Ott aludtam Matyiéknál. Nem ez volt az első, mert amikor még csak barátok voltunk, akkor is aludtam itt náluk, amióta együtt vagyunk, azóta pedig ez a harmadik.
A nála alvás pedig azt jelenti, hogy zenét hallgatunk, beszélgetünk és csókolózunk. Matyi kedvence a Bring Me The Horizon, ami nekem ugyan nem favoritom, de mivel zeneileg mindenevő vagyok, ezt is meghallgatom, és Matyival éneklem. Aztán este sokáig beszélgettünk, én hozzábújtam és így aludtunk el.
Reggel, amikor felébredtem, Matyi még édesdeden aludt. Olyan jó volt nézni, ahogy szuszog. És még alvás közben is mosolygott. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki? Kibontakoztam az öleléséből, és lemásztam az ágyról a telefonomért. A képernyőzáram a legelső (együttlétünk óta) közös képünk volt.
.jpg)
Mosolyogva néztem a képet. Igaz, hogy Dorogi egyáltalán nem látszik rajta, de én tudom, hogy ő az, és ez megnyugtat. De miért nézném a képet, amikor itt fekszik mellettem?
Így hát magam mellé raktam a telót, és csak néztem az alvó Matyit. Mint már említettem, mosolygott. Szempillái olyan kis rövidek voltak. A haja összevissza állt. Megfogtam a kezét, és elkezdtem babrálni az ujjaival. Nem ébredt fel rá, így nyomtam a szájára egy puszit, de sajnos erre sem. Bármit csináltam, ő csak mosolyogva aludt tovább, nulla reakcióval. Fél óra szenvedés után meguntam, és inkább telefonozni kezdtem. Hát persze, hogy Matyika akkor ébredt fel.
- Jó reggelt, hercegnőm - mondta mosolyogva. Hangján lehetett hallani, hogy még kómás, hiszen a szokásosnál is rekedtebb volt a hangja. Lehunyta a szemeit, csak néha pislogott nagyokat. De a mosoly még mindig ott volt az arcán.
- Na mi van? - kérdeztem röhögve.
- Reggel. És boldog szülinapot! - mondta, majd mint aki visszaaludt, úgy tett.
- Köszi - vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, amire persze felnézett. Farkasszemet néztünk, mondhatni.
- Azon gondolkodtam, - mondta aztán, miközben kitakarózott, így láthatóvá téve elég formás hasát - hogy hogyan is lehetsz ennyire gyönyörű? - Elröhögtem magam, aztán felálltam az ágyból. Pizsim egy elég nagy Ramones-es póló volt, amit Matyimtól csórtam el.
- Szeretem ezt a pólódat - közöltem vele.
- Én is. De csak akkor, ha rajtad van. - Ezután ő is felállt, majd mögém lépett, hátulról ölelt át, és puszit nyomott az arcomra. Pár percig így álltunk, majd megfordított, hogy rendesen is megtudjam ölelni. Akkor újra éreztem azt a boldogságot, amit minden alkalommal érzek, ha vele vagyok. Szerelemnek hívják. Soha nem voltam biztos benne, hogy tényleg szerelmes vagyok Matyiba, vagy csak nagyon tetszik és szimplán vonzódom hozzá. De rájöttem. Hirtelen minden világos lett. Szeretem őt. Minden perc, amit vele töltök, boldog és "bár örökké tartana"-momentum, illetve minden perc, amit nélküle élek meg, az hiányos. Mert olyankor hiányzik. Pedig akárhogy is nézzük, mindig a közelemben van: akár a valóságban, húsvér emberként, akár a neten. De ott van. Mellettem. Én pedig mellette kiteljesülök, és valami égi boldogság árad szét rajtam. Amikor megérint, kiráz a hideg, annyira élvezem. A nevem kimondásáról, és mindenféle becézgetésekről meg ne is beszéljünk... Nem érzek fájdalmat, ha velem van. Vágyom rá. Az ölelésére, a csókjára, az érintésére, a mindenére. És tudom, hogy ez most egy kicsit érzelgős és csöpögős lett, de szeretem őt. Mindennél jobban.
Felemeltem a fejem, és mélyen a szemébe néztem.
- Szeretlek, Dorogi Mátyás. Mindennél jobban - mosolyogtam. Ahogy kimondtam, hatalmas vigyor ült ki a lökött fejére.
- Én is szeretlek, Baranyai Dóra - közölte, majd megcsókolt. Na jó, még egy ilyen nyálas gondolkodást nem írok le, mert ez eléggé személyes, és nem is az én stílusom. Habáár.. ☺
Mikor végeztünk a "nagyon szeretjük egymást"-tal, én elvonultam a fürdőszobába, és felöltöztem. (Nirvana-s póló, fekete szoknya) Ezután lementünk reggelizni. Az asztalnál már ott ült Marci és Kíra. Marci 5 éves, Kíra pedig 13. Ők Matyi tesói, bár Marci csak a féltestvére, a szülők válása miatt. Mindegy is. Matyi anyukája, Ildikó kedvesen köszöntött minket, majd megkérdezte, mit eszünk, és tálalta a választásunkat. Miközben minden a reggelinket ettük, Ildi arról érdeklődött, hogy hogy aludtunk, majd közölte a mai programot.
- Skacok, ma lemegyünk Füredre. Megbeszéltem a szüleiddel, Dóri, és ők is jönnek velünk. Jót fürdünk, aztán sétálunk egyet a sétányon, utána pedig megünnepeljük a szülinapodat - mondta mosolyogva.
- Ma van a szülinapod? - kérdezte Kíra, a reggeli óta először felnézve a telefonjából. Bólogattam. -Boldog szülinapot! - mosolygott. Kíra alapvetően nagyon aranyos lány, tehát lehet vele beszélgetni, de hülyülni is. Bár kissé telefonfüggő. Pont, mint a báttyja. Ildikó legkisebb gyerekére nézett, majd elkezdte noszogatni.
- Marcika, ki fogja Dórinak mondani, amit szülinapkor szoktak mondani?
- Éééén! - kiabált a kisfiú. Matyi moslyogva nézte, én meg éreztem, hogy elpirulok. - Boldog szülinapot, Dodó! - mondta, majd leszállt a székéről, odajött hozzám, és egy hatalmas, tejtől ragadós puszit nyomott az arcomra. Megköszöntem mind a felköszöntést, mind a reggelit. Matyi anyja közölte, hogy ez tök alap, majd elment a mosókonyhába. Marcika még mindig az ölemben ült, Matyika meg még mindig evett.
- Matyi, hogy a halálba tudsz te ennyit enni? - kérdeztem röhögve.
- Hagyjad, ez egy állat - közölte Kíra.
- Dehogyis - mondtuk egyszerre Matyival. Én azért mondtam, mert bár mindenkit csesztet (poénból!), nála rendesebb és figyelmesebb srác nem létezik. Matyi pedig csak megvédte magát; igaz, hogy miközben ezt mondtam tele volt a szája müzlivel, és kicsorgott a tej, de ez mellékes. Minden elröhögtük magunkat, Marci pedig nagyra nyílt szemekkel nézett a báttyára.
- Na, látod milyen undorító tesód van? - kérdeztem tőle vigyorogva. Marci rám nézett, majd tök lazán ezt válaszolta.
- Nem. Ő csak egy hülye állat - aztán kiszállt az ölemből és full nyugodtan elment a szobájába. Mi kussban maradtunk, majd aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
Ezután elmosogattunk, összeszedtem a cuccaimat, majd Matyival elindultunk hozzánk. Ő már hozta magával a strand cuccát, de nekem még össze kellett pakolnom azt. Úgy lett megbeszélve, hogy Ildikóék is majd odajönnek hozzánk, és onnan indulunk.
