Leírhatatlanul vártam a mai napot. Délben Arnold sajnos felkeltett, mert ugye keltsük fel az alvó hercegnőt.
- Mi van? -néztem rá kómásan, miközben ő kihúzta a függönyt.
- Kelj fel, és most reggelizz meg, mert jön Levi meg a barátnője ebédre, és anyu nem szeretné, ha megint behisztiznél, és nem ennél semmit.
- Remek - mondtam, majd durcásan kivonultam, hogy elkészítsem a reggelimet. Délben.
Tegnap éjfélkor értünk haza, mert elmentünk egy étterembe, ahol 'megünnepeltük' a ballagást. Az az egy szerencse volt, hogy az egész osztály ide jött a családjával, mivel ez így lett megbeszélve. Igazándiból amolyan 'poén' szerű volt, hogy minden gyerek azt mondta otthon, hogy abba az étterembe menjenek. És surprise, mindenki oda ment. Legalább így a szülők is láthatták, milyenek is vagyunk.
Amúgy amíg Leviék nem jöttek meg, Arnolddal filmnézés címszó alatt facebookoztunk. Kivel mással beszéltem volna, mint az én drága tumblr-ről megismert barátnőmmel, Rainbow Desh-el. Tumblr neve ez, amúgy a csaj Berkes Melinda, vagyis Meli. Nagyon aranyos, de személyesen sajnos még csak párszor találkoztunk, mivel nem budapesti. Még. Ugyanis jövőre jön fel koleszba, és ami a legjobb, hogy még osztálytársam is lesz. ☺
Az ebéd Leviékkel unalmasan telt el, amin nem lepődök meg. A barátnője, Edina ugyanis olyan halálosan unalmas csaj, hogy bár én próbálok vele poénkodni, beszélgetni meg jól kijönni vele, de ő nem nagyon veszi ezt, ezért inkább nem szólok hozzá. Ő meg inkább anyuval társalog. Arnolddal a beszélgetésük egy sziából áll, Adrival sem babázik, hozzám nem szól, ha nem muszáj, apuval pedig még néha elbeszélget. Szóval szerintem nem bír minket. Habár én még azt se láttam sose, hogy Leventével csókot váltottak volna. Ja, és még csak nem is olyan szép csaj, melle, segge sincs (Arnold szerint), tehát még csak nem is azért van vele Levi. Mondjuk lehet csak a nem tetszés miatt mondom ezeket. Mindegy.
Fél 3-kor megkönnyebbülve pattantam fel a kanapéról.
- Hova, hova, ifjú hölgy? - kérdezte anya. Mint egy filmben.
- Elkezdek készülődni.
- Miért, hova mész? - kérdezte Edina.
- Egyik osztálytársammal mászkálunk egyet a környéken.
- Fiú?
- Aha - mondtam, majd elindultam a fürdőbe. Hajmosás. A kedvencem. Ja, és ez egy ironikus mondat volt.
Miután végeztem vele, sprinteltem a szobámba, ami a ház túlsó végében van, hogy keressek valami göncöt. Kopogtattak, majd legnagyobb megleptésemre Edina dugta be fejét.
- Bejöhetek?
- Persze - mondtam, miközben felvettem egy melltartót.
- Szóval akkor mész sétálni...
- Az ám...
- Mióta tetszik neked az a fiú? - kérdezte.
- Mi? - röhögtem el magam. - Honnan veszed, hogy tetszik?
- Figyu kicsim, volt egy arckifejezésed, meg hát minden fiú először mászkálni viszi a csajt-mosolygott kedvesen. Én meg csak megcsóváltam a fejem, majd tovább kutattam a ruháim között.
- És hogyan nyerhetem el a tetszését? - kérdeztem hirtelen felindulásból. Edina mosolyogva állt fel, és odajött mellém a ruhásszekrényhez. Közösen kiválasztottuk a ruhát, és közben tök jól elbeszélgettünk. A ruhám amúgy egy Pussy Power feliratú pink body, és egy szintén pink szoknya. Cipővel nem nagyon tököltem, maradt a kedvenc Vans cipőm.
- Most megőrizted a stílusod, mégis nőisebb lettél - mondta mosolyogva Edina, amikor végeztünk.
- Edo, köszönöm szépen a segítséged - öleltem meg, majd indultam is volna, ha nem tart vissza. Ja. Adott egy csomag rágót, mint legfontosabb dolog, ha pasizni megyünk, és csináltunk egy képet. Aztán leléptem.
Találka helyünknek a közeli játszóteret választottuk, ahol megismerkedtünk még anno. Szép csendesen lépkedtem, telefonommal a kezemben, ugyanis nem volt zsebem, táskát meg nem akartam cipelni. Ahogy befordultam, már láttam, hogy Matyi a hintában ül. Gyorsabban kezdtem lépkedni, és ezzel együtt mintha a szíverrésem is felgyorsult volna. Elővillant Matyi féloldalas mosolya, amit úgy imádok. Mint egy rossz fiú. Amikor odaértem, megálltam előtte.
- Szia - mondtam mosolyogva.
- Szia - válaszolt immár hatalmas vigyorral az arcán. - Arra gondoltam, hogy maradjunk itt, és akkor megbeszéljük a dolgokat.
- Oki. - Leültem a másik hintába. - Hallgatlak.
- Mi? - nézett rám látszólag zavarodottan. De ismerem én a Dorogi Matyit, így tudtam, hogy ő sosincs összezavarodva. Csak tetteti. Színésznek viszont elég béna lenne, hiszen a szemén lehet látni, hogy mosolyog.
Elmagyaráztam neki, hogy elkéne nekem mondania a dolgokat. Elnézett a távolba, majd sóhajtott egyet.
- Elképzelni sem tudod, milyen régóta tetszel nekem, Baranyai Dóra. Mindig úgy voltam vele, hogy na most akkor elmondom, de sose jött össze, mert te nem úgy viselkedtél, mint akinek kölcsönösen tetszenék. Így sose került rá sor. Hobo, meg a többiek is tudták. De amikor megkérdeztük erről Regit, hogy nem-e tud rólad valamit velem kapcsolatban, de nem tudott, szóval hagytam az egészet, és csendben csodáltalak.
- Ez de cuki volt - mosolyodtam el utolsó mondatán.
- Megér egy puszit? - nézett rám full ártatlan arccal, hunyorogva. A hintával együtt közelebb húzodtam hozzá, és puszit készültem neki adni, de ő belefordult, így szájrapuszi lett. Hitetlenkedve néztem rá.
- Bocsi, ezt nem kellett volna, ez..
- Tetszett - vágtam közbe, mire elhallgatott. Ezután néma csendben néztük egymást. Mondhatni csodálattal néztük egymást. Aztán hirtelen Matyi felém hajolt és megcsókolt. Visszacsókoltam. Ott ültünk egy játszótéren, és csókolóztunk a hintában. Ott, abban a pillanatban éreztem életemben először, hogy boldogság járja át a testem összes porcikáját. Oké, nem vagyok az a lány, aki szomorú szokott lenni, kisgyerekkoromban sírtam utoljára. Alapjába véve vagyok mindig happy. De ez most mást volt. Lehet, hogy csak azért, mert éreztem a nyelvét a számban? Hmm. ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése