fodultam vele, és hosszasan megcsókoltam. Ezután mintha mi sem történt volna, mentünk tovább, hogy aztán beülhessünk egy étterembe, ami természetesen zenés, hogy anyuék táncolhassanak, ami irtó gáz volt.
Vacsora után folytattuk a sétálást, ezúttal viszont már fogtam Matyi kezét, egészen addig, amíg közölték, hogy kimennek a mólóra, de én akkor már olyan fáradt voltam, hogy leültem, és nem mentem ki velük. Egyedül maradtam, de nem bántam. Néha nem árt egy kis magány sem. Mosolyogva tekintettem a családom után.
- Szia, bocsi, leülhetek ide? - hallottam egyszer csak egy fiúhangot. Megborzongtam attól a hangtól, amit magam sem értek, hogy miért. Odanéztem, és egy mosolyogós, de látszólag idősebb srác állt ott. - Nem akarlak zavarni, csak izé, hát a többi pad... - mondta, de tudtam mire gondol. Minden padon egy párocska ült vadul smárolva.
- Persze, gyere csak. Héé, pink nyakkendőd van! - néztem rá nevetve.
- Aha. Legénybúcsún vagyok. 17 évesen a sok 25 éves között egy élmény. Most is épp elmentek sörért, de már rohadt részegek. És az a vicc, hogy már 3 órakor is azok voltak, és most innen még megyünk a Sun Citybe diszkózni.
- Kellemes lehet - mosolyogtam, mire a srác kacsintott. - Dóri vagyok.
- Ricsi - mosolygott vissza, de közben láttam, hogy családunk felénk tart.
- Ne haragudj, de itt vannak a többiek, nekem mennem kell, nem a közelben lakok.
- Okés, örülök, hogy megismertelek - mosolygott még mindig, miközben én felálltam. Leporoltam a seggem, majd még azért odaszóltam.
- Én is. Kitartást. Sziaa! - mondtam, majd elindultam Matyi felé, aki tárt karokkal várt. A nyakamat karolta át, én meg azért még egyszer hátranéztem az előbb megismert Ricsire, aki lazán intett egyet, én meg elmosolyodtam, és visszafordultam menet irányba.
Visszasétáltunk a kocsikhoz, és Matyiék nyaralója felé vettük az irányt. Mi értünk oda először, szóval nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy kinyithassuk a nyaralót.
- Basszus, cipőfüző - mondta Matyi, majd odapasszolta nekem a kulcsot, hogy menjek nyugodtan. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Az orromat megcsapta az az illat, ami szerelmemék házában is észlelhető. Kitapogattam a villanykapcsolót, majd menet irányba fordultam, mire hirtelen emberek ugrottak elő mindenhonnan.
- Boldog szülinapot! - kiáltották minden egyszerre. Először rohadtul megijedtem, mert nem számítottam erre, de amikor leesett, hogy mi történik valójában, elmosolyodtam. Az összes barátom, vagyis mondhatni az egész osztály ott volt a Regi-Hobo párossal az élen, az ismeretlenekről és Meliről nem is beszélve.
- Úristen! - nyögtem ki végül. Addigra Dorogi is betalált és megállt mellettem. Regi pedig szinte repült felém.
- Szörprájz! - mondta, majd szorosan magához ölelt.
- Úristen... - dadogtam. Hihetlen érzés volt, hogy ennyi jó barátom van, és hogy így megtudtak lepni. Regi ezután átadott Rainbow Deshnek, mivel ő is nagyon jól tudja, hogy ritkán találkozok vele. A nyakába borultam.
- Istenem, itt vagy.
- Hát igen, bár nagyon nehéz engem kimozdítani a Tumbli elől, de amikor Regi felhívott, hogy neked lesz, egyből igent mondtam. De ugye tudod, hogy nagyon szeretlek, hogy vállaltam egy bulit?
- Igen, tudom - nevettem el magam.
Mindenkit köszöntöttem, majd megköszöntem anyuéknak ezt az egészet, akik közölték, hogy ők lépnek, Leviék majd figyelnek rám, és hogy ugyan, ez tök alap. Így aztán Arnold beállt DJ-nek, és sorra rakta be a jobbnál jobb számokat. Természetesen az én kedvenceimet, vagyis 5SoS-t. Regihez mentem.
- Na jól van, Reginald, most bemutathatnád az ismeretleneket. Honnan szedted őket össze? Ugye nem ismeretlenek.com? - röhögtem, mire moosolyogva megrázta a fejét.
- Hobo ismerősei. Fingom sincs, honnan szedte őket össze, de ragaszkodott hozzá, hogy jönniük kell - mondta, mire mindketten felröhögtünk. Ezután elkezdtünk táncolni és együtt énekeltük/üvöltöttük a Social Casualty-t, ami az egyik kedvenc számom.
- Hallod, karaokezzunk már! - ölelt át hátulról Matyi. Beleegyeztünk, így szóltunk DJ Arnoldnak, hogy karaoke következik, majd összetereltük a népet.
- Kezdje a szülinapos! - kiabálta be valaki. Így kaptam egy mikrofont, ami nem is működött, csak így jobban néz ki. Már nem emlékszem, melyik okos mondta ezt.
 -És első körben mindenki a kedvenc számát énekli el - közölte Arnold. Az én legeslegkedvencebb számom pedig az R U Mine az Artic Monkeys-tól, így azt kezdtem el énekelni. A karaokezás egyébként nagy részt röhögésből állt, még amikor a szomorú számok köre ment, akkor is.
Összegzésben elég jó buli volt, és bátran kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb szülinapja. A tortám minyon izű volt, és a tetején egy 5SoS-es kép díszelget cukormázból. És a barátaim (illetve Hobo barátai) még ajándékot is hoztak, amit pedig igazán nem kellett volna. Lett egy halom csokim, gumicukrom és karkötőm, de most inkább a szeretteimtől kapott ajándékokat sorolnám fel. Matyi ajándéka egy nyaklánc volt, amin egy M betűs illetve egy FIOS-os (Fault In Our Stars) medál lógott, plusz egy hatalmas csók. Regi vett magunknak egy Best Bitches-es pólót, telefontokot és nyakláncot is. A póló+tok olyan, hogy az ővé a Best, enyém pedig a Bitches, a nyaklácon pedig rajta van egyben, hogy Best Bitches. Imádom. Melikém egy poszterbe kinyomtatott képünket adta egy doboz nutellával.

Ez a kép lenne az.
Ennyit szerettem volna kiemelni. Ja, Hobo vett nekem egy nyakkendőt. Ne kérdezzétek, hogy miért.
Szóval jól elvoltunk, táncoltunk, énekeltünk, labdáztunk. Vagyis volt itt minden. A kedvencem az éjszakai csobbanás és a röpi volt. Ja, és éjfélkor minden kívántunk. Valamikor 5 óra tájt dőltem ki, úgy, hogy belezuhantam Matyi ölébe.

5. Érkezés, szeretlek 3x, Balaton, foci, ruhaügy

Amikor végül Ildiék is megérkeztek, minden elindultunk belefelé, ott bent pedig lecuccoltunk. Jó nagy társaság voltunk: 4 szülő, 2 majdnem felnőtt, 4 tini és 2 kisgyerek. 12 ember. Legalább lett egy kis bevétele a strandnak, lol. Én a szerelmemmel pakoltam egybe. A fiúknak könnyű dolguk volt, ők levették a pólójukat, lerúgták a papucsukat és a labdával együtt rohantak is be a vízbe. Még Levi is. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább szépen lassan levetettem a ruhámat, belegyömöszöltem a tatyómba őket, majd bekentem maga, naptejjel. A napszemüvegemet is biztonságba helyeztem, majd megvártam Kírát és Edinát, hogy aztán együtt menjünk be. Apáink már most kijelentették, hogy ők majd vigyáznak a cumóra, anyáink pedig a két kisgyerekkel terveztek pancsizni a befutónál, így nekünk egy rövid diskurzus után eltökélt szándékunk volt, hogy csatlakozunk a fiúkhoz. Lányos gondolkodásra vall, hogy nem a lépcsőn, hanem a befutón mentünk be, mert így nem lesz egyből vizes a bikinink. A fiúk persze addigra már javában vizesek voltak. Odabaktattunk hozzájuk. Arnold elindult felénk. Először Edinához lépett, megragadta, és így szólt:
- Ezt azért, mert egy sznob p*csa voltál velünk - azzal izomból belevágta a vízbe. Levi felkpata a fejét, és üvöltött egy 'hé!'t.  Utána Arni elém állt.- Ezt azért, mert ez megszokás - és engem is belenyomott. Én röhögve jöttem a felszínre, és a szememet törölgetve figyeltem, ahogy Kírával dumál.- Ezt azért, hogy ne maradj ki te se - és bumm. Kíra is vizes lett. Minden jót röhögtünk ezen. Időközben észre sem vettem, hogy Matyi már nem a helyén áll, így kisebb szívrohamot hozott rám, amikor hirtelen átölelt hátulról. Megugrottam, majd hátranéztem. Aztán megütöttem. Persze nem halál komolyan, hoyg lila foltja legyen, hanem amolyan haveri stílusban. Erre aztán megragadta a kezemet, és magához húzott. Felnéztem rá.
- Most miért ütöttél meg? - kérdezte aztán, látszólag komoly arccal, de láttam, hogy a szemével mosolyog.
- Mert megilyesztettél - tettettem én is a komolyt, bár ez nekem nem igazán ment, mert alig tudtam visszafogni a röhögést.
- Bocsánat! - mondta, és nyomott egy puszit a homlokomra. - Fujj, Balaton ízed van! - mondta, mire én felröhögtem.
- De azért szeretsz, nem? - kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon, mire ő elkapta a lábaimat és az ölébe vett, majd elkezdett velem befelé sétálni. Nem visnogattam, mintahogy jó pár lány tette volna, hiszen egyrészt megbíztam Matyiban, másrészt pedig nem először játszottta ezt el velem. Mikor aztán olyan helyen voltunk, ahol neki megfelelt, még nem rakott le, hanem mélyem a szemembe nézett.
- Dóri! Szeretlek. Amióta az eszemet tudom, szeretlek. De komolyan. A játszón nem mondtam, de amikor már elég idősek lettünk egy kapcsolathoz, ami nem is olyan rég volt, minden másodpercben, amikor veled voltam, megakartalak csókolni. És most, hogy az enyém vagy, és csak az enyém, szeretném, hogy tudd, régi sztori vagy, de nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy úgy éld meg ezt a kapcsolatot, mint életed legszebb napjait. Mert nekem azok. Sosem voltam még ilyen boldog. Szeretlek, szeretlek, szeretlek!  -döntötte a homlokát az enyémnek. Egy könnycsepp csordult le az arcomon, de közben szörnyen mosolyogtam. Még sosem mondott nekem ilyet senki. Szerelmi vallomás a Balatonban? Hmm, nem is rossz.
Amikor kimondta, a szívem hevesen lüktetni kezdett, a pulzusom valahol az egekben járt, és akkor még nem beszéltünk a pillangókról a hasamban. Abban a pillanatban nem tudtam megszólalni, de még csak megcsókolni sem, mert kissé levoltam sokkolva. Nagyon imponált ez az egész. Tudtam nagyon jól, hogy én is szeretem őt. De úgy látszik, mégsem volt olyan jó dolog ez a nagy hezitálás, mert hiába szeret engem Matyi, a vízbe azért belevágott, míg én gondolkodtam. Amikor a víz felszínére jöttem, meglepődve konstantáltam, hogy alighogy kilátszok. Ha lábujjhegyre álltam, az orrom még pont kint volt. Bezzeg Matyinak a nyakéig se ért.
- Te, Matyi, én belefogok fulladni - mondtam, mire ő azonnal visszavett az ölébe. - Köszönöm - mosolyogtam rá. Matyi nagyon magas, így én a 160 akárhány centis magasságommal eltörpülök az ő 180-a mellett.
- Min gondolkodsz ennyire, te lány? - kérdezte, miközben elkapta a tekintetemet.
- Most éppen azon, hogy rohadt magas vagy.
- És előtte...?
- Azt, hogy nem tudok mit mondani a szerelmi vallomásodra, annyira sokkot kaptam. Deee - fogtam a tenyereim közé az arcát vigyorogva, miközben ő mosolyogva figyelt - én is nagyon szeretlek, szeretlek, szeretlek! - csókoltam meg, majd a vállára borultam, és csak öleltem. Éreztem a kezét a combomon, ahogy tartott az ölében, és hiába öleltem magamhoz szorosan, nem érezhettem az illatát. Hülye Balaton. ☺
Romantikus pillanatunknak lőttek, ugyanis ifjabbik bátyám mély hangján elüvöltötte magát:
- Dorogi! - majd odadobta a labdát, ami így jól lefröccskölt minket. Nem mintha nem lett volna mindegy, mert már ugye vizesek voltunk. A többieket láttuk úszni felénk. Megérdeklődtem, hogy Kíra nem-e fog elmerülni a számomra mély vízben, mire Matyi felröhögött.
- Kíra magasabb nálad.
És tényleg. Durva, hogy 2 évvel fiatalabb, mégis magasabb. Jól van Dóri, semmi baj.
Amúgy a többiek megérkezésével komoly labdázásba kezdtünk, de ehhez nekem kijjebb kellett úsznom. Röhögve dobáltuk a labdát, és tök jól elvoltunk. Picivel több, mint 1 óra múlva mentünk ki. Matyi már didergett, így a bátyuskáim és a huga is cikizték ezerrel. Edo csak azt mondogatta, hogy kuss, én pedig mosolyogva csak hozzá bújtam.
Amikor a cuccainkhoz értünk, csak a két apuka volt ott. És ahogy látták, hogy ott vagyunk, ők is lépni készültek.
- Anyuék?  -kérdeztem.
- Elmentek a gyerek csúszdához.
- Oki - mondtam, miközben megtörölköztem.
- És ti há' mentek? - kérdezte Arnold, aki simán lehuppant a gyékényre, nem törődve azzal, hogy vizes.
- Arnold, törölközz már meg! - szólt rá Edina, egyetlen érett nő a társaságunkban, legalábbis jelenleg. Arnold legyintett egyet, és megajándékozta, egy "jóvanna" tekintettel. Apu pedig a kérdésre válaszolva elmondta, hogy csak sétálnak egyet Gáborral, aki ugye Dorogiék nevelőapja. És már le is léptek.
- Bazz', otthon hagytam a gyékényemet, Most hova ülök? - töprengett Kíra. Nem tudom, hogy ez miért csak most tűnt fel neki, de nem is akarok most ezen filózni. Körbenézett, majd tekintete megállapodott Matyin.
- Ne nézz rám, én se hoztam, mert én tudtam, hogy majd Dórién fekszek - mondta, mire én elmosolyodtam. Matyi valóban le is feküdt mellém, mivel ugye nekem ilyen giga nagy fekvőhelyem van. Kíra Leviéktől is megkérdezte, de nekik is olyan volt, mint nekem, sőt, még Arnoldnak is, de csak ő volt egyedül, szóval Kíra bájosan nézett a telóját bújó, valúszínűleg valami dögös csajjal chatelő Arnoldra. Megérezte, hogy nézik, mert felpillantott.
- Segíthetek? - adta be az elbüvölő mosolyát. Nagy zsivány ám. ☺
- Öhm, izé... Leülhetek melléd?
- Ja, gyere, szorítok neked egy kis helyet - mondta, majd arréb csúszott.
Most, hogy megoldódott a helyprobléma, mindenki elfoglalta magát valamivel. Én elfeküdtem a szívacson, és kivettem Matyi füléből a fülest, hogy együtt hallgassunk zenét. Aztán persze nem tudtam elleállni, a barátom teljesen szabad telefonjának, így a kezembe vettem, és elkezdtem nézegetni. Képernyőzár.

Hohoho, ez én vagyok. Azért azt figyeled, milyen kis merész tekintetem van. Feloldottam, és a háttere a következő kép volt:

Ááááá, az nagyon régi, itt még be volt festve a hajam. Asszem' tavaly nyári. És neki még mindig meg van.
- Ez a kép azóta a hátterem, amióta megvan. - Csodálkozva meredtem a képrenyőre. Azóta nem is volt nálam a telelfonja? Hmm.
Tovább nézegettem. Beléptem a facebookjába. Nagyjából a haverjaival beszélget, főleg Hoboval. De volt egy pár lány is, pölö Regi, Dorina, Eszter és Lívia, akik pedig csak az osztálytársaink, és csak haverok. Szóval megnyugodtam. Jöhettek a képei. Semmi extra, néhány selfie különböző emberekkel, néhány kép rólunk, majd egy halom kép rólam. Lesifotók, facebookról lementett képek, minden.. Elmosolyodtam. Ezután már csak a zenéi érdekeltek. És legnagyobb örömömre ott volt a kedvenc bandám, az 5SoS jó pár száma a dalai között. Azonnal átváltottam arra. Aztán leraktam a telefonját, és mosolyogva pásztáztam az eget.
Ebédre amúgy a fiúk legnagyobb örömére megettem két jó nagy hamburgert, majd utána vetettem magamnak egy kávét és egy Magnum Blacket, ami szintén kávés. Dóri, a sok eszű. Matyi röhögve figyelte, hogy mennyit tudok enni. Érdekes, neki egy gyros bőven elég volt. Nem tudom, hogy fogja kibírni estig.
Ezután a nagy kajálás után egy csendes pihi következett, majd úgy döntöttünk, játszunk egy strand focit apáinkkal. A csapatok: én, Edo, Arnold, és Gábor, a másikban pedig kizárólagos alapon Matyi, Kíra, Levi és apu. Na most rólam tudni kell, hogy 3 éve focizok versenyszerűen. Elég szoros volt a küzdelem, de végül az én tudásommal (egó, áááh, dehogy) legyőztük őket.
- Ez az! - sikítottam fel a győztes gólnál, amit Edina rúgott.
- Visszavágót! - szólt Levi, de apu és Gábor közölte, hogy ők elfáradtak, így visszamentek és leültek. Na, több se kellett a melletünk röpiő fiútársaságnak, odajöttek, hogy ők jönnének segíteni. És ismét mi nyertünk, bár ehhez nem kellett volna a segítségük, viszont jófejek voltak.
- Na jó. Én nem leszek mindig vesztes csapatban - szólt Matyi, így a fiúk ellen játszottunk. Cseleztem és gólt rúgtam, összejátszottam Matyival. De a fiúk jobbak voltak, mint reméltük, és az eredmény végül egy góllal különbözött, a mi javunkra. Akkor aztán elköszöntünk, és befutottunk a Balatonba, hogy röpizzünk. Na azt nem tudok, de szerencsére Kíra és Edo, a csapattársaim nagyon is jól űzik, így ezt is nyertük.
Hatalmas vigyorral másztam ki a partra, amikor a szülők szóltak, hogy menni kéne. Az átöltözés egy külön élmény volt, ugyanis Arnold és Matyi elvették a ruháimat, és Kíra sem járt másképp. Arnold egyébként a nap folyamán igencsak jól kijött Kírával. Elég furán nézett ki, amikor én, a törpe, próbálom elérni a hegyomlás barátom kinyújtott kezében lévő ruháimat. De minden jónak egyszer vége szakad, habár ez szerintem csak a két tolvajnak volt jó, nekünk már kevésbé. De visszakaptam szeretett pólómat, szóval nyugodt szívvel mentem átöltözni. Már levettem a vizes bikini felsőt, amikor észrevettem, hogy nincs meg a melltartóm, szóval azért még kiabáltam egy sort, de végül is visszakaptam, és végre felvehettem Kurt Cobain bandájának logójával ellátott pólómat a szoknyámat és a bakancsomat. Mert igen, Baranyai Dóra bakancsban megy strandra is. Tartani kell a stílusomat, na. ☺

5. Érkezés, szeretlek 3x, Balaton, foci, ruhaügy

Amikor végül Ildiék is megérkeztek, minden elindultunk belefelé, ott bent pedig lecuccoltunk. Jó nagy társaság voltunk: 4 szülő, 2 majdnem felnőtt, 4 tini és 2 kisgyerek. 12 ember. Legalább lett egy kis bevétele a strandnak, lol. Én a szerelmemmel pakoltam egybe. A fiúknak könnyű dolguk volt, ők levették a pólójukat, lerúgták a papucsukat és a labdával együtt rohantak is be a vízbe. Még Levi is. Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább szépen lassan levetettem a ruhámat, belegyömöszöltem a tatyómba őket, majd bekentem maga, naptejjel. A napszemüvegemet is biztonságba helyeztem, majd megvártam Kírát és Edinát, hogy aztán együtt menjünk be. Apáink már most kijelentették, hogy ők majd vigyáznak a cumóra, anyáink pedig a két kisgyerekkel terveztek pancsizni a befutónál, így nekünk egy rövid diskurzus után eltökélt szándékunk volt, hogy csatlakozunk a fiúkhoz. Lányos gondolkodásra vall, hogy nem a lépcsőn, hanem a befutón mentünk be, mert így nem lesz egyből vizes a bikinink. A fiúk persze addigra már javában vizesek voltak. Odabaktattunk hozzájuk. Arnold elindult felénk. Először Edinához lépett, megragadta, és így szólt:
- Ezt azért, mert egy sznob p*csa voltál velünk - azzal izomból belevágta a vízbe. Levi felkpata a fejét, és üvöltött egy 'hé!'t.  Utána Arni elém állt.- Ezt azért, mert ez megszokás - és engem is belenyomott. Én röhögve jöttem a felszínre, és a szememet törölgetve figyeltem, ahogy Kírával dumál.- Ezt azért, hogy ne maradj ki te se - és bumm. Kíra is vizes lett. Minden jót röhögtünk ezen. Időközben észre sem vettem, hogy Matyi már nem a helyén áll, így kisebb szívrohamot hozott rám, amikor hirtelen átölelt hátulról. Megugrottam, majd hátranéztem. Aztán megütöttem. Persze nem halál komolyan, hoyg lila foltja legyen, hanem amolyan haveri stílusban. Erre aztán megragadta a kezemet, és magához húzott. Felnéztem rá.
- Most miért ütöttél meg? - kérdezte aztán, látszólag komoly arccal, de láttam, hogy a szemével mosolyog.
- Mert megilyesztettél - tettettem én is a komolyt, bár ez nekem nem igazán ment, mert alig tudtam visszafogni a röhögést.
- Bocsánat! - mondta, és nyomott egy puszit a homlokomra. - Fujj, Balaton ízed van! - mondta, mire én felröhögtem.
- De azért szeretsz, nem? - kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon, mire ő elkapta a lábaimat és az ölébe vett, majd elkezdett velem befelé sétálni. Nem visnogattam, mintahogy jó pár lány tette volna, hiszen egyrészt megbíztam Matyiban, másrészt pedig nem először játszottta ezt el velem. Mikor aztán olyan helyen voltunk, ahol neki megfelelt, még nem rakott le, hanem mélyem a szemembe nézett.
- Dóri! Szeretlek. Amióta az eszemet tudom, szeretlek. De komolyan. A játszón nem mondtam, de amikor már elég idősek lettünk egy kapcsolathoz, ami nem is olyan rég volt, minden másodpercben, amikor veled voltam, megakartalak csókolni. És most, hogy az enyém vagy, és csak az enyém, szeretném, hogy tudd, régi sztori vagy, de nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy úgy éld meg ezt a kapcsolatot, mint életed legszebb napjait. Mert nekem azok. Sosem voltam még ilyen boldog. Szeretlek, szeretlek, szeretlek!  -döntötte a homlokát az enyémnek. Egy könnycsepp csordult le az arcomon, de közben szörnyen mosolyogtam. Még sosem mondott nekem ilyet senki. Szerelmi vallomás a Balatonban? Hmm, nem is rossz.
Amikor kimondta, a szívem hevesen lüktetni kezdett, a pulzusom valahol az egekben járt, és akkor még nem beszéltünk a pillangókról a hasamban. Abban a pillanatban nem tudtam megszólalni, de még csak megcsókolni sem, mert kissé levoltam sokkolva. Nagyon imponált ez az egész. Tudtam nagyon jól, hogy én is szeretem őt. De úgy látszik, mégsem volt olyan jó dolog ez a nagy hezitálás, mert hiába szeret engem Matyi, a vízbe azért belevágott, míg én gondolkodtam. Amikor a víz felszínére jöttem, meglepődve konstantáltam, hogy alighogy kilátszok. Ha lábujjhegyre álltam, az orrom még pont kint volt. Bezzeg Matyinak a nyakéig se ért.
- Te, Matyi, én belefogok fulladni - mondtam, mire ő azonnal visszavett az ölébe. - Köszönöm - mosolyogtam rá. Matyi nagyon magas, így én a 160 akárhány centis magasságommal eltörpülök az ő 180-a mellett.
- Min gondolkodsz ennyire, te lány? - kérdezte, miközben elkapta a tekintetemet.
- Most éppen azon, hogy rohadt magas vagy.
- És előtte...?
- Azt, hogy nem tudok mit mondani a szerelmi vallomásodra, annyira sokkot kaptam. Deee - fogtam a tenyereim közé az arcát vigyorogva, miközben ő mosolyogva figyelt - én is nagyon szeretlek, szeretlek, szeretlek! - csókoltam meg, majd a vállára borultam, és csak öleltem. Éreztem a kezét a combomon, ahogy tartott az ölében, és hiába öleltem magamhoz szorosan, nem érezhettem az illatát. Hülye Balaton. ☺
Romantikus pillanatunknak lőttek, ugyanis ifjabbik bátyám mély hangján elüvöltötte magát:
- Dorogi! - majd odadobta a labdát, ami így jól lefröccskölt minket. Nem mintha nem lett volna mindegy, mert már ugye vizesek voltunk. A többieket láttuk úszni felénk. Megérdeklődtem, hogy Kíra nem-e fog elmerülni a számomra mély vízben, mire Matyi felröhögött.
- Kíra magasabb nálad.
És tényleg. Durva, hogy 2 évvel fiatalabb, mégis magasabb. Jól van Dóri, semmi baj.
Amúgy a többiek megérkezésével komoly labdázásba kezdtünk, de ehhez nekem kijjebb kellett úsznom. Röhögve dobáltuk a labdát, és tök jól elvoltunk. Picivel több, mint 1 óra múlva mentünk ki. Matyi már didergett, így a bátyuskáim és a huga is cikizték ezerrel. Edo csak azt mondogatta, hogy kuss, én pedig mosolyogva csak hozzá bújtam.
Amikor a cuccainkhoz értünk, csak a két apuka volt ott. És ahogy látták, hogy ott vagyunk, ők is lépni készültek.
- Anyuék?  -kérdeztem.
- Elmentek a gyerek csúszdához.
- Oki - mondtam, miközben megtörölköztem.
- És ti há' mentek? - kérdezte Arnold, aki simán lehuppant a gyékényre, nem törődve azzal, hogy vizes.
- Arnold, törölközz már meg! - szólt rá Edina, egyetlen érett nő a társaságunkban, legalábbis jelenleg. Arnold legyintett egyet, és megajándékozta, egy "jóvanna" tekintettel. Apu pedig a kérdésre válaszolva elmondta, hogy csak sétálnak egyet Gáborral, aki ugye Dorogiék nevelőapja. És már le is léptek.
- Bazz', otthon hagytam a gyékényemet, Most hova ülök? - töprengett Kíra. Nem tudom, hogy ez miért csak most tűnt fel neki, de nem is akarok most ezen filózni. Körbenézett, majd tekintete megállapodott Matyin.
- Ne nézz rám, én se hoztam, mert én tudtam, hogy majd Dórién fekszek - mondta, mire én elmosolyodtam. Matyi valóban le is feküdt mellém, mivel ugye nekem ilyen giga nagy fekvőhelyem van. Kíra Leviéktől is megkérdezte, de nekik is olyan volt, mint nekem, sőt, még Arnoldnak is, de csak ő volt egyedül, szóval Kíra bájosan nézett a telóját bújó, valúszínűleg valami dögös csajjal chatelő Arnoldra. Megérezte, hogy nézik, mert felpillantott.
- Segíthetek? - adta be az elbüvölő mosolyát. Nagy zsivány ám. ☺
- Öhm, izé... Leülhetek melléd?
- Ja, gyere, szorítok neked egy kis helyet - mondta, majd arréb csúszott.
Most, hogy megoldódott a helyprobléma, mindenki elfoglalta magát valamivel. Én elfeküdtem a szívacson, és kivettem Matyi füléből a fülest, hogy együtt hallgassunk zenét. Aztán persze nem tudtam elleállni, a barátom teljesen szabad telefonjának, így a kezembe vettem, és elkezdtem nézegetni. Képernyőzár.

Hohoho, ez én vagyok. Azért azt figyeled, milyen kis merész tekintetem van. Feloldottam, és a háttere a következő kép volt:

Ááááá, az nagyon régi, itt még be volt festve a hajam. Asszem' tavaly nyári. És neki még mindig meg van.
- Ez a kép azóta a hátterem, amióta megvan. - Csodálkozva meredtem a képrenyőre. Azóta nem is volt nálam a telelfonja? Hmm.
Tovább nézegettem. Beléptem a facebookjába. Nagyjából a haverjaival beszélget, főleg Hoboval. De volt egy pár lány is, pölö Regi, Dorina, Eszter és Lívia, akik pedig csak az osztálytársaink, és csak haverok. Szóval megnyugodtam. Jöhettek a képei. Semmi extra, néhány selfie különböző emberekkel, néhány kép rólunk, majd egy halom kép rólam. Lesifotók, facebookról lementett képek, minden.. Elmosolyodtam. Ezután már csak a zenéi érdekeltek. És legnagyobb örömömre ott volt a kedvenc bandám, az 5SoS jó pár száma a dalai között. Azonnal átváltottam arra. Aztán leraktam a telefonját, és mosolyogva pásztáztam az eget.
Ebédre amúgy a fiúk legnagyobb örömére megettem két jó nagy hamburgert, majd utána vetettem magamnak egy kávét és egy Magnum Blacket, ami szintén kávés. Dóri, a sok eszű. Matyi röhögve figyelte, hogy mennyit tudok enni. Érdekes, neki egy gyros bőven elég volt. Nem tudom, hogy fogja kibírni estig.
Ezután a nagy kajálás után egy csendes pihi következett, majd úgy döntöttünk, játszunk egy strand focit apáinkkal. A csapatok: én, Edo, Arnold, és Gábor, a másikban pedig kizárólagos alapon Matyi, Kíra, Levi és apu. Na most rólam tudni kell, hogy 3 éve focizok versenyszerűen. Elég szoros volt a küzdelem, de végül az én tudásommal (egó, áááh, dehogy) legyőztük őket.
- Ez az! - sikítottam fel a győztes gólnál, amit Edina rúgott.
- Visszavágót! - szólt Levi, de apu és Gábor közölte, hogy ők elfáradtak, így visszamentek és leültek. Na, több se kellett a melletünk röpiő fiútársaságnak, odajöttek, hogy ők jönnének segíteni. És ismét mi nyertünk, bár ehhez nem kellett volna a segítségük, viszont jófejek voltak.
- Na jó. Én nem leszek mindig vesztes csapatban - szólt Matyi, így a fiúk ellen játszottunk. Cseleztem és gólt rúgtam, összejátszottam Matyival. De a fiúk jobbak voltak, mint reméltük, és az eredmény végül egy góllal különbözött, a mi javunkra. Akkor aztán elköszöntünk, és befutottunk a Balatonba, hogy röpizzünk. Na azt nem tudok, de szerencsére Kíra és Edo, a csapattársaim nagyon is jól űzik, így ezt is nyertük.
Hatalmas vigyorral másztam ki a partra, amikor a szülők szóltak, hogy menni kéne. Az átöltözés egy külön élmény volt, ugyanis Arnold és Matyi elvették a ruháimat, és Kíra sem járt másképp. Arnold egyébként a nap folyamán igencsak jól kijött Kírával. Elég furán nézett ki, amikor én, a törpe, próbálom elérni a hegyomlás barátom kinyújtott kezében lévő ruháimat. De minden jónak egyszer vége szakad, habár ez szerintem csak a két tolvajnak volt jó, nekünk már kevésbé. De visszakaptam szeretett pólómat, szóval nyugodt szívvel mentem átöltözni. Már levettem a vizes bikini felsőt, amikor észrevettem, hogy nincs meg a melltartóm, szóval azért még kiabáltam egy sort, de végül is visszakaptam, és végre felvehettem Kurt Cobain bandájának logójával ellátott pólómat a szoknyámat és a bakancsomat. Mert igen, Baranyai Dóra bakancsban megy strandra is. Tartani kell a stílusomat, na. ☺

4. Matyinál alvás, tesók, szülinapom van, megyünk a Balatonra

A hintás csókolózásunk után Matyival megbeszéltük, hogy akkor mi most 'járunk'. Ez volt 2 hete. Vele vagyok egész nap. Ez persze nem jelenti azt, hogy hanyagolom a barátaimat, mert nem, hiszen együtt lógunk, mit egy jó nagy banda. Csak én Matyi ölébe ülök. Szerencsémre Regike is bepasizott, választottja pedig nem más, mint Hobo! Ez mindannyiunk számára elég nagy meglepetés volt, mivel egyáltalán nem mutatták érdeklődésüket egymás iránt. De a mai nap az más volt.
Ott aludtam Matyiéknál. Nem ez volt az első, mert amikor még csak barátok voltunk, akkor is aludtam itt náluk, amióta együtt vagyunk, azóta pedig ez a harmadik.
A nála alvás pedig azt jelenti, hogy zenét hallgatunk, beszélgetünk és csókolózunk. Matyi kedvence a Bring Me The Horizon, ami nekem ugyan nem favoritom, de mivel zeneileg mindenevő vagyok, ezt is meghallgatom, és Matyival éneklem. Aztán este sokáig beszélgettünk, én hozzábújtam és így aludtunk el.
Reggel, amikor felébredtem, Matyi még édesdeden aludt. Olyan jó volt nézni, ahogy szuszog. És még alvás közben is mosolygott. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki? Kibontakoztam az öleléséből, és lemásztam az ágyról a telefonomért. A képernyőzáram a legelső (együttlétünk óta) közös képünk volt.

Szerintem felettébb aranyos. Tiszta tumblis-feeling. Facebookon 300 valamennyi like gyűlt rajta össze. Na nem mintha bármelyikünknek is számítana a lájkok száma. A hátterem pedig az én kis szerelmem háttal. Matyi hazafele a strandról.

Mosolyogva néztem a képet. Igaz, hogy Dorogi egyáltalán nem látszik rajta, de én tudom, hogy ő az, és ez megnyugtat. De miért nézném a képet, amikor itt fekszik mellettem?

 Így hát magam mellé raktam a telót, és csak néztem az alvó Matyit. Mint már említettem, mosolygott. Szempillái olyan kis rövidek voltak. A haja összevissza állt. Megfogtam a kezét, és elkezdtem babrálni az ujjaival. Nem ébredt fel rá, így nyomtam a szájára egy puszit, de sajnos erre sem. Bármit csináltam, ő csak mosolyogva aludt tovább, nulla reakcióval. Fél óra szenvedés után meguntam, és inkább telefonozni kezdtem. Hát persze, hogy Matyika akkor ébredt fel.

- Jó reggelt, hercegnőm - mondta mosolyogva. Hangján lehetett hallani, hogy még kómás, hiszen a szokásosnál is rekedtebb volt a hangja. Lehunyta a szemeit, csak néha pislogott nagyokat. De a mosoly még mindig ott volt az arcán.

- Na mi van? - kérdeztem röhögve.

- Reggel. És boldog szülinapot! - mondta, majd mint aki visszaaludt, úgy tett. 

- Köszi - vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, amire persze felnézett. Farkasszemet néztünk, mondhatni. 

- Azon gondolkodtam, - mondta aztán, miközben kitakarózott, így láthatóvá téve elég formás hasát - hogy hogyan is lehetsz ennyire gyönyörű? - Elröhögtem magam, aztán felálltam az ágyból. Pizsim egy elég nagy Ramones-es póló volt, amit Matyimtól csórtam el.

- Szeretem ezt a pólódat - közöltem vele.

- Én is. De csak akkor, ha rajtad van. - Ezután ő is felállt, majd mögém lépett, hátulról ölelt át, és puszit nyomott az arcomra. Pár percig így álltunk, majd megfordított, hogy rendesen is megtudjam ölelni. Akkor újra éreztem azt a boldogságot, amit minden alkalommal érzek, ha vele vagyok. Szerelemnek hívják. Soha nem voltam biztos benne, hogy tényleg szerelmes vagyok Matyiba, vagy csak nagyon tetszik és szimplán vonzódom hozzá. De rájöttem. Hirtelen minden világos lett. Szeretem őt. Minden perc, amit vele töltök, boldog és "bár örökké tartana"-momentum, illetve minden perc, amit nélküle élek meg, az hiányos. Mert olyankor hiányzik. Pedig akárhogy is nézzük, mindig a közelemben van: akár a valóságban, húsvér emberként, akár a neten. De ott van. Mellettem. Én pedig mellette kiteljesülök, és valami égi boldogság árad szét rajtam. Amikor megérint, kiráz a hideg, annyira élvezem. A nevem kimondásáról, és mindenféle becézgetésekről meg ne is beszéljünk... Nem érzek fájdalmat, ha velem van. Vágyom rá. Az ölelésére, a csókjára, az érintésére, a mindenére. És tudom, hogy ez most egy kicsit érzelgős és csöpögős lett, de szeretem őt. Mindennél jobban. 

Felemeltem a fejem, és mélyen a szemébe néztem.

- Szeretlek, Dorogi Mátyás. Mindennél jobban - mosolyogtam. Ahogy kimondtam, hatalmas vigyor ült ki a lökött fejére.

- Én is szeretlek, Baranyai Dóra - közölte, majd megcsókolt. Na jó, még egy ilyen nyálas gondolkodást nem írok le, mert ez eléggé személyes, és nem is az én stílusom. Habáár.. ☺

Mikor végeztünk a "nagyon szeretjük egymást"-tal, én elvonultam a fürdőszobába, és felöltöztem. (Nirvana-s póló, fekete szoknya) Ezután lementünk reggelizni. Az asztalnál már ott ült Marci és Kíra. Marci 5 éves, Kíra pedig 13. Ők Matyi tesói, bár Marci csak a féltestvére, a szülők válása miatt. Mindegy is. Matyi anyukája, Ildikó kedvesen köszöntött minket, majd megkérdezte, mit eszünk, és tálalta a választásunkat. Miközben minden a reggelinket ettük, Ildi arról érdeklődött, hogy hogy aludtunk, majd közölte a mai programot.

- Skacok, ma lemegyünk Füredre. Megbeszéltem a szüleiddel, Dóri, és ők is jönnek velünk. Jót fürdünk, aztán sétálunk egyet a sétányon, utána pedig megünnepeljük a szülinapodat - mondta mosolyogva.

- Ma van a szülinapod? - kérdezte Kíra, a reggeli óta először felnézve a telefonjából. Bólogattam. -Boldog szülinapot! - mosolygott. Kíra alapvetően nagyon aranyos lány, tehát lehet vele beszélgetni, de hülyülni is. Bár kissé telefonfüggő. Pont, mint a báttyja. Ildikó legkisebb gyerekére nézett, majd elkezdte noszogatni.

- Marcika, ki fogja Dórinak mondani, amit szülinapkor szoktak mondani?

- Éééén! - kiabált a kisfiú. Matyi moslyogva nézte, én meg éreztem, hogy elpirulok. - Boldog szülinapot, Dodó! - mondta, majd leszállt a székéről, odajött hozzám, és egy hatalmas, tejtől ragadós puszit nyomott az arcomra. Megköszöntem mind a felköszöntést, mind a reggelit. Matyi anyja közölte, hogy ez tök alap, majd elment a mosókonyhába. Marcika még mindig az ölemben ült, Matyika meg még mindig evett.

- Matyi, hogy a halálba tudsz te ennyit enni? - kérdeztem röhögve.

- Hagyjad, ez egy állat - közölte Kíra. 

- Dehogyis - mondtuk egyszerre Matyival. Én azért mondtam, mert bár mindenkit csesztet (poénból!), nála rendesebb és figyelmesebb srác nem létezik. Matyi pedig csak megvédte magát; igaz, hogy miközben ezt mondtam tele volt a szája müzlivel, és kicsorgott a tej, de ez mellékes. Minden elröhögtük magunkat, Marci pedig nagyra nyílt szemekkel nézett a báttyára. 

- Na, látod milyen undorító tesód van? - kérdeztem tőle vigyorogva. Marci rám nézett, majd tök lazán ezt válaszolta.

- Nem. Ő csak egy hülye állat - aztán kiszállt az ölemből és full nyugodtan elment a szobájába. Mi kussban maradtunk, majd aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. 

Ezután elmosogattunk, összeszedtem a cuccaimat, majd Matyival elindultunk hozzánk. Ő már hozta magával a strand cuccát, de nekem még össze kellett pakolnom azt. Úgy lett megbeszélve, hogy Ildikóék is majd odajönnek hozzánk, és onnan indulunk. 

Ahogy a házunk elé értem, tudtam, hogy lesz társaságunk. Edina kocsija (amit Levente is használt) a felhajtón állt. Hát, Edo rendes volt az elmúlt két hétben, de strandolni még sosem strandoltam vele. 

Bent aztán mindenkit üdvözöltem. Adri különös képpen örült nekem, amit nem nagyon értettem, de azért boldogan fogadtam azt a sok puszit, amit osztott nekem. Bár Matyit se kímélte. Utóbbi mosolyogva hagyta magát. (Titokban ő mindig is szeretett volna egy hugicát, aki sokkal fiatalabb, mint ő.) Elindultam a szobámba, hogy megkeressem a királykék bikinimet, a strandpapucsom, a strandtáskámat (ezek úgyszintén kékek voltak) és a napszemüvegemet. Amíg ugye én eltűntem, Matyi a nappaliban beszélgetett Arnolddal, akivel mindig is jól kijött. Én meg csak kutattam a cuccaim után, de mivel minden lehetséges helyet átnéztem, ahol lehetségesnek tartottam, hogy "el van rejtve", így kiabáltam.

- Anyaaaaa!

De nem anya szőke feje jelent meg az ajtóban, hanem apáé.

- Mi kéne? - kérdezte mosolyogva. Apu nem kifejezetten apuka típus. Nagyon imád minket, de egyszerűen nem apuka típus. 

- Hát fingom sincs, hol vannak a strand cuccaim.

- Oh. Ebben normális esetben nem igazán tudnék segíteni, de kivételesen asszem' tudom, hol vannak. Egy ilyen csíkos táska, nem?

- De - vigyorodtam el, apu pedig megadta a koordinátákat. És valóban ott volt. 

Bezárkóztam a szobámba, és gyorsan lecseréltem a fehérneműmet a bikinire. A levetett darabokat, egy kék törölközőt, naptejet, a papucsomat és egy pulcsit (hűvös idő esetére) pedig mind beleszórtam a táskámba. Aztán kimentem a nappaliba, ahol csatlakoztam Arnold és Matyi beszélgetéséhez. Idő közben megérkezett Matyi családja is, anyu pedig természetesen behívta őket. Amikor pedig minden teljesen kész voltunk, beszálltunk a kocsikba. Én és Matyi idősebbik bátyámmal és barátnőjével mentünk, aminek azért örültem, mert így nem kell hallgatnom a hugicám nyafogását. Adri utál utazni, és ezt mindig tudtunkra is adja egy utazás alkalmával. Wátevör. Matyi családja a saját kocsijukkal ment, illetve az én családom többi tagja is beszállt a cuki kis Chevrolet Orlandonkba. 

Az út nálunk nagyjából énekléssel ment el. Van egy tök jó rádióadó, ahol valahogy mindig olyan számokat adnak, amit imádok. A többiek is így voltak ezzel, ezért szinte versenyben énekeltük/ordítottuk a Sellin' my soul című Ivan and the parazol számot. De tomboltunk Avrilre, The Vamps-re és Kiscsillagra is. Szóval jól éreztük magunkat. 

Mégis megkönnyebülés volt, amikor odaértünk. Tudom, hogy senkit nem érdekel, de elzsibbadt a hátsóm a sok üléstől. 

A strand bejárata előtt bevártuk a többieket, hogy aztán együtt menjünk be. Matyi hátulról átölelt, és fejét a vállamon pihentette. Cuccainkat mi fogtuk, nem úgy Leviék. Ők leszórták a földre és nemes egyszerűséggel leültek a dolgaik mellé. Először anyuék futottak be. Arnold szinte kiesett a kocsiból, annyira sietett.

- Na mi van, Adri baba alkotott? - kérdeztem röhögve.

- Kussolj, Dóri, mert haza fele majd te ülsz mellette - mondta idegesen, majd ő is lerogyott a fűbe. Szüleim is elég fáradt fejet vágtak, Adri pedig ahogy kiszállt a kocsiból, vigyorgott. A kis zsivány. Látszik, hogy az én húgom. ☺

4. Matyinál alvás, tesók, szülinapom van, megyünk a Balatonra

A hintás csókolózásunk után Matyival megbeszéltük, hogy akkor mi most 'járunk'. Ez volt 2 hete. Vele vagyok egész nap. Ez persze nem jelenti azt, hogy hanyagolom a barátaimat, mert nem, hiszen együtt lógunk, mit egy jó nagy banda. Csak én Matyi ölébe ülök. Szerencsémre Regike is bepasizott, választottja pedig nem más, mint Hobo! Ez mindannyiunk számára elég nagy meglepetés volt, mivel egyáltalán nem mutatták érdeklődésüket egymás iránt. De a mai nap az más volt.
Ott aludtam Matyiéknál. Nem ez volt az első, mert amikor még csak barátok voltunk, akkor is aludtam itt náluk, amióta együtt vagyunk, azóta pedig ez a harmadik.
A nála alvás pedig azt jelenti, hogy zenét hallgatunk, beszélgetünk és csókolózunk. Matyi kedvence a Bring Me The Horizon, ami nekem ugyan nem favoritom, de mivel zeneileg mindenevő vagyok, ezt is meghallgatom, és Matyival éneklem. Aztán este sokáig beszélgettünk, én hozzábújtam és így aludtunk el.
Reggel, amikor felébredtem, Matyi még édesdeden aludt. Olyan jó volt nézni, ahogy szuszog. És még alvás közben is mosolygott. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki? Kibontakoztam az öleléséből, és lemásztam az ágyról a telefonomért. A képernyőzáram a legelső (együttlétünk óta) közös képünk volt.

Szerintem felettébb aranyos. Tiszta tumblis-feeling. Facebookon 300 valamennyi like gyűlt rajta össze. Na nem mintha bármelyikünknek is számítana a lájkok száma. A hátterem pedig az én kis szerelmem háttal. Matyi hazafele a strandról.

Mosolyogva néztem a képet. Igaz, hogy Dorogi egyáltalán nem látszik rajta, de én tudom, hogy ő az, és ez megnyugtat. De miért nézném a képet, amikor itt fekszik mellettem?

 Így hát magam mellé raktam a telót, és csak néztem az alvó Matyit. Mint már említettem, mosolygott. Szempillái olyan kis rövidek voltak. A haja összevissza állt. Megfogtam a kezét, és elkezdtem babrálni az ujjaival. Nem ébredt fel rá, így nyomtam a szájára egy puszit, de sajnos erre sem. Bármit csináltam, ő csak mosolyogva aludt tovább, nulla reakcióval. Fél óra szenvedés után meguntam, és inkább telefonozni kezdtem. Hát persze, hogy Matyika akkor ébredt fel.

- Jó reggelt, hercegnőm - mondta mosolyogva. Hangján lehetett hallani, hogy még kómás, hiszen a szokásosnál is rekedtebb volt a hangja. Lehunyta a szemeit, csak néha pislogott nagyokat. De a mosoly még mindig ott volt az arcán.

- Na mi van? - kérdeztem röhögve.

- Reggel. És boldog szülinapot! - mondta, majd mint aki visszaaludt, úgy tett. 

- Köszi - vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, amire persze felnézett. Farkasszemet néztünk, mondhatni. 

- Azon gondolkodtam, - mondta aztán, miközben kitakarózott, így láthatóvá téve elég formás hasát - hogy hogyan is lehetsz ennyire gyönyörű? - Elröhögtem magam, aztán felálltam az ágyból. Pizsim egy elég nagy Ramones-es póló volt, amit Matyimtól csórtam el.

- Szeretem ezt a pólódat - közöltem vele.

- Én is. De csak akkor, ha rajtad van. - Ezután ő is felállt, majd mögém lépett, hátulról ölelt át, és puszit nyomott az arcomra. Pár percig így álltunk, majd megfordított, hogy rendesen is megtudjam ölelni. Akkor újra éreztem azt a boldogságot, amit minden alkalommal érzek, ha vele vagyok. Szerelemnek hívják. Soha nem voltam biztos benne, hogy tényleg szerelmes vagyok Matyiba, vagy csak nagyon tetszik és szimplán vonzódom hozzá. De rájöttem. Hirtelen minden világos lett. Szeretem őt. Minden perc, amit vele töltök, boldog és "bár örökké tartana"-momentum, illetve minden perc, amit nélküle élek meg, az hiányos. Mert olyankor hiányzik. Pedig akárhogy is nézzük, mindig a közelemben van: akár a valóságban, húsvér emberként, akár a neten. De ott van. Mellettem. Én pedig mellette kiteljesülök, és valami égi boldogság árad szét rajtam. Amikor megérint, kiráz a hideg, annyira élvezem. A nevem kimondásáról, és mindenféle becézgetésekről meg ne is beszéljünk... Nem érzek fájdalmat, ha velem van. Vágyom rá. Az ölelésére, a csókjára, az érintésére, a mindenére. És tudom, hogy ez most egy kicsit érzelgős és csöpögős lett, de szeretem őt. Mindennél jobban. 

Felemeltem a fejem, és mélyen a szemébe néztem.

- Szeretlek, Dorogi Mátyás. Mindennél jobban - mosolyogtam. Ahogy kimondtam, hatalmas vigyor ült ki a lökött fejére.

- Én is szeretlek, Baranyai Dóra - közölte, majd megcsókolt. Na jó, még egy ilyen nyálas gondolkodást nem írok le, mert ez eléggé személyes, és nem is az én stílusom. Habáár.. ☺

Mikor végeztünk a "nagyon szeretjük egymást"-tal, én elvonultam a fürdőszobába, és felöltöztem. (Nirvana-s póló, fekete szoknya) Ezután lementünk reggelizni. Az asztalnál már ott ült Marci és Kíra. Marci 5 éves, Kíra pedig 13. Ők Matyi tesói, bár Marci csak a féltestvére, a szülők válása miatt. Mindegy is. Matyi anyukája, Ildikó kedvesen köszöntött minket, majd megkérdezte, mit eszünk, és tálalta a választásunkat. Miközben minden a reggelinket ettük, Ildi arról érdeklődött, hogy hogy aludtunk, majd közölte a mai programot.

- Skacok, ma lemegyünk Füredre. Megbeszéltem a szüleiddel, Dóri, és ők is jönnek velünk. Jót fürdünk, aztán sétálunk egyet a sétányon, utána pedig megünnepeljük a szülinapodat - mondta mosolyogva.

- Ma van a szülinapod? - kérdezte Kíra, a reggeli óta először felnézve a telefonjából. Bólogattam. -Boldog szülinapot! - mosolygott. Kíra alapvetően nagyon aranyos lány, tehát lehet vele beszélgetni, de hülyülni is. Bár kissé telefonfüggő. Pont, mint a báttyja. Ildikó legkisebb gyerekére nézett, majd elkezdte noszogatni.

- Marcika, ki fogja Dórinak mondani, amit szülinapkor szoktak mondani?

- Éééén! - kiabált a kisfiú. Matyi moslyogva nézte, én meg éreztem, hogy elpirulok. - Boldog szülinapot, Dodó! - mondta, majd leszállt a székéről, odajött hozzám, és egy hatalmas, tejtől ragadós puszit nyomott az arcomra. Megköszöntem mind a felköszöntést, mind a reggelit. Matyi anyja közölte, hogy ez tök alap, majd elment a mosókonyhába. Marcika még mindig az ölemben ült, Matyika meg még mindig evett.

- Matyi, hogy a halálba tudsz te ennyit enni? - kérdeztem röhögve.

- Hagyjad, ez egy állat - közölte Kíra. 

- Dehogyis - mondtuk egyszerre Matyival. Én azért mondtam, mert bár mindenkit csesztet (poénból!), nála rendesebb és figyelmesebb srác nem létezik. Matyi pedig csak megvédte magát; igaz, hogy miközben ezt mondtam tele volt a szája müzlivel, és kicsorgott a tej, de ez mellékes. Minden elröhögtük magunkat, Marci pedig nagyra nyílt szemekkel nézett a báttyára. 

- Na, látod milyen undorító tesód van? - kérdeztem tőle vigyorogva. Marci rám nézett, majd tök lazán ezt válaszolta.

- Nem. Ő csak egy hülye állat - aztán kiszállt az ölemből és full nyugodtan elment a szobájába. Mi kussban maradtunk, majd aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. 

Ezután elmosogattunk, összeszedtem a cuccaimat, majd Matyival elindultunk hozzánk. Ő már hozta magával a strand cuccát, de nekem még össze kellett pakolnom azt. Úgy lett megbeszélve, hogy Ildikóék is majd odajönnek hozzánk, és onnan indulunk. 

Ahogy a házunk elé értem, tudtam, hogy lesz társaságunk. Edina kocsija (amit Levente is használt) a felhajtón állt. Hát, Edo rendes volt az elmúlt két hétben, de strandolni még sosem strandoltam vele. 

Bent aztán mindenkit üdvözöltem. Adri különös képpen örült nekem, amit nem nagyon értettem, de azért boldogan fogadtam azt a sok puszit, amit osztott nekem. Bár Matyit se kímélte. Utóbbi mosolyogva hagyta magát. (Titokban ő mindig is szeretett volna egy hugicát, aki sokkal fiatalabb, mint ő.) Elindultam a szobámba, hogy megkeressem a királykék bikinimet, a strandpapucsom, a strandtáskámat (ezek úgyszintén kékek voltak) és a napszemüvegemet. Amíg ugye én eltűntem, Matyi a nappaliban beszélgetett Arnolddal, akivel mindig is jól kijött. Én meg csak kutattam a cuccaim után, de mivel minden lehetséges helyet átnéztem, ahol lehetségesnek tartottam, hogy "el van rejtve", így kiabáltam.

- Anyaaaaa!

De nem anya szőke feje jelent meg az ajtóban, hanem apáé.

- Mi kéne? - kérdezte mosolyogva. Apu nem kifejezetten apuka típus. Nagyon imád minket, de egyszerűen nem apuka típus. 

- Hát fingom sincs, hol vannak a strand cuccaim.

- Oh. Ebben normális esetben nem igazán tudnék segíteni, de kivételesen asszem' tudom, hol vannak. Egy ilyen csíkos táska, nem?

- De - vigyorodtam el, apu pedig megadta a koordinátákat. És valóban ott volt. 

Bezárkóztam a szobámba, és gyorsan lecseréltem a fehérneműmet a bikinire. A levetett darabokat, egy kék törölközőt, naptejet, a papucsomat és egy pulcsit (hűvös idő esetére) pedig mind beleszórtam a táskámba. Aztán kimentem a nappaliba, ahol csatlakoztam Arnold és Matyi beszélgetéséhez. Idő közben megérkezett Matyi családja is, anyu pedig természetesen behívta őket. Amikor pedig minden teljesen kész voltunk, beszálltunk a kocsikba. Én és Matyi idősebbik bátyámmal és barátnőjével mentünk, aminek azért örültem, mert így nem kell hallgatnom a hugicám nyafogását. Adri utál utazni, és ezt mindig tudtunkra is adja egy utazás alkalmával. Wátevör. Matyi családja a saját kocsijukkal ment, illetve az én családom többi tagja is beszállt a cuki kis Chevrolet Orlandonkba. 

Az út nálunk nagyjából énekléssel ment el. Van egy tök jó rádióadó, ahol valahogy mindig olyan számokat adnak, amit imádok. A többiek is így voltak ezzel, ezért szinte versenyben énekeltük/ordítottuk a Sellin' my soul című Ivan and the parazol számot. De tomboltunk Avrilre, The Vamps-re és Kiscsillagra is. Szóval jól éreztük magunkat. 

Mégis megkönnyebülés volt, amikor odaértünk. Tudom, hogy senkit nem érdekel, de elzsibbadt a hátsóm a sok üléstől. 

A strand bejárata előtt bevártuk a többieket, hogy aztán együtt menjünk be. Matyi hátulról átölelt, és fejét a vállamon pihentette. Cuccainkat mi fogtuk, nem úgy Leviék. Ők leszórták a földre és nemes egyszerűséggel leültek a dolgaik mellé. Először anyuék futottak be. Arnold szinte kiesett a kocsiból, annyira sietett.

- Na mi van, Adri baba alkotott? - kérdeztem röhögve.

- Kussolj, Dóri, mert haza fele majd te ülsz mellette - mondta idegesen, majd ő is lerogyott a fűbe. Szüleim is elég fáradt fejet vágtak, Adri pedig ahogy kiszállt a kocsiból, vigyorgott. A kis zsivány. Látszik, hogy az én húgom. ☺

3. Levi barátnője, készülődés, a találka

Leírhatatlanul vártam a mai napot. Délben Arnold sajnos felkeltett, mert ugye keltsük fel az alvó hercegnőt.
- Mi van?  -néztem rá kómásan, miközben ő kihúzta a függönyt.
- Kelj fel, és most reggelizz meg, mert jön Levi meg a barátnője ebédre, és anyu nem szeretné, ha megint behisztiznél, és nem ennél semmit.
- Remek - mondtam, majd durcásan kivonultam, hogy elkészítsem a reggelimet. Délben.
Tegnap éjfélkor értünk haza, mert elmentünk egy étterembe, ahol 'megünnepeltük' a ballagást. Az az egy szerencse volt, hogy az egész osztály ide jött a családjával, mivel ez így lett megbeszélve. Igazándiból amolyan 'poén' szerű volt, hogy minden gyerek azt mondta otthon, hogy abba az étterembe menjenek. És surprise, mindenki oda ment. Legalább így a szülők is láthatták, milyenek is vagyunk.
Amúgy amíg Leviék nem jöttek meg, Arnolddal filmnézés címszó alatt facebookoztunk. Kivel mással beszéltem volna, mint az én drága tumblr-ről megismert barátnőmmel, Rainbow Desh-el. Tumblr neve ez, amúgy a csaj Berkes Melinda, vagyis Meli. Nagyon aranyos, de személyesen sajnos még csak párszor találkoztunk, mivel nem budapesti. Még. Ugyanis jövőre jön fel koleszba, és ami a legjobb, hogy még osztálytársam is lesz. ☺
Az ebéd Leviékkel unalmasan telt el, amin nem lepődök meg. A barátnője, Edina ugyanis olyan halálosan unalmas csaj, hogy bár én próbálok vele poénkodni, beszélgetni meg jól kijönni vele, de ő nem nagyon veszi ezt, ezért inkább nem szólok hozzá. Ő meg inkább anyuval társalog. Arnolddal a beszélgetésük egy sziából áll, Adrival sem babázik, hozzám nem szól, ha nem muszáj, apuval pedig még néha elbeszélget. Szóval szerintem nem bír minket. Habár én még azt se láttam sose, hogy Leventével csókot váltottak volna. Ja, és még csak nem is olyan szép csaj, melle, segge sincs (Arnold szerint), tehát még csak nem is azért van vele Levi. Mondjuk lehet csak a nem tetszés miatt mondom ezeket. Mindegy.
Fél 3-kor megkönnyebbülve pattantam fel a kanapéról.
- Hova, hova, ifjú hölgy? - kérdezte anya. Mint egy filmben.
- Elkezdek készülődni.
- Miért, hova mész? - kérdezte Edina.
- Egyik osztálytársammal mászkálunk egyet a környéken.
- Fiú?
- Aha - mondtam, majd elindultam a fürdőbe. Hajmosás. A kedvencem. Ja, és ez egy ironikus mondat volt.
Miután végeztem vele, sprinteltem a szobámba, ami a ház túlsó végében van, hogy keressek valami göncöt. Kopogtattak, majd legnagyobb megleptésemre Edina dugta be fejét.
- Bejöhetek?
- Persze - mondtam, miközben felvettem egy melltartót.
- Szóval akkor mész sétálni...
- Az ám...
- Mióta tetszik neked az a fiú? - kérdezte.
- Mi? - röhögtem el magam. - Honnan veszed, hogy tetszik?
- Figyu kicsim, volt egy arckifejezésed, meg hát minden fiú először mászkálni viszi a csajt-mosolygott kedvesen. Én meg csak megcsóváltam a fejem, majd tovább kutattam a ruháim között.
- És hogyan nyerhetem el a tetszését? - kérdeztem hirtelen felindulásból. Edina mosolyogva állt fel, és odajött mellém a ruhásszekrényhez. Közösen kiválasztottuk a ruhát, és közben tök jól elbeszélgettünk. A ruhám amúgy egy Pussy Power feliratú pink body, és egy szintén pink szoknya. Cipővel nem nagyon tököltem, maradt a kedvenc Vans cipőm.
- Most megőrizted a stílusod, mégis nőisebb lettél - mondta mosolyogva Edina, amikor végeztünk.
- Edo, köszönöm szépen a segítséged - öleltem meg, majd indultam is volna, ha nem tart vissza. Ja. Adott egy csomag rágót, mint legfontosabb dolog, ha pasizni megyünk, és csináltunk egy képet. Aztán leléptem.
Találka helyünknek a közeli játszóteret választottuk, ahol megismerkedtünk még anno. Szép csendesen lépkedtem, telefonommal a kezemben, ugyanis nem volt zsebem, táskát meg nem akartam cipelni. Ahogy befordultam, már láttam, hogy Matyi a hintában ül. Gyorsabban kezdtem lépkedni, és ezzel együtt mintha a szíverrésem is felgyorsult volna. Elővillant Matyi féloldalas mosolya, amit úgy imádok. Mint egy rossz fiú. Amikor odaértem, megálltam előtte.
- Szia - mondtam mosolyogva.
- Szia - válaszolt immár hatalmas vigyorral az arcán. - Arra gondoltam, hogy maradjunk itt, és akkor megbeszéljük a dolgokat.
- Oki. - Leültem a másik hintába. - Hallgatlak.
- Mi? - nézett rám látszólag zavarodottan. De ismerem én a Dorogi Matyit, így tudtam, hogy ő sosincs összezavarodva. Csak tetteti. Színésznek viszont elég béna lenne, hiszen a szemén lehet látni, hogy mosolyog.
Elmagyaráztam neki, hogy elkéne nekem mondania a dolgokat. Elnézett a távolba, majd sóhajtott egyet.
- Elképzelni sem tudod, milyen régóta tetszel nekem, Baranyai Dóra. Mindig úgy voltam vele, hogy na most akkor elmondom, de sose jött össze, mert te nem úgy viselkedtél, mint akinek kölcsönösen tetszenék. Így sose került rá sor. Hobo, meg a többiek is tudták. De amikor megkérdeztük erről Regit, hogy nem-e tud rólad valamit velem kapcsolatban, de nem tudott, szóval hagytam az egészet, és csendben csodáltalak.
- Ez de cuki volt - mosolyodtam el utolsó mondatán.
- Megér egy puszit? - nézett rám full ártatlan arccal, hunyorogva. A hintával együtt közelebb húzodtam hozzá, és puszit készültem neki adni, de ő belefordult, így szájrapuszi lett. Hitetlenkedve néztem rá.
- Bocsi, ezt nem kellett volna, ez..
- Tetszett - vágtam közbe, mire elhallgatott. Ezután néma csendben néztük egymást. Mondhatni csodálattal néztük egymást. Aztán hirtelen Matyi felém hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam. Ott ültünk egy játszótéren, és csókolóztunk a hintában. Ott, abban a pillanatban éreztem életemben először, hogy boldogság járja át a testem összes porcikáját. Oké, nem vagyok az a lány, aki szomorú szokott lenni, kisgyerekkoromban sírtam utoljára. Alapjába véve vagyok mindig happy. De ez most mást volt. Lehet, hogy csak azért, mert éreztem a nyelvét a számban? Hmm. ☺

3. Levi barátnője, készülődés, a találka

Leírhatatlanul vártam a mai napot. Délben Arnold sajnos felkeltett, mert ugye keltsük fel az alvó hercegnőt.
- Mi van?  -néztem rá kómásan, miközben ő kihúzta a függönyt.
- Kelj fel, és most reggelizz meg, mert jön Levi meg a barátnője ebédre, és anyu nem szeretné, ha megint behisztiznél, és nem ennél semmit.
- Remek - mondtam, majd durcásan kivonultam, hogy elkészítsem a reggelimet. Délben.
Tegnap éjfélkor értünk haza, mert elmentünk egy étterembe, ahol 'megünnepeltük' a ballagást. Az az egy szerencse volt, hogy az egész osztály ide jött a családjával, mivel ez így lett megbeszélve. Igazándiból amolyan 'poén' szerű volt, hogy minden gyerek azt mondta otthon, hogy abba az étterembe menjenek. És surprise, mindenki oda ment. Legalább így a szülők is láthatták, milyenek is vagyunk.
Amúgy amíg Leviék nem jöttek meg, Arnolddal filmnézés címszó alatt facebookoztunk. Kivel mással beszéltem volna, mint az én drága tumblr-ről megismert barátnőmmel, Rainbow Desh-el. Tumblr neve ez, amúgy a csaj Berkes Melinda, vagyis Meli. Nagyon aranyos, de személyesen sajnos még csak párszor találkoztunk, mivel nem budapesti. Még. Ugyanis jövőre jön fel koleszba, és ami a legjobb, hogy még osztálytársam is lesz. ☺
Az ebéd Leviékkel unalmasan telt el, amin nem lepődök meg. A barátnője, Edina ugyanis olyan halálosan unalmas csaj, hogy bár én próbálok vele poénkodni, beszélgetni meg jól kijönni vele, de ő nem nagyon veszi ezt, ezért inkább nem szólok hozzá. Ő meg inkább anyuval társalog. Arnolddal a beszélgetésük egy sziából áll, Adrival sem babázik, hozzám nem szól, ha nem muszáj, apuval pedig még néha elbeszélget. Szóval szerintem nem bír minket. Habár én még azt se láttam sose, hogy Leventével csókot váltottak volna. Ja, és még csak nem is olyan szép csaj, melle, segge sincs (Arnold szerint), tehát még csak nem is azért van vele Levi. Mondjuk lehet csak a nem tetszés miatt mondom ezeket. Mindegy.
Fél 3-kor megkönnyebbülve pattantam fel a kanapéról.
- Hova, hova, ifjú hölgy? - kérdezte anya. Mint egy filmben.
- Elkezdek készülődni.
- Miért, hova mész? - kérdezte Edina.
- Egyik osztálytársammal mászkálunk egyet a környéken.
- Fiú?
- Aha - mondtam, majd elindultam a fürdőbe. Hajmosás. A kedvencem. Ja, és ez egy ironikus mondat volt.
Miután végeztem vele, sprinteltem a szobámba, ami a ház túlsó végében van, hogy keressek valami göncöt. Kopogtattak, majd legnagyobb megleptésemre Edina dugta be fejét.
- Bejöhetek?
- Persze - mondtam, miközben felvettem egy melltartót.
- Szóval akkor mész sétálni...
- Az ám...
- Mióta tetszik neked az a fiú? - kérdezte.
- Mi? - röhögtem el magam. - Honnan veszed, hogy tetszik?
- Figyu kicsim, volt egy arckifejezésed, meg hát minden fiú először mászkálni viszi a csajt-mosolygott kedvesen. Én meg csak megcsóváltam a fejem, majd tovább kutattam a ruháim között.
- És hogyan nyerhetem el a tetszését? - kérdeztem hirtelen felindulásból. Edina mosolyogva állt fel, és odajött mellém a ruhásszekrényhez. Közösen kiválasztottuk a ruhát, és közben tök jól elbeszélgettünk. A ruhám amúgy egy Pussy Power feliratú pink body, és egy szintén pink szoknya. Cipővel nem nagyon tököltem, maradt a kedvenc Vans cipőm.
- Most megőrizted a stílusod, mégis nőisebb lettél - mondta mosolyogva Edina, amikor végeztünk.
- Edo, köszönöm szépen a segítséged - öleltem meg, majd indultam is volna, ha nem tart vissza. Ja. Adott egy csomag rágót, mint legfontosabb dolog, ha pasizni megyünk, és csináltunk egy képet. Aztán leléptem.
Találka helyünknek a közeli játszóteret választottuk, ahol megismerkedtünk még anno. Szép csendesen lépkedtem, telefonommal a kezemben, ugyanis nem volt zsebem, táskát meg nem akartam cipelni. Ahogy befordultam, már láttam, hogy Matyi a hintában ül. Gyorsabban kezdtem lépkedni, és ezzel együtt mintha a szíverrésem is felgyorsult volna. Elővillant Matyi féloldalas mosolya, amit úgy imádok. Mint egy rossz fiú. Amikor odaértem, megálltam előtte.
- Szia - mondtam mosolyogva.
- Szia - válaszolt immár hatalmas vigyorral az arcán. - Arra gondoltam, hogy maradjunk itt, és akkor megbeszéljük a dolgokat.
- Oki. - Leültem a másik hintába. - Hallgatlak.
- Mi? - nézett rám látszólag zavarodottan. De ismerem én a Dorogi Matyit, így tudtam, hogy ő sosincs összezavarodva. Csak tetteti. Színésznek viszont elég béna lenne, hiszen a szemén lehet látni, hogy mosolyog.
Elmagyaráztam neki, hogy elkéne nekem mondania a dolgokat. Elnézett a távolba, majd sóhajtott egyet.
- Elképzelni sem tudod, milyen régóta tetszel nekem, Baranyai Dóra. Mindig úgy voltam vele, hogy na most akkor elmondom, de sose jött össze, mert te nem úgy viselkedtél, mint akinek kölcsönösen tetszenék. Így sose került rá sor. Hobo, meg a többiek is tudták. De amikor megkérdeztük erről Regit, hogy nem-e tud rólad valamit velem kapcsolatban, de nem tudott, szóval hagytam az egészet, és csendben csodáltalak.
- Ez de cuki volt - mosolyodtam el utolsó mondatán.
- Megér egy puszit? - nézett rám full ártatlan arccal, hunyorogva. A hintával együtt közelebb húzodtam hozzá, és puszit készültem neki adni, de ő belefordult, így szájrapuszi lett. Hitetlenkedve néztem rá.
- Bocsi, ezt nem kellett volna, ez..
- Tetszett - vágtam közbe, mire elhallgatott. Ezután néma csendben néztük egymást. Mondhatni csodálattal néztük egymást. Aztán hirtelen Matyi felém hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam. Ott ültünk egy játszótéren, és csókolóztunk a hintában. Ott, abban a pillanatban éreztem életemben először, hogy boldogság járja át a testem összes porcikáját. Oké, nem vagyok az a lány, aki szomorú szokott lenni, kisgyerekkoromban sírtam utoljára. Alapjába véve vagyok mindig happy. De ez most mást volt. Lehet, hogy csak azért, mert éreztem a nyelvét a számban? Hmm. ☺