A szülinapom után ment izomból a haverokkal lógás, és a Matyival levés. Pörgött az élet ezerrel mondhatni.
Július közepén eljött Matyika 16. szülinapja, ami egy hatalmas bulit takart. Füreden. Én, mint a tökéletes barátnő, egy fotó kollázst állítottam össze a legjobb pillanatinkból.
- Mi a baj? - kérdeztem, és közelebb léptem hozzá.
- Az hogy nem tudunk több képet csinálni.
- Te meg miről beszélsz? - fehéredtem le.
- Nem megyek vissza Budapestre. Ideköltözünk Füredre.
- Uramisten - ültem le az ágyra. Megszédültem. Akkor megbeszéltük, hogy hogyan tovább, így lett az, hogy inkább szakítsunk, mert a távkapcsolat nem jó, de azért minden nap beszélni fogunk. Életemben először és legnagyobb szégyenemre, azon az éjszakán kicsit becsíptem. Boldognak mutattam magam, és kihasználtam az alkalmat, amíg még ölelhettem őt, de belül összezuhantam és leginkább sírtam volna.
Szóval ez volt az oka annak nagyjából, hogy nem írtam. Muszáj volt kihevernem Dorogi Matyi elvesztését valahogy. Oké, minden nap beszélünk, és még mindig szeretjük egymást. És most itt tartunk: holnap suli, én itt kezdem, ő meg Füreden. Király.
- Szia! - dugta be a fejét Edina. Mostanában egyfolytában nálunk lógnak. Felnéztem és kihúztam a fülest a fülemből.
- Gyere! - mosolyogtam.
- Hogy vagy?
- Nagyon hiányzik - mondtam. Természetesen most is az Ő Ramones-es pólója volt rajtam.
- Elhiszem. De figyu. Holnap elmész az új suliba, megismersz egy srácot, és belészeretsz. El fogod felejteni.
- Könnyen beszélsz, ti olyan jól megvagytok Levivel.
- Igazából... Mostanában elég sokat veszekszünk.
- Mi? Miért? -ültem fel.
- Azért mert öhmm... Terhes vagyok.
- Tessék? - kiáltottam fel.
- Na, az ő reakciója is ez volt.
- Basszus, gratula, nagynéni leszek! - mondtam boldogan és átöleltem.
- Mi van? - röhögte el magát. - Te örülsz neki? Levi lecseszett. Nem örül neki. Mert még fiatalok vagyunk, ami igaz, de én nem akarom elvetetni.
- Anyuék tudják?
- Igen. Ezért vagyunk mindig itt.
- Hány hetes?
- 10 - mondta mosolyogva. Tulajdonképpen örültem, hogy Edo gyereket vár. Nagynéni leszek. Ők meg végre boldogok lesznek. Vagyis lehetnének, ha Levi nem cseszné el.
Így került arra sor, hogy fogtam magam, és beszéltem Levente fejével, hogy gondolkodjon már. És láss csodát, még aznap megbékélt a helyzettel. Wow, valamit jól csinálok.
***
Reggel pörögve keltem fel. Annyira vártam ezt a napot. Gyorsan felvettem az ünneplőmet, minimális sminket raktam fel, hajat fésültem és még reggelizni is volt időm. Ezután beszálttam a kocsiba, hogy indulhassunk az új sulihoz. Anyu így első nap volt olyan kedves, hogy elvitt.
Melivel a megbeszélt helyen találkoztunk, és hatalmas öleléssel köszöntöttük egymást.
- Hogy vagy? - súgta a fülembe.
- Hiányzik. De most nem ez a lényeg. Itt az új suli, vagyis az új szerelmek - kacsintottam, mire felröhögtünk. Elindultunk befelé, ám hangos motorbúgásra lettünk figyelmesek, ezért az út felé fordultunk. Egy tag hajtott a suli elé, majd lefékezett és megállt. A jelenlévők mind őt nézték. Mint egy filmjelenetben, a csávó levette a sisakját és végignézett a tömegen. Amikor rám nézett bennem megállt az ütő. Meginogtam, mondhatni megszédültem. Éreztem valamit. És tudtam, hogy én ezt a sárcot már láttam valahol, de valahogy nem jutott eszembe, hogy hol. Csak néztem őt, míg nem elmosolyodott. Aztán leszállt a motorról és leparkolt. Én meg gyorsan karon ragadtam Melit, és elkezdtem befele rángatni, hogy mielőbb lépjünk le. A portás néni (!) tiszta aranyos volt, és eligazított bennünket, így a második felé vettük az irányt. Belépvén a terembe iszonyú nagy hangzavar csapta meg a fülünket. Eskü nagyobb volt a hangzavar, mint anno a 8.e-ben. Bementünk, mire egy bajszos alak, aki valószínűleg az osztályfőnökünk lesz, köszöntött minket, majd közölte, hogy bárhova leülhetünk. Így beültünk a középső padsor második padjába. Pontosabban én. Meli a tőlem balra lévőbe ült le, mivel már csak úgy volt hely. Én egy barna hajú mosolygós lányt kaptam, aki ránézésre tök szimpi volt, Meli pedig egy szőkét, de ő is aranyosnak tűnt.
Nem sokan jöttek utánunk, csak Hobo, két plázapicsa-szerűség, illetve egy kreol bőrű raszta és Ő. A motoros csávó.
- Neeee! - mondtam magamban. És az a hülye érzés megint eluralkodott rajtam. Főleg amikor rámnézett, és még nagyobb mosolyra húzta az arcát. Istenem. Azonnal elkaptam a tekintetem, és elkezdtem Grétit (a padtársamat) faggatni.
Mivel mindenki megérkezett, elkezdődött a bemutatkozás. Hamar kiderült, hogy van egy pár poéngyáros az osztályban, főleg Máté, aki Kolbász Károlyként mutatkozott be.
Be is mutatnám az osztályomat.
Kezdjük Wéber Dominikával. Dodi a beceneve. Egy nagyon szép, színes hajú, kékes-zöld szemű lány, akinek beszédéből is kiderült, hogy nagyon képzett, intelligens, értelmes és megfontolt. Mert tényleg ilyen szavakat használt a csaj, de amúgy ennek ellenére is nagyon szimpi. És hát szép is, ahogy azt már mondtam. Oké. Következzen az ő padtársa, Angyal Napsugár, alias Napsi. Aki végig beszélte az egész bemutatkozást. De szerintem még levegőt se vett. Egyben durva, sokkoló és cuki is volt, főleg hogy állandóan mosolygott. Külsőleg annyi, hogy ironikusan napsütötte a bőre, elbűvölő a mosolya, világosbarna a haja és nagyon magas. És csinos, még így ünneplőben is. Okés. Következzen az én padtársam, Moldován Gréti. Nem sokat mondott magáról, mivel kiderült, hogy elég félénk, és könnyen zavarba jön. Önbizalomról meg ne is beszéljünk. Viszont még így is mindig mosolyog, és nagyon aranyos. Tuti, hogy sok emlékünk lesz együtt. Következne a sorban a fekete hajú, kék szemű, tumbli-mániás Berkes Meli, de a kis antiszociálisunkat már ismerjük, így jöjjön az ő padtársa, Fazekas Elina. Szőkés haj, kék szem, nagy mell, minden csávó álma. De ennél a lánynál mégis azt éreztem, hogy rohatd jó barátnő lenne, és nagyon nincs tudtában annak, hogy mennyire szép. Osztályunk másik két lány tagja a már említett plázapicsák. Az egyik Németh Fanni (gondolom ipszilonnal a végén), a másik pedig Hidasi Erika. Fanni a főnök, vagy mi, ezt így ránézésből megmondom, hiszen főleg ő dumál, Erika meg egyetért vele. Na meg a Fannika szebb is, mint Erus. Ja, hogy nem említettem, hogy Erusnak kell hívni, mert az úgy yolo-swag meg minden? Éljen, legalább tudom, hogy ők túl menők hozzám. Ezenkívül még két lány van az osztályban, az egyik az emós Détár Anett, illetve Lukács Vanda, akiről csak ennyit tudni. A fiaink az osztályban min ultrahelyesek és ultra jó fejek, szóval őket nem fogom külön jellemezni. Névsor: Molnár Andor, Ludvig Norbi (a szép fiúk) Süle Máté (a poéngyáros) Gál Csabi, Pék Márk (a focisták), Baki Péter (aki Pé-nek hívja magát és egy állat), Hobo, Szabados Zsombor (a csendes), Kovács Zoli (a raszta) és végül Richard O"Donnellm vagyis Ricsi. A motoros srác. Vagy mondjam azt, hogy a fürdei legénybúcsús Ricsi, aki mellém ült? ☺....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése