25.: jó hír, utazunk

Eltelt egy csomó idő, és tudom, rég írtam, de rengeteg volt a tanulnivaló, plusz plusz próbákat kellett tartanunk a Grease miatt. A maradék időmet pedig vagy Ricsivel, vagy a csajokkal töltöttem. Most pedig itt tartunk. Őszi szünet van.
2 hete az ofő jó hírekkel üdvözölt minket.
- Gyerekek, remek híreim vannak számotokra! Mint tudjátok, az iskolában minden szünetben 2 osztály elmehet kirándulni. Az idei tanévben mindenki a Barcelona melletti kis városba, Calafelbe látogathat el. Az, hogy melyik osztály mikor mehet, mindig véletlenszerű, a vezetőség sorsolja ki. Gondolom már sejtitek is, hogy benneteket sorsoltak ki, a 10.a-val egyetemben. Szóval készüljetek. megyünk Spanyolországba! Mármint persze, itt vannak ezek a papírok... - Szóval gondolhatja mindenki, mekkora őrjöngésbe törtünk ki. Egy tök olcsó utazás az őszi szünetben, egy baromi jó helyre, egy baromi jó társasággal. Na nem mintha ismernék bárkit is a 10.a-ból, de na.
És el is jött az utazás napja.
Úgy volt, hogy Ricsi nálunk alszik, de meggondolta magát, mondván átadja Melinek a helyét, aki ugye koleszos. Ergo egy halom táskával jött már át este. Anyu és Adri is tökre örültek neki. Hát, a korán kelésnek már kevésbé. Hajnali 4 óra 45-kor még a hatalmas rohanásban gyorsan elköszöntem anyutól, aztán beszálltunk Koni kocsijába. Lina bátyja csodával határos módon felajánlotta, hogy elvisz minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket vidáman Lina, aki már ilyenkor is ragyogott.
- Fogalmam sincs, mit művelsz magaddal, de fejezd abba! - mormogta kissé morcosan Meli, mire elmosolyodtam. Csak ennyire volt erőm.
A suli előtt már ott állt az osztályunk nagy része, plusz a 10.a is.
- Na jók legyetek! - kacsintott ránk Koni, miután elbúcsúzott a húgától. Mi meg kiszálltunk, bár a sok táskától ez nem volt a legkönnyebb. Kómásan álltunk be a többiek közé.
- És íme a lányok, akik korán reggel sem durcisak - szólt be Máté kapásból Meli miatt. Közben én odabújtam Ricsihez, és figyelmen kívül hagytam, ahogy ezek ketten marják egymást.
- Na sikerült mindent bepakolnod? - kérdeztem tőle egy fáradt mosoly keretében.
- Persze, sőt még arra is volt időm, hogy elrakjak neked egy párnát.
- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Dóri. 30 órát utazunk, beleértve az alvást is. Hoztál magaddal kispárnát a buszra? - kérdezte, miközben elfojtott egy mosolyt.
- Basszus - sütöttem le a szemeimet. Tudtam, hogy valamit otthon felejtek, pedig esküszöm a fejemben volt mér tegnap.
- Na látod. Ismerlek, szóval hoztam neked - mosolygott most már fülig érő szájjal.
- Imádlak - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit az arcára. Mikor végre Zoli, Dodi és Pé, na meg a többi tizedikes is megérkezett, elkezdtünk bepakolni a buszba, aztán felszálltunk. Az ofők (Robi bá' és Kriszta néni) gyorsan névsort olvastak (jee), majd Spanya tartott egy kisebb előadást a csodálatos Spanyolországról. Mondanom sem kell, a hátul ülők közül (vagyis közölünk) senki sem figyelt rá.
- Na ilyen strébereket nem látott még a világ... - szólalt meg a fiú, aki előttünk ült, utalva a buszon elöl ülőkre, majd hátrafordult, hogy mindenkit lásson. - Nem tudom tudjátok-e, de azért elmondom, hogy Kováts Ulrik vagyok, ts-sel, de hívhattok Riknek, Rikónak, Rikinek és Ulkónak - mutatkozott be.
- Az Ulrikban nincs is ts! - szólt be Máté vihogva, mire mindenki felröhögött.
- Ja amúgy tudjuk, már hallottuk a híredet - mondta aztán Zoli röhögve. Na igen, pár legenda terjeng bizonyos Ulrik nevű fiúról. Asszem' megtaláltuk.
- Hát ebben öcsém, az a gáz, hogy én is hallottam már rólatok, pedig csak pár hónapja vagytok itt - röhögött ő is. - De azért megismerkedhetünk. Ő itt mellettem Dániel, vagyis Danika. Köszönj szépen, buzikám!
- Anyád - szólalt fel Dani vihogva, majd felállt és lazán intett egyet. - Császtok!
- Csáo! - köszöntünk kórusban.
- Ő itt Henike, aztán Dike, előttünk Júlia, Gitta, aztán ott van még Gábor és Bence, meg elöl valahol Krisz és Martin. Na kb. velünk érdemes foglalkozni - mutatta be a társaság többi részét Rikó.
- Ti vagytok a jófejek? - kérdezte Lina nevetve.
- Aham. De most ti jöttök - vágta rá Dani. Zoli kezdett el szónokolni, mivel a hátsó ötös ülésekből ő ült középen.
- Én Zoli vok, jobbra tőlem Hobo és Zsombi, balra pedig Máté és Márk. Jobbre előttünk Dodi és Pé, balra pedig kettővel előttünk Dóri és a dobpergés, a csodálatos Richard O'Donnell.
- Hű. Rólad már tényleg sokat hallottam - nézett Ricsire Rikó, de aztán visszafordult Zolihoz. - És közvetlen előttetek?
- Andor és Norbi, a szépfiúk.
- Mintha Márk nem az lenne - szólt be ismét, csodával határos módon Máté-
- Hagyjad, ő az ügyeletes szívtipró - szólalt fel Lina nevetve.
- Oh, és benned kit tisztelhetek? - kérdezte Ulrik a nagy huhogás közepette.
- Lina - mosolygott a barátnőm kedvesen. - Mellettem Meli.
- Igen. Gréti és Napsi Heniék előtt, Bencéék előtt pedig Fanni és Erus. Meg elöl valahol Vanda és Anett. meg Csabi. Tényleg, ő hol van? - válaszoltam én Riknek. Utóbbi kérdésem miatt pedig a többiek tanácstalanul néztek össze. Végül Máté oldotta meg a problémát.
- Csabaaaa! - üvöltötte, mire aztán az eltűnt személy és az egész busz kíváncsian nézett hátra. - Ki mellett ülsz?
- Ivett. Mer'?
- Ja jó, semmi. De az ki? - üvöltözött Máté továbbra is, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül.
- Nyugi, tes', az uncsitesóm.
- Húha, családon belüli - húzta el a száját Pé, mire ott hátul minden felröhögtünk. Még szerencse, hogy ezt ők ott elől nem hallották.
Szóval így összehaverkodtunk a tizedikesekkel. Vagyis a jófej részükkel.
Ezután Ricsvel kezdtem foglalkozni. A vállára hajtottam a fejemet, és így beszélgettünk, majd előszedte a telefonját és a fülesét, így azt megosztva hallgatunk zenét. Néha bealudtam, de szerintem ez teljesen érthető. Aztán megálltunk egy benzinkúton, egyrészt tankolni, másrészt pihenni és mozogni, harmadrészt pedig a fél társaság hugyos volt.
- Muszáj leszállni? - nyafogott Márk az ofőnek.
- Igen. Mozognotok kell, mielőtt elgémberedik a lábatok. Úgyhogy mars lefele! - utasított minket kedvesen. Háborogva vonszoltuk le magunkat és megálltunk egy körbe.
- Na most végre láthattok tetőtől talpig. Hölgyeim és uraim, Kováts Ulrik - szólt önelégült fejjel Rik. Na, ez a fiú is eléggé oda van magáért.
- Jól van, Ulkó, most már elég lesz - szólt rá azt hiszem Heni. Rihegve-röhögve álldogáltunk továbbra is, mi a jófejek: Ulrik, Dani, Heni, Dike, Júlia, Gitta, Gábor, Bence, Martin, Andor, Norbi, Zoli, Lina, Meli, jómagam, Ricsi, Hobo, Zsombi, Dodi, Pé, Máté és...
- Na álljon csak meg a menet! Hol van Márk? Az előbb még itt állt! - tűnt fel Máténak, és ijedt arccal nézett körbe.
- Az a kis göndör? - kérdezte Dike.
- Az hát. Ne már, hát az előbb még itt volt. Az agyam eldobom...
- Nyugi már, az előbb indult el a WC felé - röhögött Dike.
- Az áruló! Hát ő volt a fő lázadozó, hogy minek... - háborgott Zoli, teljesen jogosan.
- Szétütöm a picsába! - mondta Pé. Beszólását nagy röhögéssel díjaztuk. (Félre értés ne essék, ő ezt egyáltalán nem gondolta komolyan.)
Miután meg lett Márk, a fiúk kicsit megszekálták.
- Szerintetek ez a hajszerkezet magától áll így? - kérdezte az vérig sértve.
- Na jól van ám - röhögött fel Zoli, majd jól összekócolta a remekművet. Jellemző.
Az úton aztán ismét tök jól elvoltunk, beszélgettünk, röhögtünk, labdáztunk (!), fényképezkedtünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Néha persze azért megálltunk, olyankor le szálltunk. Így elég hamar elment az idő.
- Dóri - suttogta Ricsi. Én akkor éppen félálomban voltam.
- Hmm? - kérdeztem vissza kómásan.
- Franciaországban vagyunk.
- Máris? - a szó hallattán rekordgyorsasággal éledtem fel.
- Aham. És már háromnegyed 9 van.
- Hű - motyogtam. Ricsi nyomott egy puszit a fejemre. - Amúgy köszi a párnát, tényleg jól jött, meg minden - mondtam, utalva arra, hogy végig a vállán aludtam. Felnevetett.
A többiek is ekkor kezdtek el ébredezni, így megint pezsgett az élet a buszon.
Később megálltunk egy Mekinél. Mivel a mi osztályunkban mindenkinek francia a második nyelve, könnyen ment a rendelés, a tizedikeseknek viszont kevésbé. Főleg Ulriknak, aki egy szót nem tudott franciául, az eladó csajszi meg nem volt hajlandó angolul beszélni vele.
- Menj, segíts a királynak! - löktem oldalba Ricsit, aki erre röhögve ment oda, hogy kihúzza Rikót a pácból. Én addig a két jó barátnőmmel, Melivel és Linával csevegtem.
- Son írt facebookon, meg küldött SMS-t is, hogy merre járunk - újságolta előbbi boldogan. Na igen, Meli igencsak összemelegedett a végzős táncpartnerével. Ami azért jó, mert így Meli is sokkal boldogabb és összeszedettebb. Ja, és már kevésbé antiszoc a drága, szóval Sonnak jár a piros pont. Lina viszont nem nagyon pasizik. Persze, jóban van egy csomó fiúval, és le merem fogadni, hogy mindnek tetszik is, de Linát ez nem érdekli. Ő fiúk nélkül is mindig ragyog. Viszont meg kell említenem, hogy amióta Zoli és a barátnője szakítottak, ezek ketten gyanúsan sok időt töltenek együtt. Mindegy, ő dolguk.
Amikor Ricsi visszatért, hátulról átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Ja, és Rikó jött vele.
- A királynek lenne egy kérése - súgta Ricskó a fólembe, mire én Ulrikra néztem.
- Mit szeretnél?
- Egy képet veled és Ricsivel, aztán egyet a két lánnyal - mosolygott viszonylag kedvesen és ártatlanul.
- Na szép, mi segítünk ki, és még így is te kérsz szívességet? - nevettem fel, miközben Meli kezébe nyomtuk a telefont, és már pózoltunk is.
- Oh, Dorcika, ez nektek szívesség. Így mindenki látja, hogy jó arcok vagytok - mondta, majd le is váltott minket a 2 lányra.
- Jól látom itt fényképezkedés megy, és minket kihagynak belőle? - jött oda Andor és Norbi, a két szépfiú.
- Hmm, most hogy mondod... - vigyorodott el Rik. A következó pillanatban már ott állt az egész jófej bandánk, Robi bá' pedig csinálta rólunk a képeket. Aztán kikaptuk a kajánkat, megettünk és már indultunk is vissza a buszra. De Dórika okos volt szokás szerint és kért jégkrémet. Így kénytelen voltam felvinni a buszra.
- Tényleg Dóri, tényleg? - nézett rám komolyan Ricsi, amikor lehuppantam mellé, de a szemény láttam, hogy mosolyog.
- Ne monjd semmit, inkább segíts megenni, mielőtt teljesen elolvad! -  nyomtam a kezébe a másik kanalat, amit kifele nyúltam le gyorsban. Ricsi visszafojtott nevetéssel segítette habzsolni a jégkrémet. Közben Zolinak eszébe jutott, hogy zenét kéne hallgatni, úgyhogy Dani elővette a menő bluetooth-os hangszóróját, Lina a telefonját, és már szólt is a zene. A fiúk pechjére pont akkor ért Lina az o betűhöz, így jöttek a One Direction számok. Erre egyszerre kezdték őket szidni, mi lányok viszont azonnal énekeltük a Clouds-ot.
- Fiúk, kuss egy kicsit! - szólt rájuk Ricsi, mire mindegyik befogta.
- Te, ez nem is rossz - állapította meg Hobo, Zoli pedig egytértően bólogatott a refrén után.
- Nem hát - szólt egyszerre Márk és Pé. Minden kérdőn néztünk rájuk.
- Na jó, azt megértem, hogy ez a homo Márk ilyeneket hallgat. De hogy te is, Pé... - húzta el a száját Máté.
- Majd ha lesz egy barátnőd, amit nem tartok valószínűnek, megérted. Szerinted Dodi mit hallgat, hülyegyerek? - válaszolt Pé nemes egyszerűséggel. Így már teljesen érthető volt. Igazából Ricsi is miattam szerette meg őket.
Úgyhogy énekeltük a jobbnál-jobb 1D számokat, a fiúk pedig realizálták, hogy ez nem is olyan rossz, mint hitték. Bár a nyálasabb számoknál nyafogtak egy sort, de Zoli többnyire lecsitította őket. Na igen, ő azzal foglalatoskodott, hogy próbálta a szöveget megérteni. Amikor az I should've kissed you szólt, Ricsi rámmosolygott, és így szólt:
- Ez  kedvencem. - Állát a vállamra tette és így énekelte a fülembe. - Never let you gooo! - Azt hiszem, kissé bele is pirultam. Istenem, milyen jó szerelmesnek lenni.
Aztán 11 óra körül megálltunk.
- Leszállás! - kiabált Robi bá'.
- Muszáj? Most kezdtünk belejönni - nyafogott ezúttal Andor.
- Igen, Andor. Ez ma az utolsó állomásunk, menjetek el wc-re, esetleg fogat mosni, meg aki akar, kajálhat, és át is öltözhettek, mert aztán itt töltjük az éjszakát.
- Ebben a parkolóban fogunk aludni? - kérdezte Norbi.
- Igen. Egyébként, mit hallgattok ennyire? - mosolygott az ofő.
- One Directiont - válaszolták a fiúk kórusban.
- Oh, éreztem én, hogy ez nem hasonlít System of a Downra.
- Robi bá'! - kiabált boldogan Zoli. - Azért mégiscsak tanult tőlem valamit. Büszke vagyok magára! - mondta, majd úgy tett, mintha letörölne egy könycseppet. Mindenki felröhögött.