12. Vasárnapom

Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy Richard arca körülbelül 5 centire volt az enyémtől, a keze pedig úgyszintén közel a csuklómhoz. Ránéztem az órára. 4:17. Vagyis nem is reggel. Aludtam vagy 1 órát. Szuper. Felültem. Mindenki ki volt dőlve. -Fent vagy?-kérdezte Ricsi, amivel rám a szívrohamot hozta, de azért bólogattam és visszafeküdtem.
-És te aludtál már?
-Nem nagyon tudok. Csak próbáltam.
-És én mikor aludtam be?-kérdeztem. Mert tudom, hogy nem köszöntem el tőle.
-3 óra körül. De hallod Dóri, nagyon durván bealudtál. Egy élmény volt nézni-mosolygott rám a sötétbe, ami engem is mosolyra késztetett. Az ablakon beszűrődő kis hold fény csillogott a szemében. És azt kell hogy mondjam, elég vonzó látványt nyújtott. Mint valami angyal. Csak mosolyogva fürkésztem tökéletes arcát.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Semmi-nevettem én is. Csend volt a szobában, néha lehetett hallani, ahogy egy autó elhalad a ház előtt. Csak néztük egymást a némaságban. És engem ismét előbb ért el az álommanó. Ne nézz hülyének, 4 éves hugicám van, ő nem bealszik, hanem jön az álommanó és rácsücsül a szemeire. Köszi anyu.
Reggel iszonyatos üvöltözésre ébredtem. Ásítva ültem fel, és kómásan nézegettem, hogy most mi van. Ricsi pedig ugyanezt tette.
-Mi a f*sz van itt?-kérdezte, majd felállt és felhúzott engem is. A szobában már csak Pé és Vandáék aludtak. A többiek pedig sehol. Ricsi mögött indultam a hang irányába, de az előbb talált meg minket. Lina futott be a szobába iszonyú nagyot sikítva, nyomában Csabival, aki egy vödröt cipelt magával, és Mátéval akinél vizipisztoly volt. Lina csurom víz volt. Összenéztem Ricskóval. Már értem. Valószínűleg a fiúk kitalálták, hogy nekik márpedig le kell locsolniuk a lányokat. És igazam is lett.
-Jó reggelt Dórika!-köszöntött Máté majd meglőtt, és Csabi is rám borította a vizet a vödörből.
Összehúzott fogakkal és szemekkel hagytam, hogy a jéghideg víz miatt átvizesedjen az amúgy is kissé átlátszó ingem. Mikor elfogyott a víz, és mindkettő idióta röhögött, kinyitottam a szemem, és csúnyán néztem rájuk.
-Na ugye ezt most ti sem gondoltátok komolyan?
-De, nagyon is-röhögött Máté mire én gondoltam egyet, és beleköptem az arcába. Aztán Csabijéba is. Majd eltűrtem arcomból a vizes hajamat, aztán Ricsivel egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ez tényleg leköpött minket?- nézett kérdőn Csabi a társára.
-Tényleg-mondta, aztán egyszerre indultak meg felém. Máté a lábaimat, Csabi pedig a hónaljamat kapta el, és így ragadtak meg, és vittek le az eggyel lejjebbi szintre, ahol nagyban folyt a vizicsata. Mindenki elázott volt. Mikor megláttak engem, egyikük sem akart kiszabadítani, csak köszöntöttek. És ennyi. A fiúl ledobtak egy matracra, és amíg Csabi lefogott, Máté hozta a következő adag vizet. Próbáltam kiszabadulni, sikítoztam, rugdostam, harapdáltam, de semmi.
-Ricsi!-üvöltöttem bazi hangosan. Ricsi úgy vágtázott le a lépcsőn, mintha életveszélyben lennék. És az arca is olyan volt.-Segíts!-mondtam nevevte, ugyanis Csabika észrevette, hogy én bizony csikis vagyok. Ricsi arca megenyhült, és ráugrott Csabira, aki azonnal lehemperedett rólam. Ők a földön birkóztak tovább, én pedig felpattantam és Máténak futottam, akire így ráborult az összes nekem szánt víz.
Szóval mondhatom elvoltunk. Amikor meguntuk, mindenféle törlőeszközzel próbálkoztunk, hogy minden száraz legyen, de rájöttünk, hogy ha csöpög a ruhánkból a víz, ez elég nehéz lesz.  Így kimentünk az udvarra és ott futkostunk tovább a tűző napon. Fogalmam sincs hogyan, de 20on valahány fok volt és iszonyú meleg, ebből kifolyólag pedig hamar megszáradtunk.
És 3 órakor pedig már otthon dekkoltam és azokat a képeket nézegettem, amiket a többiek feltettek az osztályunk Facebook csoportjába. Van egy, ami éjszaka készült, és látszik, hogy ki hol alszik. Majd egy olyan is, amin közeli fotó van rólunk Ricsivel, ahogy majdhogynem összebújva alszunk. És esküszöm, hogy minden képen együtt vagyunk. Nagyon durva.
Aztán a nap hátralévő részében megtanultam mindent a hétre, aztán mint aki jól végezete dolgát chateltem Melivel, Linával, Ricsivel, Zolival és Mátéval illetve még Andorral is, miközben Adrivel néztem a Bogyó és Babócát, és Edinát hallgattam, aki az esküvőről mesélt nekem. Szóval elvoltam. Aztán a nagy családi vacsora után apuval és a bátyjaimmal zenéltünk. Vagyis apu dobolt, Arnold basszgitár, Levi meg rendes gitár, én pedig énekeltem. Egy elég zúzós covert. Aztán pedig Max Schneider szerelmem coverjeit nézegettem jutbobon egészen lefekvésig. De ahogy lefeküdtem az ágyamba, olyan fél 12 fele, Ricsi megint rám talált, így 2ig vele beszélgettem.
Áh, csak egy szokásos Vasárnap. Semmi extra.
Összegzésben a hét pedig 10/11*. Nagyon jó volt. ☻♥

12. Vasárnapom

Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy Richard arca körülbelül 5 centire volt az enyémtől, a keze pedig úgyszintén közel a csuklómhoz. Ránéztem az órára. 4:17. Vagyis nem is reggel. Aludtam vagy 1 órát. Szuper. Felültem. Mindenki ki volt dőlve. -Fent vagy?-kérdezte Ricsi, amivel rám a szívrohamot hozta, de azért bólogattam és visszafeküdtem.
-És te aludtál már?
-Nem nagyon tudok. Csak próbáltam.
-És én mikor aludtam be?-kérdeztem. Mert tudom, hogy nem köszöntem el tőle.
-3 óra körül. De hallod Dóri, nagyon durván bealudtál. Egy élmény volt nézni-mosolygott rám a sötétbe, ami engem is mosolyra késztetett. Az ablakon beszűrődő kis hold fény csillogott a szemében. És azt kell hogy mondjam, elég vonzó látványt nyújtott. Mint valami angyal. Csak mosolyogva fürkésztem tökéletes arcát.
-Mi az?-kérdezte nevetve.
-Semmi-nevettem én is. Csend volt a szobában, néha lehetett hallani, ahogy egy autó elhalad a ház előtt. Csak néztük egymást a némaságban. És engem ismét előbb ért el az álommanó. Ne nézz hülyének, 4 éves hugicám van, ő nem bealszik, hanem jön az álommanó és rácsücsül a szemeire. Köszi anyu.
Reggel iszonyatos üvöltözésre ébredtem. Ásítva ültem fel, és kómásan nézegettem, hogy most mi van. Ricsi pedig ugyanezt tette.
-Mi a f*sz van itt?-kérdezte, majd felállt és felhúzott engem is. A szobában már csak Pé és Vandáék aludtak. A többiek pedig sehol. Ricsi mögött indultam a hang irányába, de az előbb talált meg minket. Lina futott be a szobába iszonyú nagyot sikítva, nyomában Csabival, aki egy vödröt cipelt magával, és Mátéval akinél vizipisztoly volt. Lina csurom víz volt. Összenéztem Ricskóval. Már értem. Valószínűleg a fiúk kitalálták, hogy nekik márpedig le kell locsolniuk a lányokat. És igazam is lett.
-Jó reggelt Dórika!-köszöntött Máté majd meglőtt, és Csabi is rám borította a vizet a vödörből.
Összehúzott fogakkal és szemekkel hagytam, hogy a jéghideg víz miatt átvizesedjen az amúgy is kissé átlátszó ingem. Mikor elfogyott a víz, és mindkettő idióta röhögött, kinyitottam a szemem, és csúnyán néztem rájuk.
-Na ugye ezt most ti sem gondoltátok komolyan?
-De, nagyon is-röhögött Máté mire én gondoltam egyet, és beleköptem az arcába. Aztán Csabijéba is. Majd eltűrtem arcomból a vizes hajamat, aztán Ricsivel egyszerre röhögtük el magunkat.
-Ez tényleg leköpött minket?- nézett kérdőn Csabi a társára.
-Tényleg-mondta, aztán egyszerre indultak meg felém. Máté a lábaimat, Csabi pedig a hónaljamat kapta el, és így ragadtak meg, és vittek le az eggyel lejjebbi szintre, ahol nagyban folyt a vizicsata. Mindenki elázott volt. Mikor megláttak engem, egyikük sem akart kiszabadítani, csak köszöntöttek. És ennyi. A fiúl ledobtak egy matracra, és amíg Csabi lefogott, Máté hozta a következő adag vizet. Próbáltam kiszabadulni, sikítoztam, rugdostam, harapdáltam, de semmi.
-Ricsi!-üvöltöttem bazi hangosan. Ricsi úgy vágtázott le a lépcsőn, mintha életveszélyben lennék. És az arca is olyan volt.-Segíts!-mondtam nevevte, ugyanis Csabika észrevette, hogy én bizony csikis vagyok. Ricsi arca megenyhült, és ráugrott Csabira, aki azonnal lehemperedett rólam. Ők a földön birkóztak tovább, én pedig felpattantam és Máténak futottam, akire így ráborult az összes nekem szánt víz.
Szóval mondhatom elvoltunk. Amikor meguntuk, mindenféle törlőeszközzel próbálkoztunk, hogy minden száraz legyen, de rájöttünk, hogy ha csöpög a ruhánkból a víz, ez elég nehéz lesz.  Így kimentünk az udvarra és ott futkostunk tovább a tűző napon. Fogalmam sincs hogyan, de 20on valahány fok volt és iszonyú meleg, ebből kifolyólag pedig hamar megszáradtunk.
És 3 órakor pedig már otthon dekkoltam és azokat a képeket nézegettem, amiket a többiek feltettek az osztályunk Facebook csoportjába. Van egy, ami éjszaka készült, és látszik, hogy ki hol alszik. Majd egy olyan is, amin közeli fotó van rólunk Ricsivel, ahogy majdhogynem összebújva alszunk. És esküszöm, hogy minden képen együtt vagyunk. Nagyon durva.
Aztán a nap hátralévő részében megtanultam mindent a hétre, aztán mint aki jól végezete dolgát chateltem Melivel, Linával, Ricsivel, Zolival és Mátéval illetve még Andorral is, miközben Adrivel néztem a Bogyó és Babócát, és Edinát hallgattam, aki az esküvőről mesélt nekem. Szóval elvoltam. Aztán a nagy családi vacsora után apuval és a bátyjaimmal zenéltünk. Vagyis apu dobolt, Arnold basszgitár, Levi meg rendes gitár, én pedig énekeltem. Egy elég zúzós covert. Aztán pedig Max Schneider szerelmem coverjeit nézegettem jutbobon egészen lefekvésig. De ahogy lefeküdtem az ágyamba, olyan fél 12 fele, Ricsi megint rám talált, így 2ig vele beszélgettem.
Áh, csak egy szokásos Vasárnap. Semmi extra.
Összegzésben a hét pedig 10/11*. Nagyon jó volt. ☻♥

11. Készülődés, Hoboval, Zoliéknál, érzések

Csütörtökön elmentünk arra a fotózásra, ahol a fényképész közölte, hogy igen, ő szívesen készít Adrikáról képeket, de aki valóban fotogén, az én vagyok, és szeretne engem fotózni. Ez az ötlet tökre lázba hozta anyát, na meg hát engem is. Régebben  titokban mindig is modell szerettem volna lenni, de úgy gondoltam, hogy nem erre termettem. De kiderült, hogy mégis. Egész edzésen pörögtem, amiért az edző meg is dicsért, így tényleg hiper-szuper-mega-giga happy voltam. Edzés után Arnold jött értem, és nem nem azért, hogy a menő kocsijával hazaszállítsa a fáradt húgát. Nem. Baranyai Arnold nem ilyen. Ő kérlek szépen csekkolta, hogy idén kik lesznek bent a csapatban, hátha lesz valami jó csaj. Hát ő tudja. :D Aztán otthon vacsora közben apu kissé kiakadt az esküvő miatt, és velünk kiabált, hogy ez összeesküvés ellene, és nem akarja, hogy a fia ilyen hamar elcsessze az életét, és amúgy is azt a babát is el kéne vetetni. Irtózatos nagy veszekedés lett a vége, de mi győztünk. Apu pedig egész pénteken a zene szobájába gubbasztott és nem nagyon szólt senkihez, amit aztán Adri észre is vett, és elkezdett sírni, aminek következtében anyu és apu újra vitázni kezdtek, de apu végül megtért, és bocsánatot kért tőlünk.
Szombat délután lévén idegesen kezdtem készülődni. Ugyanis a mai nap megyek le Hoboval és Zoli bulija is itt van. Nem szoktam nagy ügyet csinálni öltözködésből, de most nagyon ideges voltam.
-Arnold, nem láttad a hajvasalót?-visítottam. Adri könyvet 'olvasott' Edinával, anya pedig vasalt. Arnold meg csak XBOX-ozott Levivel és nagyon felhúzta az agyam.
-Nem.
-És hova raktad a fekete sapkám?
-Minek neked sapka ilyen időben?-kérdezte anyu furcsán nézve.
-Argh!-akadtam ki, és sértődötten elvonultam. Az egész szobám kupis volt, mindenfelé ruhák hevertek. Igen,ez egy átlagos tini hiszti. Már a sírás határán álltam, miközben a szekrényem maradék részét dobáltam ki., amikor a kezembe akadt egy fekete-fehér csíkos ing.
-Na de hé!-mosolyodtam el ördögien. Igen, ez nálam teljesen megszokott dolog.
Fél óra múlva teljes harci díszletben sétáltam Hobo mellett. Mert ugye az volt a program, hogy ledzsalok vele, aztán együtt megyünk Zoliékhoz. Hoboval bejártuk az Aréna plázát, Mekiztünk, villmaosoztunk, metróztunk, sétálgattunk és tök jól elütöttük az időt. Mindent megbeszéltünk: Regitől elkezdve a Grease-n keresztül egészen Ricskóig mindent. És ugye a terv szerint ezután elmentünk raszta osztálytársunk Project X bulijára.
Becsöngettünk, mire egy középkorú, molett de elegáns nő nyitott ajtót.
-Csókolom, mi a Zolihoz jöttünk!-köszöntem barátságosan.
-Oh, gyertek csak be!-invitált. A nőt bármennyire is néztem, egyáltalán nem hasonlított Zolira. Sem a ház stílusa. De Zoli anyukája nagyon szép nő volt, és nagyon kedves is. Éppen a bakancsomat fűztem ki, amikor megjelent Zoli, nyomában Ricsivel.
-Szasztok'-köszöntött minket a raszta. Ők fiúk lepacsiztak, és már egyből röhögtek valamin. Én egyedüli lányként kapásból feszengeni kezdtem, ami azért érdekes, mert sosem voltak ilyen gondjaim. És most mégis úgy remegtek a lábaim, hogy úgy voltam vele, ha most nem esek össze, akkor sosem. Levettem a sapkámat és belegyűrtem a pulcsim ujjába, amit az előszobában hagytunk ugyebár.-Gyertek!-szólt Zoli, majd elindult felfele egy lépcsőn. A felső mentünk, majd megérkeztünk egy padlásfeljáró szerűséghez. Zoli kinyitotta az ajtaját, majd elkezdett mászni az inkább létrának nevezhető lépcsőn.
-Menj csak!-udvariaskodott Ricsi, de mivel láttam, hogy milyen pózban mászik a haverja, megráztam a fejem. Nem akartam, hogy a seggemet bámulja.-Most miért?-höbörgött, majd elfogadta a sorsát, és elkezdett mászni Hobo nyomában, aki időközben elindult. És mivel én mentem leghátul, senki sem nézte a seggemet. ☺
Fent aztán újabb ajtó, és végül egy hatalmas szoba mindenféle cuccokkal. De komolyan. Volt csocsóasztal, két marha nagy kanapé, 4 babzsákfotel, 2 sima fotel, dobszerkó, két gitár, egy hatalmas francia ágy, gigantikus mértű TV,  szekrények, hűtő (!) és egy asztal, ami tele volt chips-szel. Halkan szólt a zene is.
-Jujj, szeretem ezt a számot!-kezdtem el dudorászni a Lithium-ot. Hát igen, ebből is látszik, hogy a mi osztályunk nem az a nagy szvegjoló diszkópatkány. Nem house zene szól, hanem a jó öreg Nirvana.
-Nézzetek  nyugodtan körbe és itt fent érezzétek otthon magatokat!-utasított bennünket Zoli, majd lefeküdt ez egyik kanapéra. Ricsi és Hobo is leültek, pontosabban levágták magukat egy-egy fotelbe. Egyedül én nézegettem körbe. Egy halom poszter volt az ágya környékén (Nirvana, Led Zeppelin, Metallica, Korn, Bullet for my Valentine, AC/DC, Bring me the Horizon, Guns N' Roses, Green Day, Ramones, Aerosmith, Red Hot Chili Peppers, Slipknot, Askin Alexandria, Fall Out Boy, Black Veil Brides és még egy csomó hasonló. Hmm, jó az ízlése). A szekrényei polcán pedig egy halom családi fotó. Miután kellően kicsodálkoztam magam, én is leültem a lila babzsák fotelba. A fiúk éppen valami végzős csajt vitattak meg, hogy 'fullos csaj, 10/10, és hogy Zoli szúrná is'.
-Babám, ahhoz először kéne valami szerszám is...-mondtam gúnyosan, mire minden felröhögtek.
-Ez jó volt Dóri!-pacsizott le velem Ricsi.
Aztán így igazából elvoltunk ott fent a többiekre várva. Fél óra múlva meg is érkezett az első két vendég: Dodi és Pé. Na hogy ők hogy keveredtek össze, az egy iszonyatosan jó kérdés. De együtt jöttek. És utánuk már öt percenként érkezett valaki. Aztán csapatunk teljes lett (kivéve ugye Fanniékat). Már nem Nirvana szólt, hanem mindig az, amit éppen valaki kért, mindig olyan stílusban, amit Zoli mondott. Egész jó a zenei ízlése az osztálynak. Mindenki beszélgetett, kajolt vagy táncolt. Én még mindig a lila fotelban ültem, az ölemben Melivel és éppen Andorral beszélgettünk nagyban, a hangafalakból üvöltött Napsi kérésére whYBe: Scream It Out című száma, és egy csomóan arra rázták. Hát a tehetségük és a helyük is megvolt hozzá.
Andor amúgy nagyon aranyos srác. Még sose volt alkalmam vele így beszélgetni, de jó arc.
-Felelsz vagy mersz?-kiabálta el magát Máté.
-Mehet!-kiabálták többen is, így Ricsi leállította a zenét, és mindenki elkezdett a szoba közepe felé vándorolni. Kicsit sajnáltam mondjuk, mert Andor tényleg jó társaság, na meg nem a kedvenc játékom. Igyekeztem nem fancsali képet vágni, ami többé kevésbé sikerült. Árnyék jelent meg mellettem, mire felnéztem. Ricsi állt ott, és éppen készült leülni mellém. Aztán Zoli anyukája fel kiabált, így hát a raszta lebattyogott az alsó ajtóig, és megkérdezte, mi a szitu.
-Ricsi, Dóri gyertek egy picit pliz-szólt amikor vissatért köreinkbe, így feltápászkodtam és a fiúkkal együtt indultunk meg. Hogy miért mindig engem találnak meg, amikor valami van... De a dolgunk csak annyi volt, hogy segítenünk kellett felhozni egy halom gofrit, Zolinak meg be kellett zárkóznia, ugyanis a szülei (az apja amerikai, és nagyon durván rocker!) el mentek.
-Zoli, a ház és miden barátod egybe legyen, mire hazajövünk! Szomszédok ne panaszkodjanak! Dóra-nézett rám Z anyukája.-Ugye Dóra vagy?-kérdezte, mire mosolyogova bólintottam.-Kérlek azért figyelj oda ezekre a huligánokra.
-Természetesen.
-Na jók legyetek!-mondta aztán az apuka is, majd elmentek. Én egy tál gofrival és nutellával a kezemben elindultam visszafele. A következő dolog az az volt, hogy Zoli kivett a bárszekrényből egy üveg likőrt. Csúnyán néztem rá.
-Mi van? FÜvegezünk. Aki nem csinálja meg, az iszik-magyarázták. Megvontam a vállamat.
Fent én lepkaoltam a gofrit az asztalra, majd elindultam a helyemre, de legnagyobb meglepetésemre, az foglalt volt, O'Donnellnek hála.
-Jól ülsz?-kérdeztem, mire felröhögött.
-Igen köszi. Szeretnél ide ülni?
-Igen.
-Gyere-mondta, majd odébb csúszott a fotelen. Szemeimet forgatva ültem le mellé. Meli, aki a földön ült, idióta mosollyal nézett fel rám.
-Mi van?-röhögtem.
Mikor mindenki talált magának gofrit, és poharat kezdődhetett a játék. Máté pörgetett először, ő találta ki a játékot.
-Napsikám! Felelsz vagy mersz?
-Felelek-mosolygott az életvidám csajszi.
-Mikor szeretnéd elveszíteni a szüzességed?-kérdezte Máté szinte egyből.
-Na, a Süle kanos-nyújtózkodott Pé, és beszólását hatalmas röhögössel díjaztuk, Máté pedig pedomacis fejet vágott.
-Majd ha lesz egy nomárlis kapcsolatom, és úgy érzem, érett vagyok rá-jött a diplomatikus válasz Napsitól, majd pörgetett is. Zsombi.
-Felelek.
-Kivel feküdnél le az osztályból?-kérdezte Napsi, mire a fiúk húúztak egy sort. Zsombi zavarában elröhögte magát.
-Igazából én nem külsőre megyek, szóval előbb megkéne ismernem benneteket lányokat, és aztán lehetne megkérdezni, mert addigra lehet, hogy lenne, akihez jobban vonzódnék.
-És ha külsőre mennél?-kérdezte Ricsi.
-Hmm. Hát akkor Gréta, Lina, Napsi és Vanda-mondta, majd pörgetett. Az üveg rám mutatott.
-Merek-mondtam. Láttam, hogy Ricsi és Zoli összenéznek. Lina biztatóan nézett rám, Zsombi pedig elgondolkodott, hogy mit is kérjen, majd végül lepasszolta a lehetőséget Máténak.
-Vedd le a melltartódat a melletted jobbra levő ember segítségével!-vagyis Ricsivel. Lehet, hogy jobban járok, ha felelek. Elfordultam, és Ricsivel együtt elkezdtük kigombolni az ingemet. Csak az első három lyukat kellett gombolni, aztán kikapcsolni a melltartót. Mindenki minket nézett, amikor aztán levettem a fekete fehérneműt, és magam mellé raktam. A többiek pedig megtapsoltak. Az én példámra a többiek is felbátorodtak, és mindenki mert. Voltak elég durvák is. Grétinek pl. bekellett mutatnia egy erotikus táncot Csabinak, Zolinak fel kellett vennie az anyja ruháit, Márknak alsógatyában kellett futkoznia az utcán, Melinek pedig le kellett nyalnia a nutellát Norbi hasáról. Szóval voltak itt érdekes dolgok. Amikor meguntuk a durvulást, jött az olyan kör, amikor mindenki felelt, és elég érdekes dolgokat tudtunk meg. Meli elmondta, miért lett annak idején depressziós és hogy ez hogyan játszott közre abba, hogy elég antiszoc lett, Ricsiről kiderült, hogy cigizik, Dodi lázadásból festi a haját, Anett még sosem volt szerelmes, Vandát örökbe fogadták, Norbi és Andor unokatesók és eleinte utálták egymást, mert Norbi akkor is szépfiú volt, Andor viszont nem. Akkor Pé ideálja az ázsiai lány, Zoli kapcsolatban van egy miskolci, szintén raszta lánnyal, Zsombornak van egy csomó cicája, Márk nem akar barátnőt, sőt soha nem is volt neki még barátnője, ő inkább a barátság extrákkalba megy bele. Máté szeretne celeb lenni, Csabi pedig a nővére hapsija miatt kezdett el focizni, Lina egyáltalán nem akar modell lenni, huába mondják neki. Gréti még mindig az anyukájával alszik, Hobo akkor kezdett cigizni, amikor a legjobb haverja (Matyi) elköltözött, és ami talán a legdurvább szerintem, hogy Napsi biszex. Ez miatt persze egyikünk sem ítéli el, de azért mindannyiunkat sokkolt. Mindegy, mindenesetre én örülök neki, hogy ezt így felvállalta és elmondta nekünk. Én támogatni fogom.
Mikor a játékkal végeztünk, lőttünk egy csoport szelfit Zoli telójával, majd mindenki felhívta a szüleit, hogy maradhatunk-e aludni. Mindenkinek engedték, hiszen bevetettük ezt a dumát, hogy mindenkinek engedik, lol. Szóval még egy kicsit táncoltunk, majd megnéztük az Annabelle című horror filmet.
Zolinak ugyebár hatalmas tévéje van a szoba leghátsó részében, amit nem is értek, hiszen ez így pont az ágya bal oldalára esik, ergo nem tudom, hogy nézi. Mindegyis. Az én drága lila fotelemet vonszoltam magammal az ágy mellé, ahova Lina felfeküdt. Az egész osztály talált magának valami előkelő helyet, illetve valami finom nasit. Na most én nem vagyok egy félős típus, hideg vérrel végig nézek bármilyen horror filmet. Ez sem rázott meg különösebben, viszont a többi lány alig bírta a szemét takargatni, de Máté és a szépfiúk is eléggé be voltak tojva, előbbiek hiába játszották a nagy fiút. Máté pedig simán felvállalta, hogy parázik.
Amikor vége lett, mindenki nyugovóra tért, már amennyire mert. Dodi és Pé már a filmen elaludtak. Zoli lekapcsolta a lámpát, aki akart az aludt, aki pedig nem akart/nem tudott, a telefonjával babrált. Ide tartoztam én, Meli, Zoli, Ricskó és Márk. Mi még néga suttogva vóbeszélgettünk, majd Márk, Meli és Zoli is bealudt, és mintha csak a sors akarta volna, ketten maradtunk, ő pedig mellém költözött a hálózsákjával (amit nem tudom, honnan szerzett) és elkezdtünk suttogva beszélgetni. Annyira szép volt, ahogy suttogott, annyira belemerültem ajkai lágy mozgásába, és annyira elvarázsolt az egész gyerek, és akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a perc.
Nem tudom, mit érzek Ricsi iránt, vagy hogy érzek-e valamit. De próbálom kerülni a társaságát, mert akárhányszor csak kimondja a nevem, vagy hozzám szól, a hideg kiráz, és szó szerint beleremegek. Meli is megjegyezte, hogy látja, hogy a térdem is remeg, elpirulok, és kapkodom a levegőt. Ez pedig nem én vagyok. A másik dolog pedig Matyi. Nem tudom kiverni a fejemből, ő volt az első, igazi szerelmem, és egyfolytában a szemem előtt lebeg az amikor rájövök, a folyamatos hülyeségei, az évzáró, amikor elmondom neki, a játszótér, ahogy összejövünk, a nála alvások, a szülinapom, a Balaton, a kollázs, a bulija, amikor részeg voltam a szakításkor, aztán pedig a kép, amit Regi küldött... És azóta nem is beszéltem vele... Nagyon durva.
Utálom, de szeretem is egyszerre.
És Ricsi? Őt pedig utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem, ráadásul ilyeneket, illetve utálom, mert akár szeretni is tudnám.
Blah, utálom a fiúkat.

11. Készülődés, Hoboval, Zoliéknál, érzések

Csütörtökön elmentünk arra a fotózásra, ahol a fényképész közölte, hogy igen, ő szívesen készít Adrikáról képeket, de aki valóban fotogén, az én vagyok, és szeretne engem fotózni. Ez az ötlet tökre lázba hozta anyát, na meg hát engem is. Régebben  titokban mindig is modell szerettem volna lenni, de úgy gondoltam, hogy nem erre termettem. De kiderült, hogy mégis. Egész edzésen pörögtem, amiért az edző meg is dicsért, így tényleg hiper-szuper-mega-giga happy voltam. Edzés után Arnold jött értem, és nem nem azért, hogy a menő kocsijával hazaszállítsa a fáradt húgát. Nem. Baranyai Arnold nem ilyen. Ő kérlek szépen csekkolta, hogy idén kik lesznek bent a csapatban, hátha lesz valami jó csaj. Hát ő tudja. :D Aztán otthon vacsora közben apu kissé kiakadt az esküvő miatt, és velünk kiabált, hogy ez összeesküvés ellene, és nem akarja, hogy a fia ilyen hamar elcsessze az életét, és amúgy is azt a babát is el kéne vetetni. Irtózatos nagy veszekedés lett a vége, de mi győztünk. Apu pedig egész pénteken a zene szobájába gubbasztott és nem nagyon szólt senkihez, amit aztán Adri észre is vett, és elkezdett sírni, aminek következtében anyu és apu újra vitázni kezdtek, de apu végül megtért, és bocsánatot kért tőlünk.
Szombat délután lévén idegesen kezdtem készülődni. Ugyanis a mai nap megyek le Hoboval és Zoli bulija is itt van. Nem szoktam nagy ügyet csinálni öltözködésből, de most nagyon ideges voltam.
-Arnold, nem láttad a hajvasalót?-visítottam. Adri könyvet 'olvasott' Edinával, anya pedig vasalt. Arnold meg csak XBOX-ozott Levivel és nagyon felhúzta az agyam.
-Nem.
-És hova raktad a fekete sapkám?
-Minek neked sapka ilyen időben?-kérdezte anyu furcsán nézve.
-Argh!-akadtam ki, és sértődötten elvonultam. Az egész szobám kupis volt, mindenfelé ruhák hevertek. Igen,ez egy átlagos tini hiszti. Már a sírás határán álltam, miközben a szekrényem maradék részét dobáltam ki., amikor a kezembe akadt egy fekete-fehér csíkos ing.
-Na de hé!-mosolyodtam el ördögien. Igen, ez nálam teljesen megszokott dolog.
Fél óra múlva teljes harci díszletben sétáltam Hobo mellett. Mert ugye az volt a program, hogy ledzsalok vele, aztán együtt megyünk Zoliékhoz. Hoboval bejártuk az Aréna plázát, Mekiztünk, villmaosoztunk, metróztunk, sétálgattunk és tök jól elütöttük az időt. Mindent megbeszéltünk: Regitől elkezdve a Grease-n keresztül egészen Ricskóig mindent. És ugye a terv szerint ezután elmentünk raszta osztálytársunk Project X bulijára.
Becsöngettünk, mire egy középkorú, molett de elegáns nő nyitott ajtót.
-Csókolom, mi a Zolihoz jöttünk!-köszöntem barátságosan.
-Oh, gyertek csak be!-invitált. A nőt bármennyire is néztem, egyáltalán nem hasonlított Zolira. Sem a ház stílusa. De Zoli anyukája nagyon szép nő volt, és nagyon kedves is. Éppen a bakancsomat fűztem ki, amikor megjelent Zoli, nyomában Ricsivel.
-Szasztok'-köszöntött minket a raszta. Ők fiúk lepacsiztak, és már egyből röhögtek valamin. Én egyedüli lányként kapásból feszengeni kezdtem, ami azért érdekes, mert sosem voltak ilyen gondjaim. És most mégis úgy remegtek a lábaim, hogy úgy voltam vele, ha most nem esek össze, akkor sosem. Levettem a sapkámat és belegyűrtem a pulcsim ujjába, amit az előszobában hagytunk ugyebár.-Gyertek!-szólt Zoli, majd elindult felfele egy lépcsőn. A felső mentünk, majd megérkeztünk egy padlásfeljáró szerűséghez. Zoli kinyitotta az ajtaját, majd elkezdett mászni az inkább létrának nevezhető lépcsőn.
-Menj csak!-udvariaskodott Ricsi, de mivel láttam, hogy milyen pózban mászik a haverja, megráztam a fejem. Nem akartam, hogy a seggemet bámulja.-Most miért?-höbörgött, majd elfogadta a sorsát, és elkezdett mászni Hobo nyomában, aki időközben elindult. És mivel én mentem leghátul, senki sem nézte a seggemet. ☺
Fent aztán újabb ajtó, és végül egy hatalmas szoba mindenféle cuccokkal. De komolyan. Volt csocsóasztal, két marha nagy kanapé, 4 babzsákfotel, 2 sima fotel, dobszerkó, két gitár, egy hatalmas francia ágy, gigantikus mértű TV,  szekrények, hűtő (!) és egy asztal, ami tele volt chips-szel. Halkan szólt a zene is.
-Jujj, szeretem ezt a számot!-kezdtem el dudorászni a Lithium-ot. Hát igen, ebből is látszik, hogy a mi osztályunk nem az a nagy szvegjoló diszkópatkány. Nem house zene szól, hanem a jó öreg Nirvana.
-Nézzetek  nyugodtan körbe és itt fent érezzétek otthon magatokat!-utasított bennünket Zoli, majd lefeküdt ez egyik kanapéra. Ricsi és Hobo is leültek, pontosabban levágták magukat egy-egy fotelbe. Egyedül én nézegettem körbe. Egy halom poszter volt az ágya környékén (Nirvana, Led Zeppelin, Metallica, Korn, Bullet for my Valentine, AC/DC, Bring me the Horizon, Guns N' Roses, Green Day, Ramones, Aerosmith, Red Hot Chili Peppers, Slipknot, Askin Alexandria, Fall Out Boy, Black Veil Brides és még egy csomó hasonló. Hmm, jó az ízlése). A szekrényei polcán pedig egy halom családi fotó. Miután kellően kicsodálkoztam magam, én is leültem a lila babzsák fotelba. A fiúk éppen valami végzős csajt vitattak meg, hogy 'fullos csaj, 10/10, és hogy Zoli szúrná is'.
-Babám, ahhoz először kéne valami szerszám is...-mondtam gúnyosan, mire minden felröhögtek.
-Ez jó volt Dóri!-pacsizott le velem Ricsi.
Aztán így igazából elvoltunk ott fent a többiekre várva. Fél óra múlva meg is érkezett az első két vendég: Dodi és Pé. Na hogy ők hogy keveredtek össze, az egy iszonyatosan jó kérdés. De együtt jöttek. És utánuk már öt percenként érkezett valaki. Aztán csapatunk teljes lett (kivéve ugye Fanniékat). Már nem Nirvana szólt, hanem mindig az, amit éppen valaki kért, mindig olyan stílusban, amit Zoli mondott. Egész jó a zenei ízlése az osztálynak. Mindenki beszélgetett, kajolt vagy táncolt. Én még mindig a lila fotelban ültem, az ölemben Melivel és éppen Andorral beszélgettünk nagyban, a hangafalakból üvöltött Napsi kérésére whYBe: Scream It Out című száma, és egy csomóan arra rázták. Hát a tehetségük és a helyük is megvolt hozzá.
Andor amúgy nagyon aranyos srác. Még sose volt alkalmam vele így beszélgetni, de jó arc.
-Felelsz vagy mersz?-kiabálta el magát Máté.
-Mehet!-kiabálták többen is, így Ricsi leállította a zenét, és mindenki elkezdett a szoba közepe felé vándorolni. Kicsit sajnáltam mondjuk, mert Andor tényleg jó társaság, na meg nem a kedvenc játékom. Igyekeztem nem fancsali képet vágni, ami többé kevésbé sikerült. Árnyék jelent meg mellettem, mire felnéztem. Ricsi állt ott, és éppen készült leülni mellém. Aztán Zoli anyukája fel kiabált, így hát a raszta lebattyogott az alsó ajtóig, és megkérdezte, mi a szitu.
-Ricsi, Dóri gyertek egy picit pliz-szólt amikor vissatért köreinkbe, így feltápászkodtam és a fiúkkal együtt indultunk meg. Hogy miért mindig engem találnak meg, amikor valami van... De a dolgunk csak annyi volt, hogy segítenünk kellett felhozni egy halom gofrit, Zolinak meg be kellett zárkóznia, ugyanis a szülei (az apja amerikai, és nagyon durván rocker!) el mentek.
-Zoli, a ház és miden barátod egybe legyen, mire hazajövünk! Szomszédok ne panaszkodjanak! Dóra-nézett rám Z anyukája.-Ugye Dóra vagy?-kérdezte, mire mosolyogova bólintottam.-Kérlek azért figyelj oda ezekre a huligánokra.
-Természetesen.
-Na jók legyetek!-mondta aztán az apuka is, majd elmentek. Én egy tál gofrival és nutellával a kezemben elindultam visszafele. A következő dolog az az volt, hogy Zoli kivett a bárszekrényből egy üveg likőrt. Csúnyán néztem rá.
-Mi van? FÜvegezünk. Aki nem csinálja meg, az iszik-magyarázták. Megvontam a vállamat.
Fent én lepkaoltam a gofrit az asztalra, majd elindultam a helyemre, de legnagyobb meglepetésemre, az foglalt volt, O'Donnellnek hála.
-Jól ülsz?-kérdeztem, mire felröhögött.
-Igen köszi. Szeretnél ide ülni?
-Igen.
-Gyere-mondta, majd odébb csúszott a fotelen. Szemeimet forgatva ültem le mellé. Meli, aki a földön ült, idióta mosollyal nézett fel rám.
-Mi van?-röhögtem.
Mikor mindenki talált magának gofrit, és poharat kezdődhetett a játék. Máté pörgetett először, ő találta ki a játékot.
-Napsikám! Felelsz vagy mersz?
-Felelek-mosolygott az életvidám csajszi.
-Mikor szeretnéd elveszíteni a szüzességed?-kérdezte Máté szinte egyből.
-Na, a Süle kanos-nyújtózkodott Pé, és beszólását hatalmas röhögössel díjaztuk, Máté pedig pedomacis fejet vágott.
-Majd ha lesz egy nomárlis kapcsolatom, és úgy érzem, érett vagyok rá-jött a diplomatikus válasz Napsitól, majd pörgetett is. Zsombi.
-Felelek.
-Kivel feküdnél le az osztályból?-kérdezte Napsi, mire a fiúk húúztak egy sort. Zsombi zavarában elröhögte magát.
-Igazából én nem külsőre megyek, szóval előbb megkéne ismernem benneteket lányokat, és aztán lehetne megkérdezni, mert addigra lehet, hogy lenne, akihez jobban vonzódnék.
-És ha külsőre mennél?-kérdezte Ricsi.
