- Ezt azért, mert egy sznob p*csa voltál velünk - azzal izomból belevágta a vízbe. Levi felkpata a fejét, és üvöltött egy 'hé!'t. Utána Arni elém állt.- Ezt azért, mert ez megszokás - és engem is belenyomott. Én röhögve jöttem a felszínre, és a szememet törölgetve figyeltem, ahogy Kírával dumál.- Ezt azért, hogy ne maradj ki te se - és bumm. Kíra is vizes lett. Minden jót röhögtünk ezen. Időközben észre sem vettem, hogy Matyi már nem a helyén áll, így kisebb szívrohamot hozott rám, amikor hirtelen átölelt hátulról. Megugrottam, majd hátranéztem. Aztán megütöttem. Persze nem halál komolyan, hoyg lila foltja legyen, hanem amolyan haveri stílusban. Erre aztán megragadta a kezemet, és magához húzott. Felnéztem rá.
- Most miért ütöttél meg? - kérdezte aztán, látszólag komoly arccal, de láttam, hogy a szemével mosolyog.
- Mert megilyesztettél - tettettem én is a komolyt, bár ez nekem nem igazán ment, mert alig tudtam visszafogni a röhögést.
- Bocsánat! - mondta, és nyomott egy puszit a homlokomra. - Fujj, Balaton ízed van! - mondta, mire én felröhögtem.
- De azért szeretsz, nem? - kérdeztem hatalmas vigyorral az arcomon, mire ő elkapta a lábaimat és az ölébe vett, majd elkezdett velem befelé sétálni. Nem visnogattam, mintahogy jó pár lány tette volna, hiszen egyrészt megbíztam Matyiban, másrészt pedig nem először játszottta ezt el velem. Mikor aztán olyan helyen voltunk, ahol neki megfelelt, még nem rakott le, hanem mélyem a szemembe nézett.
- Dóri! Szeretlek. Amióta az eszemet tudom, szeretlek. De komolyan. A játszón nem mondtam, de amikor már elég idősek lettünk egy kapcsolathoz, ami nem is olyan rég volt, minden másodpercben, amikor veled voltam, megakartalak csókolni. És most, hogy az enyém vagy, és csak az enyém, szeretném, hogy tudd, régi sztori vagy, de nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy úgy éld meg ezt a kapcsolatot, mint életed legszebb napjait. Mert nekem azok. Sosem voltam még ilyen boldog. Szeretlek, szeretlek, szeretlek! -döntötte a homlokát az enyémnek. Egy könnycsepp csordult le az arcomon, de közben szörnyen mosolyogtam. Még sosem mondott nekem ilyet senki. Szerelmi vallomás a Balatonban? Hmm, nem is rossz.
Amikor kimondta, a szívem hevesen lüktetni kezdett, a pulzusom valahol az egekben járt, és akkor még nem beszéltünk a pillangókról a hasamban. Abban a pillanatban nem tudtam megszólalni, de még csak megcsókolni sem, mert kissé levoltam sokkolva. Nagyon imponált ez az egész. Tudtam nagyon jól, hogy én is szeretem őt. De úgy látszik, mégsem volt olyan jó dolog ez a nagy hezitálás, mert hiába szeret engem Matyi, a vízbe azért belevágott, míg én gondolkodtam. Amikor a víz felszínére jöttem, meglepődve konstantáltam, hogy alighogy kilátszok. Ha lábujjhegyre álltam, az orrom még pont kint volt. Bezzeg Matyinak a nyakéig se ért.
- Te, Matyi, én belefogok fulladni - mondtam, mire ő azonnal visszavett az ölébe. - Köszönöm - mosolyogtam rá. Matyi nagyon magas, így én a 160 akárhány centis magasságommal eltörpülök az ő 180-a mellett.
- Min gondolkodsz ennyire, te lány? - kérdezte, miközben elkapta a tekintetemet.
- Most éppen azon, hogy rohadt magas vagy.
