10. Reggel, Hobo, próba, hazafele, esküvő

Szerdán Linával és a bátyjával jöttem suliba. Nem messze laknak tőlünk, és pont útba esek nekik, és mivel Koninak van kocsija, szívesen elhoztak.
-Na mi a helyzet, Sandy?-kérdezte Koni, amikor beszálltam.
-Kussolj-csesztem le röhögve.
-Hallod Dóri, ez a hülye tudod mi volt annak idején?-kérdezte Lina, miközben hátrafordult hozzám.
-Nehogy elmond!-húzta meg húga copfját a sofőrünk.
-Tudod volt az a film a Diznin régen, hogy Limonádé. Na abból az a vörös hajú. a Ven- mondta mire belőlem kitört a röhögés.-És van róla videó is, majd megmutatom-mondta. Az utunk így tellett el. Röhögve, egymást cikizve.
A suli előtt találkoztunk Melivel, de bevártuk az arra tartó másik hármas fogatot, ami alatt Dodit, Napsit és Grétit értem.
-Egész éjjel a Grease korából való ruhákat néztem-mondta Dodi, amikor megkérdeztük, miért ilyen karikásak a szemei.
-És az minek neked?
-Meg kellett néznem, mit adnak ránk, aztán meg tetszett a stílus, és egy csomót rendeltem magamnak, aztán pedig hajviseletet néztem, és megpróbáltam megcsinálni, aminek következtében megmoshattam, de rájöttem, hogy kopik a színező a tetejéből, és még azt is kentem rá.
-És ezt mind éjszaka?-kérdezte Meli.
-Aha-ásított Dodi. Érdekes osztálytársaim vannak, az biztos. Wátevör.
Ahogy beértünk a terembe, észrevettem, hogy bár a cuccaimat kivettem a szekrényből, a pulcsimat nem sikerült elraknom, így visszabaktattam. Ám a szekrénynél hirtelen valaki hátulról befogta a szemeimet.
-Szia Hobo!-köszöntöttem, mielőtt még bármit is mondhatott volna.
-De hát honnan..?
-A parfümöd. Tőlem kaptad-mosolyogtam, majd hozzá bújtam, és szorosan megöleltem.
-Annyira hiányzott már ez ölelés, makikám- mondta, majd adott egy puszit a fejemre.
-Hát tény kérdés, régen gengeltünk- nevettem.
-Hétvégén ráérsz?
-Aha.
-Három negyed 4-re ott leszek. Regivel beszéltél?
-Igen, de csak facebookon.
-Na, az f@sza. Amióta nem vagyunk együtt, nem is beszéltünk. Mi van vele?
-Áronnal jár.
-A..?
-Igen, a volt osztálytársunkkal.
-De hát az milyen ember?
-Pont olyan, amilyen Regi lett. Jobbat érdemelsz nála-csimpaszkodtam a nyakába.
-Szerinted Dodinak tetszek?-kérdezte, mire én elmosolyodtam, adtam egy hatalmas puszit az arcára, és bementünk. Nyilván azt kérdezitek, mikor lettünk mi ennyire jóba Hoboval. Elárulom. 8 évig osztálytársak voltunk, aztán amikor én Matyival, ő meg Regivel járt, eleve sokat voltunk együtt, egy társaságban. Majd Matyi maradt Füreden, de ők még együtt voltak, én meg velük lógtam. Aztán szakítottak. Mi akkor már tök jóban voltunk Hoboval, amikor pedig Regi kezdett szarni a fejemre, és ezért kezdtünk el gengelni Hoboval. Csak amióta suli van, nem nagyon foglalkozunk egymással.
Ezért teljesen érthető volt az osztály reakciója, amikor egymást átkarolva léptünk be a terembe.
-Együtt vagytok?-kérdezte Andor, és hozzánk vágott egy tollat (?).
-Azért Dóri ennyire nem menő, hogy velem járhasson-mondta Hobo hanyagul, majd lerázott magáról.Én eközben Ricsit figyeltem a szemem sarkából. A telefonját nyomkodta, füles volt az egyik fülében, mégis mintha picit mintha megenyhült volna az arca, amikor megerősítettük, hogy nem vagyunk együtt.
Angollal kezdtünk, aztán egy német/francia, kinek mi. Nekem amúgy a francia. Irodalom, nyelvtan, történelem és a nap végén egy dupla, és igazi színjátszó óra, ami szintén a legelső. Ezt is Magdi néni tartotta, és hatalmasat vigyorgott. A dráma óra az épületben a pince részlegen van. az egészet elfoglalja a hatalmas színház terem. De tényleg hatalmas. Főleg a színpad. 2 osztály volt bent, mert ez egy összevont óra a másik kilencedikkel. Ugye a mi osztályunkban vannak az überhelyes fiúk, és ez magyarázatot ad arra, hogy a másikban miért nincsenek. És ezzel még csak enyhén fejeztem ki magam. A lányok is hát hogy is mondjam... Legyen elég annyi, hogy amikor Csabi meglátta őket, ezt mondta:
-Na, király, járhatok a tizedikbe csajozni.
Egyébként van 2 lány, akik egész szépek, és sokkal jobb fejeknek tűnnek, mint a többi. Ők, mint a bemutatkozás után kiderült, Réka és Anita. Márknak pedig bejövősek.
-Na drága kilencedikesek, hadd mutassam be nektek a történetünk két főszereplőjét, Dannyt és Sandyt, azaz A osztályos Dórit és Ricsit! Kérlek gyertek ki ide!-kérte, mire mi kelletlenül kikullogtunk. Alakított még egy csoportot a mellékszereplőknek (Meli, Lina, Dodi, Napsi, Fanni, Erus, Hobo, Máté, Márk, Csabi, Pé, Andor), egyet a táncosoknak (Gréti, Anett, Vanda, Zsombi, Zoli, Norbi, Réka, Anita és még körülbelül 14 gyerek a b-ből), egyet a 4 tanárt játszóknak (3 lány és egy fiú a b-ből) és a 5 fős csapat a technika, világosítás és egyebek céljából. Elmondta az alap dolgokat, majd dalszöveget nyomott a kezünkbe, kettesével nézve egyet. Kissé kínos volt Ricsivel ilyen szorosan állni. Megállás nélkül vigyorgott. Egészen addig, amíg a tanárnő nem mondta, hogy ez a mi első számunk. Nincs olyan, aki ne hallotta volna még a Summer Nights-ot.Szintén kínos volt ennyi ember előtt énekelni, de elkezdtük. És a többiek nagyon profin vokáloztak hozzá. És így elsőre tök jól szólt. Mondjuk az oh-uh -s résznél páran kuncogtak, mert Ricsinek elég erotikusra sikerült. Bár nekem személy szerint a magas hangot kiéneklő rész volt a kedvencem a "társamtól". A végén meg főleg. Meg is tapsoltuk. Ricsi nagyon jól csinálja, tök jó a hangja.
A tanárnő pedig  kitalálta, hogy az egészet végig énekeljük ma, így jöhettem én, EGYEDÜL, a Hopelessly Devoted To You című számmal, ismétlem egyedül. Aztán ahogy a terv szólt, minden számot elénekeltünk, és égi áldás volt a csengőszó, hogy mehetünk haza. De nem tudtam kiverni a fejemből azokat a hülye dallamokat. Dudorászva lépkedtem hazafele. Linának más dolga volt, így nem volt kivel hazamennem. Legalábbis azt hittem, egészen addig, míg meg nem jelent mellettem Ricsi.
-Helloka-köszöntött.
-Helloka. Hát te?
-Csak nem hagyom, hogy egyedül menj haza, miközben a hülye musicaled fülbemászó dalait dudolászod.
-Azta. Azt hinném, hogy nem ismersz, pedig nagyon is-mondtam csodálkozva. A térdem csak úgy remegett. Reggel a magassarkú cipőmet akartam felvenni, de jó, hogy mégis a bakancsra esett a választásom, mert az előbbiben tuti eltanyáztam volna a jelenlegi helyzetemben. Ráadásul pont ma volt rajtam szoknya, ami eleve nem túl előnyös.
-Mai programod?
-Megyek fotózásra, aztán edzésre.
-Ezt kifejthetnéd-mosolyogott.
-Anyu kitalálta hogy elvisszük a hugicámat fotózásra, és én is megyek velük, aztán megyek foci edzésre.
-Ja tényleg, te ilyen kis menő vagy, hogy focizol.
-Ugye?-röhögtem el magam.Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem normális dolog az, hogy egy lány focizik. Körülbelül 7 éves korom óta focizok, és anyu mindig megemlegeti, hogy hogyan is jöttem rá, hogy focizni akarok. Farsang volt a suliba, és azt hiszem Hobo volt az a gyerek, aki focistának öltözött, és mutatott pár trükköt a labdával, és akkor a pici, 7 éves, királylánynak öltözött Dórika elkezdett hisztizni az anyukájának, hogy ő bizony focista lesz. Röviden ennyi.
Ezután kínos csend állt be köztünk, egy szó nélkül lépkedtünk egymás mellett. Érzetem, ahogyan a zsebemben megrezzen a telefon, de nem mertem elővenni. Egyrészt mert bunkóság, másrészt mert... Nem, nem tudok még egy okot felhozni.
Hamar a házunkhoz értünk, szóval ott megálltam, majd mosolyogva néztem Ricsire.
-Ez a házatok?-kérdezte, majd zsebre tette a kezeit.
-Nem, csak szeretek random házaknál megállni-mondtam kissé szarkasztikusan, mire ő elnevette magát.-Köszi, hogy elkísértél.
-Szívesen, bár igazából nem sokat beszélgettünk, de majd máskor. Meg öhm izé... Szombaton lesz egy buli szerűség Zoliéknál. Eljönnél?-kérdezte mosolyogva.
-Milyen buli?
-Project X-mondta halál komolyan, én meg felröhögtem. Ő is elmosolyodott egy pöppet.-Nem, amúgy csak így az osztály összejönne, egy kis zene, meg rendelünk pizzát. Ráadásul Zoli szülei is otthon lesznek.
-Hááát, nem is tudom...
-Hallod mindenki ott lesz-mosolygott, majd beleborzolt a hajába a tarkójánál.-Vagyis Fanniék nem jönnek
-Majd megbeszéljük-mosolyogtam én is.
Elköszöntünk, majd kissé jobb kedvvel mentem be a házba. Ahogy beléptem, anyu szinte egyből kiabált.
-Dóri, siess kérlek!-ledobtam a táskámat és a bakancsomat és beviharoztam a konyhába. Kicsit izgultam, anya akkor sürget, ha valami fontos dolog van.
-Tessék?-néztem ártatlanul, majd leültem a kanapéra. Anyu pedig elém vágott egy borítékot a dohányzóasztalra. Elég idegesnek tűnt.
-Ez mi ez?
-Olvasd el-fonta össze a kezeit. Félve nyitottam ki a borítékot. Anyu a frászt hozta rám. A borítékban egy díszes meghívó volt. Kinyitottam, és olvastam.
-Levi és Edo összeházasodnak?-kiáltottam fel.
-Igen, hát nem nagyszerű?-mosolyodott el anya.
-De szemét vagy, azt hittem már valami gáz van-röhögtem fel. Anyu tökre elhitette velem. A kis zsivány. ☺ -És te amúgy tudtad?
-Nem, de amint elolvastam, felhívtam Edinát, és elmondta, hogy már a tavasszal eljegyezték egymást, csak nem árulták el. És az egész nyáron szervezkedtek, de azt úgy képzeld el, hogy már a ruhák is megvannak. Te, Adrika és Vivienn lesztek a koszorúslányok, Arni pedig a tanú.
-Koszorúslányok leszünk? De nincs is ruhánk-vigyorogtam.
-Holnap mentek.-Kissé sokkoltan húztam fel a lábaimat a kanapéra. Ezek ketten képesek voltak el titkolni ezt mind előlünk? Mindegyis, én nagyon örülök. Ráadásul, hé, ez egy esküvő! ☺

10. Reggel, Hobo, próba, hazafele, esküvő

Szerdán Linával és a bátyjával jöttem suliba. Nem messze laknak tőlünk, és pont útba esek nekik, és mivel Koninak van kocsija, szívesen elhoztak.
-Na mi a helyzet, Sandy?-kérdezte Koni, amikor beszálltam.
-Kussolj-csesztem le röhögve.
-Hallod Dóri, ez a hülye tudod mi volt annak idején?-kérdezte Lina, miközben hátrafordult hozzám.
-Nehogy elmond!-húzta meg húga copfját a sofőrünk.
-Tudod volt az a film a Diznin régen, hogy Limonádé. Na abból az a vörös hajú. a Ven- mondta mire belőlem kitört a röhögés.-És van róla videó is, majd megmutatom-mondta. Az utunk így tellett el. Röhögve, egymást cikizve.
A suli előtt találkoztunk Melivel, de bevártuk az arra tartó másik hármas fogatot, ami alatt Dodit, Napsit és Grétit értem.
-Egész éjjel a Grease korából való ruhákat néztem-mondta Dodi, amikor megkérdeztük, miért ilyen karikásak a szemei.
-És az minek neked?
-Meg kellett néznem, mit adnak ránk, aztán meg tetszett a stílus, és egy csomót rendeltem magamnak, aztán pedig hajviseletet néztem, és megpróbáltam megcsinálni, aminek következtében megmoshattam, de rájöttem, hogy kopik a színező a tetejéből, és még azt is kentem rá.
-És ezt mind éjszaka?-kérdezte Meli.
-Aha-ásított Dodi. Érdekes osztálytársaim vannak, az biztos. Wátevör.
Ahogy beértünk a terembe, észrevettem, hogy bár a cuccaimat kivettem a szekrényből, a pulcsimat nem sikerült elraknom, így visszabaktattam. Ám a szekrénynél hirtelen valaki hátulról befogta a szemeimet.
-Szia Hobo!-köszöntöttem, mielőtt még bármit is mondhatott volna.
-De hát honnan..?
-A parfümöd. Tőlem kaptad-mosolyogtam, majd hozzá bújtam, és szorosan megöleltem.
-Annyira hiányzott már ez ölelés, makikám- mondta, majd adott egy puszit a fejemre.
-Hát tény kérdés, régen gengeltünk- nevettem.
-Hétvégén ráérsz?
-Aha.
-Három negyed 4-re ott leszek. Regivel beszéltél?
-Igen, de csak facebookon.
-Na, az f@sza. Amióta nem vagyunk együtt, nem is beszéltünk. Mi van vele?
-Áronnal jár.
-A..?
-Igen, a volt osztálytársunkkal.
-De hát az milyen ember?
-Pont olyan, amilyen Regi lett. Jobbat érdemelsz nála-csimpaszkodtam a nyakába.
-Szerinted Dodinak tetszek?-kérdezte, mire én elmosolyodtam, adtam egy hatalmas puszit az arcára, és bementünk. Nyilván azt kérdezitek, mikor lettünk mi ennyire jóba Hoboval. Elárulom. 8 évig osztálytársak voltunk, aztán amikor én Matyival, ő meg Regivel járt, eleve sokat voltunk együtt, egy társaságban. Majd Matyi maradt Füreden, de ők még együtt voltak, én meg velük lógtam. Aztán szakítottak. Mi akkor már tök jóban voltunk Hoboval, amikor pedig Regi kezdett szarni a fejemre, és ezért kezdtünk el gengelni Hoboval. Csak amióta suli van, nem nagyon foglalkozunk egymással.
Ezért teljesen érthető volt az osztály reakciója, amikor egymást átkarolva léptünk be a terembe.
-Együtt vagytok?-kérdezte Andor, és hozzánk vágott egy tollat (?).
-Azért Dóri ennyire nem menő, hogy velem járhasson-mondta Hobo hanyagul, majd lerázott magáról.Én eközben Ricsit figyeltem a szemem sarkából. A telefonját nyomkodta, füles volt az egyik fülében, mégis mintha picit mintha megenyhült volna az arca, amikor megerősítettük, hogy nem vagyunk együtt.
Angollal kezdtünk, aztán egy német/francia, kinek mi. Nekem amúgy a francia. Irodalom, nyelvtan, történelem és a nap végén egy dupla, és igazi színjátszó óra, ami szintén a legelső. Ezt is Magdi néni tartotta, és hatalmasat vigyorgott. A dráma óra az épületben a pince részlegen van. az egészet elfoglalja a hatalmas színház terem. De tényleg hatalmas. Főleg a színpad. 2 osztály volt bent, mert ez egy összevont óra a másik kilencedikkel. Ugye a mi osztályunkban vannak az überhelyes fiúk, és ez magyarázatot ad arra, hogy a másikban miért nincsenek. És ezzel még csak enyhén fejeztem ki magam. A lányok is hát hogy is mondjam... Legyen elég annyi, hogy amikor Csabi meglátta őket, ezt mondta:
-Na, király, járhatok a tizedikbe csajozni.
Egyébként van 2 lány, akik egész szépek, és sokkal jobb fejeknek tűnnek, mint a többi. Ők, mint a bemutatkozás után kiderült, Réka és Anita. Márknak pedig bejövősek.
-Na drága kilencedikesek, hadd mutassam be nektek a történetünk két főszereplőjét, Dannyt és Sandyt, azaz A osztályos Dórit és Ricsit! Kérlek gyertek ki ide!-kérte, mire mi kelletlenül kikullogtunk. Alakított még egy csoportot a mellékszereplőknek (Meli, Lina, Dodi, Napsi, Fanni, Erus, Hobo, Máté, Márk, Csabi, Pé, Andor), egyet a táncosoknak (Gréti, Anett, Vanda, Zsombi, Zoli, Norbi, Réka, Anita és még körülbelül 14 gyerek a b-ből), egyet a 4 tanárt játszóknak (3 lány és egy fiú a b-ből) és a 5 fős csapat a technika, világosítás és egyebek céljából. Elmondta az alap dolgokat, majd dalszöveget nyomott a kezünkbe, kettesével nézve egyet. Kissé kínos volt Ricsivel ilyen szorosan állni. Megállás nélkül vigyorgott. Egészen addig, amíg a tanárnő nem mondta, hogy ez a mi első számunk. Nincs olyan, aki ne hallotta volna még a Summer Nights-ot.Szintén kínos volt ennyi ember előtt énekelni, de elkezdtük. És a többiek nagyon profin vokáloztak hozzá. És így elsőre tök jól szólt. Mondjuk az oh-uh -s résznél páran kuncogtak, mert Ricsinek elég erotikusra sikerült. Bár nekem személy szerint a magas hangot kiéneklő rész volt a kedvencem a "társamtól". A végén meg főleg. Meg is tapsoltuk. Ricsi nagyon jól csinálja, tök jó a hangja.
A tanárnő pedig  kitalálta, hogy az egészet végig énekeljük ma, így jöhettem én, EGYEDÜL, a Hopelessly Devoted To You című számmal, ismétlem egyedül. Aztán ahogy a terv szólt, minden számot elénekeltünk, és égi áldás volt a csengőszó, hogy mehetünk haza. De nem tudtam kiverni a fejemből azokat a hülye dallamokat. Dudorászva lépkedtem hazafele. Linának más dolga volt, így nem volt kivel hazamennem. Legalábbis azt hittem, egészen addig, míg meg nem jelent mellettem Ricsi.
-Helloka-köszöntött.
-Helloka. Hát te?
-Csak nem hagyom, hogy egyedül menj haza, miközben a hülye musicaled fülbemászó dalait dudolászod.
-Azta. Azt hinném, hogy nem ismersz, pedig nagyon is-mondtam csodálkozva. A térdem csak úgy remegett. Reggel a magassarkú cipőmet akartam felvenni, de jó, hogy mégis a bakancsra esett a választásom, mert az előbbiben tuti eltanyáztam volna a jelenlegi helyzetemben. Ráadásul pont ma volt rajtam szoknya, ami eleve nem túl előnyös.
-Mai programod?
-Megyek fotózásra, aztán edzésre.
-Ezt kifejthetnéd-mosolyogott.
-Anyu kitalálta hogy elvisszük a hugicámat fotózásra, és én is megyek velük, aztán megyek foci edzésre.
-Ja tényleg, te ilyen kis menő vagy, hogy focizol.
-Ugye?-röhögtem el magam.Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem normális dolog az, hogy egy lány focizik. Körülbelül 7 éves korom óta focizok, és anyu mindig megemlegeti, hogy hogyan is jöttem rá, hogy focizni akarok. Farsang volt a suliba, és azt hiszem Hobo volt az a gyerek, aki focistának öltözött, és mutatott pár trükköt a labdával, és akkor a pici, 7 éves, királylánynak öltözött Dórika elkezdett hisztizni az anyukájának, hogy ő bizony focista lesz. Röviden ennyi.
Ezután kínos csend állt be köztünk, egy szó nélkül lépkedtünk egymás mellett. Érzetem, ahogyan a zsebemben megrezzen a telefon, de nem mertem elővenni. Egyrészt mert bunkóság, másrészt mert... Nem, nem tudok még egy okot felhozni.
Hamar a házunkhoz értünk, szóval ott megálltam, majd mosolyogva néztem Ricsire.
-Ez a házatok?-kérdezte, majd zsebre tette a kezeit.
-Nem, csak szeretek random házaknál megállni-mondtam kissé szarkasztikusan, mire ő elnevette magát.-Köszi, hogy elkísértél.
-Szívesen, bár igazából nem sokat beszélgettünk, de majd máskor. Meg öhm izé... Szombaton lesz egy buli szerűség Zoliéknál. Eljönnél?-kérdezte mosolyogva.
-Milyen buli?
-Project X-mondta halál komolyan, én meg felröhögtem. Ő is elmosolyodott egy pöppet.-Nem, amúgy csak így az osztály összejönne, egy kis zene, meg rendelünk pizzát. Ráadásul Zoli szülei is otthon lesznek.
-Hááát, nem is tudom...
-Hallod mindenki ott lesz-mosolygott, majd beleborzolt a hajába a tarkójánál.-Vagyis Fanniék nem jönnek
-Majd megbeszéljük-mosolyogtam én is.
Elköszöntünk, majd kissé jobb kedvvel mentem be a házba. Ahogy beléptem, anyu szinte egyből kiabált.
-Dóri, siess kérlek!-ledobtam a táskámat és a bakancsomat és beviharoztam a konyhába. Kicsit izgultam, anya akkor sürget, ha valami fontos dolog van.
-Tessék?-néztem ártatlanul, majd leültem a kanapéra. Anyu pedig elém vágott egy borítékot a dohányzóasztalra. Elég idegesnek tűnt.
-Ez mi ez?
-Olvasd el-fonta össze a kezeit. Félve nyitottam ki a borítékot. Anyu a frászt hozta rám. A borítékban egy díszes meghívó volt. Kinyitottam, és olvastam.
-Levi és Edo összeházasodnak?-kiáltottam fel.
-Igen, hát nem nagyszerű?-mosolyodott el anya.
-De szemét vagy, azt hittem már valami gáz van-röhögtem fel. Anyu tökre elhitette velem. A kis zsivány. ☺ -És te amúgy tudtad?
-Nem, de amint elolvastam, felhívtam Edinát, és elmondta, hogy már a tavasszal eljegyezték egymást, csak nem árulták el. És az egész nyáron szervezkedtek, de azt úgy képzeld el, hogy már a ruhák is megvannak. Te, Adrika és Vivienn lesztek a koszorúslányok, Arni pedig a tanú.
-Koszorúslányok leszünk? De nincs is ruhánk-vigyorogtam.
-Holnap mentek.-Kissé sokkoltan húztam fel a lábaimat a kanapéra. Ezek ketten képesek voltak el titkolni ezt mind előlünk? Mindegyis, én nagyon örülök. Ráadásul, hé, ez egy esküvő! ☺