-Hmm. Hát akkor Gréta, Lina, Napsi és Vanda-mondta, majd pörgetett. Az üveg rám mutatott.
-Merek-mondtam. Láttam, hogy Ricsi és Zoli összenéznek. Lina biztatóan nézett rám, Zsombi pedig elgondolkodott, hogy mit is kérjen, majd végül lepasszolta a lehetőséget Máténak.
-Vedd le a melltartódat a melletted jobbra levő ember segítségével!-vagyis Ricsivel. Lehet, hogy jobban járok, ha felelek. Elfordultam, és Ricsivel együtt elkezdtük kigombolni az ingemet. Csak az első három lyukat kellett gombolni, aztán kikapcsolni a melltartót. Mindenki minket nézett, amikor aztán levettem a fekete fehérneműt, és magam mellé raktam. A többiek pedig megtapsoltak. Az én példámra a többiek is felbátorodtak, és mindenki mert. Voltak elég durvák is. Grétinek pl. bekellett mutatnia egy erotikus táncot Csabinak, Zolinak fel kellett vennie az anyja ruháit, Márknak alsógatyában kellett futkoznia az utcán, Melinek pedig le kellett nyalnia a nutellát Norbi hasáról. Szóval voltak itt érdekes dolgok. Amikor meguntuk a durvulást, jött az olyan kör, amikor mindenki felelt, és elég érdekes dolgokat tudtunk meg. Meli elmondta, miért lett annak idején depressziós és hogy ez hogyan játszott közre abba, hogy elég antiszoc lett, Ricsiről kiderült, hogy cigizik, Dodi lázadásból festi a haját, Anett még sosem volt szerelmes, Vandát örökbe fogadták, Norbi és Andor unokatesók és eleinte utálták egymást, mert Norbi akkor is szépfiú volt, Andor viszont nem. Akkor Pé ideálja az ázsiai lány, Zoli kapcsolatban van egy miskolci, szintén raszta lánnyal, Zsombornak van egy csomó cicája, Márk nem akar barátnőt, sőt soha nem is volt neki még barátnője, ő inkább a barátság extrákkalba megy bele. Máté szeretne celeb lenni, Csabi pedig a nővére hapsija miatt kezdett el focizni, Lina egyáltalán nem akar modell lenni, huába mondják neki. Gréti még mindig az anyukájával alszik, Hobo akkor kezdett cigizni, amikor a legjobb haverja (Matyi) elköltözött, és ami talán a legdurvább szerintem, hogy Napsi biszex. Ez miatt persze egyikünk sem ítéli el, de azért mindannyiunkat sokkolt. Mindegy, mindenesetre én örülök neki, hogy ezt így felvállalta és elmondta nekünk. Én támogatni fogom.
Mikor a játékkal végeztünk, lőttünk egy csoport szelfit Zoli telójával, majd mindenki felhívta a szüleit, hogy maradhatunk-e aludni. Mindenkinek engedték, hiszen bevetettük ezt a dumát, hogy mindenkinek engedik, lol. Szóval még egy kicsit táncoltunk, majd megnéztük az Annabelle című horror filmet.
Zolinak ugyebár hatalmas tévéje van a szoba leghátsó részében, amit nem is értek, hiszen ez így pont az ágya bal oldalára esik, ergo nem tudom, hogy nézi. Mindegyis. Az én drága lila fotelemet vonszoltam magammal az ágy mellé, ahova Lina felfeküdt. Az egész osztály talált magának valami előkelő helyet, illetve valami finom nasit. Na most én nem vagyok egy félős típus, hideg vérrel végig nézek bármilyen horror filmet. Ez sem rázott meg különösebben, viszont a többi lány alig bírta a szemét takargatni, de Máté és a szépfiúk is eléggé be voltak tojva, előbbiek hiába játszották a nagy fiút. Máté pedig simán felvállalta, hogy parázik.
Amikor vége lett, mindenki nyugovóra tért, már amennyire mert. Dodi és Pé már a filmen elaludtak. Zoli lekapcsolta a lámpát, aki akart az aludt, aki pedig nem akart/nem tudott, a telefonjával babrált. Ide tartoztam én, Meli, Zoli, Ricskó és Márk. Mi még néga suttogva vóbeszélgettünk, majd Márk, Meli és Zoli is bealudt, és mintha csak a sors akarta volna, ketten maradtunk, ő pedig mellém költözött a hálózsákjával (amit nem tudom, honnan szerzett) és elkezdtünk suttogva beszélgetni. Annyira szép volt, ahogy suttogott, annyira belemerültem ajkai lágy mozgásába, és annyira elvarázsolt az egész gyerek, és akkor azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a perc.
Nem tudom, mit érzek Ricsi iránt, vagy hogy érzek-e valamit. De próbálom kerülni a társaságát, mert akárhányszor csak kimondja a nevem, vagy hozzám szól, a hideg kiráz, és szó szerint beleremegek. Meli is megjegyezte, hogy látja, hogy a térdem is remeg, elpirulok, és kapkodom a levegőt. Ez pedig nem én vagyok. A másik dolog pedig Matyi. Nem tudom kiverni a fejemből, ő volt az első, igazi szerelmem, és egyfolytában a szemem előtt lebeg az amikor rájövök, a folyamatos hülyeségei, az évzáró, amikor elmondom neki, a játszótér, ahogy összejövünk, a nála alvások, a szülinapom, a Balaton, a kollázs, a bulija, amikor részeg voltam a szakításkor, aztán pedig a kép, amit Regi küldött... És azóta nem is beszéltem vele... Nagyon durva.
Utálom, de szeretem is egyszerre.
És Ricsi? Őt pedig utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem, ráadásul ilyeneket, illetve utálom, mert akár szeretni is tudnám.
Blah, utálom a fiúkat.