Ahogy a házunk elé értem, tudtam, hogy lesz társaságunk. Edina kocsija (amit Levente is használt) a felhajtón állt. Hát, Edo rendes volt az elmúlt két hétben, de strandolni még sosem strandoltam vele.
Bent aztán mindenkit üdvözöltem. Adri különös képpen örült nekem, amit nem nagyon értettem, de azért boldogan fogadtam azt a sok puszit, amit osztott nekem. Bár Matyit se kímélte. Utóbbi mosolyogva hagyta magát. (Titokban ő mindig is szeretett volna egy hugicát, aki sokkal fiatalabb, mint ő.) Elindultam a szobámba, hogy megkeressem a királykék bikinimet, a strandpapucsom, a strandtáskámat (ezek úgyszintén kékek voltak) és a napszemüvegemet. Amíg ugye én eltűntem, Matyi a nappaliban beszélgetett Arnolddal, akivel mindig is jól kijött. Én meg csak kutattam a cuccaim után, de mivel minden lehetséges helyet átnéztem, ahol lehetségesnek tartottam, hogy "el van rejtve", így kiabáltam.
- Anyaaaaa!
De nem anya szőke feje jelent meg az ajtóban, hanem apáé.
- Mi kéne? - kérdezte mosolyogva. Apu nem kifejezetten apuka típus. Nagyon imád minket, de egyszerűen nem apuka típus.
- Hát fingom sincs, hol vannak a strand cuccaim.
- Oh. Ebben normális esetben nem igazán tudnék segíteni, de kivételesen asszem' tudom, hol vannak. Egy ilyen csíkos táska, nem?
- De - vigyorodtam el, apu pedig megadta a koordinátákat. És valóban ott volt.
Bezárkóztam a szobámba, és gyorsan lecseréltem a fehérneműmet a bikinire. A levetett darabokat, egy kék törölközőt, naptejet, a papucsomat és egy pulcsit (hűvös idő esetére) pedig mind beleszórtam a táskámba. Aztán kimentem a nappaliba, ahol csatlakoztam Arnold és Matyi beszélgetéséhez. Idő közben megérkezett Matyi családja is, anyu pedig természetesen behívta őket. Amikor pedig minden teljesen kész voltunk, beszálltunk a kocsikba. Én és Matyi idősebbik bátyámmal és barátnőjével mentünk, aminek azért örültem, mert így nem kell hallgatnom a hugicám nyafogását. Adri utál utazni, és ezt mindig tudtunkra is adja egy utazás alkalmával. Wátevör. Matyi családja a saját kocsijukkal ment, illetve az én családom többi tagja is beszállt a cuki kis Chevrolet Orlandonkba.
Az út nálunk nagyjából énekléssel ment el. Van egy tök jó rádióadó, ahol valahogy mindig olyan számokat adnak, amit imádok. A többiek is így voltak ezzel, ezért szinte versenyben énekeltük/ordítottuk a Sellin' my soul című Ivan and the parazol számot. De tomboltunk Avrilre, The Vamps-re és Kiscsillagra is. Szóval jól éreztük magunkat.
Mégis megkönnyebülés volt, amikor odaértünk. Tudom, hogy senkit nem érdekel, de elzsibbadt a hátsóm a sok üléstől.
A strand bejárata előtt bevártuk a többieket, hogy aztán együtt menjünk be. Matyi hátulról átölelt, és fejét a vállamon pihentette. Cuccainkat mi fogtuk, nem úgy Leviék. Ők leszórták a földre és nemes egyszerűséggel leültek a dolgaik mellé. Először anyuék futottak be. Arnold szinte kiesett a kocsiból, annyira sietett.
- Na mi van, Adri baba alkotott? - kérdeztem röhögve.
- Kussolj, Dóri, mert haza fele majd te ülsz mellette - mondta idegesen, majd ő is lerogyott a fűbe. Szüleim is elég fáradt fejet vágtak, Adri pedig ahogy kiszállt a kocsiból, vigyorgott. A kis zsivány. Látszik, hogy az én húgom. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése