Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
2015. szeptember 9., szerda
24. éjjel, lelkesedés, fejmosás, egyéb
Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
2015. augusztus 21., péntek
23. festés, buli, Pé, balhé
Pénteken megbeszéltük a többiekkel, hogy ma bepótoljuk az elmaradt teremdíszítést, utána beülünk egyet pizzázni, aztán megyünk csak Zoliékhoz.
Szóval reggel ez miatt kelhettem korán. 10 órára volt megbeszélve a találkozó. Melivel a szokásos helyünkön futottunk össze, vagyis a suli előtt.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Hát ez ciki - húztam el a számat, majd Ricsire néztem, aki amolyan "én nem csináltam semmit" arccal mosolygott rám. Persze ettől egyből megenyhültem, szóval végül sikerült megbeszélnem Fannival, hogy ez is jó lesz, max majd jövőre is jövünk festeni. Megérkeztek a többiek is, így nekiálltunk. A lambériával kezdtük, mi lányok, ugyanis a fiúktól csak arra kaptunk engedélyt. Egész hamar végeztünk vele, viszont annál később száradt meg. Addig zenét hallgattunk és hülyültünk. Csak a szokásos. Aztán a fiúk nekiálltak a fal festésnek, és magukhoz képest egész jól sikerült. Öt órakor nyugodt szívvel sétáltunk ki a suliból.
- Emberek, ügyesek voltunk - mondta Pé, mire mi egyetértően bólogattunk. Átmentünk egy közeli pizzériába, megvacsoráztunk, aztán mindenki hazament, átöltözni. Végre felvehettem egy normális összeállítást. Negyed óra múlva Lináék jöttek értem, a bátyja ugyanis megint vállalta a fuvarozásunkat. Zoliéknál már mindenki ott volt, és ismét vita volt.
- Ezek bulizni akarnak - mondta nekünk Zoli, Andorékra mutatva. - De várj, most jon a legjobb. Dodi volt a felbujtó.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- A keringős párom elhívott magukkal - válaszolta Dodi.
- Amiért mellesleg hétfőn kitekerem a nyakát - morgott Pé, mire Dodi csak a szemét forgatta, és folytatta.
- Ők már betöltötték a 18-at, be tudnak vinni magukkal.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Hát tessék, menjetek akkor bulizni. Mi itt leszünk - vágott vissza Zoli.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Normális, ha leszar? - kérdeztem Pétől.
- Normális, hogy a szülei előtt nem mer felvállalni, így egy kib*szott randira sem tudom elvinni, de egy idegen végzős sráccal simán elmegy bulizni? - kérdezett vissza.
- A szerelem szar.
- A szerelem k*rva szar - javított ki, majd rám nézett. - Lépünk? - Bólintottam. Elköszöntünk a többiektől, majd tényleg leléptünk. Sétálgattunk és beszélgettünk egy kicsit. Pé teljesen megnyílt előttem, és én is kiadhattam neki a problémáimat. Ez a séta teljesen jót tett.
Éjfél előtt értünk vissza Zoliékhoz. Amikor beléptünk, a nagy bulizósok már mind ott ültek. Ricsinek lehervadt a mosoly az arcáról és szinte gyilkos tekintettel nézett ránk, miközben ott táncolt a látszólag holt részeg Dodival. Megfagyott a levegő. Mindenki minket nézett.
- Pé, attól még, hogy neked nem jött össze a csajoddal a dolog, nem kéne lenyúlni az enyémet - mondta Ricsi kimérten.
- Talán ha nem szarnád le, nem velem sétálgatott volna a Duna-parton, hanem veled - válaszolta Pé. Farkasszemet néztek. - Megköszönném, ha levennéd a kezed az én barátnőm seggéről, és inkább a sajátoddal foglalkoznál - indult meg Dodi felé. Ricsi addigra elengedte, és ezúttal velem nézett farkasszemet. Összefontam magam előtt a kezeimet.
- Dóri, én...
- Te mi? Talán megmagyarázod? Kösz, nem kell. Csak hagyj békén! - mondtam, majd megfordultam és lesétáltam, De Ricsi jött utánam.
- Nem történt semmi.
- Ha neked az semmi, hogy a seggét markolászod, akkor tényleg nem - válaszoltam gúnyosan, mire ő megragadta a csuklómat, lejjebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
- Dóri, válnak a szüleim. Mindkettőjüknek van szeretője. Azért szartalak le, mert rohadtul ki voltam borulva. Most is azért mentem el bulizni, hogy addig se gondoljak erre. És igen, részeg vagyok. Azt se tudom, hol vagyok. De egy dolgot tudok. Téged szeretlek a világon a legjobban. Kérlek, ne hagyj el! - mondta, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Ez nem mentség semmire, de így szóltam:
- Gyere! Ma éjjel nálunk alszol.
Szóval szép csendben, kéz a kézben haza gyalogoltunk. Hibázott, és még mindig haragudtam rá, a szemem előtt tartottam, hogy részeg, és mivel szeretjük egymást, megtudjuk beszélni. De majd csak holnap.
23. festés, buli, Pé, balhé
Pénteken megbeszéltük a többiekkel, hogy ma bepótoljuk az elmaradt teremdíszítést, utána beülünk egyet pizzázni, aztán megyünk csak Zoliékhoz.
Szóval reggel ez miatt kelhettem korán. 10 órára volt megbeszélve a találkozó. Melivel a szokásos helyünkön futottunk össze, vagyis a suli előtt.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Hát ez ciki - húztam el a számat, majd Ricsire néztem, aki amolyan "én nem csináltam semmit" arccal mosolygott rám. Persze ettől egyből megenyhültem, szóval végül sikerült megbeszélnem Fannival, hogy ez is jó lesz, max majd jövőre is jövünk festeni. Megérkeztek a többiek is, így nekiálltunk. A lambériával kezdtük, mi lányok, ugyanis a fiúktól csak arra kaptunk engedélyt. Egész hamar végeztünk vele, viszont annál később száradt meg. Addig zenét hallgattunk és hülyültünk. Csak a szokásos. Aztán a fiúk nekiálltak a fal festésnek, és magukhoz képest egész jól sikerült. Öt órakor nyugodt szívvel sétáltunk ki a suliból.
- Emberek, ügyesek voltunk - mondta Pé, mire mi egyetértően bólogattunk. Átmentünk egy közeli pizzériába, megvacsoráztunk, aztán mindenki hazament, átöltözni. Végre felvehettem egy normális összeállítást. Negyed óra múlva Lináék jöttek értem, a bátyja ugyanis megint vállalta a fuvarozásunkat. Zoliéknál már mindenki ott volt, és ismét vita volt.
- Ezek bulizni akarnak - mondta nekünk Zoli, Andorékra mutatva. - De várj, most jon a legjobb. Dodi volt a felbujtó.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- A keringős párom elhívott magukkal - válaszolta Dodi.
- Amiért mellesleg hétfőn kitekerem a nyakát - morgott Pé, mire Dodi csak a szemét forgatta, és folytatta.
- Ők már betöltötték a 18-at, be tudnak vinni magukkal.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Hát tessék, menjetek akkor bulizni. Mi itt leszünk - vágott vissza Zoli.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Normális, ha leszar? - kérdeztem Pétől.
- Normális, hogy a szülei előtt nem mer felvállalni, így egy kib*szott randira sem tudom elvinni, de egy idegen végzős sráccal simán elmegy bulizni? - kérdezett vissza.
- A szerelem szar.
- A szerelem k*rva szar - javított ki, majd rám nézett. - Lépünk? - Bólintottam. Elköszöntünk a többiektől, majd tényleg leléptünk. Sétálgattunk és beszélgettünk egy kicsit. Pé teljesen megnyílt előttem, és én is kiadhattam neki a problémáimat. Ez a séta teljesen jót tett.
Éjfél előtt értünk vissza Zoliékhoz. Amikor beléptünk, a nagy bulizósok már mind ott ültek. Ricsinek lehervadt a mosoly az arcáról és szinte gyilkos tekintettel nézett ránk, miközben ott táncolt a látszólag holt részeg Dodival. Megfagyott a levegő. Mindenki minket nézett.
- Pé, attól még, hogy neked nem jött össze a csajoddal a dolog, nem kéne lenyúlni az enyémet - mondta Ricsi kimérten.
- Talán ha nem szarnád le, nem velem sétálgatott volna a Duna-parton, hanem veled - válaszolta Pé. Farkasszemet néztek. - Megköszönném, ha levennéd a kezed az én barátnőm seggéről, és inkább a sajátoddal foglalkoznál - indult meg Dodi felé. Ricsi addigra elengedte, és ezúttal velem nézett farkasszemet. Összefontam magam előtt a kezeimet.
- Dóri, én...
- Te mi? Talán megmagyarázod? Kösz, nem kell. Csak hagyj békén! - mondtam, majd megfordultam és lesétáltam, De Ricsi jött utánam.
- Nem történt semmi.
- Ha neked az semmi, hogy a seggét markolászod, akkor tényleg nem - válaszoltam gúnyosan, mire ő megragadta a csuklómat, lejjebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
- Dóri, válnak a szüleim. Mindkettőjüknek van szeretője. Azért szartalak le, mert rohadtul ki voltam borulva. Most is azért mentem el bulizni, hogy addig se gondoljak erre. És igen, részeg vagyok. Azt se tudom, hol vagyok. De egy dolgot tudok. Téged szeretlek a világon a legjobban. Kérlek, ne hagyj el! - mondta, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Ez nem mentség semmire, de így szóltam:
- Gyere! Ma éjjel nálunk alszol.
Szóval szép csendben, kéz a kézben haza gyalogoltunk. Hibázott, és még mindig haragudtam rá, a szemem előtt tartottam, hogy részeg, és mivel szeretjük egymást, megtudjuk beszélni. De majd csak holnap.
2015. július 13., hétfő
22. beszélgetés Zolival, kiakadtam, du, névválasztás
Kedden reggel, amikor bementem a terembe, Márk éppen a Bitch I'm Madonna című számot üvöltette, Fanni és Napsi pedig azt énekelték.
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
22. beszélgetés Zolival, kiakadtam, du, névválasztás
Kedden reggel, amikor bementem a terembe, Márk éppen a Bitch I'm Madonna című számot üvöltette, Fanni és Napsi pedig azt énekelték.
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
2015. június 2., kedd
21. Keti, duma anyuval, náluk
Ricsi aztán hazakísért, szokás szerint.
- Naa, gyere be - kérleltem, de ő hajhatatlan volt. Így egyedül mentem, de nem volt időm pampogni, ugyanis a konyhában egy idegen lány ült Arnolddal és anyuval. Kíváncsian léptem az éppen nevető társasághoz. A lánynak vállig érő szőke haja volt, ami a vége felé egyre kékült. Na igen, manapság mindenhol színes hajú emberek vesznek körül.
- Sziasztok! - köszöntem lazán, mire felém fordultak. A lány is. Brutálisan szép volt.
- Oh, szia kicsim! - jött oda anya, majd megölelt. Közben Arnold is lazán intett.
- Hugi, ő itt Szilágyi Ketrin. Most ismerkedtünk meg nemrég.
- Szia! Hívj csak Ketinek! - mosolygott kedvesen.
- Keti odajár a ti sulitokba, lehet, hogy már találkoztatok vagy láttad.
- Hmm, nem, nem rémlik. És legalább jártok? - néztem a bátyámra. Ketrin felnevetett.
- Dehogyis. 2 hete asszem' elmentem a Fazekas Koniékkal bandázni, és velünk volt a húga, a Lina, aki úgy tudom, hogy osztálytársad, és akkor ő hívta oda Arnoldot, és így haverkodtunk össze.
- Na hát, Lina nem is mondta.
- Hát mert mi is azt hittük, hogy egyszeri alkalom lesz, hogy együtt lógunk, de másnap összefutottunk a hangszerboltban. Kicsi a világ - folytatta mosolyogva Keti. Aranyos csajnak tűnt. És nem olyan könnyen kaphatónak, mint akikkel a bátyám eddig kavart. Hát, jó lenne, ha összejönnének vagy legalább legjobb haverokká válnának. Na meg aztán eggyel több ismerős a suliban.
- Hányadikas vagy, Keti?
- 10 - mosolygott. - Vagyis láthatsz palotásozni a drága végzősök szalagavatóján. Tök jó, nem?
- Hát nem jobb a keringőzésnél.
- Tényleg, te keringőzöl. Na és ki a párod?
- Németh Leó.
- Huh, akkor adj hálát az égnek, talán Leó az egyetlen normális ott. Ja meg Son. És Anwar.
- Dávidról is azt mondják, hogy egész normális.
- Na jól van csajok, ezt majd máskor megbeszélitek, Keti most jön velem bringázni - kelt fel Arnold, maga után húzva Ketrint, és el is tűntek. Én meg leültem. Anyu elém rakta az ebédet.
- Szimpatikus kiscsaj. Annak ellenére, hogy először amikor megláttam, azt hittem elájulok, hogy a bátyád valami lázadó csajt szedett össze, de tök normális. Jó lenne, ha komolyan gondolná a dolgokat a bátyád vele. Mint Levi Edinával. Vagy te Ricsivel. Tényleg, mi helyzet Ricsivel? Hogy-hogy nem jött ma?
- Nem tudom, kértem, hogy jöjjön be, de hajthatatlan volt. Ja amúgy képzeld, a szülei meghívtak ma estére vacsira hozzájuk.
- Tényleg? Ha engem kérdezel, már ideje volt.
- Anya, Ricsi nincs ilyen jó kapcsolatban a szüleivel, mint én veletek. Neki idő kellett, hogy elmondja. És most, hogy elmondta, várnak, hogy megismerjenek.
- És mit mondott a szüleinek, amikor nálunk volt?
- Hát azt tudták, hogy velem volt.
- Édes istenem, bárcsak érteném. hogy működik a kamasz fiú feje - sóhajtott anyu, én meg felnevettem.
Délután picikét tanulgattam, majd fél 6-kor neki álltam készülődni. Választásom egy olyan piros egyberuhára esett, melynek felső részén fehér csipke volt. Ehhez egy krémszínű magassarkú szandál, egy korall színű táska és az anno Regitől elcsórt arany nyaklánc, és voilá, kész is voltam. A hajamat gyorsan begöndörítettem, kis szempillaspirált vittem fel, majd boldogan mentem ki a ház elé. Anyu természetesen a kezembe nyomott 2 doboz bonbont meg egy üveg márkás Whiskyt, miszerint illik vinni, főleg ha ilyen családba megyek.
18:40-kor ért ide hozzánk Ricsi.
- Azta. Még mindig meg tudsz lepni, pedig már láttalak elegánsban - nézett rajtam végig elismerően.
- Hát, ezt én is elmondhatnám. Sokkal szexibb ez az elegáns cucc, mint amikor V nyakú pólóban vagy - álltam elé, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
- Megnyugodhatsz, a zakó alatt az van - kacsintott.
- Legalább fehér? - nevettem, mire ő mosolyogva bólintott, majd magához húzott és vidáman indultunk el.
Szerencsére Ricsi nem lakik messze, így 10 perc alatt oda is értünk A ház láttán azonnal el is csodálkoztam. A ház téglából épült, bár nem abból a tipikus angolos piros téglából, hanem annál világosabból. Viszont a fehér oszlopok, ajtók és ablakok megvoltak. Nem volt régi ház, inkább kifejezetten újnak tűnt. És eléggé angolos beütést keltett.
- Szép házatok van - mondtam mosolyogva, mire Ricsi felröhögött.
- Na megszólalt a barlanglakó - válaszolt, mire én iszonyatos röhögésbe kezdtem.
- Beteg egy ember vagy.
- Tudom. Na de vágd normálisba magad, mert balhét rendezek - fenyített aztán be komoly fejjel.
- Kinek feszülsz, teee? - kérdeztem nevetve, majd hagytam, hogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és így mentünk be.
Már az az előszoba is elegáns volt, aztán megjelentek A SZÜLŐK, csupa nagybetűvel. Apuka teljesen olyan volt, mint Ricsi, csak kevesebb haja volt, és a mosolya sem volt olyan csibészes, mint Ricskónak. És megvan az is, hogy kitől örökölte a szemét. Anyukától. Aki mellesleg egy igen szép, barna hajú, széles mosolyú, karcsú és fiatalos nő volt. Természetesen divatosan és elegánsan felöltözve.
- Jó estét! - mosolyogtam rájuk.
- Szia, kedves Dóra! - köszöntött először anyuka. - Ricsi anyukája vagyok, Daphne O'Donnell. Ricsi már nagyon sokat mesélt rólad, örülök, hogy végre megismerhetlek.
- Én is. Ezt magának hoztam - nyújtottam át az egyik bonbont.
- Ez nagyon figyelmes, köszönöm szépen - nevetett.
- James O'Donnell vagyok, Richard apja. De gondolom ezt kitaláltad - nyújtotta a kezét az apuka is mosolyogva.
- Baranyai Dóra. Ezt pedig önnek hoztam. És ha jól tudom, van egy lányuk is, neki is hoztam bonbont.
- Oh igen, Grace majd később érkezik, addig is add csak ide, elrakom. Köszönjük szépen. Gyertek beljebb! - invitált be aztán a nappaliba kedvesen Mrs. O'Donnell.
Meséltem picit magamról, a családomról és arról is, hogy mennyire szeretem a fiúkat. Aztán asztalhoz ültünk, miután Grace is megérkezett. FishAndChips volt, vagyis tipikus angol kaja. Ricsi unott képpel eszegette, miközben azt figyelte, hogy én mennyire rá vagyok kattanva a dologra. Megmondom őszintén, most ettem először ilyet, eddig csak az angol könyvemben láttam.
Vacsora után a szülők megengedték, hogy kettesben legyünk, így bementünk Ricsi szobájába.
- Tádám. Tetszik, mi? - mondta, amikor benyitottam. Na igen. Ricsi szobája eléggé eltért a ház stílusától. Szürke falak, amik tele voltak mindenféle dekorációval. De tényleg mindenfélével: poszterek, falmatricák, graffitik és előhívott illetve nyomtatott fotók. Középen egy ágy, ami tele volt szórva ruhákkal, a hatalmas, beépített szekrény ellenére. Ami sarkig nyitva volt. Aztán volt még íróasztal egy géppel, egy babzsák, egy gitár, egy Tv a falon, egy haspad, egy gördeszka és két nagy hangfal. És ennyi.
- Izgalmas szobád van - mondtam, még mindig az ajtóban állva. Őt ez nem érdekelte, kikerült, és lehuppant az ágyra.
- Állsz még ott egy darabig, vagy bejössz? - nézett fel, így én ledobtam magam mellé.
- Meg sem nézed itt az ágyam fölött ezeket a szívecske alakban elhelyezett képeket? - kérdezte, mire én feltérdeltem és megvizsgáltam közelebbről. Jó pár kép a szüleivel, a tesójával, egy arról a legénybúcsúról, pár kép valami haverjaival, egy Zolival és a szív közepén ott volt 3 kép még. Kettőn mi voltunk ketten.
A harmadikon pedig csak én.
- Naa, gyere be - kérleltem, de ő hajhatatlan volt. Így egyedül mentem, de nem volt időm pampogni, ugyanis a konyhában egy idegen lány ült Arnolddal és anyuval. Kíváncsian léptem az éppen nevető társasághoz. A lánynak vállig érő szőke haja volt, ami a vége felé egyre kékült. Na igen, manapság mindenhol színes hajú emberek vesznek körül.
- Sziasztok! - köszöntem lazán, mire felém fordultak. A lány is. Brutálisan szép volt.
- Oh, szia kicsim! - jött oda anya, majd megölelt. Közben Arnold is lazán intett.
- Hugi, ő itt Szilágyi Ketrin. Most ismerkedtünk meg nemrég.
- Szia! Hívj csak Ketinek! - mosolygott kedvesen.
- Keti odajár a ti sulitokba, lehet, hogy már találkoztatok vagy láttad.
- Hmm, nem, nem rémlik. És legalább jártok? - néztem a bátyámra. Ketrin felnevetett.
- Dehogyis. 2 hete asszem' elmentem a Fazekas Koniékkal bandázni, és velünk volt a húga, a Lina, aki úgy tudom, hogy osztálytársad, és akkor ő hívta oda Arnoldot, és így haverkodtunk össze.
- Na hát, Lina nem is mondta.
- Hát mert mi is azt hittük, hogy egyszeri alkalom lesz, hogy együtt lógunk, de másnap összefutottunk a hangszerboltban. Kicsi a világ - folytatta mosolyogva Keti. Aranyos csajnak tűnt. És nem olyan könnyen kaphatónak, mint akikkel a bátyám eddig kavart. Hát, jó lenne, ha összejönnének vagy legalább legjobb haverokká válnának. Na meg aztán eggyel több ismerős a suliban.
- Hányadikas vagy, Keti?
- 10 - mosolygott. - Vagyis láthatsz palotásozni a drága végzősök szalagavatóján. Tök jó, nem?
- Hát nem jobb a keringőzésnél.
- Tényleg, te keringőzöl. Na és ki a párod?
- Németh Leó.
- Huh, akkor adj hálát az égnek, talán Leó az egyetlen normális ott. Ja meg Son. És Anwar.
- Dávidról is azt mondják, hogy egész normális.
- Na jól van csajok, ezt majd máskor megbeszélitek, Keti most jön velem bringázni - kelt fel Arnold, maga után húzva Ketrint, és el is tűntek. Én meg leültem. Anyu elém rakta az ebédet.
- Szimpatikus kiscsaj. Annak ellenére, hogy először amikor megláttam, azt hittem elájulok, hogy a bátyád valami lázadó csajt szedett össze, de tök normális. Jó lenne, ha komolyan gondolná a dolgokat a bátyád vele. Mint Levi Edinával. Vagy te Ricsivel. Tényleg, mi helyzet Ricsivel? Hogy-hogy nem jött ma?
- Nem tudom, kértem, hogy jöjjön be, de hajthatatlan volt. Ja amúgy képzeld, a szülei meghívtak ma estére vacsira hozzájuk.
- Tényleg? Ha engem kérdezel, már ideje volt.
- Anya, Ricsi nincs ilyen jó kapcsolatban a szüleivel, mint én veletek. Neki idő kellett, hogy elmondja. És most, hogy elmondta, várnak, hogy megismerjenek.
- És mit mondott a szüleinek, amikor nálunk volt?
- Hát azt tudták, hogy velem volt.
- Édes istenem, bárcsak érteném. hogy működik a kamasz fiú feje - sóhajtott anyu, én meg felnevettem.
Délután picikét tanulgattam, majd fél 6-kor neki álltam készülődni. Választásom egy olyan piros egyberuhára esett, melynek felső részén fehér csipke volt. Ehhez egy krémszínű magassarkú szandál, egy korall színű táska és az anno Regitől elcsórt arany nyaklánc, és voilá, kész is voltam. A hajamat gyorsan begöndörítettem, kis szempillaspirált vittem fel, majd boldogan mentem ki a ház elé. Anyu természetesen a kezembe nyomott 2 doboz bonbont meg egy üveg márkás Whiskyt, miszerint illik vinni, főleg ha ilyen családba megyek.
18:40-kor ért ide hozzánk Ricsi.
- Azta. Még mindig meg tudsz lepni, pedig már láttalak elegánsban - nézett rajtam végig elismerően.
- Hát, ezt én is elmondhatnám. Sokkal szexibb ez az elegáns cucc, mint amikor V nyakú pólóban vagy - álltam elé, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
- Megnyugodhatsz, a zakó alatt az van - kacsintott.
- Legalább fehér? - nevettem, mire ő mosolyogva bólintott, majd magához húzott és vidáman indultunk el.
Szerencsére Ricsi nem lakik messze, így 10 perc alatt oda is értünk A ház láttán azonnal el is csodálkoztam. A ház téglából épült, bár nem abból a tipikus angolos piros téglából, hanem annál világosabból. Viszont a fehér oszlopok, ajtók és ablakok megvoltak. Nem volt régi ház, inkább kifejezetten újnak tűnt. És eléggé angolos beütést keltett.
- Szép házatok van - mondtam mosolyogva, mire Ricsi felröhögött.
- Na megszólalt a barlanglakó - válaszolt, mire én iszonyatos röhögésbe kezdtem.
- Beteg egy ember vagy.
- Tudom. Na de vágd normálisba magad, mert balhét rendezek - fenyített aztán be komoly fejjel.
- Kinek feszülsz, teee? - kérdeztem nevetve, majd hagytam, hogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és így mentünk be.
Már az az előszoba is elegáns volt, aztán megjelentek A SZÜLŐK, csupa nagybetűvel. Apuka teljesen olyan volt, mint Ricsi, csak kevesebb haja volt, és a mosolya sem volt olyan csibészes, mint Ricskónak. És megvan az is, hogy kitől örökölte a szemét. Anyukától. Aki mellesleg egy igen szép, barna hajú, széles mosolyú, karcsú és fiatalos nő volt. Természetesen divatosan és elegánsan felöltözve.
- Jó estét! - mosolyogtam rájuk.
- Szia, kedves Dóra! - köszöntött először anyuka. - Ricsi anyukája vagyok, Daphne O'Donnell. Ricsi már nagyon sokat mesélt rólad, örülök, hogy végre megismerhetlek.
- Én is. Ezt magának hoztam - nyújtottam át az egyik bonbont.
- Ez nagyon figyelmes, köszönöm szépen - nevetett.
- James O'Donnell vagyok, Richard apja. De gondolom ezt kitaláltad - nyújtotta a kezét az apuka is mosolyogva.
- Baranyai Dóra. Ezt pedig önnek hoztam. És ha jól tudom, van egy lányuk is, neki is hoztam bonbont.
- Oh igen, Grace majd később érkezik, addig is add csak ide, elrakom. Köszönjük szépen. Gyertek beljebb! - invitált be aztán a nappaliba kedvesen Mrs. O'Donnell.
Meséltem picit magamról, a családomról és arról is, hogy mennyire szeretem a fiúkat. Aztán asztalhoz ültünk, miután Grace is megérkezett. FishAndChips volt, vagyis tipikus angol kaja. Ricsi unott képpel eszegette, miközben azt figyelte, hogy én mennyire rá vagyok kattanva a dologra. Megmondom őszintén, most ettem először ilyet, eddig csak az angol könyvemben láttam.
Vacsora után a szülők megengedték, hogy kettesben legyünk, így bementünk Ricsi szobájába.
- Tádám. Tetszik, mi? - mondta, amikor benyitottam. Na igen. Ricsi szobája eléggé eltért a ház stílusától. Szürke falak, amik tele voltak mindenféle dekorációval. De tényleg mindenfélével: poszterek, falmatricák, graffitik és előhívott illetve nyomtatott fotók. Középen egy ágy, ami tele volt szórva ruhákkal, a hatalmas, beépített szekrény ellenére. Ami sarkig nyitva volt. Aztán volt még íróasztal egy géppel, egy babzsák, egy gitár, egy Tv a falon, egy haspad, egy gördeszka és két nagy hangfal. És ennyi.
- Izgalmas szobád van - mondtam, még mindig az ajtóban állva. Őt ez nem érdekelte, kikerült, és lehuppant az ágyra.
- Állsz még ott egy darabig, vagy bejössz? - nézett fel, így én ledobtam magam mellé.
- Meg sem nézed itt az ágyam fölött ezeket a szívecske alakban elhelyezett képeket? - kérdezte, mire én feltérdeltem és megvizsgáltam közelebbről. Jó pár kép a szüleivel, a tesójával, egy arról a legénybúcsúról, pár kép valami haverjaival, egy Zolival és a szív közepén ott volt 3 kép még. Kettőn mi voltunk ketten.
A harmadikon pedig csak én.
Ezt egyszer akkor csinálta, amikor nálam aludt, de én tényleg nem tudtam róla, hogy ez neki megvan, ráadásul elő is van hívatva, és egy szívecske alakú kollázs közepén van az ágya felett.
- És ha szakítunk? Mi lesz a szívecskéd közepével? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem fogunk szakítani - húzott maga mellé. - Ne is gondolj rá.
- Matyi is ezt mondta...
- Csakhogy én nem Matyi vagyok... Nem szabadulsz ám meg tőlem olyan könnyen.
- Nem is szeretnék - mondtam, majd megcsókoltam és fölé ültem amolyan lovagló pózban. Így folytattuk a csókolózást.
- Mikor szeretnéd elveszteni? - kérdezte aztán Ricsi, amikor éppen letepert.
- Még nem - válaszoltam és megharaptam az orrát. Aztán összebújva megnéztünk pár Vampire Knight részt, aztán hazakísért.
Összegzésben nagyon jól éreztem magam, Ricsi szülei tök szimpik voltak, és szerintem nekik is tetszettem. A képek viszont fenomenálisak. Na meg az is, hogy Ricsi nem vette észre, de a nagy kupiban véletlenül megtaláltam a kedvenc pólóját és egyből le is nyúltam. Asszem' lesz mivel aludnom. ☺
21. Keti, duma anyuval, náluk
Ricsi aztán hazakísért, szokás szerint.
- Naa, gyere be - kérleltem, de ő hajhatatlan volt. Így egyedül mentem, de nem volt időm pampogni, ugyanis a konyhában egy idegen lány ült Arnolddal és anyuval. Kíváncsian léptem az éppen nevető társasághoz. A lánynak vállig érő szőke haja volt, ami a vége felé egyre kékült. Na igen, manapság mindenhol színes hajú emberek vesznek körül.
- Sziasztok! - köszöntem lazán, mire felém fordultak. A lány is. Brutálisan szép volt.
- Oh, szia kicsim! - jött oda anya, majd megölelt. Közben Arnold is lazán intett.
- Hugi, ő itt Szilágyi Ketrin. Most ismerkedtünk meg nemrég.
- Szia! Hívj csak Ketinek! - mosolygott kedvesen.
- Keti odajár a ti sulitokba, lehet, hogy már találkoztatok vagy láttad.
- Hmm, nem, nem rémlik. És legalább jártok? - néztem a bátyámra. Ketrin felnevetett.
- Dehogyis. 2 hete asszem' elmentem a Fazekas Koniékkal bandázni, és velünk volt a húga, a Lina, aki úgy tudom, hogy osztálytársad, és akkor ő hívta oda Arnoldot, és így haverkodtunk össze.
- Na hát, Lina nem is mondta.
- Hát mert mi is azt hittük, hogy egyszeri alkalom lesz, hogy együtt lógunk, de másnap összefutottunk a hangszerboltban. Kicsi a világ - folytatta mosolyogva Keti. Aranyos csajnak tűnt. És nem olyan könnyen kaphatónak, mint akikkel a bátyám eddig kavart. Hát, jó lenne, ha összejönnének vagy legalább legjobb haverokká válnának. Na meg aztán eggyel több ismerős a suliban.
- Hányadikas vagy, Keti?
- 10 - mosolygott. - Vagyis láthatsz palotásozni a drága végzősök szalagavatóján. Tök jó, nem?
- Hát nem jobb a keringőzésnél.
- Tényleg, te keringőzöl. Na és ki a párod?
- Németh Leó.
- Huh, akkor adj hálát az égnek, talán Leó az egyetlen normális ott. Ja meg Son. És Anwar.
- Dávidról is azt mondják, hogy egész normális.
- Na jól van csajok, ezt majd máskor megbeszélitek, Keti most jön velem bringázni - kelt fel Arnold, maga után húzva Ketrint, és el is tűntek. Én meg leültem. Anyu elém rakta az ebédet.
- Szimpatikus kiscsaj. Annak ellenére, hogy először amikor megláttam, azt hittem elájulok, hogy a bátyád valami lázadó csajt szedett össze, de tök normális. Jó lenne, ha komolyan gondolná a dolgokat a bátyád vele. Mint Levi Edinával. Vagy te Ricsivel. Tényleg, mi helyzet Ricsivel? Hogy-hogy nem jött ma?
- Nem tudom, kértem, hogy jöjjön be, de hajthatatlan volt. Ja amúgy képzeld, a szülei meghívtak ma estére vacsira hozzájuk.
- Tényleg? Ha engem kérdezel, már ideje volt.
- Anya, Ricsi nincs ilyen jó kapcsolatban a szüleivel, mint én veletek. Neki idő kellett, hogy elmondja. És most, hogy elmondta, várnak, hogy megismerjenek.
- És mit mondott a szüleinek, amikor nálunk volt?
- Hát azt tudták, hogy velem volt.
- Édes istenem, bárcsak érteném. hogy működik a kamasz fiú feje - sóhajtott anyu, én meg felnevettem.
Délután picikét tanulgattam, majd fél 6-kor neki álltam készülődni. Választásom egy olyan piros egyberuhára esett, melynek felső részén fehér csipke volt. Ehhez egy krémszínű magassarkú szandál, egy korall színű táska és az anno Regitől elcsórt arany nyaklánc, és voilá, kész is voltam. A hajamat gyorsan begöndörítettem, kis szempillaspirált vittem fel, majd boldogan mentem ki a ház elé. Anyu természetesen a kezembe nyomott 2 doboz bonbont meg egy üveg márkás Whiskyt, miszerint illik vinni, főleg ha ilyen családba megyek.
18:40-kor ért ide hozzánk Ricsi.
- Azta. Még mindig meg tudsz lepni, pedig már láttalak elegánsban - nézett rajtam végig elismerően.
- Hát, ezt én is elmondhatnám. Sokkal szexibb ez az elegáns cucc, mint amikor V nyakú pólóban vagy - álltam elé, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
- Megnyugodhatsz, a zakó alatt az van - kacsintott.
- Legalább fehér? - nevettem, mire ő mosolyogva bólintott, majd magához húzott és vidáman indultunk el.
Szerencsére Ricsi nem lakik messze, így 10 perc alatt oda is értünk A ház láttán azonnal el is csodálkoztam. A ház téglából épült, bár nem abból a tipikus angolos piros téglából, hanem annál világosabból. Viszont a fehér oszlopok, ajtók és ablakok megvoltak. Nem volt régi ház, inkább kifejezetten újnak tűnt. És eléggé angolos beütést keltett.
- Szép házatok van - mondtam mosolyogva, mire Ricsi felröhögött.
- Na megszólalt a barlanglakó - válaszolt, mire én iszonyatos röhögésbe kezdtem.
- Beteg egy ember vagy.
- Tudom. Na de vágd normálisba magad, mert balhét rendezek - fenyített aztán be komoly fejjel.
- Kinek feszülsz, teee? - kérdeztem nevetve, majd hagytam, hogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és így mentünk be.
Már az az előszoba is elegáns volt, aztán megjelentek A SZÜLŐK, csupa nagybetűvel. Apuka teljesen olyan volt, mint Ricsi, csak kevesebb haja volt, és a mosolya sem volt olyan csibészes, mint Ricskónak. És megvan az is, hogy kitől örökölte a szemét. Anyukától. Aki mellesleg egy igen szép, barna hajú, széles mosolyú, karcsú és fiatalos nő volt. Természetesen divatosan és elegánsan felöltözve.
- Jó estét! - mosolyogtam rájuk.
- Szia, kedves Dóra! - köszöntött először anyuka. - Ricsi anyukája vagyok, Daphne O'Donnell. Ricsi már nagyon sokat mesélt rólad, örülök, hogy végre megismerhetlek.
- Én is. Ezt magának hoztam - nyújtottam át az egyik bonbont.
- Ez nagyon figyelmes, köszönöm szépen - nevetett.
- James O'Donnell vagyok, Richard apja. De gondolom ezt kitaláltad - nyújtotta a kezét az apuka is mosolyogva.
- Baranyai Dóra. Ezt pedig önnek hoztam. És ha jól tudom, van egy lányuk is, neki is hoztam bonbont.
- Oh igen, Grace majd később érkezik, addig is add csak ide, elrakom. Köszönjük szépen. Gyertek beljebb! - invitált be aztán a nappaliba kedvesen Mrs. O'Donnell.
Meséltem picit magamról, a családomról és arról is, hogy mennyire szeretem a fiúkat. Aztán asztalhoz ültünk, miután Grace is megérkezett. FishAndChips volt, vagyis tipikus angol kaja. Ricsi unott képpel eszegette, miközben azt figyelte, hogy én mennyire rá vagyok kattanva a dologra. Megmondom őszintén, most ettem először ilyet, eddig csak az angol könyvemben láttam.
Vacsora után a szülők megengedték, hogy kettesben legyünk, így bementünk Ricsi szobájába.
- Tádám. Tetszik, mi? - mondta, amikor benyitottam. Na igen. Ricsi szobája eléggé eltért a ház stílusától. Szürke falak, amik tele voltak mindenféle dekorációval. De tényleg mindenfélével: poszterek, falmatricák, graffitik és előhívott illetve nyomtatott fotók. Középen egy ágy, ami tele volt szórva ruhákkal, a hatalmas, beépített szekrény ellenére. Ami sarkig nyitva volt. Aztán volt még íróasztal egy géppel, egy babzsák, egy gitár, egy Tv a falon, egy haspad, egy gördeszka és két nagy hangfal. És ennyi.
- Izgalmas szobád van - mondtam, még mindig az ajtóban állva. Őt ez nem érdekelte, kikerült, és lehuppant az ágyra.
- Állsz még ott egy darabig, vagy bejössz? - nézett fel, így én ledobtam magam mellé.
- Meg sem nézed itt az ágyam fölött ezeket a szívecske alakban elhelyezett képeket? - kérdezte, mire én feltérdeltem és megvizsgáltam közelebbről. Jó pár kép a szüleivel, a tesójával, egy arról a legénybúcsúról, pár kép valami haverjaival, egy Zolival és a szív közepén ott volt 3 kép még. Kettőn mi voltunk ketten.
A harmadikon pedig csak én.
- Naa, gyere be - kérleltem, de ő hajhatatlan volt. Így egyedül mentem, de nem volt időm pampogni, ugyanis a konyhában egy idegen lány ült Arnolddal és anyuval. Kíváncsian léptem az éppen nevető társasághoz. A lánynak vállig érő szőke haja volt, ami a vége felé egyre kékült. Na igen, manapság mindenhol színes hajú emberek vesznek körül.
- Sziasztok! - köszöntem lazán, mire felém fordultak. A lány is. Brutálisan szép volt.
- Oh, szia kicsim! - jött oda anya, majd megölelt. Közben Arnold is lazán intett.
- Hugi, ő itt Szilágyi Ketrin. Most ismerkedtünk meg nemrég.
- Szia! Hívj csak Ketinek! - mosolygott kedvesen.
- Keti odajár a ti sulitokba, lehet, hogy már találkoztatok vagy láttad.
- Hmm, nem, nem rémlik. És legalább jártok? - néztem a bátyámra. Ketrin felnevetett.
- Dehogyis. 2 hete asszem' elmentem a Fazekas Koniékkal bandázni, és velünk volt a húga, a Lina, aki úgy tudom, hogy osztálytársad, és akkor ő hívta oda Arnoldot, és így haverkodtunk össze.
- Na hát, Lina nem is mondta.
- Hát mert mi is azt hittük, hogy egyszeri alkalom lesz, hogy együtt lógunk, de másnap összefutottunk a hangszerboltban. Kicsi a világ - folytatta mosolyogva Keti. Aranyos csajnak tűnt. És nem olyan könnyen kaphatónak, mint akikkel a bátyám eddig kavart. Hát, jó lenne, ha összejönnének vagy legalább legjobb haverokká válnának. Na meg aztán eggyel több ismerős a suliban.
- Hányadikas vagy, Keti?
- 10 - mosolygott. - Vagyis láthatsz palotásozni a drága végzősök szalagavatóján. Tök jó, nem?
- Hát nem jobb a keringőzésnél.
- Tényleg, te keringőzöl. Na és ki a párod?
- Németh Leó.
- Huh, akkor adj hálát az égnek, talán Leó az egyetlen normális ott. Ja meg Son. És Anwar.
- Dávidról is azt mondják, hogy egész normális.
- Na jól van csajok, ezt majd máskor megbeszélitek, Keti most jön velem bringázni - kelt fel Arnold, maga után húzva Ketrint, és el is tűntek. Én meg leültem. Anyu elém rakta az ebédet.
- Szimpatikus kiscsaj. Annak ellenére, hogy először amikor megláttam, azt hittem elájulok, hogy a bátyád valami lázadó csajt szedett össze, de tök normális. Jó lenne, ha komolyan gondolná a dolgokat a bátyád vele. Mint Levi Edinával. Vagy te Ricsivel. Tényleg, mi helyzet Ricsivel? Hogy-hogy nem jött ma?
- Nem tudom, kértem, hogy jöjjön be, de hajthatatlan volt. Ja amúgy képzeld, a szülei meghívtak ma estére vacsira hozzájuk.
- Tényleg? Ha engem kérdezel, már ideje volt.
- Anya, Ricsi nincs ilyen jó kapcsolatban a szüleivel, mint én veletek. Neki idő kellett, hogy elmondja. És most, hogy elmondta, várnak, hogy megismerjenek.
- És mit mondott a szüleinek, amikor nálunk volt?
- Hát azt tudták, hogy velem volt.
- Édes istenem, bárcsak érteném. hogy működik a kamasz fiú feje - sóhajtott anyu, én meg felnevettem.
Délután picikét tanulgattam, majd fél 6-kor neki álltam készülődni. Választásom egy olyan piros egyberuhára esett, melynek felső részén fehér csipke volt. Ehhez egy krémszínű magassarkú szandál, egy korall színű táska és az anno Regitől elcsórt arany nyaklánc, és voilá, kész is voltam. A hajamat gyorsan begöndörítettem, kis szempillaspirált vittem fel, majd boldogan mentem ki a ház elé. Anyu természetesen a kezembe nyomott 2 doboz bonbont meg egy üveg márkás Whiskyt, miszerint illik vinni, főleg ha ilyen családba megyek.
18:40-kor ért ide hozzánk Ricsi.
- Azta. Még mindig meg tudsz lepni, pedig már láttalak elegánsban - nézett rajtam végig elismerően.
- Hát, ezt én is elmondhatnám. Sokkal szexibb ez az elegáns cucc, mint amikor V nyakú pólóban vagy - álltam elé, majd hagytam, hogy megcsókoljon.
- Megnyugodhatsz, a zakó alatt az van - kacsintott.
- Legalább fehér? - nevettem, mire ő mosolyogva bólintott, majd magához húzott és vidáman indultunk el.
Szerencsére Ricsi nem lakik messze, így 10 perc alatt oda is értünk A ház láttán azonnal el is csodálkoztam. A ház téglából épült, bár nem abból a tipikus angolos piros téglából, hanem annál világosabból. Viszont a fehér oszlopok, ajtók és ablakok megvoltak. Nem volt régi ház, inkább kifejezetten újnak tűnt. És eléggé angolos beütést keltett.
- Szép házatok van - mondtam mosolyogva, mire Ricsi felröhögött.
- Na megszólalt a barlanglakó - válaszolt, mire én iszonyatos röhögésbe kezdtem.
- Beteg egy ember vagy.
- Tudom. Na de vágd normálisba magad, mert balhét rendezek - fenyített aztán be komoly fejjel.
- Kinek feszülsz, teee? - kérdeztem nevetve, majd hagytam, hogy ujjait rákulcsolja az enyémekre, és így mentünk be.
Már az az előszoba is elegáns volt, aztán megjelentek A SZÜLŐK, csupa nagybetűvel. Apuka teljesen olyan volt, mint Ricsi, csak kevesebb haja volt, és a mosolya sem volt olyan csibészes, mint Ricskónak. És megvan az is, hogy kitől örökölte a szemét. Anyukától. Aki mellesleg egy igen szép, barna hajú, széles mosolyú, karcsú és fiatalos nő volt. Természetesen divatosan és elegánsan felöltözve.
- Jó estét! - mosolyogtam rájuk.
- Szia, kedves Dóra! - köszöntött először anyuka. - Ricsi anyukája vagyok, Daphne O'Donnell. Ricsi már nagyon sokat mesélt rólad, örülök, hogy végre megismerhetlek.
- Én is. Ezt magának hoztam - nyújtottam át az egyik bonbont.
- Ez nagyon figyelmes, köszönöm szépen - nevetett.
- James O'Donnell vagyok, Richard apja. De gondolom ezt kitaláltad - nyújtotta a kezét az apuka is mosolyogva.
- Baranyai Dóra. Ezt pedig önnek hoztam. És ha jól tudom, van egy lányuk is, neki is hoztam bonbont.
- Oh igen, Grace majd később érkezik, addig is add csak ide, elrakom. Köszönjük szépen. Gyertek beljebb! - invitált be aztán a nappaliba kedvesen Mrs. O'Donnell.
Meséltem picit magamról, a családomról és arról is, hogy mennyire szeretem a fiúkat. Aztán asztalhoz ültünk, miután Grace is megérkezett. FishAndChips volt, vagyis tipikus angol kaja. Ricsi unott képpel eszegette, miközben azt figyelte, hogy én mennyire rá vagyok kattanva a dologra. Megmondom őszintén, most ettem először ilyet, eddig csak az angol könyvemben láttam.
Vacsora után a szülők megengedték, hogy kettesben legyünk, így bementünk Ricsi szobájába.
- Tádám. Tetszik, mi? - mondta, amikor benyitottam. Na igen. Ricsi szobája eléggé eltért a ház stílusától. Szürke falak, amik tele voltak mindenféle dekorációval. De tényleg mindenfélével: poszterek, falmatricák, graffitik és előhívott illetve nyomtatott fotók. Középen egy ágy, ami tele volt szórva ruhákkal, a hatalmas, beépített szekrény ellenére. Ami sarkig nyitva volt. Aztán volt még íróasztal egy géppel, egy babzsák, egy gitár, egy Tv a falon, egy haspad, egy gördeszka és két nagy hangfal. És ennyi.
- Izgalmas szobád van - mondtam, még mindig az ajtóban állva. Őt ez nem érdekelte, kikerült, és lehuppant az ágyra.
- Állsz még ott egy darabig, vagy bejössz? - nézett fel, így én ledobtam magam mellé.
- Meg sem nézed itt az ágyam fölött ezeket a szívecske alakban elhelyezett képeket? - kérdezte, mire én feltérdeltem és megvizsgáltam közelebbről. Jó pár kép a szüleivel, a tesójával, egy arról a legénybúcsúról, pár kép valami haverjaival, egy Zolival és a szív közepén ott volt 3 kép még. Kettőn mi voltunk ketten.
A harmadikon pedig csak én.
Ezt egyszer akkor csinálta, amikor nálam aludt, de én tényleg nem tudtam róla, hogy ez neki megvan, ráadásul elő is van hívatva, és egy szívecske alakú kollázs közepén van az ágya felett.
- És ha szakítunk? Mi lesz a szívecskéd közepével? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem fogunk szakítani - húzott maga mellé. - Ne is gondolj rá.
- Matyi is ezt mondta...
- Csakhogy én nem Matyi vagyok... Nem szabadulsz ám meg tőlem olyan könnyen.
- Nem is szeretnék - mondtam, majd megcsókoltam és fölé ültem amolyan lovagló pózban. Így folytattuk a csókolózást.
- Mikor szeretnéd elveszteni? - kérdezte aztán Ricsi, amikor éppen letepert.
- Még nem - válaszoltam és megharaptam az orrát. Aztán összebújva megnéztünk pár Vampire Knight részt, aztán hazakísért.
Összegzésben nagyon jól éreztem magam, Ricsi szülei tök szimpik voltak, és szerintem nekik is tetszettem. A képek viszont fenomenálisak. Na meg az is, hogy Ricsi nem vette észre, de a nagy kupiban véletlenül megtaláltam a kedvenc pólóját és egyből le is nyúltam. Asszem' lesz mivel aludnom. ☺
2015. május 27., szerda
20. Tesi, EXO, becenevek, meghívás, ló
Hétfőn elég kómásan ballagtam a suliba. Jó, ez nem csoda, hiszen a hétvégi esküvő eléggé betett. Vasárnap este 5-kor keltem fel, de Ricskó, aki ugye nálunk aludt, még nálam is tovább bírta a szunyát. Így konkrétan nem tanultunk semmit mára. Na mindegy.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.) Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. - Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.) Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. - Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.
20. Tesi, EXO, becenevek, meghívás, ló
Hétfőn elég kómásan ballagtam a suliba. Jó, ez nem csoda, hiszen a hétvégi esküvő eléggé betett. Vasárnap este 5-kor keltem fel, de Ricskó, aki ugye nálunk aludt, még nálam is tovább bírta a szunyát. Így konkrétan nem tanultunk semmit mára. Na mindegy.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.) Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. - Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.
Osztályunk létszáma végre ismét teljes lett, úgyhogy boldogan kezdtünk el tesizni. (Mer' ugye mi boldogunk leszünk egymástól.) Ati bácsi meg kitalálta, hogy tesizzünk zenére. De ehhez ugye kellett valami telefon is, amiről ezt tudjuk szolgáltatni. Lina önként válalkozott, mi meg hagytuk, mert mindannyian tudtuk, hogy Lina mindenféle zenét hallgat, és az mindenkinek tetszeni fog. Hát szerintem mondanom sem kell, hogy tesizés helyett inkább táncoltunk, és énekeltünk. Legalábbis mi, lányok. A fiúk meg erősítettek, őket nem hatotta meg a zene.
Angolon én ismét nem csináltam semmi értelmeset, ugyanis a többiek elkezdtek gyúrni a nyelvvizsgára, nekem meg az már megvan, szóval, hogy Zolit idézzem, hawaii dj. Spanya ezt elismeri, és megengedi, hogy csak legyek. Szóval elkezdtem EXO videoklippeket nézni a telefonomon.
- Ki ez a sok homi? - hajolt oda hátulról Ricsi.
- És mióta hallgatsz te ilyet? - csatlakozott Zoli is. Feléjük fordultam.
- Lehet, hogy nem heterok, és igaz, hogy nem is csipázom a k-popot, de őket leginkább a táncuk miatt nézem. Most nézd meg! Ti tudnátok így táncolni? Rohadt jók.
- Mibe fogadunk, hogy én tudok így táncolni? - nézett rám Ricsi.
- Úgyse tudsz - nyújtottam a nyelvemet.
- Szerinted miért játszok főszerepet a darabban? Ha nem tudnék, lehetnék világosító is - kacsintott, majd kivette a telefont a kezemből, és elkezdte nézni. Én az ilyeneken már meg sem lepődök.
Irodalmon és drámatörin a szokás szerint tettük a dolgunkat, így egy kész felüdülés volt a tánc óra, ahol most végre nem jöttek a végzősök keringőzni.
- Mit szeretnétek táncolni? - kérdezte Ildi, mire Ricsi mosolyogva felkelt, és odasétált hozzá.
- Szerintetek ezt eltudnánk táncolni? - kérdezte tőlük, majd lejátszotta a Call Me Baby-t, az EXO-tól. Elnevettem magam.
- Itt az új feladat! - kiáltott fel Gabi, és máris hozzá is láttak a munkának egy dance pratice alapján.
Osztályfőnökin pedig az volt a feladat, hogy mindenkinek a nevére kerestünk becenevet.
Napsugárral kezdtük. A következő neveket találtuk: Napsi, Sugi, Sugárka. Sugica, Napsugi, Napocska, de Pé beszólt, hogy akkor már UV. Ezen persze jót röhögtünk.
- Ha már itt tartunk, kedves Péter, keressünk a te nevedre is becézést - szólt az ofő.
- Hát nekem van becenevem. Pé vagyok.
- Gyerekek, hogy lehet még a Pétert becézni? - nézett ránk.
- Peti, Petike, Péterke, Petya, Petyus, Petykó... - sorolta unottan Dodi.
- Petykó - röhögött fel Máté. - Neeee! - A következő pillanatban már a földön feküdt, annyira röhögött. Ez elég vicces látványt nyújtott. - Mostantól így fogunk hívni!
- És téged hogy fogunk? - kérdezte Pé, miközben telefonján már guglizta is a Máté becézését. - Mátéka, Matyi, Máti, Mátika, Matyus vagy Matus akarsz lenni? - Ismét mindenki röhögni kezdett.
- Jól van, menjünk tovább. Dóra névre mit tudtok? - kérdezte Robi bá.
- Dorci - mondta Ricsi.
- Dóri - mondtam.
- Dodó? - kérdezte Hobo.
- Akkor már lehetne ő is Dodi. Vagy Dorka. Hmm, eddig ezek a legnormálisabb becenevek - szólt Dodi. A Melindára találtuk a Melit, a Melcsit, a Lindát, a Melt, Máté pedig a Melót is benyögte. Na igen, szerintem mondanom sem kell, mekkora poénkulacs osztálytársaim vannak. (Igen, ezt a szót is tőlük talnultam.) Egy becenév nekem különösen tetszett: Ricsi mondta Elinára, hogy Linci. Persze azonnal leszögeztem, hogy én így fogom hívni. Vele már nem mertek a fiúk kötekedni, szóval ő maradt Lina, Eli vagy El. Hobora csak a Bonit találtuk, ami meg eléggé nőisen hangzik, és így végre a többiek is megértették, miért Hobo a beceneve. Na igen, a Bonifác nem túl szerencsés név. Gréta megkapta a Krétát (by: Máté), ezenkívül Gréti, Grétus és Gré.
- Dominika? - kérdezte az ofő.
- Dodi, Domi, Dom, Nika... - vágta rá egyből Pé, majd szerelmes pillantást küldött a lány felé. Ő meg felnevetett.
- Tanító bácsi! - tette fel a kezét raszta osztálytársunk. - A Zoltánt lehet úgy becézni, hogy Zoli, Zozó, Zotya, Zolcsa meg még egyéb ilyen homi nevek. Szóval én maradnák Zoli, ha szabad.
- Az maradnék - javította ki Ricsi egyből, és ilyen 'haver, ez tök alap' fejet vágott. Elmosolyodtam. Aztán kicsengettek, mi meg úgy rohantuk kifele a teremből, mintha puskagolyót lőttek volna a seggünkbe. Az ofő még utánunk szólt, hogy következő órán folytatjuk. Ezért szeretjük az ofőt: mindig talál valami olyan témát, ami mindenkit érdekel. Ez az egyetlen óra, amin mindenki 100 százalékosan részt vesz, pedig általánosban ofőin baromi jókat szoktunk aludni. Mindegyis.
A szekrényembe pakoltam be a cuccaimat, és éppen Melivel röhögtünk valami idióta dolgon, amikor valaki hátulról átölelt, és adott az arcomra egy hatalmas puszit.
- Na kit várnak ma este vacsorára a barátja szülei? - kérdezte aztán. Döbbenten fordultam hátra.
- A szüleid meghívtak vacsorára?
- De meg ám. Úgyhogy szedd össze valamelyik normálisan öltözködő barátnődet, aki nem Melike, és vegyél fel valami normális cuccot.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy szarul öltözködöm? - háborodtunk fel szinte egyszerre Melivel.
- Na pasztmek - túrt bele a hajába. - Átfogalmazom. Az én szüleim kifinomult brittek. Nekik nem mindegy, hogy ilyen cuccba jössz-e, vagy estélyibe. Ne érts félre, nekem rohadtul bejön a stílusod, meg a Melié se szar. De anyába van francia vér is, és mind tudjuk, hogy a franciáknak meg...
- Jól van, elegáns leszek - vágtam közbe nevetve, miután összenéztem barátosnémmel.
- Most miért kellett? Olyan jó sztorit kitaláltam pedig - nézett rám tettetett csalódással, majd magához szorított és nyomott egy puszit a fejemre.
- Oh, látom megvan a megoldás, O'Donnell miért áll bukásra történelemből - szólt mögöttünk egy határozott női hang. Csikó Andrea volt az, a befásult töri tanárunk. Szegény undorral mesél mindenféle párkapcsolatról, ugyanis ő 45 éves létére még mindig szingli. Nem csodálom. A stílusa, akár csak a nagymamámnak volt a '70es években. Pedig alapból nem ronda nő. Csak szegény kicsit megkergült. Sőt, a felsőbb évesek azt állítják, hogy ráadásul leszbikus is. Mondanom sem kell, hogy a bogarai miatt ő az egyik legutáltabb tanár a suliban és van pár beceneve. Ilyen pölö a Ló, vagy a Csikló.
Szóval mielőtt kitört volna a hiszti, szétrebbentünk.
- Tanárnő, most miért mondja ezt? - kérdezte inkább Ricsi kíváncsian. Idézőjelben.
- Már megint egyest írtál.
- Az megy hogy lehet?
- Fiú, akkora sületlenségeket írtál, hogy majdnem rosszul lettem.
- A csudába! Pedig nagyon sokat készültem rá - szomorodott el Ricskó.
- Lehet hanyagolni kéne Barabás kisasszonyt, és többet készülni - válaszolt. Kuncogtam egyet.
- Bocsánat tanárnő, Baranyai Dóra vagyok, nem Barabás - javítottam aztán ki, mire gúnyosan rám nézett.
- Hát persze. Vegyenek példát Berkesről, aki magányos életmódot folytat - és elment. Egymásra néztünk, majd mind hármunkból egyszerre tört ki a röhögés.
2015. április 13., hétfő
19/2. Az esküvő
- Remek - pampogtam, majd én is elindultam befele, de Ricsi elkapta a karom.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.
19/2. Az esküvő
- Remek - pampogtam, majd én is elindultam befele, de Ricsi elkapta a karom.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.
- Dóri, miért nem mondtad, hogy ő az?
- Mert egyszerűen gondolni sem akartam rá...
- Mondhattad volna...
- Sajnálom - mondtam, majd megöleltem, de nem éreztem azt a szeretetet, amit az ölelése egyébként árasztani szokott. Belenéztem a szemébe. - Szeretlek, Ricsi. És ezen nem fog változtatni se Matyi, se senki.
- Kivéve... - mondta, mire lehervadt a mosoly az arcomról. - Csak vicceltem - röhögte el magát.
- Utállak - ütöttem meg.
- Szeretlek, Dóri, és nem bírom elégszer mondani, hogy mennyire. És magasról lehányom, hogy itt van ez a féreg, mert te az én barátnőm vagy, és nem adlak ám olyan könnyen - mondta, majd megcsókolt. És ezúttal éreztem a szeretetet.
Bementünk. A zenekar, aki csupa lakodalmas zenét játszott, most éppen az 1 órás szünetét élvezte ki. Ugyanis Leviék azt találták ki, hogy nem végig ők fognak játszani, hanem lesz olyan, amikor az ő és Edo kedvenc számai fognak szólni, illetve egy negyed órát nekem is kell majd énekelnem. De szerencsére most még csak egy lassú 1D szám kezdődött. Night changes. Edina és Levi elkezdtek lassúzni. Az eddig körülöttük táncoló emberek most kihúzódtak a táncparkett szélére, és csillogó szemekkel nézték az ifjú párt, akik között néha elcsattant egy-egy csók is. Ahogy ezt néztem, elmosolyodtam. Boldogok. Vigyorogva néztem a bátyámra, aki erre odajött hozzám, és felkért. Persze, hogy mentem vele táncolni. Sosem láttam még Levit ilyen boldognak. Ezt szóvá is tettem.
- Boldog vagyok, Dóri. Ez életem legszebb napja. Szeretem Edinát és örülök, hogy mostantól hivatalosan is az enyém - mondta, majd megforgatott. Edinát felkérte Ricsi. Arnold Klárival táncolt, a szülők egymással, Adrika meg Dorogi Marcikával, a többi rokon pedig egymással. Edina családtagjai a mieinkkel. Matyi pedig Kírával táncolt. Ami azért gáz, mert tudom, hogy Arnoldnak egy időben tetszett a Dorogi lány, és most is elég furcsán méregette Matyit. Persze ez hülyeség, mert egyrészt ők tesók, másrészt meg Arninak minden második lány tetszik. Na mindegy. Ezután szerencsére egy gyorsabb szám következett, mégpedig az Uptown funk. Mindenki egy kicsit felszabadultabban kezdte el rázni. Megkerestem Vivit és Lilot, hogy velük tombolhassak. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én nagyon szeretem az unokatesóimat. Nem töltök velük minden hétvégét, ez tény kérdés, de tényleg szeretem őket. A fotós, Kitti is érezte ezt, mert mint egy varázsütésre ott termett, és lefotózott minket. Egyet csinált úgy, ahogy táncolunk, egyen mosolyogtunk, a következőn hülye fejet vágunk, a negyedikre meg odaugrott Arnold és Ricskó is.Utóbbi aztán hosszan megcsókolt, majd együtt kezdtük el énekelni a Crazy In Love című Beyoncé számot. Amit fogalmam sincs, hogy honnan tud kívülről. Nem hallgat ilyen stílusú zenét. De a Waka waka-t is kívülről fújta. És utána jöttek Levi számai. Ivan and the parazol, 30y, Rolling Stones és lejárt a kedvencek időszaka. Közben én jobban is bemutattam a családnak Ricskót, amíg a 'zenekar' játszott. Éppen apu szüleinvel és a bátyja családjával tárgyaltunk.
- És hogy-hogy te 17 éves vagy, és osztálytársak vagytok? - kérdezte mama.
- Hát a nevemből is kiderül, hogy nem magyar származású vagyok. 7 éves koromban költöztünk ide, tehát eleve egy év elment úgy a suliban, hogy egy szót sem értettem, ezért kellett akkor évet ismételnem. De aztán, amint hallhatják, megtanultam perfektül magyarul is, szóval folytathattam tanulmányaimat. Aztán nyolcadikban kicsit elzüllöttem, és akkor megbuktattak. Elismerem, akkor tényleg nem nagyon érdekelt az egész, mert bekerültem egy elég rossz társaságba. Úgyhogy újra nyolcadikos lettem, de akkor már kitűnővel végeztem el, és így vettek fel ebbe a suliba, hála isten. Elég jó iskola, tetszik, hogy van művészeti programja, és itt tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek csinálni, na meg itt a diákok is elég értelmesek, szóval nem keveredek bele semmibe - válaszolta századszor ugyanolyan dimplomatikusan és ugyanakkora mosollyal. Nem játszott meg semmit. Ricsi mindig így beszél a felnőttekkel. A szüleimmel is illedelmes, na meg Zoli szüleivel is. Hát a tanárokkal már kevésbé, de én is tudom róla, hogy értelmes fiú. És hát meg kell mondjam, büszke voltam. Büszke voltam rá, ránk, és arra, hogy ilyen barátom lehet.
Miután minden családtagom elfogadta Ricsit, elmentünk rázni egyet a No roxa áj-ra, ami ugye elmaradhatatlan egy esküvőn.
És utána jöhettünk mi. Vagyis én. Elkezdtem énekelni. Pár számot lenyomtam (Unfaithful nem maradhatott el), majd visszamentem táncolni. Végre ehettünk a menyasszonyi tortából is. Adrit és Marcit anyu elvitte egy barátnőjéhez.
A vőfélynek még volt pár hülye feladata, amit az ifjú párnak végre kellett hajtania, aztán éjfél után átöltöztek, és előadtak valami táncot. Mindenki csak nézett. Erre azért senki nem számított.
Mindenesetre Edina menyecske ruhában is csak úgy ragyogott.
3 óra körül a nép elkezdett oszolni. De mi még bírtuk. Igaz, hogy az itt lévők 90 százaléka ittas volt, és nem tagadom, bennem és a szüleimben is volt egy kis alkohol. De a legrészegebbek Levi haverjai voltak, akik kidöntöttek egy ajtót is. A bulinak aztán fél 6 körül lett vége hivatalosan. Legalábbis mi is, és Leviék is akkor léptek le. Vagyis ők elmentek nászútra egyből. Görögországba, hogy szakadnának meg. Bezzeg nekünk itthon kell lennünk.
Hullafáradtan dőltem be az ágyamba. Alig volt erőm letusolni és lemosni a sminket, de megoldottam, és pár perc múlva már aludtam is az amúgy rám váró Ricsi mellett.
2015. március 26., csütörtök
19/1. Az esküvő
Az esküvő napja.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
19/1. Az esküvő
Az esküvő napja.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
Igen, tudom. Majdnem 2 hete nem írtam, de egyrészt sokat kellett tanulnom és pótolnom, mert engem is utol ért az influenza, másrészt az esküvő szervezésben segédkeztem, aztán a maradék időmben pedig Ricsivel voltam.
Múlt szombaton megtartottuk Edina leánybúcsúját, ahol aztán sikerült lerészegednem, de ennek ellenére nagyon jó egy buli volt. Aztán vasárnap 38 fokos lázzal ébredtem, szóval szerdáig nyomtam az ágyat. De most már makk egészséges vagyok.
Edina reggel érkezett meg hozzánk, így mi anyával segítettünk neki készülődni. Aztán átjött Edo anyukája, nővére, majd Lina és Meli is megérkezett, úgyhogy ők meg elkezdtek engem széppé varázsolni. Míg Meli a körmömet festette, Lina a hajamat göndörítette. Nagyjából meg is voltunk, már csak a smink hiányzott, de mivel ebéd idő volt, és megérkeztek a mamáék Ajkáról, neki álltunk kajolni. Jó sokan voltunk. Ajkáról jött Ildi mama és Béla papa, vagyis anyu szülei. Mivel Ajka ide 2 és fél óra, ezért nem találkozunk velük túl gyakran. Persze, egy csomót skypeolunk, de azért mégsem ugyanaz. Érthető, hogy talán nekik örültünk a legjobban. Tamás, anyu testvére és a menyasszonya, Anita Veszprémből jöttek. Ők még elég fiatalok a maguk 27 évével. Ja és ők Adrika keresztszülei. Edina szülei (akikkel most találkoztam életemben először) és tesója, Klári is itt volt. Ja, és hogy ki ne hagyjam, anyu nővére, Ildi is befutott az én kedvenc unokatesómmal, Viviennel együtt. Imádom ezt a csajt. Nála jobb unokatesót el sem képzelhetnék. Na meg Ildi a keresztanyukám, a férje, Kevin pedig a keresztapukám.
Aztán kaja után folytattuk az én sminkemet, majd megcsináltuk Vivit is. 3 órakor mindenki talpra kész volt, így fél négykor elindulhatott a menet. A bátyámék egy közeli kis templomban tartották az egyházi esküvőt, így odamentünk. Kint ott gyülekezett a fél famíliánk. Nem is tudtam, kinek köszönjek előbb. Béla papa testvére, Kriszta néni és férje, Dini bá elég régen látott volt, szóval velük kezdtem. Aztán jöhetett a lányuk, Réka családja, vagyis a 40 éves Pali, és a fiúk, a meglehetősen jóképű, 17 éves Dénes, akivel ott volt a barátnője, valami Mirtil, ha jól emlékszem. Puszi-puszi. Jöhetett anyu másik unokatesója, Anti, és családja. A 18 éves Inez, a 16 éves (szintén helyes) Ramón, a 10 éves Leila, és Magdi, aki pedig a felesége. Aranyos kis család, igazából többször is összefuthatnánk. Ramón és Inez mondjuk régen ugyanabba a suliba járt, ahova én, így ott összefutottunk, de mostanra már oda járnak, ahova a volt osztálytársaim nagy része. Leila pedig irtó cuki kiscsaj, mondjuk Adrival nem szimpatizál. Ez érthető, hiszen így már nem ő a legkisebb lány a családban. Na mindegy.
Miután velük "végeztem", átrohantam Vili papához és Márti mamához, apu szüleihez, akik itt élnek Budapesten, egy baromi nagy és baromi szép házban. Apropó nagy ház. Be kéne majd költöznöm valamikor, idén még nem tettem meg. Miután jól megszeretgettek, áttértem Andiékhoz. Andi apu nővére, aki férjével együtt Levi keresztszülei, és ők is büszkélkedhetnek 3 gyerekkel: a 23 éves Vince jelenleg jogásznak tanul, a 27 éves Ádám ledoktorált, Lilo pedig mesterin bizniszel. Nyolcadikos létére elég durván csinálja. Vele beszélgettem pár szót, hiszen amióta elballagtam, nem nagyon beszéltem vele se, de elterveztük, hogy majd valamelyik hétvégén elmegyünk egyet shoppingolni. Aztán Gergőhöz, apu bátyjához mentem oda. Az a helyzet, hogy Gergő is elég jóképű, hiába az a 44 év, és ahogy apa mesélte, elég nagy macsó is volt. És az alma nem esett messze a fájától: két fia, Kristóf és Kolos is olyan helyesek, hogy ha nem lennének a rokonaim, biztosan rájuk lennék kattanva, pedig Kolos még csak 14 éves. Kristóf viszont odajár a mi sulinkba, csak ő 10. b-s, így annyit nem láthatom. De azért a legjobb az anyukájuk, Timi, aki hogy is fogalmazzam... Szuper. De tényleg, baromi okos. 4 diplomája van, 7 nyelvvizsgája, doktori címe és állítólag valami hiperszuper tanár egy elit magániskolában. Okos a család, vagy okos a család? És az az irónikus a dologban, hogy Timi és Gergő fiatalabbik bátyusom keresztszülei. Na most Arnold nem túl okos, hiába próbálta megnevelni a keresztanyja.
Miután még jópofiztam pár sort, és bemutatkoztam pár embernek, még megálltam egy szóra Levi haverjaival, de Arni sajnos kitúrt, így egyedül maradtam. "Egyedül". Aztán megláttam Ricsit. És azt hiszem, újra belé szerettem. Olyan rohadt jól állt neki az az öltöny, hogy azt leírni nem lehet. De azt hiszem, hogy neki is tetszett a látványom, mert amikor észrevett, elmosolyodott és láttam, hogy meglepődött. Sietve lépdelt oda hozzám.
- Azt hittem, hogy nem is jössz - ugrottam a nyakába, majd megcsókoltuk egymást.
- Bocsánat, rengetegen voltak a virágboltban, de megoldottam.
- Akarom tudni? - ráncoltam a szemöldökömet.
- Naaa, nem is kiabáltam nagyon... - mondta, mire én felnevettem. - De itt vannak a csokrok. Hol vannak a többiek? - nézett körbe.
- Hát Adrit éppen ott puszilgatják Kriszta néniék, Vivi pedig Kristófékkal spanol - mondtam.
- És Edina?
- Még otthon, Úgyhogy itt kint kéne megvárnod, mivel úgyis a templom hátuljában fogsz állni.
- Meliék itt maradnak?
- Aham. Na de osszuk szét akkor a csokrokat - mondtam, majd szememmel újra megkerestem a célszemélyeket. Hiba volt, mert olyat láttam, amit nem kellett volna. Dorogi Mátyást személyesen, ahogy éppen rámnézett. Gyorsan elkaptam a tekintetem. Mit keresnek ezek itt? Aztán rájöttem. Hiszen a szülők barátok. Megpróbáltam nem ezen stresszelni. Nem cseszhetem el a bátyámék esküvőjét.
A vőfény beküldte a népet a templomba. Géza bá, Vivi, én és Ricsi kint maradtunk. Vivi Adrit ölelgette, én pedig Ricsit. Aztán megérkezett anyu, Annamari (Edina anyukája), Klári, apu, és a menyasszony, Edo. Igaz, hogy már láttam, de basszus, annyira szép volt. De tényleg. Nem igazi mennyasszonyi ruha volt rajta, hanem egy nagyon elegáns fehér ruha, amely elöl rövidebb volt, mint hátul, így látszódtak az egyébként formás lábai. Fiatalos és gyönyörű a ruha. Ehhez társult egy rózsaszínes magassarkú (ami egy picit szandálra hasonlított) és kiegészítőként egy rózsaszín nyaklánc, egy szép pár fülbevaló és a fején egy rózsakoszorú. Az egyébként ombre haja világosabb része most még világosabb volt, szinte már szőke és egy laza kontyba volt összefogva.
A szüleim Annamarival és Klárival együtt bevonultak a templomba, majd Ricsi is bement, és megállt leghátul, Lináék mellett. Aztán elkezdődött.
0 Adri elindult legelöl, mi pedig mögötte mentünk Vivivel. És leghátul pedg Géza bá' kísérte lányát. A rokonok, és barátok mosolyogva, csillogó szemmel nézték először Adri babát, majd minket, és végül Edinát, aki (nem győzöm hangsúlyozni) egyszerűen gyönyörű volt. Levi haverjai röhögve néztek rám, így én is majdnem elröhögtem magam. Idióták. Aztán megláttam Matyit, és már egyből nem volt kedvem vigyorogni. De az meg pofátlanság lett volna, szóval mosolyogtam tovább. Odaértünk az oltár elé. Mi hárman megálltunk oldalt, Arnold és Klári pedig velünk szemben. Ők voltak a tanúk. Erről az egyházi szertartásról nem is beszélnék többet, mert az igazat megvallva elég unalmas volt. Amikor azonban a pap bácsi házassá nyilvánította őket, és megcsókolhatták egymást, az egész templom egyként sóhajtott fel. Elgondolkodtam. Láttam én már sok szép párt. Sőt, ha nem tűnök egoistának, Ricsivel is azok vagyunk szerintem. De Levente és Edina egy olyan pár, akiken látszik, hogy meghalnának egymásért. És igaz, hogy Levinek voltak Edinánál szebb barátnői is, de miközben a pap beszélt, én figyeltem őket, és láttam, hogy néz rá Levi. Tényleg szereti. És tényleg szerelmes belé. És ez fordítva is igaz. És tudom, hogy eleinte nem kedveltük egymást, de ez azóta megváltozott. Ők egymásnak lettek teremtve és pont. És amikor megcsókolták egymást, könnyes lett a szemem és hatalmas mosolyra húztam a számat. És ezzel nem voltam egyedül.
Ezután jöhetett a polgári esküvő, amit a templom melletti, direkt erre a célra létrehozott parkban tartottak. Nagyon szépen fel volt díszítve, és még székek is voltak, itt így legalább nem kellett állnunk. Magassarkúba kicsit kellemetlen. Az esküvő ezen része sem volt túl izgalmas, így ezt sem firtatom. A lényeg a lényeg: Levi és Edina most már hivatalosan férj és feleség. És végre szórhattuk a rózsaszirmokat. Eközben Edina valami barátnője megállás nélkül fotózott. Praktikusabb és olcsóbb megoldás, ha szerzel valakit az egyetemről fotózni, mintha idehívnál valami fotóst egy egész vagyonért. A lány, Kitti, elvileg rohadt jó képeket csinál. Gondolom ezért volt az, hogy az összes családról csinált képet az ifjú párral. Félre értés ne essék, nem azért, mert így gondolta, hanem mert Leviék akarták így. Aztán még koszurúslányos, meg így meg úgy mindenféle fotó. Egy jó fél óra után mehettünk végre az étterembe, a lakodalomra. Ezt is olcsón megúszták, ugyanis Edina nagybátyjáéknak van egy étterme, így a lakodalmat ott tartottuk. És ez is baromi szépen fel volt díszítve, akik csinálták, igazán kitettek magukért, A vendéglő előtt még megtörtént pár hagyomány, mint például a menyasszonyi csokor dobás (amit egyébként Dorogi Kíra kapott el) és a sós kenyér evés. Aztán mindenki helyett foglalt. És amekkora pechem van, pont a Dorogi család mellett ültünk, ergo nézhettem az exemet, és ő is nézegethetett minket. A vacsora közben egy cigány zenekar húzta a nótát. Nem a műfajom, de ők kifejezetten jók voltak. Közben persze azért itt is ment pár hagyományos dolog, de 8 óra fele már nem volt olyan ember, aki ne táncolt volna a parketten. Na meg végre át is öltözhettünk a koszorúslány ruhából. Beszélgettem a rokonokkal, bemutattam Ricsit, táncoltam, aztán anya kiküldött a kocsihoz, hogy hozzam be Adri valami cuccát. Nem szerettem volna egyedül menni, de Ricsi éppen Kolosékkal spanolt, szóval kimentem. És úgy látszik, jók a megérzéseim, hogy nem kellett volna egyedül mennem. Ugyanis megtörtént az, amitől egész este féltem: szembe kerültem Matyival. De úgy tényleg.
- Szia - mosolygott rám.
- Szia - köszöntem vissza.
- Beszélnünk kéne, nem gondolod?
- Nem - közöltem hűvösen, majd mentem is volna, de megállított.
- Miért kerültél egész este?
- Mert nem akartam veled találkozni.
- Miért?
- Mert szakítottunk, de még utána is szerettél, legalábbis azt írtad, aztán Regi küldött egy képet, amin egy lánnyal csókolózol. És ezt aközben, miközben nem tudtad magad túltenni rajtam. És mivel ez elég szemét dolog volt tőled, és nem akarok veled beszélgetni, menj ahhoz a lányhoz nyugodtan.
- Remek. Azt hiszem, Esztire gondolsz. Kíváncsi vagy a magyarázatomra? Hülye kérdés, mert úgyse. De az a lényeg, hogy a mai napig nem bírtam tovább lépni, hiába próbáltalak elfeledtetni mással.
- Nem érdekel - vágtam gúnyos pofát.
- Az a fiú... - nyelt nagyot. - A barátod?
- Igen. És ha tudni akarod, iránta egészen mást érzek, mint irántad. Szeretem őt - tájékoztattam.
- Mert engem nem szerettél? - ráncolta a szemöldökét.
- De igen, de őt jobban szeretem.
- Mióta is ismered?
- Szülinapom óta.
- Tessék? De hát akkor még együtt voltunk... Na várj. Ő az a srác, aki leült melléd a padon?
- Pontosan.
- És hogy hozott benneteket össze a sors?
- Úgy, hogy az osztálytársa lettem - szólalt meg egy ismerős hang Matyi háta mögül. Hátrafordult, és Ricsi állt ott, mire én elmosolyodtam. Annyira jól nézett ki. Egy elegáns Bugatti cipő. egy elég szűk, fekete csőgatya, egy fehér ing és egy keskeny nyakkendő volt rajta. És baromi jól nézett ki. - Richard O'Donnell, személyesen. Gondolom te vagy Matyi. Tudod, sokat hallottam ám rólad. Te voltál, aki összetörte a barátnőm szívét.
- Igazatok van, én tehetek róla, hogy el kellett költöznünk - tette lazán zsebre a kezeit Matyi.
- Oh, azt még túléltem, hiszen skypeoltunk meg minden...
- Akkor mivel is törtem össze a szíved?
- Azzal a képpel, te barom! Én éppen szerelmes voltam beléd, erre megkaptam azt a képet..
- Én vigasztaltam meg, miközben te barátocskám, éppen azzal a nővel voltál - állt mellém Ricsi.
- Elárulom nektek, hogy az egy buliban volt, és mondom, hogy csak el akartam feledni Dórit. De nem jártam sikerrel. A csajt is éppen akkor dobták. Mi csak szomorúak voltunk, ekkora nagy probléma ez?
- Igen, mert megírhattad volna, hogy mi van... - üvöltöttem le a fejét. Ricsi közelebb lépett hozzám, Matyi pedig elképedve nézett rám.
- Mert hittél volna nekem? - kérdezte, majd hátat fordított és elsétált. Remek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)