6. Dumcsizás, Ricsi, szörprájz, buli van!!!, karaoke, ajándékok, kidőltem

Utunk nem haza, Budapestre vezetett, hanem a Tagore-sétányra, ami a legjobb hely a világon. Nem vicc. Másoknak nyüzsgő, de egy pestinek inkább nyugis kis város ez. A hangulata is nyugalmat áraszt, nem beszélve arról, hogy elég romantikus is. Matyival nem fogtuk egymás kezét, azt amúgy sem szoktuk nagyon. Mindig szorosan egymás mellett megyünk, így most is ezt tettük. A szülők a kicsikkel hátul maradtak mögöttünk, és mutogatták, hogy mi micsoda, illetve ügyeltek, nehogy elvesszenek. Edina és Levi kézenfogva mentek, és mondhatni előre rohantak és kismillió képet csináltak. Arnold zsebre tett kézzel ballagott előttünk  Kíra társaságában. Látszólag ők is jól elvoltak. Matyi mosolyogva rámnézett.
- Mesélj nekem a suliról, ahová te és Hobo is mentek. Mi abban...
- Mi van? Hobo is odajön? Én erről miért nem tudok? - vágtam közbe hirtelen.
- Ez volt neki másodiknak megjelölve, és az elsőre nem vették fel, így automatikusan oda csúszott. Nem is mondta?
- Nem. Sőt, Regi sem... - mondtam csodálkozva.
- Regi nem is fogja mondani, mert neki nem mondta el. Korántsem olyan jó ám az a kapcsolat, mint amilyennek látszik. Oké, Hobonak bejön Regi...
- ... és Reginek is Hobo - folytattam.
- De szerintem érzelmek ott nincsenek. Szeptemberben már úgyse lesznek együtt.
- És mi?
- Ez hülye kérdés volt. Együtt leszünk, oké? - karolta át a derekamat, úgy, ahogy évzárókor is tette. Felnéztem rá, és elmosolyodtam.
- Oké. Tisztára mint a Csillagainkban a hibában - vigyorogtam most már, Matyi meg elröhögte magát. Eljött velem a moziba megnézni, de akkor is csak azért, mert... Miért is? - Hallod akkor miért jöttél el velem megnézni?
- Mert megvoltak a jegyek, Regi lebetegedett, te meg tökre kivoltál, hogy most nincs kivel menned, nekem meg megesett rajtad a szívem egyrészt, másrészt pedig tetszettél, és muszáj volt lépnem valamit - mondta, majd lejjebb hajolt, és belepuszilt a nyakamba, amire összehúzodtam, és elnevettem magam. Fura, hogy akkor én ezeket az apró jeleket sem vettem észre. Mondjuk akkor még nem is tudtam, hogy tetszik. Matyika visszaterelte a szót a sulira, én meg mindent elmeséltem. Aztán kiértünk a Vitorláshoz, ahol szokás szerint szólt a zene, és ezt énekelték: örökre az enyém leszel. Matyi megbökötte a derekamat, és rám se nézve így szólt:
- Hallod, örökre enyém leszel. - Mosolyogva megtorpantam, szembe fodultam vele, és hosszasan megcsókoltam. Ezután mintha mi sem történt volna, mentünk tovább, hogy aztán beülhessünk egy étterembe, ami természetesen zenés, hogy anyuék táncolhassanak, ami irtó gáz volt.
Vacsora után folytattuk a sétálást, ezúttal viszont már fogtam Matyi kezét, egészen addig, amíg közölték, hogy kimennek a mólóra, de én akkor már olyan fáradt voltam, hogy leültem, és nem mentem ki velük. Egyedül maradtam, de nem bántam. Néha nem árt egy kis magány sem. Mosolyogva tekintettem a családom után.
- Szia, bocsi, leülhetek ide? - hallottam egyszer csak egy fiúhangot. Megborzongtam attól a hangtól, amit magam sem értek, hogy miért. Odanéztem, és egy mosolyogós, de látszólag idősebb srác állt ott. - Nem akarlak zavarni, csak izé, hát a többi pad... - mondta, de tudtam mire gondol. Minden padon egy párocska ült vadul smárolva.
- Persze, gyere csak. Héé, pink nyakkendőd van! - néztem rá nevetve.
- Aha. Legénybúcsún vagyok. 17 évesen a sok 25 éves között egy élmény. Most is épp elmentek sörért, de már rohadt részegek. És az a vicc, hogy már 3 órakor is azok voltak, és most innen még megyünk a Sun Citybe diszkózni.
- Kellemes lehet - mosolyogtam, mire a srác kacsintott. - Dóri vagyok.
- Ricsi - mosolygott vissza, de közben láttam, hogy családunk felénk tart.
- Ne haragudj, de itt vannak a többiek, nekem mennem kell, nem a közelben lakok.
- Okés, örülök, hogy megismertelek - mosolygott még mindig, miközben én felálltam. Leporoltam a seggem, majd még azért odaszóltam.
- Én is. Kitartást. Sziaa! - mondtam, majd elindultam Matyi felé, aki tárt karokkal várt. A nyakamat karolta át, én meg azért még egyszer hátranéztem az előbb megismert Ricsire, aki lazán intett egyet, én meg elmosolyodtam, és visszafordultam menet irányba.
Visszasétáltunk a kocsikhoz, és Matyiék nyaralója felé vettük az irányt. Mi értünk oda először, szóval nekünk jutott a megtiszteltetés, hogy kinyithassuk a nyaralót.
- Basszus, cipőfüző - mondta Matyi, majd odapasszolta nekem a kulcsot, hogy menjek nyugodtan. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Az orromat megcsapta az az illat, ami szerelmemék házában is észlelhető. Kitapogattam a villanykapcsolót, majd menet irányba fordultam, mire hirtelen emberek ugrottak elő mindenhonnan.
- Boldog szülinapot! - kiáltották minden egyszerre. Először rohadtul megijedtem, mert nem számítottam erre, de amikor leesett, hogy mi történik valójában, elmosolyodtam. Az összes barátom, vagyis mondhatni az egész osztály ott volt a Regi-Hobo párossal az élen, az ismeretlenekről és Meliről nem is beszélve.
- Úristen! - nyögtem ki végül. Addigra Dorogi is betalált és megállt mellettem. Regi pedig szinte repült felém.
- Szörprájz! - mondta, majd szorosan magához ölelt.
- Úristen... - dadogtam. Hihetlen érzés volt, hogy ennyi jó barátom van, és hogy így megtudtak lepni. Regi ezután átadott Rainbow Deshnek, mivel ő is nagyon jól tudja, hogy ritkán találkozok vele. A nyakába borultam.
- Istenem, itt vagy.
- Hát igen, bár nagyon nehéz engem kimozdítani a Tumbli elől, de amikor Regi felhívott, hogy neked lesz, egyből igent mondtam. De ugye tudod, hogy nagyon szeretlek, hogy vállaltam egy bulit?
- Igen, tudom - nevettem el magam.
Mindenkit köszöntöttem, majd megköszöntem anyuéknak ezt az egészet, akik közölték, hogy ők lépnek, Leviék majd figyelnek rám, és hogy ugyan, ez tök alap. Így aztán Arnold beállt DJ-nek, és sorra rakta be a jobbnál jobb számokat. Természetesen az én kedvenceimet, vagyis 5SoS-t. Regihez mentem.
- Na jól van, Reginald, most bemutathatnád az ismeretleneket. Honnan szedted őket össze? Ugye nem ismeretlenek.com? - röhögtem, mire moosolyogva megrázta a fejét.
- Hobo ismerősei. Fingom sincs, honnan szedte őket össze, de ragaszkodott hozzá, hogy jönniük kell - mondta, mire mindketten felröhögtünk. Ezután elkezdtünk táncolni és együtt énekeltük/üvöltöttük a Social Casualty-t, ami az egyik kedvenc számom.
- Hallod, karaokezzunk már! - ölelt át hátulról Matyi. Beleegyeztünk, így szóltunk DJ Arnoldnak, hogy karaoke következik, majd összetereltük a népet.
- Kezdje a szülinapos! - kiabálta be valaki. Így kaptam egy mikrofont, ami nem is működött, csak így jobban néz ki. Már nem emlékszem, melyik okos mondta ezt.
 -És első körben mindenki a kedvenc számát énekli el - közölte Arnold. Az én legeslegkedvencebb számom pedig az R U Mine az Artic Monkeys-tól, így azt kezdtem el énekelni. A karaokezás egyébként nagy részt röhögésből állt, még amikor a szomorú számok köre ment, akkor is.
Összegzésben elég jó buli volt, és bátran kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb szülinapja. A tortám minyon izű volt, és a tetején egy 5SoS-es kép díszelget cukormázból. És a barátaim (illetve Hobo barátai) még ajándékot is hoztak, amit pedig igazán nem kellett volna. Lett egy halom csokim, gumicukrom és karkötőm, de most inkább a szeretteimtől kapott ajándékokat sorolnám fel. Matyi ajándéka egy nyaklánc volt, amin egy M betűs illetve egy FIOS-os (Fault In Our Stars) medál lógott, plusz egy hatalmas csók. Regi vett magunknak egy Best Bitches-es pólót, telefontokot és nyakláncot is. A póló+tok olyan, hogy az ővé a Best, enyém pedig a Bitches, a nyaklácon pedig rajta van egyben, hogy Best Bitches. Imádom. Melikém egy poszterbe kinyomtatott képünket adta egy doboz nutellával.

Ez a kép lenne az.
Ennyit szerettem volna kiemelni. Ja, Hobo vett nekem egy nyakkendőt. Ne kérdezzétek, hogy miért.
Szóval jól elvoltunk, táncoltunk, énekeltünk, labdáztunk. Vagyis volt itt minden. A kedvencem az éjszakai csobbanás és a röpi volt. Ja, és éjfélkor minden kívántunk. Valamikor 5 óra tájt dőltem ki, úgy, hogy belezuhantam Matyi ölébe.