- És előtte...?
- Azt, hogy nem tudok mit mondani a szerelmi vallomásodra, annyira sokkot kaptam. Deee - fogtam a tenyereim közé az arcát vigyorogva, miközben ő mosolyogva figyelt - én is nagyon szeretlek, szeretlek, szeretlek! - csókoltam meg, majd a vállára borultam, és csak öleltem. Éreztem a kezét a combomon, ahogy tartott az ölében, és hiába öleltem magamhoz szorosan, nem érezhettem az illatát. Hülye Balaton. ☺
Romantikus pillanatunknak lőttek, ugyanis ifjabbik bátyám mély hangján elüvöltötte magát:
- Dorogi! - majd odadobta a labdát, ami így jól lefröccskölt minket. Nem mintha nem lett volna mindegy, mert már ugye vizesek voltunk. A többieket láttuk úszni felénk. Megérdeklődtem, hogy Kíra nem-e fog elmerülni a számomra mély vízben, mire Matyi felröhögött.
- Kíra magasabb nálad.
És tényleg. Durva, hogy 2 évvel fiatalabb, mégis magasabb. Jól van Dóri, semmi baj.
Amúgy a többiek megérkezésével komoly labdázásba kezdtünk, de ehhez nekem kijjebb kellett úsznom. Röhögve dobáltuk a labdát, és tök jól elvoltunk. Picivel több, mint 1 óra múlva mentünk ki. Matyi már didergett, így a bátyuskáim és a huga is cikizték ezerrel. Edo csak azt mondogatta, hogy kuss, én pedig mosolyogva csak hozzá bújtam.
Amikor a cuccainkhoz értünk, csak a két apuka volt ott. És ahogy látták, hogy ott vagyunk, ők is lépni készültek.
- Anyuék? -kérdeztem.
- Elmentek a gyerek csúszdához.
- Oki - mondtam, miközben megtörölköztem.
- És ti há' mentek? - kérdezte Arnold, aki simán lehuppant a gyékényre, nem törődve azzal, hogy vizes.
- Arnold, törölközz már meg! - szólt rá Edina, egyetlen érett nő a társaságunkban, legalábbis jelenleg. Arnold legyintett egyet, és megajándékozta, egy "jóvanna" tekintettel. Apu pedig a kérdésre válaszolva elmondta, hogy csak sétálnak egyet Gáborral, aki ugye Dorogiék nevelőapja. És már le is léptek.
- Bazz', otthon hagytam a gyékényemet, Most hova ülök? - töprengett Kíra. Nem tudom, hogy ez miért csak most tűnt fel neki, de nem is akarok most ezen filózni. Körbenézett, majd tekintete megállapodott Matyin.
- Ne nézz rám, én se hoztam, mert én tudtam, hogy majd Dórién fekszek - mondta, mire én elmosolyodtam. Matyi valóban le is feküdt mellém, mivel ugye nekem ilyen giga nagy fekvőhelyem van. Kíra Leviéktől is megkérdezte, de nekik is olyan volt, mint nekem, sőt, még Arnoldnak is, de csak ő volt egyedül, szóval Kíra bájosan nézett a telóját bújó, valúszínűleg valami dögös csajjal chatelő Arnoldra. Megérezte, hogy nézik, mert felpillantott.
- Segíthetek? - adta be az elbüvölő mosolyát. Nagy zsivány ám. ☺
- Öhm, izé... Leülhetek melléd?
- Ja, gyere, szorítok neked egy kis helyet - mondta, majd arréb csúszott.
Most, hogy megoldódott a helyprobléma, mindenki elfoglalta magát valamivel. Én elfeküdtem a szívacson, és kivettem Matyi füléből a fülest, hogy együtt hallgassunk zenét. Aztán persze nem tudtam elleállni, a barátom teljesen szabad telefonjának, így a kezembe vettem, és elkezdtem nézegetni. Képernyőzár.
.jpg)
- Ez a kép azóta a hátterem, amióta megvan. - Csodálkozva meredtem a képrenyőre. Azóta nem is volt nálam a telelfonja? Hmm.
Tovább nézegettem. Beléptem a facebookjába. Nagyjából a haverjaival beszélget, főleg Hoboval. De volt egy pár lány is, pölö Regi, Dorina, Eszter és Lívia, akik pedig csak az osztálytársaink, és csak haverok. Szóval megnyugodtam. Jöhettek a képei. Semmi extra, néhány selfie különböző emberekkel, néhány kép rólunk, majd egy halom kép rólam. Lesifotók, facebookról lementett képek, minden.. Elmosolyodtam. Ezután már csak a zenéi érdekeltek. És legnagyobb örömömre ott volt a kedvenc bandám, az 5SoS jó pár száma a dalai között. Azonnal átváltottam arra. Aztán leraktam a telefonját, és mosolyogva pásztáztam az eget.
Ebédre amúgy a fiúk legnagyobb örömére megettem két jó nagy hamburgert, majd utána vetettem magamnak egy kávét és egy Magnum Blacket, ami szintén kávés. Dóri, a sok eszű. Matyi röhögve figyelte, hogy mennyit tudok enni. Érdekes, neki egy gyros bőven elég volt. Nem tudom, hogy fogja kibírni estig.
Ezután a nagy kajálás után egy csendes pihi következett, majd úgy döntöttünk, játszunk egy strand focit apáinkkal. A csapatok: én, Edo, Arnold, és Gábor, a másikban pedig kizárólagos alapon Matyi, Kíra, Levi és apu. Na most rólam tudni kell, hogy 3 éve focizok versenyszerűen. Elég szoros volt a küzdelem, de végül az én tudásommal (egó, áááh, dehogy) legyőztük őket.
- Ez az! - sikítottam fel a győztes gólnál, amit Edina rúgott.
- Visszavágót! - szólt Levi, de apu és Gábor közölte, hogy ők elfáradtak, így visszamentek és leültek. Na, több se kellett a melletünk röpiő fiútársaságnak, odajöttek, hogy ők jönnének segíteni. És ismét mi nyertünk, bár ehhez nem kellett volna a segítségük, viszont jófejek voltak.
- Na jó. Én nem leszek mindig vesztes csapatban - szólt Matyi, így a fiúk ellen játszottunk. Cseleztem és gólt rúgtam, összejátszottam Matyival. De a fiúk jobbak voltak, mint reméltük, és az eredmény végül egy góllal különbözött, a mi javunkra. Akkor aztán elköszöntünk, és befutottunk a Balatonba, hogy röpizzünk. Na azt nem tudok, de szerencsére Kíra és Edo, a csapattársaim nagyon is jól űzik, így ezt is nyertük.
Hatalmas vigyorral másztam ki a partra, amikor a szülők szóltak, hogy menni kéne. Az átöltözés egy külön élmény volt, ugyanis Arnold és Matyi elvették a ruháimat, és Kíra sem járt másképp. Arnold egyébként a nap folyamán igencsak jól kijött Kírával. Elég furán nézett ki, amikor én, a törpe, próbálom elérni a hegyomlás barátom kinyújtott kezében lévő ruháimat. De minden jónak egyszer vége szakad, habár ez szerintem csak a két tolvajnak volt jó, nekünk már kevésbé. De visszakaptam szeretett pólómat, szóval nyugodt szívvel mentem átöltözni. Már levettem a vizes bikini felsőt, amikor észrevettem, hogy nincs meg a melltartóm, szóval azért még kiabáltam egy sort, de végül is visszakaptam, és végre felvehettem Kurt Cobain bandájának logójával ellátott pólómat a szoknyámat és a bakancsomat. Mert igen, Baranyai Dóra bakancsban megy strandra is. Tartani kell a stílusomat, na. ☺
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés