A ballagásom napja.
Mindenki úgy fogja fel, hogy úristen, a Dóri ballag. De komolyan. Még a drága bátyám, Levente is hazautazott, hogy itt lehessen a ballagásomon. Pedig nem nagy szám. Oké, megszabadulok azoktól a retardált emberektől, akikkel 8 éven keresztül boldogítottuk egymást. Sok szép emlék. Nekünk ez tényleg egy szép nap, de a szülőknek nem hinném. Majd amikor végzősként ballagunk, na akkor majd lehet nagy banzájt csapni, de most így kissé fura. Mindegy, ennek is megkell adni a tiszteletet.
Ahogy vége lett a sulinak, Regivel együtt rohantunk a fodrászüzletbe. Regina a legjobb barátnőm elsőtől kezdve. Amekkora pechem van, nem egy suliba fogunk járni, mert őt nem vették fel oda, ahova én jelentkeztem. Ahogy senki mást se az osztályból. A többiek nagyjából oda mennek, ahova Regi is. Ez mind szép és jó, meg minden, de nem fogok azért átmenni abba sokkal alacsonyabb színvonalú suliba, csak mert ott lesznek a haverjaim. Ez így szerintem tök logikus, hogy maradok a jobb sulinál. Amúgy is könnyen barátkozok, szóval ezzel asszem' nem lesz gond.
Szóval átrohantunk a fodrászüzletbe. Anyu már szerencsére előre megbeszélte a fodrásszal (aki egyben a barátnője is), hogy hogyan is csinálja meg a hajunkat. Mi az egész műveletet végig dumáltuk és röhögtük Regivel, és szokás szerint kiakasztottuk a velünk lévő éretebb egyedeket. Akik folyton velünk vannak, már megszokták, hogy ketten együtt elég fárasztó társaság vagyunk.
Amikor végeztünk, Regi jött velem, és hazamentünk hozzánk. Amúgy mindkettőnknek be lett göndörítve a haja. Mivel még volt időnk, neki álltunk filmet nézni, de Matyi elkezdett zaklatni facebookon, szóval nem nagyon figyeltem a filmre.
- Kivel írogatsz már ennyire, aki fontosabb, mint a film? - bökött oldalba Regi.
- Csak Matyi az... - mondtam, majd mosolyogva írtam vissza neki.
- Na jó, Dóri - ült fel Regi, és felém fordult. - Tetszik neked Matyi? - Na akkor elmondom mit kell tudni Matyiról.
Dorogi Mátyás elég népszerű srác a sulinkban. Mindenki ismeri, és sokan mindent megadnának érte, hogy a baráti társaságába tartozzanak. Hát, én beletartozom. Matyi védejegyévé vált, hogy az osztálytársait cseszteti. Persze, az nagyjából úgy néz ki, hogy odajön, elkezd csesztetni, te meg csak röhögsz rajta és a baromságain. Engem 2 éves koromba kezdett el csesztetni. Lent játszottam a játszótéren a homokózba, amikor ez az idióta megfogta a vödröm, és mindig arrébb tolta. Én akkor is csak nevettem, a szüleink pedig úgyszintén. Anyu persze lefotózta a pillanatot, szóval az a kép még mindig megvan egy fotóalbumban. Ezután nem találkoztam vele többet. 3 éves lettem, bekerültem az oviba. És amikor az ovónéni bemutatott engem a többieknek, egy fiú így kiáltott:
-Te vagy az a titlány a játsziról! - Matyi megtalált. Tök jó barátok lettünk, aztán suliba is egybe kerültünk. Osztálytársak lettünk. Drága Dorogi Matyika már alsóban is nagy poéngyáros volt, így lett felsőbe egyre népszerűbb és népszerűbb. És ami a legjobb, hogy közben nem változott meg. Na jó, külsőre igen. Ultra helyes lett. Nem csoda, hogy facebookon több lány írogat neki, az ask.fm-jére pedig folyton jönnek a "helyes vagy", "beléd zúgtam" szövegű kérdésnek nevezett mondatok, kijelentések. Nem csodálom. A haja, a szeme, a mosolya, a nevetése, a mindene...
- Basszus, Regi! - néztem rá ijedten. - Asszem' tetszik.
- Aha... Egy nap hányszor gondolsz rá?
- Hát reggel, amikor felkelek, mert mindig küld valami böszme hangüzit, és azt várom. Akkor napközben is szoktam rá gondolni. Tulajdonképpen mindig a fejemben van, és várom, hogy írjon, érted? Meg szinte mindig vele álmodom.
- Oki. Akkor öhm... Mennyire szereted? Tudnál nélküle élni?
- Nagyon szeretem, és bár örökösen piszkál, nem tudnék nélküle élni. Vagyis tudnék, csak nem akarok. Nem lenne olyan izgi.
- Ha kimondja a neved, mit reagálsz?
- Nagyjából összeborzadok, a pillangók felébrednek a hasamban, de amúgy meg elmosolyodok. Annyira cukin mondja, hogy Baranyai. Meg főleg azt imádom, amikor Titlánynak hív. És amúgy is mindig annyira kis édes velem. Most is itt facebookon. meg általában is. Jesszus, én róla áradozom - mondtam, amikor megláttam Regi büszke, ám mosolygós arcát.
- Tetszik. Sőt... Lehet, hogy ez több is.
- Most mit csináljak? - néztem kétségbe esetten a barátnőmre. - Utolsó nap van, hogy hívjam fel magamra a figyelmet? - Regi ismét elmosolyodott. Az ő agyában már megszületett egy kész terv.
***
- Na, milyen lett édim? - mutattott a tükör felé. Elképedtem. A hajam ugye a fodrász keze által már göndöt volt és csodálatos. A sminkem hozzám illő, de mégis különleges. A ruhám pedig... Mintha rám öntötték volna. Nem tudom, mikor lett Regi ilyen ügyes sminkes, vagy mikor szerezte be ezt a ruhát, amiben hercegnőnek éreztem magam, de egy biztos: remek munkát végzett. És magán is.
Még fél óra volt a kötelező megérkezéshez, de mivel még be kellett mennünk a virágboltba, elindultunk.
Magabiztosan lépkedtem a magassarkúmban Regina mellet, ami nálam csoda, mivelhogy általában tornacipőben vagy bakancsban járok. Oké, ez most tök lényegtelen.
Amikor beértünk a suli kapujához, erős virág illat csapta meg az orromat. Asszem' a hetedikesek kicsit túlzásba estek: szerintem egy virágoskertben nincs ennyi növény, mint itt a folyosókon, a lépcsőkön és egyéb helyeken volt. Ez is teljesen más.
A termünk felé vettük az irányt. Még ha akartuk volna se téveszthettük el, hiszen csak a mi osztályunk az, akiknál non-stop megy az ordibálás. Egyik humoros osztálytársam, Hobo (Horváth Bonifác, csak mivel ez egy elég szar név, a neve első két betűiből állította magának össze a becenevét) kiírta még ötödikben a teremajtóra, hogy sakáltanya, mondván úgy üvöltözünk, mint a sakállok. Hobo azóta jó arc lett, amúgy. Vagyis jobb arc.
Belépvén a terembe egyből a középső padsor hátsó padjai felé szegeztem a tekintetem: így láttam, ahogy az előbb már említett Hobo vállon csapja a nekünk háttal ülő Matyit, és fejével felénk int. Matyi pedig hátranézett. Ment amúgy a röhögés ezerrel, így nem csodálom, hogy ő is röhögve nézett hátra, majd találkozott a tekintetünk, és egyszerűen elállt a szava. Csak néztük egymást. Valahogyan sikerült elérnem, hogy ő is elmosolyodjon, ne csak én nézzek rá úgy, mint egy idióta. Regi megfogta a kezem, és elrángatott, hogy most már üljünk le a helyünkre, ami mellesleg az ablak felöli padsor hátsó padja. Matyi végig követett a szemével. Úgy látszik, nem csak én voltam lenyűgözve magamtól. A fiúkák a középsőből mind elismerően néztek rám. Legelőször Hobo szólalt meg.
- Hát Dóri, úgy vettem észre, kinőttél a tornacipős korszakodból.
- Téves. A tesi cuccom kint van a szekrénybe, abban van egy pár tornacipő. Egyébként lehet, hogy át is veszem - tápászkodtam fel.
- Szerintem meg ez a cipő jobban illik ehhez a ruhához - szólt Matyi.
- Azt mondod? - néztem rá.
- Azt - mondta. Fél oldalasan mosolygott, ami egy kicsit rossz fiús hatást keltett.
- Oké. De ha megbotlok, te fogsz elkapni, azt ugye tudod? - húztam fel a szemöldökömet.
- Megegyeztünk. - Állta a tekintetemet. Nem mozdult, csak ott ült lazán, zsebre tett kézzel, azzal a hülye féloldalas mosolyával, amit annyira imádok, és hozzám beszélt.
Idilli pillantunknak osztályfőnökünk vetett véget, ugyanis kissé idegesen kezdett el velünk kiabálni (meglepő, hogy ő az egyetlen tanár, aki képes minket túlkiabálni), hogy álljunk be sorba, mert kezdődik ez a szar. Szó szerint ezt mondta.
- Irénke néni, nem tetszik egy kicsit stresszesnek lenni? - szólt be Áron. Az ofő csak gúnyosan elmosolyodott, majd számolni kezdett. Fiú-lány párokban kellett állni. És mivel Baranyai vagyok, a névsorban a harmadik, én álltam az előkelő második helyen, Dorogi Matyival.
Egyébként nem volt nagy durranás ez az egész ballagás. Sőt, inkább unalmas volt, egészen addig, amíg egy hetedikes szájából meg nem hallottam a saját búcsúztató szövegemet, amit még tavaly én írtam, mivel én búcsúztam a hetedikesek nevében. És most ugyanez lett felolvasva. És az a gáz, hogy ez nem csak nekem tűnt fel. Mindegy.
Az egész cucc végén kissé megkönnyebülten mentem oda anyuékhoz. Először Arnold ölelt meg, majd csapatott egy selfiet.
- Kincsem, gratulálok! - ölelt át anyu. Átadták a virágokat, meg az ajándékokat. Anyu csinált egy halom képet, mint mindig mindenről, majd mivel letelt az adott idő, elindultam vissza a termünkbe. Nagyon megijedtem, amikor valaki hátulról megfogta a derekam, de csak Matyi volt az. "Csak".
- Szia Titlány!
- Hali! - Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet, vagy azt, hogy tiszta ideges vagyok. Csak mentem előre, és próbáltam nem tudomást venni a mellettem haladó srácról, akibe, mint ugye kiderült, bele vagyok zúgva.
- Valakinek tetszeni akarsz, hogy így kicsípted magad? - Hunyorogva néztem fel rá. Még így, hogy magassarkúba voltam, így is sokkal magasabb volt, mint én. Bólintottam. Elnézett, és zsebre tette a kezeit.
- Melyik az? - Hangján érezni lehetett a feszültséget. Én meg gondoltam most vagy soha.
- Az a gyökér Dorogi.
- Tényleg elég gyökér lehet, ha nem veszi észre, hogy ez miatta van - mondta, majd megfogta a derekamat, és magához húzott. A lepkék felébredtek a gyomromban, és erősen csapdosni kezdtek. Nagy levegőt vettem, és ismételten felnéztem rá.
- Szerinted összejött?
- Össze. Nagyon is - mondta, majd puszit nyomott az arcomra. - Habár... Ezt már régebben elérted-kacsintott, én meg elpirultam.
Mit is mondjak? Abban a pillanatban olyan boldogság járt át, hogy azt leírni nem lehet. Legszívesebben sikítozva ugrándoztam volna, de ezt egyrészt magassarkúban nem lehet, másrészt, hamár elértem valamit Matyinál, ezzel nem akarom lerontani az eddigieket. Mert igen, az, hogy az udvaron lévő emberek megnéznének, az nem nagyon érdekelt. Regivel már csináltunk sokkal égőbb dolgot is.
Fent a teremben nem volt nagy meglepetés, hogy mi így együtt jöttünk fel, tök alap dolognak tartották. Mindketten leültünk.
A bizonyítvány osztás hamar lezajlott. 3 darab 4-esem lett, a többi 5-ös, vagyis tartottam a színvonalat.
Mit is mondhatnék? Amikor végeztünk, mindenki képet csinált mindenkivel, búcsúzkodtunk, ölelkeztünk, majd 1 óra szarakodás után leléptünk. Szóval ahogy megmondtam, nem volt ez nagy durranás. Jó persze, Matyival közelebb kerültünk egymáshoz, és megbeszéltük, hogy holnap együtt elmegyünk sétálni, és mindent megbeszélünk.
Na meg persze 8 évnyi üvöltözésnek és baromkodásnak lett most vége. Most nem vagyok szomorú, de van egy olyan érzésem, hogy fogok én még ez miatt sírni.
2014. június 27., péntek
2. Ballagás, a felfedezés, próbálkozás
A ballagásom napja.
Mindenki úgy fogja fel, hogy úristen, a Dóri ballag. De komolyan. Még a drága bátyám, Levente is hazautazott, hogy itt lehessen a ballagásomon. Pedig nem nagy szám. Oké, megszabadulok azoktól a retardált emberektől, akikkel 8 éven keresztül boldogítottuk egymást. Sok szép emlék. Nekünk ez tényleg egy szép nap, de a szülőknek nem hinném. Majd amikor végzősként ballagunk, na akkor majd lehet nagy banzájt csapni, de most így kissé fura. Mindegy, ennek is megkell adni a tiszteletet.
Ahogy vége lett a sulinak, Regivel együtt rohantunk a fodrászüzletbe. Regina a legjobb barátnőm elsőtől kezdve. Amekkora pechem van, nem egy suliba fogunk járni, mert őt nem vették fel oda, ahova én jelentkeztem. Ahogy senki mást se az osztályból. A többiek nagyjából oda mennek, ahova Regi is. Ez mind szép és jó, meg minden, de nem fogok azért átmenni abba sokkal alacsonyabb színvonalú suliba, csak mert ott lesznek a haverjaim. Ez így szerintem tök logikus, hogy maradok a jobb sulinál. Amúgy is könnyen barátkozok, szóval ezzel asszem' nem lesz gond.
Szóval átrohantunk a fodrászüzletbe. Anyu már szerencsére előre megbeszélte a fodrásszal (aki egyben a barátnője is), hogy hogyan is csinálja meg a hajunkat. Mi az egész műveletet végig dumáltuk és röhögtük Regivel, és szokás szerint kiakasztottuk a velünk lévő éretebb egyedeket. Akik folyton velünk vannak, már megszokták, hogy ketten együtt elég fárasztó társaság vagyunk.
Amikor végeztünk, Regi jött velem, és hazamentünk hozzánk. Amúgy mindkettőnknek be lett göndörítve a haja. Mivel még volt időnk, neki álltunk filmet nézni, de Matyi elkezdett zaklatni facebookon, szóval nem nagyon figyeltem a filmre.
- Kivel írogatsz már ennyire, aki fontosabb, mint a film? - bökött oldalba Regi.
- Csak Matyi az... - mondtam, majd mosolyogva írtam vissza neki.
- Na jó, Dóri - ült fel Regi, és felém fordult. - Tetszik neked Matyi? - Na akkor elmondom mit kell tudni Matyiról.
Dorogi Mátyás elég népszerű srác a sulinkban. Mindenki ismeri, és sokan mindent megadnának érte, hogy a baráti társaságába tartozzanak. Hát, én beletartozom. Matyi védejegyévé vált, hogy az osztálytársait cseszteti. Persze, az nagyjából úgy néz ki, hogy odajön, elkezd csesztetni, te meg csak röhögsz rajta és a baromságain. Engem 2 éves koromba kezdett el csesztetni. Lent játszottam a játszótéren a homokózba, amikor ez az idióta megfogta a vödröm, és mindig arrébb tolta. Én akkor is csak nevettem, a szüleink pedig úgyszintén. Anyu persze lefotózta a pillanatot, szóval az a kép még mindig megvan egy fotóalbumban. Ezután nem találkoztam vele többet. 3 éves lettem, bekerültem az oviba. És amikor az ovónéni bemutatott engem a többieknek, egy fiú így kiáltott:
-Te vagy az a titlány a játsziról! - Matyi megtalált. Tök jó barátok lettünk, aztán suliba is egybe kerültünk. Osztálytársak lettünk. Drága Dorogi Matyika már alsóban is nagy poéngyáros volt, így lett felsőbe egyre népszerűbb és népszerűbb. És ami a legjobb, hogy közben nem változott meg. Na jó, külsőre igen. Ultra helyes lett. Nem csoda, hogy facebookon több lány írogat neki, az ask.fm-jére pedig folyton jönnek a "helyes vagy", "beléd zúgtam" szövegű kérdésnek nevezett mondatok, kijelentések. Nem csodálom. A haja, a szeme, a mosolya, a nevetése, a mindene...
- Basszus, Regi! - néztem rá ijedten. - Asszem' tetszik.
- Aha... Egy nap hányszor gondolsz rá?
- Hát reggel, amikor felkelek, mert mindig küld valami böszme hangüzit, és azt várom. Akkor napközben is szoktam rá gondolni. Tulajdonképpen mindig a fejemben van, és várom, hogy írjon, érted? Meg szinte mindig vele álmodom.
- Oki. Akkor öhm... Mennyire szereted? Tudnál nélküle élni?
- Nagyon szeretem, és bár örökösen piszkál, nem tudnék nélküle élni. Vagyis tudnék, csak nem akarok. Nem lenne olyan izgi.
- Ha kimondja a neved, mit reagálsz?
- Nagyjából összeborzadok, a pillangók felébrednek a hasamban, de amúgy meg elmosolyodok. Annyira cukin mondja, hogy Baranyai. Meg főleg azt imádom, amikor Titlánynak hív. És amúgy is mindig annyira kis édes velem. Most is itt facebookon. meg általában is. Jesszus, én róla áradozom - mondtam, amikor megláttam Regi büszke, ám mosolygós arcát.
- Tetszik. Sőt... Lehet, hogy ez több is.
- Most mit csináljak? - néztem kétségbe esetten a barátnőmre. - Utolsó nap van, hogy hívjam fel magamra a figyelmet? - Regi ismét elmosolyodott. Az ő agyában már megszületett egy kész terv.
***
- Na, milyen lett édim? - mutattott a tükör felé. Elképedtem. A hajam ugye a fodrász keze által már göndöt volt és csodálatos. A sminkem hozzám illő, de mégis különleges. A ruhám pedig... Mintha rám öntötték volna. Nem tudom, mikor lett Regi ilyen ügyes sminkes, vagy mikor szerezte be ezt a ruhát, amiben hercegnőnek éreztem magam, de egy biztos: remek munkát végzett. És magán is.
Még fél óra volt a kötelező megérkezéshez, de mivel még be kellett mennünk a virágboltba, elindultunk.
Magabiztosan lépkedtem a magassarkúmban Regina mellet, ami nálam csoda, mivelhogy általában tornacipőben vagy bakancsban járok. Oké, ez most tök lényegtelen.
Amikor beértünk a suli kapujához, erős virág illat csapta meg az orromat. Asszem' a hetedikesek kicsit túlzásba estek: szerintem egy virágoskertben nincs ennyi növény, mint itt a folyosókon, a lépcsőkön és egyéb helyeken volt. Ez is teljesen más.
A termünk felé vettük az irányt. Még ha akartuk volna se téveszthettük el, hiszen csak a mi osztályunk az, akiknál non-stop megy az ordibálás. Egyik humoros osztálytársam, Hobo (Horváth Bonifác, csak mivel ez egy elég szar név, a neve első két betűiből állította magának össze a becenevét) kiírta még ötödikben a teremajtóra, hogy sakáltanya, mondván úgy üvöltözünk, mint a sakállok. Hobo azóta jó arc lett, amúgy. Vagyis jobb arc.
Belépvén a terembe egyből a középső padsor hátsó padjai felé szegeztem a tekintetem: így láttam, ahogy az előbb már említett Hobo vállon csapja a nekünk háttal ülő Matyit, és fejével felénk int. Matyi pedig hátranézett. Ment amúgy a röhögés ezerrel, így nem csodálom, hogy ő is röhögve nézett hátra, majd találkozott a tekintetünk, és egyszerűen elállt a szava. Csak néztük egymást. Valahogyan sikerült elérnem, hogy ő is elmosolyodjon, ne csak én nézzek rá úgy, mint egy idióta. Regi megfogta a kezem, és elrángatott, hogy most már üljünk le a helyünkre, ami mellesleg az ablak felöli padsor hátsó padja. Matyi végig követett a szemével. Úgy látszik, nem csak én voltam lenyűgözve magamtól. A fiúkák a középsőből mind elismerően néztek rám. Legelőször Hobo szólalt meg.
- Hát Dóri, úgy vettem észre, kinőttél a tornacipős korszakodból.
- Téves. A tesi cuccom kint van a szekrénybe, abban van egy pár tornacipő. Egyébként lehet, hogy át is veszem - tápászkodtam fel.
- Szerintem meg ez a cipő jobban illik ehhez a ruhához - szólt Matyi.
- Azt mondod? - néztem rá.
- Azt - mondta. Fél oldalasan mosolygott, ami egy kicsit rossz fiús hatást keltett.
- Oké. De ha megbotlok, te fogsz elkapni, azt ugye tudod? - húztam fel a szemöldökömet.
- Megegyeztünk. - Állta a tekintetemet. Nem mozdult, csak ott ült lazán, zsebre tett kézzel, azzal a hülye féloldalas mosolyával, amit annyira imádok, és hozzám beszélt.
Idilli pillantunknak osztályfőnökünk vetett véget, ugyanis kissé idegesen kezdett el velünk kiabálni (meglepő, hogy ő az egyetlen tanár, aki képes minket túlkiabálni), hogy álljunk be sorba, mert kezdődik ez a szar. Szó szerint ezt mondta.
- Irénke néni, nem tetszik egy kicsit stresszesnek lenni? - szólt be Áron. Az ofő csak gúnyosan elmosolyodott, majd számolni kezdett. Fiú-lány párokban kellett állni. És mivel Baranyai vagyok, a névsorban a harmadik, én álltam az előkelő második helyen, Dorogi Matyival.
Egyébként nem volt nagy durranás ez az egész ballagás. Sőt, inkább unalmas volt, egészen addig, amíg egy hetedikes szájából meg nem hallottam a saját búcsúztató szövegemet, amit még tavaly én írtam, mivel én búcsúztam a hetedikesek nevében. És most ugyanez lett felolvasva. És az a gáz, hogy ez nem csak nekem tűnt fel. Mindegy.
Az egész cucc végén kissé megkönnyebülten mentem oda anyuékhoz. Először Arnold ölelt meg, majd csapatott egy selfiet.
- Kincsem, gratulálok! - ölelt át anyu. Átadták a virágokat, meg az ajándékokat. Anyu csinált egy halom képet, mint mindig mindenről, majd mivel letelt az adott idő, elindultam vissza a termünkbe. Nagyon megijedtem, amikor valaki hátulról megfogta a derekam, de csak Matyi volt az. "Csak".
- Szia Titlány!
- Hali! - Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet, vagy azt, hogy tiszta ideges vagyok. Csak mentem előre, és próbáltam nem tudomást venni a mellettem haladó srácról, akibe, mint ugye kiderült, bele vagyok zúgva.
- Valakinek tetszeni akarsz, hogy így kicsípted magad? - Hunyorogva néztem fel rá. Még így, hogy magassarkúba voltam, így is sokkal magasabb volt, mint én. Bólintottam. Elnézett, és zsebre tette a kezeit.
- Melyik az? - Hangján érezni lehetett a feszültséget. Én meg gondoltam most vagy soha.
- Az a gyökér Dorogi.
- Tényleg elég gyökér lehet, ha nem veszi észre, hogy ez miatta van - mondta, majd megfogta a derekamat, és magához húzott. A lepkék felébredtek a gyomromban, és erősen csapdosni kezdtek. Nagy levegőt vettem, és ismételten felnéztem rá.
- Szerinted összejött?
- Össze. Nagyon is - mondta, majd puszit nyomott az arcomra. - Habár... Ezt már régebben elérted-kacsintott, én meg elpirultam.
Mit is mondjak? Abban a pillanatban olyan boldogság járt át, hogy azt leírni nem lehet. Legszívesebben sikítozva ugrándoztam volna, de ezt egyrészt magassarkúban nem lehet, másrészt, hamár elértem valamit Matyinál, ezzel nem akarom lerontani az eddigieket. Mert igen, az, hogy az udvaron lévő emberek megnéznének, az nem nagyon érdekelt. Regivel már csináltunk sokkal égőbb dolgot is.
Fent a teremben nem volt nagy meglepetés, hogy mi így együtt jöttünk fel, tök alap dolognak tartották. Mindketten leültünk.
A bizonyítvány osztás hamar lezajlott. 3 darab 4-esem lett, a többi 5-ös, vagyis tartottam a színvonalat.
Mit is mondhatnék? Amikor végeztünk, mindenki képet csinált mindenkivel, búcsúzkodtunk, ölelkeztünk, majd 1 óra szarakodás után leléptünk. Szóval ahogy megmondtam, nem volt ez nagy durranás. Jó persze, Matyival közelebb kerültünk egymáshoz, és megbeszéltük, hogy holnap együtt elmegyünk sétálni, és mindent megbeszélünk.
Na meg persze 8 évnyi üvöltözésnek és baromkodásnak lett most vége. Most nem vagyok szomorú, de van egy olyan érzésem, hogy fogok én még ez miatt sírni.
Mindenki úgy fogja fel, hogy úristen, a Dóri ballag. De komolyan. Még a drága bátyám, Levente is hazautazott, hogy itt lehessen a ballagásomon. Pedig nem nagy szám. Oké, megszabadulok azoktól a retardált emberektől, akikkel 8 éven keresztül boldogítottuk egymást. Sok szép emlék. Nekünk ez tényleg egy szép nap, de a szülőknek nem hinném. Majd amikor végzősként ballagunk, na akkor majd lehet nagy banzájt csapni, de most így kissé fura. Mindegy, ennek is megkell adni a tiszteletet.
Ahogy vége lett a sulinak, Regivel együtt rohantunk a fodrászüzletbe. Regina a legjobb barátnőm elsőtől kezdve. Amekkora pechem van, nem egy suliba fogunk járni, mert őt nem vették fel oda, ahova én jelentkeztem. Ahogy senki mást se az osztályból. A többiek nagyjából oda mennek, ahova Regi is. Ez mind szép és jó, meg minden, de nem fogok azért átmenni abba sokkal alacsonyabb színvonalú suliba, csak mert ott lesznek a haverjaim. Ez így szerintem tök logikus, hogy maradok a jobb sulinál. Amúgy is könnyen barátkozok, szóval ezzel asszem' nem lesz gond.
Szóval átrohantunk a fodrászüzletbe. Anyu már szerencsére előre megbeszélte a fodrásszal (aki egyben a barátnője is), hogy hogyan is csinálja meg a hajunkat. Mi az egész műveletet végig dumáltuk és röhögtük Regivel, és szokás szerint kiakasztottuk a velünk lévő éretebb egyedeket. Akik folyton velünk vannak, már megszokták, hogy ketten együtt elég fárasztó társaság vagyunk.
Amikor végeztünk, Regi jött velem, és hazamentünk hozzánk. Amúgy mindkettőnknek be lett göndörítve a haja. Mivel még volt időnk, neki álltunk filmet nézni, de Matyi elkezdett zaklatni facebookon, szóval nem nagyon figyeltem a filmre.
- Kivel írogatsz már ennyire, aki fontosabb, mint a film? - bökött oldalba Regi.
- Csak Matyi az... - mondtam, majd mosolyogva írtam vissza neki.
- Na jó, Dóri - ült fel Regi, és felém fordult. - Tetszik neked Matyi? - Na akkor elmondom mit kell tudni Matyiról.
Dorogi Mátyás elég népszerű srác a sulinkban. Mindenki ismeri, és sokan mindent megadnának érte, hogy a baráti társaságába tartozzanak. Hát, én beletartozom. Matyi védejegyévé vált, hogy az osztálytársait cseszteti. Persze, az nagyjából úgy néz ki, hogy odajön, elkezd csesztetni, te meg csak röhögsz rajta és a baromságain. Engem 2 éves koromba kezdett el csesztetni. Lent játszottam a játszótéren a homokózba, amikor ez az idióta megfogta a vödröm, és mindig arrébb tolta. Én akkor is csak nevettem, a szüleink pedig úgyszintén. Anyu persze lefotózta a pillanatot, szóval az a kép még mindig megvan egy fotóalbumban. Ezután nem találkoztam vele többet. 3 éves lettem, bekerültem az oviba. És amikor az ovónéni bemutatott engem a többieknek, egy fiú így kiáltott:
-Te vagy az a titlány a játsziról! - Matyi megtalált. Tök jó barátok lettünk, aztán suliba is egybe kerültünk. Osztálytársak lettünk. Drága Dorogi Matyika már alsóban is nagy poéngyáros volt, így lett felsőbe egyre népszerűbb és népszerűbb. És ami a legjobb, hogy közben nem változott meg. Na jó, külsőre igen. Ultra helyes lett. Nem csoda, hogy facebookon több lány írogat neki, az ask.fm-jére pedig folyton jönnek a "helyes vagy", "beléd zúgtam" szövegű kérdésnek nevezett mondatok, kijelentések. Nem csodálom. A haja, a szeme, a mosolya, a nevetése, a mindene...
- Basszus, Regi! - néztem rá ijedten. - Asszem' tetszik.
- Aha... Egy nap hányszor gondolsz rá?
- Hát reggel, amikor felkelek, mert mindig küld valami böszme hangüzit, és azt várom. Akkor napközben is szoktam rá gondolni. Tulajdonképpen mindig a fejemben van, és várom, hogy írjon, érted? Meg szinte mindig vele álmodom.
- Oki. Akkor öhm... Mennyire szereted? Tudnál nélküle élni?
- Nagyon szeretem, és bár örökösen piszkál, nem tudnék nélküle élni. Vagyis tudnék, csak nem akarok. Nem lenne olyan izgi.
- Ha kimondja a neved, mit reagálsz?
- Nagyjából összeborzadok, a pillangók felébrednek a hasamban, de amúgy meg elmosolyodok. Annyira cukin mondja, hogy Baranyai. Meg főleg azt imádom, amikor Titlánynak hív. És amúgy is mindig annyira kis édes velem. Most is itt facebookon. meg általában is. Jesszus, én róla áradozom - mondtam, amikor megláttam Regi büszke, ám mosolygós arcát.
- Tetszik. Sőt... Lehet, hogy ez több is.
- Most mit csináljak? - néztem kétségbe esetten a barátnőmre. - Utolsó nap van, hogy hívjam fel magamra a figyelmet? - Regi ismét elmosolyodott. Az ő agyában már megszületett egy kész terv.
***
- Na, milyen lett édim? - mutattott a tükör felé. Elképedtem. A hajam ugye a fodrász keze által már göndöt volt és csodálatos. A sminkem hozzám illő, de mégis különleges. A ruhám pedig... Mintha rám öntötték volna. Nem tudom, mikor lett Regi ilyen ügyes sminkes, vagy mikor szerezte be ezt a ruhát, amiben hercegnőnek éreztem magam, de egy biztos: remek munkát végzett. És magán is.
Még fél óra volt a kötelező megérkezéshez, de mivel még be kellett mennünk a virágboltba, elindultunk.
Magabiztosan lépkedtem a magassarkúmban Regina mellet, ami nálam csoda, mivelhogy általában tornacipőben vagy bakancsban járok. Oké, ez most tök lényegtelen.
Amikor beértünk a suli kapujához, erős virág illat csapta meg az orromat. Asszem' a hetedikesek kicsit túlzásba estek: szerintem egy virágoskertben nincs ennyi növény, mint itt a folyosókon, a lépcsőkön és egyéb helyeken volt. Ez is teljesen más.
A termünk felé vettük az irányt. Még ha akartuk volna se téveszthettük el, hiszen csak a mi osztályunk az, akiknál non-stop megy az ordibálás. Egyik humoros osztálytársam, Hobo (Horváth Bonifác, csak mivel ez egy elég szar név, a neve első két betűiből állította magának össze a becenevét) kiírta még ötödikben a teremajtóra, hogy sakáltanya, mondván úgy üvöltözünk, mint a sakállok. Hobo azóta jó arc lett, amúgy. Vagyis jobb arc.
Belépvén a terembe egyből a középső padsor hátsó padjai felé szegeztem a tekintetem: így láttam, ahogy az előbb már említett Hobo vállon csapja a nekünk háttal ülő Matyit, és fejével felénk int. Matyi pedig hátranézett. Ment amúgy a röhögés ezerrel, így nem csodálom, hogy ő is röhögve nézett hátra, majd találkozott a tekintetünk, és egyszerűen elállt a szava. Csak néztük egymást. Valahogyan sikerült elérnem, hogy ő is elmosolyodjon, ne csak én nézzek rá úgy, mint egy idióta. Regi megfogta a kezem, és elrángatott, hogy most már üljünk le a helyünkre, ami mellesleg az ablak felöli padsor hátsó padja. Matyi végig követett a szemével. Úgy látszik, nem csak én voltam lenyűgözve magamtól. A fiúkák a középsőből mind elismerően néztek rám. Legelőször Hobo szólalt meg.
- Hát Dóri, úgy vettem észre, kinőttél a tornacipős korszakodból.
- Téves. A tesi cuccom kint van a szekrénybe, abban van egy pár tornacipő. Egyébként lehet, hogy át is veszem - tápászkodtam fel.
- Szerintem meg ez a cipő jobban illik ehhez a ruhához - szólt Matyi.
- Azt mondod? - néztem rá.
- Azt - mondta. Fél oldalasan mosolygott, ami egy kicsit rossz fiús hatást keltett.
- Oké. De ha megbotlok, te fogsz elkapni, azt ugye tudod? - húztam fel a szemöldökömet.
- Megegyeztünk. - Állta a tekintetemet. Nem mozdult, csak ott ült lazán, zsebre tett kézzel, azzal a hülye féloldalas mosolyával, amit annyira imádok, és hozzám beszélt.
Idilli pillantunknak osztályfőnökünk vetett véget, ugyanis kissé idegesen kezdett el velünk kiabálni (meglepő, hogy ő az egyetlen tanár, aki képes minket túlkiabálni), hogy álljunk be sorba, mert kezdődik ez a szar. Szó szerint ezt mondta.
- Irénke néni, nem tetszik egy kicsit stresszesnek lenni? - szólt be Áron. Az ofő csak gúnyosan elmosolyodott, majd számolni kezdett. Fiú-lány párokban kellett állni. És mivel Baranyai vagyok, a névsorban a harmadik, én álltam az előkelő második helyen, Dorogi Matyival.
Egyébként nem volt nagy durranás ez az egész ballagás. Sőt, inkább unalmas volt, egészen addig, amíg egy hetedikes szájából meg nem hallottam a saját búcsúztató szövegemet, amit még tavaly én írtam, mivel én búcsúztam a hetedikesek nevében. És most ugyanez lett felolvasva. És az a gáz, hogy ez nem csak nekem tűnt fel. Mindegy.
Az egész cucc végén kissé megkönnyebülten mentem oda anyuékhoz. Először Arnold ölelt meg, majd csapatott egy selfiet.
- Kincsem, gratulálok! - ölelt át anyu. Átadták a virágokat, meg az ajándékokat. Anyu csinált egy halom képet, mint mindig mindenről, majd mivel letelt az adott idő, elindultam vissza a termünkbe. Nagyon megijedtem, amikor valaki hátulról megfogta a derekam, de csak Matyi volt az. "Csak".
- Szia Titlány!
- Hali! - Próbáltam nem kimutatni az érzelmeimet, vagy azt, hogy tiszta ideges vagyok. Csak mentem előre, és próbáltam nem tudomást venni a mellettem haladó srácról, akibe, mint ugye kiderült, bele vagyok zúgva.
- Valakinek tetszeni akarsz, hogy így kicsípted magad? - Hunyorogva néztem fel rá. Még így, hogy magassarkúba voltam, így is sokkal magasabb volt, mint én. Bólintottam. Elnézett, és zsebre tette a kezeit.
- Melyik az? - Hangján érezni lehetett a feszültséget. Én meg gondoltam most vagy soha.
- Az a gyökér Dorogi.
- Tényleg elég gyökér lehet, ha nem veszi észre, hogy ez miatta van - mondta, majd megfogta a derekamat, és magához húzott. A lepkék felébredtek a gyomromban, és erősen csapdosni kezdtek. Nagy levegőt vettem, és ismételten felnéztem rá.
- Szerinted összejött?
- Össze. Nagyon is - mondta, majd puszit nyomott az arcomra. - Habár... Ezt már régebben elérted-kacsintott, én meg elpirultam.
Mit is mondjak? Abban a pillanatban olyan boldogság járt át, hogy azt leírni nem lehet. Legszívesebben sikítozva ugrándoztam volna, de ezt egyrészt magassarkúban nem lehet, másrészt, hamár elértem valamit Matyinál, ezzel nem akarom lerontani az eddigieket. Mert igen, az, hogy az udvaron lévő emberek megnéznének, az nem nagyon érdekelt. Regivel már csináltunk sokkal égőbb dolgot is.
Fent a teremben nem volt nagy meglepetés, hogy mi így együtt jöttünk fel, tök alap dolognak tartották. Mindketten leültünk.
A bizonyítvány osztás hamar lezajlott. 3 darab 4-esem lett, a többi 5-ös, vagyis tartottam a színvonalat.
Mit is mondhatnék? Amikor végeztünk, mindenki képet csinált mindenkivel, búcsúzkodtunk, ölelkeztünk, majd 1 óra szarakodás után leléptünk. Szóval ahogy megmondtam, nem volt ez nagy durranás. Jó persze, Matyival közelebb kerültünk egymáshoz, és megbeszéltük, hogy holnap együtt elmegyünk sétálni, és mindent megbeszélünk.
Na meg persze 8 évnyi üvöltözésnek és baromkodásnak lett most vége. Most nem vagyok szomorú, de van egy olyan érzésem, hogy fogok én még ez miatt sírni.
2014. június 22., vasárnap
1. Dóri bemutatkozik
A nevem Baranyai Dóra, vagyis Dóri.
Most fogok elballagni a sulimból. Nyáron pedig betöltöm a 15-öt.
Magamról annyit, hogy imádok focizni, táncolni és rajzolni. Zeneileg mindenevő vagyok, és apumnak köszönhetően eléggé értek is hozzá.
Budapesten lakunk anyuval, apuval, és 3 tesómmal. És hamár tesók: a legidősebb Levente. Ő 20 éves, és már egyetemista. Teljesen más, mint mi. Nem foglalkozik "hülyeségekkel". Mindig is visszavonultan élt a szobájában. Amikor kicsik voltunk, akkor se játszott velünk sose. Így én a másik báttyámra maradtam: a 2 évvel idősebb Arnold az én legjobb haverom is egyben. Mindig minden hülyeséget kitalálunk, és tök jól elvagyunk egymással. Mondjuk muszáj valakivel ellennem, hiszen velük nőttem fel, vagyis fiúk között. De Arnold jó fej. És végül a harmadik tesóm, aki lány! Ez így mind jónak hangzik, és az ember elkezd gondolkozni, hogy akkor miért is fiúk között nőttem fel. A hugicám ugyanis a "becsúszott" bébi. Adri 3 éves. Tiszta jó, nem? Hát, annyira nem. Persze, imádom meg minden, de születhetett volna mondjuk 10 évvel előbb. Akkor bezzeg anyuék úgy voltak, hogy már vagytok elegen, nem kell még egy kölyök. Hát ja. Na mindegy. Nagyjából ennyi lenne.
Most fogok elballagni a sulimból. Nyáron pedig betöltöm a 15-öt.
Magamról annyit, hogy imádok focizni, táncolni és rajzolni. Zeneileg mindenevő vagyok, és apumnak köszönhetően eléggé értek is hozzá.
Budapesten lakunk anyuval, apuval, és 3 tesómmal. És hamár tesók: a legidősebb Levente. Ő 20 éves, és már egyetemista. Teljesen más, mint mi. Nem foglalkozik "hülyeségekkel". Mindig is visszavonultan élt a szobájában. Amikor kicsik voltunk, akkor se játszott velünk sose. Így én a másik báttyámra maradtam: a 2 évvel idősebb Arnold az én legjobb haverom is egyben. Mindig minden hülyeséget kitalálunk, és tök jól elvagyunk egymással. Mondjuk muszáj valakivel ellennem, hiszen velük nőttem fel, vagyis fiúk között. De Arnold jó fej. És végül a harmadik tesóm, aki lány! Ez így mind jónak hangzik, és az ember elkezd gondolkozni, hogy akkor miért is fiúk között nőttem fel. A hugicám ugyanis a "becsúszott" bébi. Adri 3 éves. Tiszta jó, nem? Hát, annyira nem. Persze, imádom meg minden, de születhetett volna mondjuk 10 évvel előbb. Akkor bezzeg anyuék úgy voltak, hogy már vagytok elegen, nem kell még egy kölyök. Hát ja. Na mindegy. Nagyjából ennyi lenne.
1. Dóri bemutatkozik
A nevem Baranyai Dóra, vagyis Dóri.
Most fogok elballagni a sulimból. Nyáron pedig betöltöm a 15-öt.
Magamról annyit, hogy imádok focizni, táncolni és rajzolni. Zeneileg mindenevő vagyok, és apumnak köszönhetően eléggé értek is hozzá.
Budapesten lakunk anyuval, apuval, és 3 tesómmal. És hamár tesók: a legidősebb Levente. Ő 20 éves, és már egyetemista. Teljesen más, mint mi. Nem foglalkozik "hülyeségekkel". Mindig is visszavonultan élt a szobájában. Amikor kicsik voltunk, akkor se játszott velünk sose. Így én a másik báttyámra maradtam: a 2 évvel idősebb Arnold az én legjobb haverom is egyben. Mindig minden hülyeséget kitalálunk, és tök jól elvagyunk egymással. Mondjuk muszáj valakivel ellennem, hiszen velük nőttem fel, vagyis fiúk között. De Arnold jó fej. És végül a harmadik tesóm, aki lány! Ez így mind jónak hangzik, és az ember elkezd gondolkozni, hogy akkor miért is fiúk között nőttem fel. A hugicám ugyanis a "becsúszott" bébi. Adri 3 éves. Tiszta jó, nem? Hát, annyira nem. Persze, imádom meg minden, de születhetett volna mondjuk 10 évvel előbb. Akkor bezzeg anyuék úgy voltak, hogy már vagytok elegen, nem kell még egy kölyök. Hát ja. Na mindegy. Nagyjából ennyi lenne.
Most fogok elballagni a sulimból. Nyáron pedig betöltöm a 15-öt.
Magamról annyit, hogy imádok focizni, táncolni és rajzolni. Zeneileg mindenevő vagyok, és apumnak köszönhetően eléggé értek is hozzá.
Budapesten lakunk anyuval, apuval, és 3 tesómmal. És hamár tesók: a legidősebb Levente. Ő 20 éves, és már egyetemista. Teljesen más, mint mi. Nem foglalkozik "hülyeségekkel". Mindig is visszavonultan élt a szobájában. Amikor kicsik voltunk, akkor se játszott velünk sose. Így én a másik báttyámra maradtam: a 2 évvel idősebb Arnold az én legjobb haverom is egyben. Mindig minden hülyeséget kitalálunk, és tök jól elvagyunk egymással. Mondjuk muszáj valakivel ellennem, hiszen velük nőttem fel, vagyis fiúk között. De Arnold jó fej. És végül a harmadik tesóm, aki lány! Ez így mind jónak hangzik, és az ember elkezd gondolkozni, hogy akkor miért is fiúk között nőttem fel. A hugicám ugyanis a "becsúszott" bébi. Adri 3 éves. Tiszta jó, nem? Hát, annyira nem. Persze, imádom meg minden, de születhetett volna mondjuk 10 évvel előbb. Akkor bezzeg anyuék úgy voltak, hogy már vagytok elegen, nem kell még egy kölyök. Hát ja. Na mindegy. Nagyjából ennyi lenne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)